🎒👜 7. Fejezet 🎒👜

Kamilla

Csak szívtam a cigarettát, és egyre idegesebb lettem. Nem is kellett volna eljönnöm erre a bálra, és...

- Kamilla. - Hallottam Noel hangját a hátam mögül.- Kamilla nem jössz be? Eléggé hideg van.

- De, csak elszívom ezt. - Mutattam a kezembe parázsló rudacskára. - Menj be, mindjárt kezdődik az előadás. 

- Nem tudtam, hogy dohányzol. 

- Nem is, csak ha kicsit ideges vagyok. - Szóltam, és biztos voltam benne, ezzel elárulom magam. 

- Szóval ideges vagy. Miért, miattam? 

- Noel, ne képzelődj! - Nevettem fel, de ez inkább kínos volt, mint vidám. 

- Ez nem képzelgés, láttam, hogy milyen zavarba jöttél mikor rád néztem. - Emelte rám tekintetét, én pedig nem tudtam mit kéne mondanom, csak elvesztem a barna szempárban.  - Tudod, hogy igazam van. 

- Hagyjuk. - Kaptam észbe, és elindultam a kicsit arrébb lévő kuka felé, hogy kidobjam a majdnem leégett cigim, de Noel oda is követett. A kuka a lámpafénytől távol állt, jótékony homály fedte. Még egy pár slukkot próbáltam szívni, de Noel jelenléte egyre jobban zavart.

- Kérsz egy szálat? - Jutott eszembe, és felé kínáltam a dobozt, de ő csak a fejét ingatta.

- Nem dohányzom. - Vágta rá riadt tekintettel. - Persze egyszer Ákossal kipróbáltuk, de utána iszonyúan fájt a fejem, és sokáig köhögtem. Meg a mama is megérezte és eléggé nagy balhét csapott.

- Okos fiú vagy! Nem is jó ez. - Mosolyogtam rá, és legszívesebben beletúrtam volna a göndör hajába.

- Szerinted mégis gyerekes vagyok.

- Kérlek, ne kezdjük el megint. - Sóhajtottam fel, és elnyomta a hamuzóban dohányom martalékát. - Te is tudod, hogy mire értettem.

- A műsor után lesz egy tánc, és mindenkinek egy tanárral kell táncolni. Én téged írtalak a papírra. Szóval ne lepődj meg, ha odamegyek hozzád és felkérlek. Remélem, elfogadod.

- Miért engem választottál? - Csodálkoztam, de legbelül borzasztóan jól esett. - Rengeteg női kolléga közül válogathattál volna.

- De én csak téged akarlak, és így legalább egy kicsit közelebb kerülhetek hozzád, átölelhetlek, és talán.. - jött egyre közelebb és átfogta a derekam. A sötétben senki nem látott minket, és reméltem Noel sem veszi észre, mennyire gyorsan ver szívem. - érezhetem az illatodat.

- Jobb lenne bemenni. - Néztem fel rá, de éreztem, hogy beleolvadok karjaiba. Ajkunk csak pár centire volt egymástól, és talán engedtem volna neki, ha a távolból nem halljuk meg Kitti hangját.

- Noel merre vagy? - Kiáltotta nagy hangerőn. - Pásztor Noel hol vagy?

- Úgy hallom, hogy Kitti téged keres. - Szóltam és igyekeztem eltávolodni tőle, de erős kezei nem engedtek.

- Nem érdekel, itt nem láthat meg.

- De erre tart! – Bepánikoltam. Ekkor már Noel is felfogta a dolgokat, és gyorsan a lány elé indult, akinek még jól hallottam a szemrehányó szövegét, miközben együtt bementek a terembe. Tudtam, hogy nekem sem ártana beindulnom, de inkább rágyújtottam még egy szálra. A hideg cseppet sem zavart, inkább jótékonyan hatott túlfűtött testemre. Már megint gyenge voltam, és ő majdnem kihasználta egy újabb csókkal. Képtelen vagyok a közelében normálisan viselkedni. Vajon mi lesz, ha táncba visz, én pedig elárulom magam a többiek előtt? Jobb lett volna nemet mondani neki, de a szívem legmélyén vágytam is arra, hogy újra hozzám érjen.

A cigaretta után még időben érkeztem, így szerencsére senkinek nem tűnt fel, hogy később ülök a helyemre. Egyedül csak Maja nézett rám kérdőn, de azt hazudtam, hogy Csongorral beszéltem telefonon és egy kicsit elhúzódott. Az igazgató beszéde után következtek azoknak a kollegáknak a tánca, akik a tanári tánckörben szerepelnek. Maja többször is nógatott, hogy jelentkezzünk, de biztos voltam benne: nincs az a pénz, hogy én szerepeljek nagy közönség előtt. Utána versek, egyéb énekek, és még több unalmas beszéd jött.

- Mikor táncol már az osztályod? - Súgtam oda neki.

- A végén. Ők a műsor fénypontja, így ők is zárják. Jobb lett volna, ha az elején vannak, de nem én állítom össze a műsorrendet. - Mondta csendesen, miközben mindkettőnknek kitöltött egy-egy pohár bort. A beszédek általában az iskola körüli dolgokról és Vörösvárról szóltak. A polgármester beszámolt a város terveiről, és hogy hogyan veszik be ebbe az iskola épületét. Miközben próbáltuk hallgatni, asztalszomszédaimmal társalogtunk csendben. Péter és Gábor nagyon kedvesek voltak és végig figyeltek arra, hogy poharunk sosem legyen üres. Pár perc csend után aztán végre megjelent Maja osztálya, és még az évfolyamból pár tehetségesebb táncos. Noel és Kitti a társaság közepén helyezkedett el, és igazán jól mutattak együtt. A lányokon habfehér, csillogó testhezálló ruha, a fiúkon elegáns öltöny volt.

- Azt hittem, a lányok koszorúslány ruhában lesznek. - Néztem Majára.

- Úgy volt, de leszavazták. Azt mondták nem akarnak nagy ruhát, és inkább megvarratják a sajátjukat, mert ezeket még máskor is felvehetik. Mondjuk a kölcsönzős tényleg nagyon drága volt, és van pár gyerekem, aki tuti nem vigyázna rá úgy, mint a sajátjára.

- Nagyon csinosak. - Futottam végig a többieken is, miközben a lágy zenére elkezdődött a keringő.

- Igen, és olyan tehetségesek. Komolyan, olyan büszke vagyok rájuk, mert három év alatt nem csak azt értem el, hogy rendesen tanuljanak, hanem hogy részt vállaljanak a legtöbb rendezvényből is.

- Jó pedagógus vagy, Maja. - Dicsértem meg és csendben összekoccintottuk a poharainkat. Noel és Kitti csak úgy suhant a parketten és látszott rajtuk, hogy nagyon összeszokott párost alkotnak, akiknek minden mozdulatából sugárzott a harmónia. Alig bírtam betelni a fiú látványával. Az elegáns ruha nagyon jól állt rajta. Testalkata korántsem volt olyan izmos, mint Ákosé, de vállain, és mellkasán néha megfeszült az ing. A zene egyre halkabb lett, a végén mindenki meghajolt, és a diákok az asztalok közé siettek.

- Kíváncsi vagyok, engem ki kér fel, bár van egy sejtésem. - Kuncogott Maja és ekkor Ákos lépett oda Kitti és Anita társaságába. Kitti Pétert, Anita Gábort kérte fel, Ákos pedig Majat. Mögöttük Noel toporgott.

- Tanárnő, táncolna velem? - Kérdezte és rám emelte csillogó tekintetét. Egy pillanat alatt zavarba jöttem, de nem akartam pácban hagyni, így elfogadtam a meghívást, és boldogan csúsztattam kezem az övébe. Csendben a parkettre vezetett és a fülembe suttogta.

- Remélem, hogy tudsz keringőzni. Nyugi, ha nem, akkor is óvatosan vezetlek majd.

- Képzeld, tudok. - Néztem fel rá. -  Éppenséggel szeretek táncolni, és sosem volt gondom ezzel. Persze már régen keringőztem.

- Akkor pont itt volt az ideje. - Bólogatott és kezét a csípőmre csúsztatta. Érintése helyén úgy éreztem, felforr a testem, és bármennyire is igyekeztem az ütemre figyelni, végig az járt a fejemben, milyen jó, hogy ilyen közel vagyok hozzá. Nagyon jó táncos volt, és nem éreztem kellemetlenül magam a karjai között.

