🎒👜 7. Fejezet 🎒👜

Kamilla

Csak szívtam a cigarettát, és egyre idegesebb lettem. Nem is kellett volna eljönnöm erre a bálra, és...

- Kamilla. - Hallottam Noel hangját a hátam mögül.- Kamilla nem jössz be? Eléggé hideg van.

- De, csak elszívom ezt. - Mutattam a kezembe parázsló rudacskára. - Menj be, mindjárt kezdődik az előadás. 

- Nem tudtam, hogy dohányzol. 

- Nem is, csak ha kicsit ideges vagyok. - Szóltam, és biztos voltam benne, ezzel elárulom magam. 

- Szóval ideges vagy. Miért, miattam? 

- Noel, ne képzelődj! - Nevettem fel, de ez inkább kínos volt, mint vidám. 

- Ez nem képzelgés, láttam, hogy milyen zavarba jöttél mikor rád néztem. - Emelte rám tekintetét, én pedig nem tudtam mit kéne mondanom, csak elvesztem a barna szempárban.  - Tudod, hogy igazam van. 

- Hagyjuk. - Kaptam észbe, és elindultam a kicsit arrébb lévő kuka felé, hogy kidobjam a majdnem leégett cigim, de Noel oda is követett. A kuka a lámpafénytől távol állt, jótékony homály fedte. Még egy pár slukkot próbáltam szívni, de Noel jelenléte egyre jobban zavart.

- Kérsz egy szálat? - Jutott eszembe, és felé kínáltam a dobozt, de ő csak a fejét ingatta.

- Nem dohányzom. - Vágta rá riadt tekintettel. - Persze egyszer Ákossal kipróbáltuk, de utána iszonyúan fájt a fejem, és sokáig köhögtem. Meg a mama is megérezte és eléggé nagy balhét csapott.

- Okos fiú vagy! Nem is jó ez. - Mosolyogtam rá, és legszívesebben beletúrtam volna a göndör hajába.

- Szerinted mégis gyerekes vagyok.

- Kérlek, ne kezdjük el megint. - Sóhajtottam fel, és elnyomta a hamuzóban dohányom martalékát. - Te is tudod, hogy mire értettem.

- A műsor után lesz egy tánc, és mindenkinek egy tanárral kell táncolni. Én téged írtalak a papírra. Szóval ne lepődj meg, ha odamegyek hozzád és felkérlek. Remélem, elfogadod.

- Miért engem választottál? - Csodálkoztam, de legbelül borzasztóan jól esett. - Rengeteg női kolléga közül válogathattál volna.

- De én csak téged akarlak, és így legalább egy kicsit közelebb kerülhetek hozzád, átölelhetlek, és talán.. - jött egyre közelebb és átfogta a derekam. A sötétben senki nem látott minket, és reméltem Noel sem veszi észre, mennyire gyorsan ver szívem. - érezhetem az illatodat.

- Jobb lenne bemenni. - Néztem fel rá, de éreztem, hogy beleolvadok karjaiba. Ajkunk csak pár centire volt egymástól, és talán engedtem volna neki, ha a távolból nem halljuk meg Kitti hangját.

- Noel merre vagy? - Kiáltotta nagy hangerőn. - Pásztor Noel hol vagy?

- Úgy hallom, hogy Kitti téged keres. - Szóltam és igyekeztem eltávolodni tőle, de erős kezei nem engedtek.

- Nem érdekel, itt nem láthat meg.

- De erre tart! – Bepánikoltam. Ekkor már Noel is felfogta a dolgokat, és gyorsan a lány elé indult, akinek még jól hallottam a szemrehányó szövegét, miközben együtt bementek a terembe. Tudtam, hogy nekem sem ártana beindulnom, de inkább rágyújtottam még egy szálra. A hideg cseppet sem zavart, inkább jótékonyan hatott túlfűtött testemre. Már megint gyenge voltam, és ő majdnem kihasználta egy újabb csókkal. Képtelen vagyok a közelében normálisan viselkedni. Vajon mi lesz, ha táncba visz, én pedig elárulom magam a többiek előtt? Jobb lett volna nemet mondani neki, de a szívem legmélyén vágytam is arra, hogy újra hozzám érjen.

