🎒👜 12. Fejezet🎒👜

Kitti: Csak szaladtam ki a sötétben, és még az sem érdekelt, hogy a város másik végén lakom. Futottam, és szememből folyamatosan peregtek a könnyek, amik a hideg miatt jegesen szántották fel arcomat. A szívem millió darabba tört, és fájt látni, hogy legjobb barátomat,- aki persze életem szerelme- egy olyan nő csavarta az ujja köré, aki bajba sodorhatja. Egyszerűen képtelenségnek tartottam, hogy a tanárnő is úgy érezzen, ahogy Noel. Főleg, hogy Anitával utána kerestünk és mikor megláttuk élete párját még az én szívem is kicsit megdobbant. Hiszen Kamilla barátja borzasztóan jóképű, és látszik rajta, hogy kő gazdag. Anitánál meg különösen nagy sikert aratott, hiszen barátnőm totál odáig van a szőke, kék szemű herceg kinézetű pasiktól, akik dúskálnak a pénzben. Engem sosem érdekelt, hogy valaki mennyire gazdag, vagy, hogy milyen autóval jár. Számomra sokkal fontosabb volt az, hogy kedves és megértő legyen, na és, hogy ne legyen olyan buta, mint egy faék. Noel pedig mindennek megfelelt. Sőt még túl is teljesítette az elvárásomat, hiszen nem csak a belső tulajdonságai voltak jók, de még a külseje is. Mikor már kezdtem fáradni egy padra ültem, és csak tovább zokogtam. Sajnos túlságosan jól ismertem már barátomat ahhoz, hogy tudtam, ez részéről tényleg szerelem. Ostoroztam magam, amiért ennyire vak voltam, és nem vettem észre a jeleket. Tudtam, ahhoz sok időnek kellett eltelni, hogy eljussanak az ágyig. Vagy Kamilla tényleg ennyire magányos? Legszívesebben beolvastam volna annak a nőnek, és megmondtam volna, hogy hagyja békén a legjobb barátomat, de nem tehettem, és ez még jobban feldühített. Már nagyon vacogtam, de a könnyeim csak nem akartak elapadni, és én inkább szabad utat engedtem nekik. Már az sem érdeket, ha odafagyok a padhoz. Amúgy is mi értelme van így az életemnek, és hogy tudok ezután úgy nézni Noelre, mint azelőtt? A telefonom dallamos hangjára kaptam fel fejem, és láttam, hogy anya keres.

- Szia, anya. - szóltam bele és igyekeztem eltitkolni sírós hangom.

- Kitti merre vagy már? - érdeklődött aggódó hangon.

- Bocsi, hogy nem szóltam, csak Ákosnál voltam, mert Noel mondani akart....valamit. - magyaráztam, és újra sírásban törtem ki.

- Kitti valami baj van? Ott vagy még náluk?

- Nem anya, már eljöttem, de még messze járok otthontól. Itt ülök egy padon a parktól nem messze, és...

- Várj meg ott azonnal érted megyek, és elmeséled, mi van rendben?

- Ezt nem mondhatom el. - hárítottam, hiszen Noel titkát nem adhattam ki senkinek, akárhogy is fájt.

- Rendben, de várj meg Kitti. Nem akarom, hogy ilyen állapotban egyedül császkálj a sötétben. Pár perc.

- Köszönöm anya. - raktam le, és míg vártam igyekeztem megnyugodni, ám ez csak akkor sikerült mikor otthon végre álomba zuhantam.

Kamilla: Ahogy Noel elment a kanapéra ültem és hosszú percekig csak a fiún agyaltam. Szemeim előtt minduntalan megjelent bánatos tekintete, amitől sehogy sem bírtam megszabadulni. A szívem azt diktálta, hogy nem engedhetem el, és nem vethetek véget annak, ami jó ennyire jó volt, de az eszemmel tudtam, hogy a realitások talaján kell maradnom. Tehát ennek a kapcsolatnak sehogy sem lehet jövője. Csongor egy üzenetben jelezte, hogy már csak fél óra és végre látjuk egymást, így megtöröltem könnyes szemem és igyekeztem megnyugodni. Gyorsan megterítettem, és egy piros egybe ruhát vettem fel, amiről tudtam, hogy elnyeri majd a férfi tetszését. Már egész lenyugodtam, mikor a sötétkék Volvo begurult a garázsba, majd párom lépteit hallottam a lépcsőn.

- Szia, kicsim, megjöttem!! - kiáltott nagy hanggal, és ahogy meglátott ledobta táskáját, felém sietett majd szorosan átölelve megcsókolt. Nyelve azonnal bekúszott ajkaim közé és az enyémet kereste. Élvezetes volt, de valahogy mégsem váltott ki belőlem akkora érzelmet, mint amire emlékeztem.

- Őrület, de csinos vagy. - mért végig és eleresztett egy kedves mosolyt. - hiányoztál.