- Mit csináltok a buli után? Maradtok még? - Kérdeztem, és reménykedtem, hogy maradnak még kicsit.

- Igazából arra gondoltunk páran, hogy a tiszteletkörök után átmegyünk a Malibuba. Az egy koktélozó. Tudod hol van?

- Igen, a párom húga a csapos. - Meséltem és furcsa volt előtte kiejtenem ezt a szót. – Lehet, hogy ismered is. A haját mindig hosszan befonva hordja, és...

- Jó nagy mellei vannak. - Csúszott ki a száján, nekem pedig nevetnem kellett ezen.

- Látom, rátapintottál a lényegre.

- Bocsi, csak nekem nem a haja tűnik fel először. - Pirult bele.

- Semmi baj, elvégre tényleg elég jól megáldotta az Isten. A mázlista.

- Azért te sem panaszkodhatsz. Most is hihetetlen gyönyörű vagy.

- Köszönöm, te is jól nézel ki így elegánsan.

- Reméltem, hogy tetszek majd neked. Szeretném, ha táncolnál még velem.

- Nem hiszem, hogy lesz rá alkalmunk.

- Pedig lehetne, ha akarnád. Ha akarnád, sokkal több is lehetne kettőnk között. - Hajolt közelebb és forró leheletét éreztem a fülemen, ami átjárta az egész testemet. - Olyan boldog lehetnél mellettem, mint senki más mellett.

- Noel, fejezd be! - Léptem kicsit távolabb, de újra közelebb húzott magához, és sokkal szorosabban fogott. - Nem tehetünk semmi olyat, amivel bajba sodorhatjuk magunkat.

- De hát semmit nem teszünk, csak táncolunk Kami. - Nézett rám ártatlan szemekkel, mintha nem tudná, hogy miről beszélek. Jobbnak láttam, ha nem szólok  többet, csak hagyom, hogy vezessen a zene ütemére. Magamban elgondolkoztam, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha csak pár évvel lenne idősebb. Akkor biztos nem kellene ennyire figyelnem a viselkedésemre, és a szavaimat sem kellene megválogatnom. Elengedhetném magam és minden annyira jobb lenne. A zene leállt, én pedig újra belenéztem barna szemeibe.

- Köszönöm a táncot Noel.

- Én is köszönöm, hogy elfogadtad. - Szólt, és egy puszit nyomott arcomra. - Egy élmény volt. Most megyek átöltözni. Ha esetleg nem látnál, akkor a Malibuba mentünk.

- Rendben, de nem fogok utánad mászkálni. - Mondtam, és már éppen leültem volna a helyemre, amikor Péter felkért egy táncra. A vállam fölött láttam, hogy barátnőm is partnert váltott. Táncosommal sok érdekes témát érintettünk, és tetszett, hogy az utóbbi hetekkel ellentétben, nem próbált meg nyomulni. Péter után több munkatársammal is táncoltam, és egyre jobban éreztem magam. Persze rosszul esett, hogy Noelék leléptek, de igyekeztem elhessegetni a rossz érzéseimet. Egy gyors zene után végre leülhettem a helyemre és magamhoz vettem egy kis frissítőt. Maja is akkor ült mellém, de láthatóan nem volt jó kedve.

- Mi a baj? - Néztem rá kérdőn.

- Semmi kedvem itt lenni. Legszívesebben hazamennék, de örülök, hogy te jól érzed magad.

- Képzeld még a nagyfőnök is felkért. - Újságoltam, de sajnos ettől sem lett jobb kedve.

- Engem is, és folyamatosan azt ecsetelte, hogy nagyon figyeljek az osztályomra, mert a harmadik félév nagyon beleszámít a felvételibe. Istenem, mintha nem mondanám el nekik minden nap, hogy mennyire fontos a továbbtanulás, és hogy az életük múlik az átlagukon.

- Csak jót akar.

- Igen, tudom, de akkor is rossz, mert az én osztályomnak volt tavaly is a legjobb átlaga. Bocsi, nem akartam elrontani a kedved. Lehet, hogy hazamegyek. De te érezd jól magad.

- Hé, van egy ötletem. - Villant be. - Mi lenne, ha elmennénk a Malibuba és meginnánk pár koktélt. Benne vagy?

- Komolyan mondod? - Csillant fel szeme és örültem, hogy tetszett neki az ötlet.

- Igen. Mehetünk?

- Persze. Imádok koktélozni.

Kocsiba pattantunk, és meg sem álltunk a koktélbárig. A hangulat nagyon jó volt, ami annak volt köszönhető, hogy egy helyi dj koncertezett. Azonnal a bárpult felé vettük az irányt, ahol Jázmin azonnal ránk ismert.

- Kamilla, szia! - Köszöntött és kedvesen rám mosolygott. - Milyen csinosak vagytok.

- Köszi, éppen iskolai bálról jöttünk át.

- Unalmas volt a buli? - Érdeklődött, én pedig bólogattam. - Nem beszéltél a tesómmal?

- De ma beszéltem vele, és minden jól alakul a munkában.

- Akkor jó. Remélem, hamarosan látom.

- Én is, hidd el. Amúgy ő itt a barátnőm, Maja.

- Már ismerjük egymást. - Szólt a barátnőm, és miután párszót beszélgettek kikértük a szokásos kedvenc koktéljainkat. Egy pici boxban ültünk le. Szememmel azonnal Noeléket kerestem. Kicsit csalódott voltam, hogy nem látom, de reménykedtem, hogy csak kint vannak az udvaron.

- Jázmin nagyon kedves. - Kezdte barátnőm és egy nagyot kortyolt italából. - Bár engem tuti idegesítene, hogy folyamatosan kérdezget.

- Na igen, nem is járunk össze sokat. - Húztam el a szám, és ekkor megláttam Noelt sörösüveggel a kezében a parketten. Rózsaszín ingét feltűrte és látszólag nagyon jól szórakozott az előtte vonagló lánnyal. Igyekeztem elszakítani tekintetem róla, de borzaszóan rosszul esett, hogy mással látom.

- Nem megyünk táncolni? – Érdeklődtem

Noelék nem vettek észre, de nem is ez zavart, hanem az előtte tekergőző lány látványa, aki láthatóan odáig volt érte. Próbáltam csak Majára figyelni, akivel nevetgéltünk, és egyre jobban éreztem magam. Még az sem érdekelt, hogy Jázmin vádló pillantásokat lövellt felém, és tudtam, holnap az első dolga lesz, megosztani Csongorral a kicsapongásomat. Éjfél tájban Maja kicsit pihenni akart, így leültünk a boxunkba. Szememmel újra Noelt kerestem, de sehol sem találtam. Elnézést kérve barátnőmtől az udvar felé siettem. A szívem nagyot dobbant, amikor megláttam a fiút, ahogy előre hajolva ül egy padon. Kezében újabb üveggel. 

- Noel jól vagy? - Siettem hozzá és leültem mellé a padra. 

- Kami te meg mit keresel itt? - Emelte rám szép szemeit, amik kicsit ködösen csillogtak. 

- Hol vannak a többiek? 

- Ákos elment Anitával, Kitti meg fáradt volt és hazament, én pedig... fogalmam sincs. Táncoltam egy elsős csajjal, aki azt mondta, hogy elmegy a mosdóba, de már fél órája nem jött vissza. Én meg úgy gondoltam nem érdekel, és inkább kijövök levegőzni. Eléggé fáj a fejem. 

- Sokat ittál!  - Állapítottam meg. 

- Nem, nem vagyok részeg, csak egy kicsit jobban éreztem magam. De teljesen tudatomnál vagyok, és mindenre emlékszek. Láttalak amúgy, csak a szónoklataid után nem mertem odamenni. Istenem szétmegy a fejem! Nincs nálad egy Advil vagy valami? 

- Nincs. Mondd, meddig engedtek el a szüleid? - Ugrott be, hiszen elég késő volt már. 

- Nem volt róla szó, hogy mikor megyek, de azt hiszem jobb lesz, ha most. A motorom elől van, és..

- Hé, így nem ülhetsz rá! - Álltam fel és visszahúztam a padra. - Nem engedem meg, hogy így vezess, hiszen ittál. 

- Te hogy jöttél el? 

- Majával, de már én is szeretnék hazamenni. - Szóltam és bevillant egy dolog. - Várj meg itt, mindjárt jövök! 

- De hova mész? Ne hagyj egyedül. 