A cigaretta után még időben érkeztem, így szerencsére senkinek nem tűnt fel, hogy később ülök a helyemre. Egyedül csak Maja nézett rám kérdőn, de azt hazudtam, hogy Csongorral beszéltem telefonon és egy kicsit elhúzódott. Az igazgató beszéde után következtek azoknak a kollegáknak a tánca, akik a tanári tánckörben szerepelnek. Maja többször is nógatott, hogy jelentkezzünk, de biztos voltam benne: nincs az a pénz, hogy én szerepeljek nagy közönség előtt. Utána versek, egyéb énekek, és még több unalmas beszéd jött.

- Mikor táncol már az osztályod? - Súgtam oda neki.

- A végén. Ők a műsor fénypontja, így ők is zárják. Jobb lett volna, ha az elején vannak, de nem én állítom össze a műsorrendet. - Mondta csendesen, miközben mindkettőnknek kitöltött egy-egy pohár bort. A beszédek általában az iskola körüli dolgokról és Vörösvárról szóltak. A polgármester beszámolt a város terveiről, és hogy hogyan veszik be ebbe az iskola épületét. Miközben próbáltuk hallgatni, asztalszomszédaimmal társalogtunk csendben. Péter és Gábor nagyon kedvesek voltak és végig figyeltek arra, hogy poharunk sosem legyen üres. Pár perc csend után aztán végre megjelent Maja osztálya, és még az évfolyamból pár tehetségesebb táncos. Noel és Kitti a társaság közepén helyezkedett el, és igazán jól mutattak együtt. A lányokon habfehér, csillogó testhezálló ruha, a fiúkon elegáns öltöny volt.

- Azt hittem, a lányok koszorúslány ruhában lesznek. - Néztem Majára.

- Úgy volt, de leszavazták. Azt mondták nem akarnak nagy ruhát, és inkább megvarratják a sajátjukat, mert ezeket még máskor is felvehetik. Mondjuk a kölcsönzős tényleg nagyon drága volt, és van pár gyerekem, aki tuti nem vigyázna rá úgy, mint a sajátjára.

- Nagyon csinosak. - Futottam végig a többieken is, miközben a lágy zenére elkezdődött a keringő.

- Igen, és olyan tehetségesek. Komolyan, olyan büszke vagyok rájuk, mert három év alatt nem csak azt értem el, hogy rendesen tanuljanak, hanem hogy részt vállaljanak a legtöbb rendezvényből is.

- Jó pedagógus vagy, Maja. - Dicsértem meg és csendben összekoccintottuk a poharainkat. Noel és Kitti csak úgy suhant a parketten és látszott rajtuk, hogy nagyon összeszokott párost alkotnak, akiknek minden mozdulatából sugárzott a harmónia. Alig bírtam betelni a fiú látványával. Az elegáns ruha nagyon jól állt rajta. Testalkata korántsem volt olyan izmos, mint Ákosé, de vállain, és mellkasán néha megfeszült az ing. A zene egyre halkabb lett, a végén mindenki meghajolt, és a diákok az asztalok közé siettek.

- Kíváncsi vagyok, engem ki kér fel, bár van egy sejtésem. - Kuncogott Maja és ekkor Ákos lépett oda Kitti és Anita társaságába. Kitti Pétert, Anita Gábort kérte fel, Ákos pedig Majat. Mögöttük Noel toporgott.

- Tanárnő, táncolna velem? - Kérdezte és rám emelte csillogó tekintetét. Egy pillanat alatt zavarba jöttem, de nem akartam pácban hagyni, így elfogadtam a meghívást, és boldogan csúsztattam kezem az övébe. Csendben a parkettre vezetett és a fülembe suttogta.

- Remélem, hogy tudsz keringőzni. Nyugi, ha nem, akkor is óvatosan vezetlek majd.

- Képzeld, tudok. - Néztem fel rá. -  Éppenséggel szeretek táncolni, és sosem volt gondom ezzel. Persze már régen keringőztem.

- Akkor pont itt volt az ideje. - Bólogatott és kezét a csípőmre csúsztatta. Érintése helyén úgy éreztem, felforr a testem, és bármennyire is igyekeztem az ütemre figyelni, végig az járt a fejemben, milyen jó, hogy ilyen közel vagyok hozzá. Nagyon jó táncos volt, és nem éreztem kellemetlenül magam a karjai között.

- Mit csináltok a buli után? Maradtok még? - Kérdeztem, és reménykedtem, hogy maradnak még kicsit.