- Nyugodj meg, és várj! Fél pillanat és itt vagyok. - Simogattam meg arcát ő pedig belepuszilt a tenyerembe. Egy félmosoly után beszaladtam Majahoz, és azt hazudtam neki, hogy Csongor most hív és haza kell mennem, mert csak most ér rá. Maja megértette és mivel láttam, hogy jól szórakozott pár számomra ismeretlen emberrel, otthagytam. 

- Már itt is vagyok. Gyere. 

- Hova megyünk? 

- Először is, mivel nem lakok messze elsétálunk haza, és nálam kicsit rendbe szeded magad. Beveszel egy gyógyszert, és rengeteg vizet iszol. Nem akarom, hogy a szüleid így lássanak meg. 

- Nem akarok kellemetlenkedni. - Kérette magát, de addig nógattam, míg elindultunk a sötét utcán. Jó érzés volt egymás mellett menni, és nem ellenkeztem, amikor óvatosan megfogta a kezem. A koktélozótól pár utcányira laktunk, de iszonyúan fáztam, mire beléptünk az ajtón. Gyorsan lekabátoltunk és a konyha felé indultam. 

- Mindjárt keresek egy gyógyszert. - Szóltam Noelnek, aki tátott szájjal bámulta a berendezéseinket. 

- Hihetetlen, hogy itt laksz. Ez valóságos palota. Nagyobb a házatok, mint Ákoséké, pedig az övékénél még sosem láttam pazarabbat.

- Köszi. Ha gondolod, a kanapéra is leülhetsz a nappaliba. Mindjárt viszem a vizet, és a gyógyszert. 

- Inkább megvárlak itt. - Ült le az egyik székre és figyelmesen nézett, ahogy a fiókban keresgélek.  

- Ahogy gondolod. Tudod, nekem nem is kéne ilyen hatalmas ház. Szerintem teljesen felesleges, hiszen alig használom ki. Lent van egy nappali, vendég szoba, és vendég fürdő. Fent pedig a háló, gardrób, egy nagyobb fürdő és egy szoba, ami majd valamikor a gyereké lesz. Kint pedig van egy nagy füves udvar és egy medence. De azt ilyenkor nem szoktunk használni. 

- Én azért eltudnám tölteni itt az időmet. Főleg veled. 

- A ti házatok is barátságos. A szüleid mivel foglalkoznak? Még sosem mesélted. - Érdeklődtem, és végre megtaláltam a keresett pirulát. De amikor a vizet töltöttem ki, Noel mögém lépett és váratlanul a nyakamba csókolt. 

- Ne beszéljünk most róluk. 

- Mit csinálsz? - Kérdeztem és a vállam felett ránéztem.

- Semmit, csak olyan gyönyörű vagy. Egész este erre vártam, hogy kettesben legyünk, de nem gondoltam volna, hogy pont nálad. 

- Vedd be a gyógyszert, utána pedig hazaviszlek. - Fordultam szembe vele és próbáltam kezébe adni a poharat. Ám Noel kivette a kezemből, és a pultra rakta. - Nem veszed be? 

- Sokkal jobban érzem magam most, hogy itt vagyok. Kamilla, én nem tudok úgy tenni, mint te. Nem tudom kitörölni a fejemből a csókot, és igazából nem is akarom. Megmondom őszintén, az első pillanattól kezdve vonzónak tartalak, és...

- Ne folytasd légy szíves! 

- De azt akarom, hogy tudd, és ne gondolj olyannak, mint Ákos. Én nem azért akarok veled lenni, hogy lefektesselek és behúzzalak a trófeáim közé. Nekem tényleg kellesz. Lehet, hogy fiatal vagyok, de teljesen tisztában vagyok az érzéseimmel. Volt már barátnőm, és tudom milyen az, ha szeretek valakit. Az is jó volt, de te más vagy. - Magyarázta,  és közben annyira zavarban volt.

A szavai hallatán éreztem, hogy egyre jobban ellágyulok, és rájöttem, hogy én is teljesen így érzek.

- Megértem, hogy szereted a párod, és nem akarod egy gyerekre pazarolni az idődet. 

- Ez nem igaz. - Bukott ki belőlem. - Én is érzek valamit, de még magam sem tudom, és az egész nagyon zavaros. Olyan dolgokat érzek, amiket nem szabadna, de ha a közelemben vagy, nem tudom kontrollálni őket. Noel, én nem viselkedhetek úgy, mint egy tini, akinek nem számít mi lesz holnap. Ha kiderül a köztünk lévő kapcsolat, engem kirúgnak és lehet, hogy soha nem taníthatok már. Pedig nekem ez az álmom. 

- Vigyázni fogok, hogy semmi ne derüljön ki. Ezt megígérem. Az iskola területe tabu. Nem foglak kellemetlen helyzetbe hozni soha, csak engedd, hogy szeresselek. – Mondta, és mivel nem tudtam mit mondani, közelebb jött és felültetett a pultra. Tekintetünk pont egy síkba került, én pedig megsimogattam arcát. Annyira jóképű volt. Ujjai óvatosan végigszántották meztelen hátam. Testem azonnal felforrósodott, és borzalmasan kívántam. 

- Noel én... 

- Kami ne gondolj semmire. Ígérem nem bánod meg, és hidd el, nem te leszel az első. - Suttogta és egyre lentebb csókolt egészen a nyakamtól a mellemig. Igyekeztem elhessegetni a stop táblákat a fejemből, amik megjelentek miközben kezem önálló életre kelt, és kihámozta ingéből a fiút. Felsőteste nem volt kimondottan izmos, de látszott, hogy a heti két edzés megtette a hatását. Beletúrtam göndör hajába, és engedtem, hogy felkapjon és a vendégszoba felé vigyen. Miközben lábammal átkaroltam csípőjét megéreztem férfiasságát a nadrág alatt, ami csak még jobban feltüzelt. Gyengéden az ágyra fektetett, és tovább folytatta testem kihámozását a ruhámból. Légzésünk egyre gyorsabb lett, mozdulataink pedig egyre sürgetőbbek. Most éreztem csak igazán, mennyire rég voltam már férfival, és mennyire jó, hogy valaki ennyire kényeztet. A félhomályban láttam, mennyire tetszik neki amit lát, és hogy szinte le sem tudja venni tekintetét melleimről. 

- Csodálatos vagy. - Lihegte. - Tökéletes a tested.... 

- Te is olyan szexi vagy. - Mondtam ki, amit gondoltam. Óvatosan levette rólam fehérneműmet, és nyelvével gyengéden végigszántott a testemen. Csukott szemmel élveztem minden érintését és tudtam, teljesen megbízhatok benne. Mozdulataiból éreztem, hogy tudja mit csinál, én pedig engedtem neki. 

- Noel én még sosem... – suttogtam. Azt akartam mondani, még sosem csaltam meg Csongort, de egy csókkal belém fojtotta a szót. Végigsimítottam izmos hátán, és mikor ajka újra a melleimre tévedt alig vártam, hogy belém hatoljon. Talán ő is megérezte, mert engedett kívánságomnak, és óvatosan engedte belém férfiasságát. Gyengéd volt, és egyre mélyebbre ért. Úgy éreztem, elveszek a gyönyörben, és láttam Noelnek is nehéz visszafogni magát. Hangos nyögéseinket visszaverték a falak, mi pedig egyre szorosabban öleltük egymást. A testemet átjárta a forróság, ami végigfutott a fejem búbjától egészen az alhasamig, hogy ott összegyűljön, és egy hatalmas gombóccá formálódjon, ami bármelyik pillanatban kitörhet. Noel egyre gyorsabban mozgott, ajkai pedig fáradhatatlanul csókoltak mindenhol, perzselő érzést hagyva maga után. Végül egy utolsó hatalmas lökéssel a gombóc kitört, én pedig a csillagokban éreztem magam. Noel teste megfeszült, majd ernyedten dőlt rám. Légzésem még mindig szabálytalan volt, szívverésem pedig dübörögve várta a megnyugvást. Csak simogattam puha haját, izmos hátát, ő pedig gyengéden cirógatta vállamat.

- Ez csodálatos volt Kami! - Nézett rám, és kisimított egy tincset az arcomból. - Még sosem volt ilyenben részem. 

- Elhiszed, ha azt mondom még nekem se? - Kuncogtam fel. - Soha nem gondoltam volna, hogy egy nálam hét évvel fiatalabb fiúval fogok szeretkezni, aki még csak nem is nagykorú.

- A kor nem is fontos. Amúgy is augusztusban már nagykorú leszek. 

- Addig még bőven van idő. 

- Így van, és rengetegszer átélhetjük még ezt. - Mosolygott, és újra magához vont egy forró csókra. Újra reagáltam rá, ahogy ő is, majd újabb és újabb csodálatos együttléttel ajándékoztuk meg egymást. Hajnaltájban Noel mélyen szuszogott mellettem, míg én puha, göndör haját simogattam. Biztos voltam benne, hogy még sosem voltam ennyire boldog, mint most. 

🎒👜 6. Fejezet 🎒👜

Kamilla

TE JÓ ISTEN! Mit tettem? Mégis, mi a fene volt ez, és hogy történhetett meg ilyen? Egyáltalán normális vagyok? Már biztos, hogy nem! Mi ütött belém, amikor megcsókolt? Nemhogy eltoltam volna magamtól, hanem engedtem, hogy tovább simogasson. Jobb lesz, ha most azonnal hazamegyek, és nem jövök vissza a dekorálásra. Majd csak kitalálok valamit. és...

- Kamilla, várj! - Hallottam hátam mögött Maja hangját, miközben sietősen próbáltam összeszedni dolgaimat a tanáriból. Semmi mást nem akartam, csak hogy minél hamarabb hazaérjek, és egy pohár bor mellett megnyugodjak, de barátnőm továbbra is felém tartott.

- Szia, valami gond van? Melyik idióta bosszantott fel? Csak mondd meg, és azonnal kiosztok egy beírást.

- Szia Maja, nem húzott fel senki.

- Tényleg? Pedig elég idegesnek tűnsz. Akkor mi a gond?

- Csak fáradt vagyok, és szeretnék hazamenni. Nem hiszem, hogy visszajövök délután. Ne haragudj, majd a bálon találkozunk. Már ha eljövök. - Húztam el szám.

- Miért ne jönnél? Csongor talán...

- Nem ér haza, én pedig nem akarok magányos lenni.

- Nem leszel magányos, mert én is ott leszek. Egyedül.

- Miért egyedül? Mi van azzal a tökéletes udvarlóval, akiről meséltél?

- Vége, mert túl komolyan vette a dolgokat. Én még nem vagyok felkészülve.

- Értem, sajnálom. De ha megbocsájtasz, most mennék. Ne haragudj, de nagyon fáradt vagyok, és most csak arra vágyom, hogy egyedül legyek, és elmerüljek a gondolataimban.

- Rendben, de remélem tényleg nincs komolyabb baj.

- Nem, nincs. - Mosolyogtam rá, és búcsúzásként átöleltem. Legszívesebben elmondtam volna neki a csókot, de nem tudtam hogyan fogadná. Igaz, hogy sokkal lazább gondolkodású, mint a többi kollégám, de lehet, hogy ez még nála is meredek lenne.

Kisiettem az autómhoz, és hazahajtottam. Felbontottam egy palack bort, és beleültem a masszázs kádamba. Jó érzés volt kicsit lazítani, és igyekeztem kiüríteni a fejem. De sehogy sem ment, hiszen folyamatosan Noelhez és a csókhoz tértem vissza. Sajnos legbelül tudtam, hogy nem a csókkal volt a legnagyobb baj, hanem az érzéssel, amiket kiváltott belőlem. Noel mindig is egy értelmes, kedves fiú volt a szememben, de sosem gondoltam rá úgy mint férfi. Nyilván nem is gondolhatnék, hiszen még kiskorú. Mégis ez a tökéletes csók rávilágított arra, mennyire jól érti a dolgát, és mennyi érzelem lakozik benne. Még mindig ajkaimon éreztem az övét, ami egyszerre volt puha és forró. Olyan volt, amit még Csongor is megirigyelhetne. Be kellett látnom, hogy a kora ellenére képes olyan érzelmeket kiváltani belőlem, amik még számomra is ijesztőek, és amikre ha nem vigyázok, egy veszélyes csapdába sodornak. Vajon mi lett volna, ha nem szólal meg a csengő, és nem halljuk meg a gyerekeket? Meddig mentünk volna el? Hiába akartam becsapni magam, élveztem Noel minden érintését. Túl rég volt már olyan, hogy Csongoron kívül más is észrevett, vagy közeledett volna hozzám. A hosszúra nyúlt fürdő után köntösben mentem le a konyhába, hogy valami harapni való után nézzek. Magamhoz vettem egy kis gyümölcsöt, töltöttem még a borból, és bekuckóztam a TV elé. Talán picit elaludhattam is, mert arra eszméltem, hogy kopogtatnak a külső bejárati ajtón. Kint már sötét volt. Rápillantottam az órára, fél hat volt. Nem tudtam ki lehet az, hiszen nem vártam senkit, Csongor pedig biztos nem jött haza. Összehúztam köntösömet, és kinyitottam az ajtót. Noel volt az. Aggodalmas arccal állt előttem.

- Te meg mit keresel itt? - És nem tudtam, melyikünk lepődött meg jobban.

- Nem jöttél vissza a dekorálásra, és Maja azt mondta, hogy nem érezted jól magad. Mi a baj?

- Csak fáradt vagyok, de ezért igazán nem kellett volna idejönnöd. Egyáltalán, honnan tudtad, hogy hol lakok?

- Ákos mondta. – Bökte ki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. - Ők sem laknak innen messze. Elég szép környék, és a házatok is gyönyörű.

- Köszönöm. Most láthattad, hogy jól vagyok, szeretnél még valamit, vagy....

- Miattam nem jöttél vissza? - Kérdezte szinte vádló hangon.

- Ezt nem értem. - Próbáltam eltitkolni az érzéseimet, és reméltem, hogy nem látja az arcomon, mennyire beletrafált a dolgokba.

- A csók miatt, és mert nem akartál látni.

- Noel, csak egy botlás volt, és nem jelentett semmit. Nem tudom, hogy történt, de véletlen volt, aminek sosem szabad újra megismétlődni.

- Véletlen? Nem nevezném annak.

- Tényleg? - Tettem karba a kezem. - Akkor minek nevezed Noel, mondd? Mert szerintem nagyon is véletlen volt. Ha úgy vesszük meg sem történt.

- Meg sem történ?! – Ezen teljesen kiakadt, a szemei szinte villámokat szórtak. - Te ezt a csókot így nevezed? Mert szerintem nagyon is valóságos volt, amit mindketten akartunk.

- A te oldaladról nem tudok nyilatkozni ez tény, de én úgy gondolom....

- Te is élvezted! Éreztem, hogy élvezted. - Lépett közelebb, és túlságosan közel került hozzám. Szinte éreztem parfümje illatát, és tudtam, hogy most kell okosnak lennem. Hátráltam egy picit, és szigorúan a szemébe néztem.

- Ide figyelj Noel! Te még gyerek vagy, akinek a fejében ezer millió dolog fordul meg. Nyilván a hormonjaid is az egeket verdesik, de én nem vagyok meggondolatlan nő! Felnőtt vagyok, aki tudja, mit lehet és mit nem. Ezt pedig semmiképpen nem szabad!

- Figyelj, sajnálom, hogy megcsókoltalak. Lehet, hogy nem így kellett volna, de annyira gyönyörű és kedves vagy. Amikor pedig sírtál, egyszeriben úgy éreztem, hogy minden rossztól megakarlak védeni.

- Én is meg tudom védeni magam, és jól vésd az eszedbe: te diák vagy én pedig tanár, és köztünk soha nem lehet semmi!

- Sokkal több van bennem, mint te képzeled. Hagyd, hogy bebizonyítsam, és engedd, hogy szeresselek!

- Miről beszélsz? – Zavaromban felnevettem fel, mert tudtam, ennek sehogy sem lesz jó vége. A hajamat kezdtem babrálni, de nem tudtam lenyugodni.

- Én itt vagyok! Nem hagylak egyedül. Soha. Mellettem boldog lehetsz, és oké még nincs sok pénzem, de dolgozok és...

- Na látod, pont ez az! - Vágtam bele szavába. - Neked nem dolgoznod kell, hanem még tanulnod! Mert még gyerek vagy! A csókról pedig annyit, hogy szinte letámadtál. A képzelgéseid pedig nem valósak, hiszen soha nem adtam okot neked arra, hogy ilyeneket gondolj.

- Hazahoztál egy csomószor, és nagyon jól elvoltunk a kocsiba is, és....

- Azt csak szívességből tettem. - Túrtam bele hajamba. - Noel nekem barátom van, aki...

- Szereted még?

- Nincs jogod ilyet kérdezni!