- Igazából arra gondoltunk páran, hogy a tiszteletkörök után átmegyünk a Malibuba. Az egy koktélozó. Tudod hol van?

- Igen, a párom húga a csapos. - Meséltem és furcsa volt előtte kiejtenem ezt a szót. – Lehet, hogy ismered is. A haját mindig hosszan befonva hordja, és...

- Jó nagy mellei vannak. - Csúszott ki a száján, nekem pedig nevetnem kellett ezen.

- Látom, rátapintottál a lényegre.

- Bocsi, csak nekem nem a haja tűnik fel először. - Pirult bele.

- Semmi baj, elvégre tényleg elég jól megáldotta az Isten. A mázlista.

- Azért te sem panaszkodhatsz. Most is hihetetlen gyönyörű vagy.

- Köszönöm, te is jól nézel ki így elegánsan.

- Reméltem, hogy tetszek majd neked. Szeretném, ha táncolnál még velem.

- Nem hiszem, hogy lesz rá alkalmunk.

- Pedig lehetne, ha akarnád. Ha akarnád, sokkal több is lehetne kettőnk között. - Hajolt közelebb és forró leheletét éreztem a fülemen, ami átjárta az egész testemet. - Olyan boldog lehetnél mellettem, mint senki más mellett.

- Noel, fejezd be! - Léptem kicsit távolabb, de újra közelebb húzott magához, és sokkal szorosabban fogott. - Nem tehetünk semmi olyat, amivel bajba sodorhatjuk magunkat.

- De hát semmit nem teszünk, csak táncolunk Kami. - Nézett rám ártatlan szemekkel, mintha nem tudná, hogy miről beszélek. Jobbnak láttam, ha nem szólok  többet, csak hagyom, hogy vezessen a zene ütemére. Magamban elgondolkoztam, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha csak pár évvel lenne idősebb. Akkor biztos nem kellene ennyire figyelnem a viselkedésemre, és a szavaimat sem kellene megválogatnom. Elengedhetném magam és minden annyira jobb lenne. A zene leállt, én pedig újra belenéztem barna szemeibe.

- Köszönöm a táncot Noel.

- Én is köszönöm, hogy elfogadtad. - Szólt, és egy puszit nyomott arcomra. - Egy élmény volt. Most megyek átöltözni. Ha esetleg nem látnál, akkor a Malibuba mentünk.

- Rendben, de nem fogok utánad mászkálni. - Mondtam, és már éppen leültem volna a helyemre, amikor Péter felkért egy táncra. A vállam fölött láttam, hogy barátnőm is partnert váltott. Táncosommal sok érdekes témát érintettünk, és tetszett, hogy az utóbbi hetekkel ellentétben, nem próbált meg nyomulni. Péter után több munkatársammal is táncoltam, és egyre jobban éreztem magam. Persze rosszul esett, hogy Noelék leléptek, de igyekeztem elhessegetni a rossz érzéseimet. Egy gyors zene után végre leülhettem a helyemre és magamhoz vettem egy kis frissítőt. Maja is akkor ült mellém, de láthatóan nem volt jó kedve.

- Mi a baj? - Néztem rá kérdőn.

- Semmi kedvem itt lenni. Legszívesebben hazamennék, de örülök, hogy te jól érzed magad.

- Képzeld még a nagyfőnök is felkért. - Újságoltam, de sajnos ettől sem lett jobb kedve.

- Engem is, és folyamatosan azt ecsetelte, hogy nagyon figyeljek az osztályomra, mert a harmadik félév nagyon beleszámít a felvételibe. Istenem, mintha nem mondanám el nekik minden nap, hogy mennyire fontos a továbbtanulás, és hogy az életük múlik az átlagukon.

- Csak jót akar.

- Igen, tudom, de akkor is rossz, mert az én osztályomnak volt tavaly is a legjobb átlaga. Bocsi, nem akartam elrontani a kedved. Lehet, hogy hazamegyek. De te érezd jól magad.

- Hé, van egy ötletem. - Villant be. - Mi lenne, ha elmennénk a Malibuba és meginnánk pár koktélt. Benne vagy?

- Komolyan mondod? - Csillant fel szeme és örültem, hogy tetszett neki az ötlet.

- Igen. Mehetünk?

- Persze. Imádok koktélozni.