- De van, mert érzem, hogy te is érzel valamit irántam. Kérlek Kamilla, csak.. - lépett közelebb és lágyan megfogta a kezem. A szívem egyre gyorsabban vert, de próbáltam nem elveszteni a józan eszem. - Csak próbáljuk meg. - Suttogta. - Te is tudod, hogy érettebb vagyok, mint a társaim, és komolyabb gondolkodású.

- Noel, nem lehet! - Toltam el, és belenéztem szemeibe, amikből túlságosan is kivehető volt a vágy. - Most pedig jobb lesz, ha hazamész, és megnyugszol. Vigyázz az úton, jó éjszakát.

- Kamilla, kérlek...

- Sajnálom, de nekem nem jelentett annyit, mint neked. - Mondtam csendesen, és becsuktam az ajtót. Megnyugodtam, amikor hallottam ahogy elhajt a motorral. Szívem szerint behívtam volna egy teára, de biztos voltam benne, hogy azzal mindent elrontanék. Nem lehetek gyenge a közelében, és ha még vannak is érzéseim, azt semmiképpen sem mutathatom ki. Jól mondtam, ő még csak egy gyerek, és akármilyen jóképű és vonzó is számomra, a kapcsolatunk tiltott. Egy újabb pohár után írtam Csongornak egy üzenetet, hogy sajnálom, hogy nem lesz velem a bálban, és álomba merültem. Másnap korán keltem, de mivel csak két utolsó órám volt, elmentem ruhát vásárolni. Persze annyira nem izgatott, de tudtam, mégsem mehetek oda egy olyanba, amit már többször viseltem. A városban szerencsére sok jó üzlet van, így könnyen rátaláltam a megfelelőre: egy ezüstös, enyhén kivágott, a hátát szabadon hagyó, strasszokkal díszített ruhára. Első látásra megszerettem, hiszen a csillogó minta mindig is a kedvenceim közé tartozott és a dress kódnak is megfelelt.  Az eladó még egy csipkés fehérneműt és egy push up melltartót is ajánlott, és bár fogalmam sem volt, mégis kinek mutatnám meg, azért megvettem. Tetszett a csipke és az, hogy a melltartóban nagyobbnak tűntek a melleim. Egy gyors ebéd után elindultam az iskolába, és igyekeztem még véletlenül sem Noel osztálya felé menni. Szerencsére a helyettesítési kiírásnál nem szerepelt a nevem, és mivel Marikát is bent láttam, reménykedtem, hogy nem fognak berángatni hozzájuk. Szünetben megmutattam Majának a szerzett darabot, és örültem, amikor elmesélte, hogy ő is ezüstösben jön. Megbeszéltük, hogy a bál előtt elugrik majd és együtt készülődünk. Az óráim gyorsan leteltek, a hetedik után hazafelé vettem az irányt. Hihetetlenül ideges voltam, és tudtam, hogy ez Noel miatt van. Vajon kivel érkezik a bálra? Hoz magával valakit? Esetleg egy olyan lányt, aki a barátnője? Annyit tudtam csak, hogy Kittivel táncol. Hiába próbáltam mantrázni, hogy nem jelent semmit, és nem is érdekel, belül nagyon hiányzott, és féltem, hogy mit érzek majd, ha meglátom mással. Szavai még mindig a fülemben csengtek, és a tekintetét is láttam magam előtt.

Otthon még mindig körülötte kavarogtak a gondolataim, amikor Maja megérkezett. Nagy mosollyal nyitottam ajtót neki, de ő hangosan lépett be, hideget hozva maga után.

- Hú, elég szar idő van kint! – Morgott, és felakasztotta a kabátját a fogasra.

- Nekem mondod? Egész nap fáztam. Kérsz valamit inni?

- Egy pohár ital jól esne, köszi.

- Gyere a konyhába! - Kiáltottam ki, és kitöltöttem két pohár rosét. Maja ruhája gyönyörű ezüst és jégkék színű kövekkel borított, mélyen kivágott csoda volt. - De csinos vagy! - Dicsértem meg.

- Köszi, nem túlzás?

- Ugyan dehogy. A hajad is olyan jó! Te leszel az est fénypontja.

- Na persze, én is attól félek. - Nevetett fel, és magához vette az egyik poharat. - Mire igyunk?

- Nem tudom, talán arra, hogy eddig minden jól megy az iskolában, és ezután is csak jól alakulnak majd a dolgaim. - Felemeltem a poharat, de barátnőm leintett.

- Inkább arra, hogy ez az este akárhogy is alakuljon, emlékezetes lesz, és legyen az a mottója, hogy semmi nem számít, csak az, hogy jól érezzük magunkat, és nem törődünk a következményekkel!  

- Húha, ez meredek, de tudod, mit? Nem bánom! Legyen ez a mottója! – Felkacagtam, és összekoccintottuk a poharunkat.

- Amúgy mi van Csongorral? Szándékozik mostanában hazaérni? – Érdeklődött Maja, és bekapott egy darab csokit.

- Nem tudom, talán a jövő héten. Lassan kezdem megszokni, hogy egyedül vagyok.

- Ugye tudod, hogy ez nem jó. Te fiatal vagy, és szép, és nem jó, hogy ennyire elhanyagol téged.

- Nem érzem magam elhanyagolva. Elvégre majdnem minden nap beszélünk telefonon, és videóchatelünk is.

- De az még nem helyettesíti az élő intimitást. - Ingatta fejét és tudtam, teljesen igaza van. – Lehet, hogy válaszút elé kéne állítanod. Vagy te vagy a munka, de a kettő nem megy.

- Maja, nem akarom megfosztani a munkájától. Elvégre ezért tanult, és mikor kinevezték az egyik cégcsoport elnökévé, én is boldog voltam. El kell fogadnom, hogy ez a munka utazásokkal és megbeszélésekkel jár. Csak így tudja építeni a kapcsolatait.

- Honnan tudod, hogy csak a céges kapcsolatait építi? - Húzta  fel szemöldökét, és én azonnal tudtam, mire akar rávezetni. Persze azonnal tagadtam.

- Csongor sosem csalna meg! Ismerem már annyira, hogy...

- Nem mondtam ezt egy szóval se, de jobb félni, mint megijedni.

- Három éve vagyunk együtt, előtte pedig barátok voltunk. Tudom, hogy több éve tetszettem neki, mielőtt vette a bátorságot vett és elhívott randira. Nagyon kedves és aranyos ember, és róla tudnám elképzelni utoljára, hogy félrelépne. Szeret engem és... én is őt. - Mondtam, de az utóbbi kijelentésemben már nem annyira voltam biztos. Maja rögtön megérezte ezt.

- Nem voltál valami meggyőző. Talán te már nem azt érzed, amit régebben?

- De, persze, csak...

- Kamilla, mi a baj? Talán nem érzed biztosnak az érzelmeid Csongor iránt?

- Maja, én nem is tudom. Szeretem, és jó vele. Már ha itt van, de az utóbbi időben nagyon sok minden történt, amit nem tudok neki elmesélni, és rossz, hogy ezeket az élményeket egyedül kell átélnem. Amikor beszélgetünk, általában ő mesél, és az én dolgaim nem mindig kerülnek szóba. Persze szeretem hallgatni őket, de kicsit azért érdeklődhetne rólam is.

- Akkor, ha legközelebb beszéltek, talán kezd te az élménybeszámolót. - Tanácsolta és megígértem neki, hogy megfogadom.

Még egy darabig beszélgettünk, majd elkészítettük a sminkünket és elindultunk az iskola felé. A báli teremmé átalakított tornaterem egyszerűen varázsaltos volt. Azok a vásznak takarták el a falakat, amiket mi díszítettünk föl. A plafonról csillogó gömbök, díszek és fényfüzérek lógtak le, középen pedig egy hatalmas, kövekkel kirakott csillár függött. A téli hangulatról még a helység egy-egy pontjában felállított mini karácsonyfa, hóember és Mikulás is gondoskodott. A zenekar lágy zenét játszott, minket pedig pincérekké avanzsált végzős tanulók kínálgattak a welcome drinkkel. Maja azonnal elvett két Martinit.  

- Szabad innunk még ilyen korán? 

- Miért ne? Most szórakozunk! 

- Igen, de mi van, ha meglátja az igazgató úr? - Pillantottam körbe. Azonnal kiszúrtam, hogy itt van, és tőlünk nem messze társalog néhány emberrel.  

- Nem fogjuk leinni magunkat, Kamilla! Túlságosan ráfeszülsz a dolgokra. Itt nem tanárok vagyunk, hanem vendégek. Meg amúgy is rengeteget dolgoztunk ezen az egészen. Nézz csak körbe! - Mutatott kezével - Szinte az egészet a mi gyerekeink csinálták. Gyere, keressük meg a helyünket! 

- Rendben. Azt hiszem, a tesisekkel ülünk. 

- Igen, Péter direkt téged kért maga mellé. - Kacsintott rám, amikor tesis kollégámat hozta szóba, aki sokszor próbál flörtölni velem. 

- Remek. - Forgattam a szemem, és már majdnem leültem volna, amikor Maja felkiáltott. 

- Ott az osztályom! De csinosak, már be is öltöztek. Menjünk oda hozzájuk, jó? 

- Én inkább nem mennék. - Mondtam gyorsan, amikor láttam, hogy Noel a társaság közepén áll. Jól szabott öltönyében nagyon vonzó volt, mosolyától pedig az én szívem is megmelegedett. 

- Na jó, akkor mindjárt jövök.

Követtem a szememmel, és észrevettem, hogy Noel azonnal felém pillant, amint Maja odaért hozzájuk. Rögtön lángvörös lett az arcom, amikor a találkozott a tekintetünk. Nem álltam a pillantását, így jobbnak láttam, ha kimegyek a levegőre és elszívok egy cigarettát. Rá is gyújtottam, de pár perc után megéreztem, hogy nem vagyok egyedül a lámpafény alatt. 

🎒👜 5. Fejezet🎒👜

Noel

Mérgesen és egy kicsit szomorúan szálltam ki az autóból, és betrappoltam a házba. Mama az aktuális sorozatát nézte, és csak akkor vette észre jelenlétemet, amikor ledobtam a táskám.

- Megjöttél, Kisfiam? - Nézett fel mosolyogva. - Késő van, merre voltál eddig?

- Csak volt egy kis plusz feladat a suliban. Tudod, a báli előkészületek. Van valami vacsora?

- Persze, mindjárt melegítem is. – Felelt, és a konyha felé indult, de én inkább leállítottam.

- Hagyd, nézd tovább, én is feltalálom magam. - Kedvesen rámosolyogtam, majd belenéztem kék szemeibe, és kicsit ráncos arcába. Mama édesanyám anyukája, aki már elég idős, de így is jól tartja magát, és sokkal felvilágosultabban gondolkozik, mint a vele egykorúak. Bár ehhez nyilván hozzátartozik az is, hogy miattam  fel kellet vennie a fordulatot. Bár néha ingatja a fejét, ha Kittivel vagy Ákossal olyan dolgokról beszélgetünk, ami neki már nem fér bele. Mama nagyon fiatalon ment férjez, és amíg a férje katona volt, ő egy tehetősebb családhoz állt be szolgálni – ahogy akkoriban mondták. Segített a házi munkában, majd amikor idősebb lett, ő vezette a konyhát. A papa sajnos életét vesztette egy gyakorlaton, és a mama egyedül maradt. Akkor már terhes volt édesanyámmal, és eleinte félt elmondani, mert nem akarta elveszíteni a munkáját. Szerencsére a munkaadója támogatta a terhesség alatt, és a szülés után is visszafogadták jóval több fizetésért. Pár éven belül összegyűjtött annyit, hogy egy saját házat tudjon venni Vörösváron. A nyugdíjig egy boltban dolgozott. Édesanyámat mindig tisztességesen, és szeretetben nevelte, és mivel nagyon takarékos volt, sosem volt semmiben hiányuk. Anyukám nagyon jó tanuló volt, így az érettségi után sportorvosnak tanult. Így ismerkedett össze édesapámmal, aki játékos ügynökként kereste a betevőt, és rengeteg híres focista fordult meg a keze alatt. Én a házasságuk negyedik évében születtem meg, és a nyolcadik életévemet töltöttem be, mikor egyik este egy rendőr kopogott a házunk ajtaján, és közölte a szörnyű hírt. A szüleim autóbalesetest szenvedtek, és nem élték túl, nekem pedig ezentúl a mamámmal kell élnem. A világ egy pillanat alatt megváltozott számomra. Ahogy ezeken méláztam, könnyek gyűltek a szemembe. Vajon milyen lenne most az életem, ha túlélték volna? Emlékszem, akkortájt semmi nem érdekelt, és mélységes depresszióba zuhantam, és se a suli, se a barátok nem tudtak segíteni ebben. Csak a szüleimet akartam, és azt, hogy valaki jöjjön, és mondja azt, hogy minden rendben, és ez az egész csak egy buta vicc volt. A tanulmányi átlagom mélyrepülésbe kezdett, a mamával pedig folyamatosan az igazgatóhoz rohangáltunk, hiszen a folytonos balhéimat már nem tudták tolerálni. Harmadik közepén majdnem kicsaptak. Ekkor érkezett az osztályba Kitti, a mindenből kitűnő, félénk lány, akivel pár hónap alatt elválaszthatatlan barátok lettünk. Ő volt az, aki átsegített a nehézségeken, és visszaterelt a helyes útra. Számomra sosem volt zavaró, hogy lány, hiszen Ákos mellett megvolt az egyensúly az életemben. Kittivel olyan dolgokról tudtam beszélgetni, amiket Ákossal csak elnevettük. Szerencsére mindegyikőnket felvettek a helyi gimibe, még egy osztályba is kerültünk. Az életünk megváltozott, de a barátságunk nem, és tudtam csak hálás lehetek neki, amiért mellettem állt, és átsegített minden bajon. Kittivel mindent tudtunk egymásról: a családjáról, a régi dolgairól, és a napi dolgokról. Tetszett benne, hogy egyszerre laza, vicces, és még véletlenül sem olyan, mint a többi tucat lány. A szülei rendes emberek, akikkel szintén jó a viszonyom. Az édesanyja a helyi óvodában dolgozik, az apja pedig azt a boltot vette meg, ahol a mama még nagyon régen dolgozott. Persze, azóta már rengetegszer átalakították, és jelenleg egy pizzéria is üzemel a külső udvari részében. Sok-sok évig voltunk így ketten, amikor csatlakozott hozzánk Ákos, akinek nagyon jómódú a családja, de mivel a szülei alig vannak itthon, sosem tudtam, mivel foglalkoznak. A márkás autók, ruhák, hatalmas ház alapból megvan neki, ahogy a legjobb csajok is.  Mégis barátként tekintett rám, és bármikor mellém állt. Tudom, legbelül jó fej srác. A hármasunk töretlen, bár Kitti és Ákos nem bírják egymást. Miattam mégis kompromisszum kötnek, vagy ha pasis bulit szervezünk, Kitti lelép Anitához. Igaz, én meg őt nem bírom, hiszen hihetetlenül vékony, idegesítő hangja van, folyamatosan a hajával, az alakjával van elfoglalva, és mindig hihetetlen sok sminket pakol magára. Összességében nagyon jól elvagyok a többi osztálytársammal is, Maja tanárnő egy jó közösséggé kovácsolt össze minket. Maja után újra eszembe jutott Kamilla, és miközben a vacsoráztam, rajta gondolkodtam. Jó volt, hogy az utóbbi napokban ennyit voltam a közelében, és már előre tudtam, hogy hiányozni fog, ha ennek a báli mizériának vége, és újra motorral járok majd haza. Tudtam, hogy nem szabadna, hogy ilyen sokat mélázzak rajta, de a tekintete és a kedves mosolya még álmomban is velem volt.

- Ízlik a vacsora, Noel? - Lépett be mama, és leült mellém.  

- Igen, nagyon köszönöm. 

- Mi volt ma az iskolában? 

- Csak a szokásos, és készülünk a bálra. Holnap is ilyenkor jövök majd, de nyugi, nem lesz gáz. 

- A motorod itthon volt. Busszal mentél vagy Kittiék vittek el? 

- Nem, gyalog mentem, és Kamilla tanárnő hozott haza. Tudod, vele csináljuk a dekorációkat. 

- Igazán kedves kishölgy lehet. - Jegyezte meg mama, miközben egy adag süteményt rakott le az asztalra. 

- Igen, nagyon kedves, és mivel pont erre lakik, nem akarta, hogy motorozzak. Amúgy is esős idő van. 

- Igen, igaza van. Egyél süteményt. 