Kocsiba pattantunk, és meg sem álltunk a koktélbárig. A hangulat nagyon jó volt, ami annak volt köszönhető, hogy egy helyi dj koncertezett. Azonnal a bárpult felé vettük az irányt, ahol Jázmin azonnal ránk ismert.

- Kamilla, szia! - Köszöntött és kedvesen rám mosolygott. - Milyen csinosak vagytok.

- Köszi, éppen iskolai bálról jöttünk át.

- Unalmas volt a buli? - Érdeklődött, én pedig bólogattam. - Nem beszéltél a tesómmal?

- De ma beszéltem vele, és minden jól alakul a munkában.

- Akkor jó. Remélem, hamarosan látom.

- Én is, hidd el. Amúgy ő itt a barátnőm, Maja.

- Már ismerjük egymást. - Szólt a barátnőm, és miután párszót beszélgettek kikértük a szokásos kedvenc koktéljainkat. Egy pici boxban ültünk le. Szememmel azonnal Noeléket kerestem. Kicsit csalódott voltam, hogy nem látom, de reménykedtem, hogy csak kint vannak az udvaron.

- Jázmin nagyon kedves. - Kezdte barátnőm és egy nagyot kortyolt italából. - Bár engem tuti idegesítene, hogy folyamatosan kérdezget.

- Na igen, nem is járunk össze sokat. - Húztam el a szám, és ekkor megláttam Noelt sörösüveggel a kezében a parketten. Rózsaszín ingét feltűrte és látszólag nagyon jól szórakozott az előtte vonagló lánnyal. Igyekeztem elszakítani tekintetem róla, de borzaszóan rosszul esett, hogy mással látom.

- Nem megyünk táncolni? – Érdeklődtem

Noelék nem vettek észre, de nem is ez zavart, hanem az előtte tekergőző lány látványa, aki láthatóan odáig volt érte. Próbáltam csak Majára figyelni, akivel nevetgéltünk, és egyre jobban éreztem magam. Még az sem érdekelt, hogy Jázmin vádló pillantásokat lövellt felém, és tudtam, holnap az első dolga lesz, megosztani Csongorral a kicsapongásomat. Éjfél tájban Maja kicsit pihenni akart, így leültünk a boxunkba. Szememmel újra Noelt kerestem, de sehol sem találtam. Elnézést kérve barátnőmtől az udvar felé siettem. A szívem nagyot dobbant, amikor megláttam a fiút, ahogy előre hajolva ül egy padon. Kezében újabb üveggel. 

- Noel jól vagy? - Siettem hozzá és leültem mellé a padra. 

- Kami te meg mit keresel itt? - Emelte rám szép szemeit, amik kicsit ködösen csillogtak. 

- Hol vannak a többiek? 

- Ákos elment Anitával, Kitti meg fáradt volt és hazament, én pedig... fogalmam sincs. Táncoltam egy elsős csajjal, aki azt mondta, hogy elmegy a mosdóba, de már fél órája nem jött vissza. Én meg úgy gondoltam nem érdekel, és inkább kijövök levegőzni. Eléggé fáj a fejem. 

- Sokat ittál!  - Állapítottam meg. 

- Nem, nem vagyok részeg, csak egy kicsit jobban éreztem magam. De teljesen tudatomnál vagyok, és mindenre emlékszek. Láttalak amúgy, csak a szónoklataid után nem mertem odamenni. Istenem szétmegy a fejem! Nincs nálad egy Advil vagy valami? 

- Nincs. Mondd, meddig engedtek el a szüleid? - Ugrott be, hiszen elég késő volt már. 

- Nem volt róla szó, hogy mikor megyek, de azt hiszem jobb lesz, ha most. A motorom elől van, és..

- Hé, így nem ülhetsz rá! - Álltam fel és visszahúztam a padra. - Nem engedem meg, hogy így vezess, hiszen ittál. 

- Te hogy jöttél el? 

- Majával, de már én is szeretnék hazamenni. - Szóltam és bevillant egy dolog. - Várj meg itt, mindjárt jövök! 

- De hova mész? Ne hagyj egyedül. 

- Nyugodj meg, és várj! Fél pillanat és itt vagyok. - Simogattam meg arcát ő pedig belepuszilt a tenyerembe. Egy félmosoly után beszaladtam Majahoz, és azt hazudtam neki, hogy Csongor most hív és haza kell mennem, mert csak most ér rá. Maja megértette és mivel láttam, hogy jól szórakozott pár számomra ismeretlen emberrel, otthagytam. 