- Köszi, mami, de inkább beviszem a szobába. Még tanulnom kell holnapra. Benyomtam a kedvenc zeném, és igyekeztem a történelemre koncentrálni. Persze sehogy sem ment, és gondolataim továbbra is Kamilla körül kavarogtak. Miért vált ki belőlem ilyen érzéseket, mikor tudom, hogy az egésznek semmi alapja nem lehet?  Talán a kedvelésen kívül ő is érez irántam valamit? Elvégre senki mást nem hozott haza, csak engem. Úgy gondoltam jobb lesz, ha megfürdök és holnap már motorral megyek, így Kittit is tudom fuvarozni. Mielőtt elmentem volna fürödni, dobtam a lánynak egy üzenetet, és megbeszéltem vele, hogy suli előtt érte megyek.

Másnap reggel álmosan keltem fel, és semmi kedvem nem volt suliba menni. Legszívesebben csak feküdtem volna, és a kedvenc sorozataimmal töltöttem volna az időt. De mivel tudtam, ez nem lehetséges, magamra kapkodtam a ruháim, és egy gyors reggeli után már Kittiék felé vettem az irányt. A lány már várt rám az ajtóba, és mosolyogva köszöntött. 

- Szia, meglepődtem, amikor írtál tegnap. 

- Miért? - Adtam kezébe a bukóm, és segítettem neki becsatolni. 

- Mert mostanában mindig busszal megyünk, te meg a tanárnővel járkálsz. 

- Nem járkálok vele, csak hazahoz. Van különbség. - Magyaráztam,  és reméltem, hogy nem vette észre, mennyire nagyot dobbant a szívem Kamilla miatt. 

- Ahogy gondolod, de Anita azt mondta....

- Nem érdekel, mit mondott a barátnőd. - Állítottam le gyorsan, még mielőtt olyat hallanék, amit nem akarok. - Ne kombináljatok Kitti! 

- Rendben. - Vont vállat, és felszállt mellém a motorra. Próbáltam nem gyorsan menni, mert nem akartam, hogy féljen mögöttem. Eleinte nem lelkesedett, hogy így járunk be, de mikor látta, hogy nem lettem vad motoros, örömmel vette a segítségemet. Az órák csigalassúsággal teltek, és csak egyre unalmasabbak voltak. Egyedül a  tesi volt jó, amikor végre önfeledten focizhattunk. Ákos is húzta az agyam Kamillával, de neki is csak annyit mondtam, hogy képzelődik. Még csak az kéne, hogy elinduljon egy olyan pletyka aminek sajnos semmi alapja nincs. 

- Mondd, és miről dumáltok, amikor a kocsiban ültök? - Faggatott haverom, ahogy a padon ültünk. 

- Csak általános dolgokról, suliról, családról. Ilyesmi. 

- Családról? Elmesélted neki, hogy...

- NEM! DEHOGY! - Kaptam fel a vizet. - Nem mondtam el, és ezt nem is akarom. 

- Jó, nyugi már, csak kíváncsi voltam. 

- Nem tartozik rá, hogy mi volt a szüleimmel. Még csak az kéne, hogy akárhányszor találkozunk, sajnálkozva nézzen rám. 

- Miért érdekel, hogy néz rád? 

- Nem az a lényeg, hanem, hogy nem akarom, hogy tudja. Ez az én magánügyem. - Mondtam már kicsit nyugodtabb hangon, mire Ákos megint felröhögött azzal a hülye nevetésével, amit nem szeretek. 

- Noel, ha látnád magad. Totál rákattantál, de ha csak az iskoláról dumáltok, nem fogsz beakasztani neki. 

- Istenem, miért nem tudsz egy kicsit elvonatoztatni attól, hogy nem mindenki csak arra hajt? 

- Mégis, akkor mire? Mi a fene számít egy kapcsolatban, ha nem a szex, és honnan tudod, mi jön be neki, ha nem próbálod levarrni? 

- Nem akarom levarrni, ne legyél bunkó! – Felálltam, és inkább a többiek felé vettem az irányt. Persze Ákos nem hagyott békén, és tovább tolta a hülyeségeit. 

- Noel, utánanéztem Kamillának a Facebookon. A pasija megint nincs itthon, és ha a közös képei időpontja jó, akkor majdnem egy hónapja nem is volt. Gondolj bele, egy ilyen csaj mennyire vágyik már arra, hogy...

- Állíts le magad Ákos! - Mordultam rá, és örültem, hogy a tanár úr megfújja a sípját, és vége az órának. Gyorsan visszaöltöztem, és siettem a következő órára, Kitti mellé, aki csillogó szemekkel nézett rám. Már ismertem annyira, hogy tudjam, ez a tekintet jelent valamit. 

- Mit szeretnél? 

- Arra gondoltam, hogy hétvégén lesz a bál és nekem még nincs párom. Esetleg mehetnénk együtt. Nem örülnél neki? 

- Mi van? - Ütötte meg kérése a fülem. - Miért kéne pár? Ez csak egy esemény, amire elmegyünk, letáncoljuk a dolgokat és ennyi. Én nem akarok olyan sokat a tanárok között mászkálni. 

- Noel ne már! Mindenki megy valakivel. Azt hittem, hogy eddig azért nem kérdezted meg, mert már van párod, de Ákos azt mondta, hogy nincs. Ezért gondoltam arra, hogy mehetnénk együtt. Kérlek! 

- Kitti, de hát alapból együtt megyünk. 

- Igen, de mehetnénk mint.... pár. Vagyis, nem úgy pár mint kapcsolati pár... hanem...

- Kitti nyugi! Rendben van! - Állítottam le gyorsan. - Mehetünk ketten felőlem, és oké, akkor legyünk ketten. Felőlem mehet. 

- Istenem, de édes vagy! - Ugrott azonnal a nyakamba és szorosan magához vont. - Annyira jó lesz. Arra gondoltam, hogy mehetnénk hasonló cuccban is. Mondjuk, a táncos ruha mellett lehetnénk egyforma ruhában. Én felvehetném a rózsaszín ruhámat, te pedig a halvány rózsaszín inged. Azt a mályvásat, ami kiemeli a szemed. 

- Nem tudom melyik az. 

- Amit tőlem kaptál tavaly szülinapodra. 

- Az a túl rózsaszín? - Szaladt fel szemöldököm, mikor eszembe jutott az ing. 

- Igen, és mályva. Istenem, de jó lesz. Ákos Anitával megy, majd és ott találkozunk. 

- Ákos Anitát fűzi? 

- Igen, de nem fűzi, hanem komoly kapcsolatot akar. – Magyarázott, nekem pedig nagyon röhögnöm kellett. 

- Ákos sosem akar komoly kapcsolatot. 

- Csak eddig nem akart, de most, hogy Anitával közelebb kerültek egymáshoz, már minden más. Biztos vagyok benne, hogy hosszú kapcsolat lesz az övék, én pedig nagyon szurkolok neki. 

- Te tudod, de... - kezdtem viszont nem tudtam befejezni, mert Maja tanárnő lépett be az ajtón és megkezdődött a szokásos, unalmas történelem óra. Maja leadta az anyagot, én pedig ezen a báli dolgon gondolkoztam. Szívem szerint Kamillával mentem volna, de nyilván ez lehetetlen volt. Miért kell egy olyan nőbe szeretnem, aki ennyire problémás? Persze, neki ott a barátja, akivel majd együtt turbékolhat. Basszus mi lesz, ha látom őket, ahogy nyalják egymást a táncparketten? Már biztos vagyok benne, hogy az lesz a legjobb, ha kötelező körök után elhúzunk Ákossal, és elmegyünk a helyi bárba pár sörre. Álmodozásomból Kitti lökdösése rángatott vissza, én pedig rájöttem Maja már teleírta az egész táblát, viszont az én füzetemben még csak pár sor díszelgett. Igyekeztem felvenni a fordulatszámot, így óra végére utolértem magam. A csengő hangja újra örömmel töltött el, de ami még jobban megdobogtatta a szívem az a csodálatos meglepetés, ami angol órán ért. A terembe ugyanis nem Marika néni, hanem Kamilla lépett be, térdig érő fekete szoknyában és piros blúzban. Egyszerűen csodálatos volt, hatalmas mosolyától pedig nekem is jó kedvem lett. Egész végig pörgős, és vidám volt, amit annak tudtam be, hogy közeledik a bál. Kamilla éppen egy feladatot magyarázott, amikor megcsörrent a mobilja. Gyorsan kiosztotta az önálló munkát, és megnézte a mobilját. Arca azonnal elkomorodott. Rosszul esett látnom fájdalmát, és bár tudtam, hogy nem tartozik rám, nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá.

- Valami gond van, tanárnő? – Érdeklődtem. Ahogy felnézett rám, enyhén könnyes volt a szeme. A szívem elöntötte a fájdalom, és legszívesebben odamentem volna hozzá, hogy átöleljem őt. 

- Nem, minden rendben van. - Erőltetett egy mosolyt arcára. - Hogy álltok a feladattal, ellenőrizhetjük?

Sokunknak voltak gondjai a feladattal, így jobbnak látta, ha együtt rágjuk át rajta magunkat. Ám a kedve láthatóan nem javult, én pedig tehetetlen voltam. Amikor kicsöngette, a többiekkel ellentétbe búsan mentem az udvarra. Ákos már Kittiék mellett várt és hangosan bosszankodott. 

- Ez a nő már megint egy rakat házit sózott ránt. Nem értem, miért kell kiszúrni másokkal. Attól még, hogy neki szar, én nem akarom az egész napom az angol házi előtt tölteni. 

- Szerintem nem gáz, és biztos vagyok benne, hogy rád fér.. 

- Tényleg, Kitti elkérhetem a szótáradat? Estére átviszem. 

- Hol a  tiéd? - Kérdezte szemrehányó hangon, én pedig tudtam, hogy színt kell vallanom, így zsebre vágtam a kezem és igyekeztem kerülni pillantását. 

- Nem tudom, már egy jó ideje nincs meg.

- Noel ez a szótár fontos! Nem értem, miért hányod el folyton a dolgaidat? 

- Ne már Kitti, nem lehet mindenki annyira pedáns mint te. Kérlek! - Emeltem rá újra szemem és próbáltam a legellenállhatatlanabb mosolyomat elővenni. Szerencsére sikerült. Kitti a táskájában kezdett kotorászni. 

- Hol van? - Kérdezte, de én csak a vállamat vonogattam, ahogy a  többiek is. - Basszus nem találom. 

- Igen, de... 

- Lehet, hogy a teremben hagytad. - Mondta Ákos, aki idegesen nézegette az óráját. Tudtam, alig várja, hogy kettesben maradjon Anitával és a bál előtt elvigye egy próba körre, ami nála nem az autókázást jelentette. 

- Aj, én nem akarok visszamenni érte...esetleg Anita visszamennél? 

- Én.. - emelte fel sipítozós hangját, és ő is Ákosra nézett. Nem akartam, hogy a haverom várjon, így felajánlottam én a segítségemet. 

- Szívesen visszamegyek én, te csak maradj Anita. 

- Köszi, Noel. Elvileg a padban hagytam, de nem tudom. 

- Nyugi, meglesz.

Visszasiettem a terembe, de az ajtóban megtorpantam, mert sírást hallottam. Nem igazán tudtam mit kéne tennem, viszont a szótár nélkül se mehettem vissza. Egy halk kopogás után csendben benyitottam a terembe. Kamilla az ablaknál állt és rázta a zokogás. Mikor észrevett, zavarában a szemeit kezdte törölgetni és sűrű elnézések közepette odament asztalához.  

- Bocsánat, én nem akartam megzavarni, csak Kitti itt hagyta a szótárát. Azért jöttem vissza. - Léptem a pad felé. - Csak megkeresem, és már megyek is. 

- Nem kell sietned. Igazából nekem se kéne itt lennem, csak nem akarok egyedül lenni a házban... 

- Azért sírt, mert a barátja megint egyedül hagyta? - Esett le, és végre megtaláltam  a szótárt.

- Igen. Sajnos újra egy magányos hétvége elé nézek, és egy magányos báli este elé, ahol szerettem volna bemutatni őt a munkatársaimnak, de.... - Zokogott fel újra, és annyira törékenynek és gyönyörűnek tűnt, hogy nem bírtam megállni, és elé álltam. 

- Kérem, ne szomorkodjon! Olyan rossz látni, hogy sír. 

- Igazán sajnálom, és kérlek ne is foglalkozz velem. - Suttogta. - Menj Kittihez.

- Nem tudom itt hagyni ilyen állapotban. 

- Noel, ez igazán nem fontos. A saját dolgaiddal kéne foglalkoznod az én problémáim helyett.

- Legalább csak egy kicsit legyen jókedve. 

- Majd megnyugszok és jobb lesz. - Szipogott. 

- Kérem, Kamilla. Tudod, én egy másodpercet sem gondolkoznék azon, hogy hazarepüljek hozzád. 

- Kedves vagy, és kár, hogy más nem így gondolja. 

- Akkor egy nagy barom! - Csattantam fel és idegesen a hajamba túrtam. - Egy ilyen nőt, mint te szeretgetni és védelmezni kell! Erre meg hónapokra eltűnik, magadra hagy, és ki tudja miket csinál? 

- Noel nem kell így felhúzni magad ezen! Nyugodj meg te is, és menj a többiekhez. Engem is vár az otthoni munka. Vigyázz magadra, és további szép napot. 

- Nem akarom, hogy sírva menj haza! 

- Nem számít. - Pakolta össze a táskáját. - Tényleg megyek. 

- Kamilla, várj! - Fogtam meg kezét, és újra magam felé fordítottam. Sokkal kisebb volt nálam, és ahogy könnyes barna szemeit rám emelte, elvesztem. Lágyan felültettem az egyik padra és megsimogattam arcát. Selymes bőre reagált érintésemre, szemeibe pedig furcsa fény villant. Ajkait hívogatóan résnyire nyitotta én pedig nem tudtam ellenállni, és már nem is akartam. Egyre közelebb mentem ő pedig egyre erősebben húzott magához. Keze a pólóm alá csusszant én pedig végre megcsókoltam. Egyszerűen édes volt és mámorító. Puha ajkai egyre követelőzőbben falták az enyémet, nyelvünk pedig vad táncot járt. Ujjai a hajamba túrtak és végigszántottak közöttük. Az én testem is reagálni kezdett rá, és ágyéktájon egyre szűkebb lett a nadrágom. Kamilla lábai szorosan átfogták csípőm, kezeim pedig a blúza gombjával babráltak. Akartam őt, és semmi nem érdekelt csak az, hogy megszabadítsam ruháitól, és elém táruljon tökéletes teste, amiről már annyit fantáziáltam. Agyam elborította a köd, és csak akkor eszméltem fel, mikor kintről csengő, és gyerekzsivaj hangját hallottam. Kamilla azonnal eltolt magától, és riadtan a szemembe nézett.

- Noel, mit csináltunk?! - Kiáltott fel, majd fogta a táskáját és kifutott a teremből, én pedig ott maradtam egyedül. 

🎒👜 4. Fejezet 🎒👜

Kamilla: Csongor az őszi szünet előtt jött haza, és végre két teljes hetet sikerült úgy elöltenünk, ahogy már nagyon rég szerettem volna. Munka után siettem haza, hogy minél több időt legyünk együtt. Eljártunk moziba, romantikus vacsorákra én pedig úgy éreztem újra közel kerülünk egymáshoz. Ám a hamar jött jólétnek és örömnek egy csapásra vége lett, mikor Csongor egy telefont kapott, a hír pedig kiakasztott. Szerelem majdnem egy hónapos távollétre készült.

- Ne szomorkodj, a karácsonyt már itthon töltöm. - Húzott magához, majd egy csók után kiindult a taxihoz, ami kivitte a repülőtérre. Egyedül maradtam és mivel mindenképpen leakartam foglalni magam, jelentkeztem az iskola szervezői közé, akik a követkő bál előkészületeibe, segédkeztek. Maja osztályán volt a sor, hogy a díszlettervezésből, és a programok összeállításából kivegye a részét. Az ünnepség a Hópehely bál nevet kapta, és egyszerre volt jótékonysági bál és az iskola alapítójának, Vörösmarty Mihálynak a közelgő születésnapi évfordulója is. Vörösváron amúgy is nagy ünnepségnek számított minden olyan esemény, ami a költő életében is fontos, és ez alól a nevével fémjelzett gimnázium sem maradhatott ki. A díszlettervezést nagyon jó feladatnak tartottam, és a gyerekekkel együtt egy csodálatos téli világot álmodtunk meg, amibe helyet kaptak a kartonból összerakott hóemberek, a sok-sok téli csillogó jég motívum és persze a falról lelógó nagy hópelyhek és díszek. A gyerekek egytől- egyik fantasztikus ötletekkel álltak elő, amiket miután papírra vetettünk egy hatalmas vászon anyagon kezdtünk neki a munkának.