- Már itt is vagyok. Gyere. 

- Hova megyünk? 

- Először is, mivel nem lakok messze elsétálunk haza, és nálam kicsit rendbe szeded magad. Beveszel egy gyógyszert, és rengeteg vizet iszol. Nem akarom, hogy a szüleid így lássanak meg. 

- Nem akarok kellemetlenkedni. - Kérette magát, de addig nógattam, míg elindultunk a sötét utcán. Jó érzés volt egymás mellett menni, és nem ellenkeztem, amikor óvatosan megfogta a kezem. A koktélozótól pár utcányira laktunk, de iszonyúan fáztam, mire beléptünk az ajtón. Gyorsan lekabátoltunk és a konyha felé indultam. 

- Mindjárt keresek egy gyógyszert. - Szóltam Noelnek, aki tátott szájjal bámulta a berendezéseinket. 

- Hihetetlen, hogy itt laksz. Ez valóságos palota. Nagyobb a házatok, mint Ákoséké, pedig az övékénél még sosem láttam pazarabbat.

- Köszi. Ha gondolod, a kanapéra is leülhetsz a nappaliba. Mindjárt viszem a vizet, és a gyógyszert. 

- Inkább megvárlak itt. - Ült le az egyik székre és figyelmesen nézett, ahogy a fiókban keresgélek.  

- Ahogy gondolod. Tudod, nekem nem is kéne ilyen hatalmas ház. Szerintem teljesen felesleges, hiszen alig használom ki. Lent van egy nappali, vendég szoba, és vendég fürdő. Fent pedig a háló, gardrób, egy nagyobb fürdő és egy szoba, ami majd valamikor a gyereké lesz. Kint pedig van egy nagy füves udvar és egy medence. De azt ilyenkor nem szoktunk használni. 

- Én azért eltudnám tölteni itt az időmet. Főleg veled. 

- A ti házatok is barátságos. A szüleid mivel foglalkoznak? Még sosem mesélted. - Érdeklődtem, és végre megtaláltam a keresett pirulát. De amikor a vizet töltöttem ki, Noel mögém lépett és váratlanul a nyakamba csókolt. 

- Ne beszéljünk most róluk. 

- Mit csinálsz? - Kérdeztem és a vállam felett ránéztem.

- Semmit, csak olyan gyönyörű vagy. Egész este erre vártam, hogy kettesben legyünk, de nem gondoltam volna, hogy pont nálad. 

- Vedd be a gyógyszert, utána pedig hazaviszlek. - Fordultam szembe vele és próbáltam kezébe adni a poharat. Ám Noel kivette a kezemből, és a pultra rakta. - Nem veszed be? 

- Sokkal jobban érzem magam most, hogy itt vagyok. Kamilla, én nem tudok úgy tenni, mint te. Nem tudom kitörölni a fejemből a csókot, és igazából nem is akarom. Megmondom őszintén, az első pillanattól kezdve vonzónak tartalak, és...

- Ne folytasd légy szíves! 

- De azt akarom, hogy tudd, és ne gondolj olyannak, mint Ákos. Én nem azért akarok veled lenni, hogy lefektesselek és behúzzalak a trófeáim közé. Nekem tényleg kellesz. Lehet, hogy fiatal vagyok, de teljesen tisztában vagyok az érzéseimmel. Volt már barátnőm, és tudom milyen az, ha szeretek valakit. Az is jó volt, de te más vagy. - Magyarázta,  és közben annyira zavarban volt.

A szavai hallatán éreztem, hogy egyre jobban ellágyulok, és rájöttem, hogy én is teljesen így érzek.

- Megértem, hogy szereted a párod, és nem akarod egy gyerekre pazarolni az idődet. 

- Ez nem igaz. - Bukott ki belőlem. - Én is érzek valamit, de még magam sem tudom, és az egész nagyon zavaros. Olyan dolgokat érzek, amiket nem szabadna, de ha a közelemben vagy, nem tudom kontrollálni őket. Noel, én nem viselkedhetek úgy, mint egy tini, akinek nem számít mi lesz holnap. Ha kiderül a köztünk lévő kapcsolat, engem kirúgnak és lehet, hogy soha nem taníthatok már. Pedig nekem ez az álmom. 

- Vigyázni fogok, hogy semmi ne derüljön ki. Ezt megígérem. Az iskola területe tabu. Nem foglak kellemetlen helyzetbe hozni soha, csak engedd, hogy szeresselek. – Mondta, és mivel nem tudtam mit mondani, közelebb jött és felültetett a pultra. Tekintetünk pont egy síkba került, én pedig megsimogattam arcát. Annyira jóképű volt. Ujjai óvatosan végigszántották meztelen hátam. Testem azonnal felforrósodott, és borzalmasan kívántam. 

- Noel én... 

- Kami ne gondolj semmire. Ígérem nem bánod meg, és hidd el, nem te leszel az első. - Suttogta és egyre lentebb csókolt egészen a nyakamtól a mellemig. Igyekeztem elhessegetni a stop táblákat a fejemből, amik megjelentek miközben kezem önálló életre kelt, és kihámozta ingéből a fiút. Felsőteste nem volt kimondottan izmos, de látszott, hogy a heti két edzés megtette a hatását. Beletúrtam göndör hajába, és engedtem, hogy felkapjon és a vendégszoba felé vigyen. Miközben lábammal átkaroltam csípőjét megéreztem férfiasságát a nadrág alatt, ami csak még jobban feltüzelt. Gyengéden az ágyra fektetett, és tovább folytatta testem kihámozását a ruhámból. Légzésünk egyre gyorsabb lett, mozdulataink pedig egyre sürgetőbbek. Most éreztem csak igazán, mennyire rég voltam már férfival, és mennyire jó, hogy valaki ennyire kényeztet. A félhomályban láttam, mennyire tetszik neki amit lát, és hogy szinte le sem tudja venni tekintetét melleimről. 

- Csodálatos vagy. - Lihegte. - Tökéletes a tested.... 

- Te is olyan szexi vagy. - Mondtam ki, amit gondoltam. Óvatosan levette rólam fehérneműmet, és nyelvével gyengéden végigszántott a testemen. Csukott szemmel élveztem minden érintését és tudtam, teljesen megbízhatok benne. Mozdulataiból éreztem, hogy tudja mit csinál, én pedig engedtem neki. 

- Noel én még sosem... – suttogtam. Azt akartam mondani, még sosem csaltam meg Csongort, de egy csókkal belém fojtotta a szót. Végigsimítottam izmos hátán, és mikor ajka újra a melleimre tévedt alig vártam, hogy belém hatoljon. Talán ő is megérezte, mert engedett kívánságomnak, és óvatosan engedte belém férfiasságát. Gyengéd volt, és egyre mélyebbre ért. Úgy éreztem, elveszek a gyönyörben, és láttam Noelnek is nehéz visszafogni magát. Hangos nyögéseinket visszaverték a falak, mi pedig egyre szorosabban öleltük egymást. A testemet átjárta a forróság, ami végigfutott a fejem búbjától egészen az alhasamig, hogy ott összegyűljön, és egy hatalmas gombóccá formálódjon, ami bármelyik pillanatban kitörhet. Noel egyre gyorsabban mozgott, ajkai pedig fáradhatatlanul csókoltak mindenhol, perzselő érzést hagyva maga után. Végül egy utolsó hatalmas lökéssel a gombóc kitört, én pedig a csillagokban éreztem magam. Noel teste megfeszült, majd ernyedten dőlt rám. Légzésem még mindig szabálytalan volt, szívverésem pedig dübörögve várta a megnyugvást. Csak simogattam puha haját, izmos hátát, ő pedig gyengéden cirógatta vállamat.

- Ez csodálatos volt Kami! - Nézett rám, és kisimított egy tincset az arcomból. - Még sosem volt ilyenben részem. 

- Elhiszed, ha azt mondom még nekem se? - Kuncogtam fel. - Soha nem gondoltam volna, hogy egy nálam hét évvel fiatalabb fiúval fogok szeretkezni, aki még csak nem is nagykorú.

- A kor nem is fontos. Amúgy is augusztusban már nagykorú leszek. 

- Addig még bőven van idő. 

- Így van, és rengetegszer átélhetjük még ezt. - Mosolygott, és újra magához vont egy forró csókra. Újra reagáltam rá, ahogy ő is, majd újabb és újabb csodálatos együttléttel ajándékoztuk meg egymást. Hajnaltájban Noel mélyen szuszogott mellettem, míg én puha, göndör haját simogattam. Biztos voltam benne, hogy még sosem voltam ennyire boldog, mint most.