- Te is nekem. - válaszoltam és igyekeztem őszintének tűnni, ahogy végigfuttattam rajta tekintetem. Hullámos haját összefogva viselte, a fekete öltönynadrág, világoskék ing kombó pedig kiemelte szeme színét. Csongor mindig is imádta a drága, márkás dolgokat, és ez az öltözékre is kihatott. Volt egy bizonyos ár, ami alatt nem vett ruhát, vagy egyéb dolgokat.

- Már biztos éhes vagy. Menjünk enni. - ajánlottam kedves hangon. - a kedvencedet készítettem. - újságoltam, de ahogy a konyha felé közelítettem visszahúzott magához és mélyen a szemembe nézett.

- Várj egy kicsit. Előbb üljünk le a kanapéra. Van egy meglepetésem. - kezdte izgatott hangon és a csomagjaihoz sietett. Felpakolta a fotelra és addig kutatott, míg egy hosszabb bordó, bársony dobozkát húzott elő. - Kérlek, nyisd ki! - telepedett mellém.

- Csongor én.... mi ez?

- Csak nyugi, ez még nem az, aminek gondolod. Csupán csak egy kis apróság, és egy kis figyelmesség. Tudom, hogy kevés időt töltünk együtt és többet érdemelnél, de....

- Nekem nem kell ezért semmi - kezdtem, és hirtelen elkapott a lelkiismeret furdalás a történtek miatt, és egy pillanatra átfutott agyamon, hogy színt vallok, de végül nem tettem. Nem bánthattam meg őt, hiszen mindent meg akart nekem adni, és tiszta szívből szeret.

- Bontsd ki, hiszen a tiéd! - nógatott én pedig felpattintottam az ajándék tetejét, és a látványtól még a szavam is elállt. A dobozban egy gyémántkővel kirakott szív alakú arany nyaklánc pihent, amit egy apró korona motívum tett egyedivé. - remélem, tetszik.

- Ez gyönyörű, de... nem fogadhatom el. Biztos egy vagyonba került.

- Ennél sokkal drágább dolgokat is elfogadhatnál, és én azon leszek, hogy mindent megkapj, mert boldognak akarlak látni. Te vagy az én királynőm. Ezért is van rajta ez a minta.

- Csongor én boldog vagyok ilyen drága ajándékok nélkül is. - bizonygattam, de ez nem volt teljesen igaz, még akkor sem, ha mellette tényleg arany életem volt, viszont e miatt a sok utazás miatt, az érzelmi része már kihaló félben volt, és talán ezért is kerestem már máshol a boldogságot. Ahogy ezen méláztam, óvatosan felrakta a nyakláncot és gyengéd csókot nyomott a nyakamra.

- Nagyon jól áll!

- Köszönöm. - néztem rá vállam fölött, és szemeibe különös csillogást láttam, de mivel még nem akartam ágyba bújni vele kibújtam öleléséből és a tükörhöz léptem. Tényleg jól állt, és büszkén simítottam végig a finom láncon.

- Észvesztően gyönyörű vagy. - suttogta fülembe, majd egyre forróbban csókolt.

- Mi lenne, ha vacsoráznánk? Még semmit nem ettél mióta itthon vagy.

- Igaz, de teljesen másra éhezek jelenleg. - fogta át derekam, viszont én újra csak hárítottam.

- A kedvencedet főztem. Kérlek, gyere! - hízelegtem, és végre asztalhoz ültünk. Csongor beszélt a munkáról, új üzleti partnerekről, az élményeiről, és arról mennyire várja, hogy megírja a jelentést a főnökének, aki remélhetőleg busás jutalékkal ajándékozza meg. Figyelmesen hallgattam és csak néha kérdeztem rá egy-egy dologra.

- Most te mesélj! Milyen az iskola? Sikerült már megszokni?

- Igen, már nagyon jól megy minden.

- Van olyan osztály, akikkel jó a kapcsolatod, vagy mindegyik gyerek egyforma szemtelen és neveletlen?

- Dehogyis!!! - háborodtam fel kicsit. - Maja gyerekei igazán kedvesek és jól neveltek. Talán őket szerettem meg a legjobban. Az osztály átlaguk nekik a legjobb.

- Majával minden rendben?

- Igen, egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Ő lett a legjobb barátnőm, akinek sokat köszönhetek, de senkivel nem vagyok rosszba. Igyekszek aktívan részt venni az iskola programok szervezésében is. Tudod most volt hétvégén a Hópehely bál. Annak az előkészületeiből is kivettem a részem.

- Sajnálom, hogy nem lehettem veled. - fogta meg kezem. - de ígérem, hogy Januárig egy utat sem vállalok be. Csak Pestre utazgatok majd, mert a partnereinkkel kötött megbeszéléseket az itthoni vezetőkkel is át kell tárgyalni. Karácsonykor pedig elmehetnénk egy különleges helyre, ahol az Újévet is eltölthetnénk. Csak válaszd ki, hogy Európa melyik országába legyen. De felőlem egy egzotikus szigeten is eltölthetjük az ünnepeket. Homokos tengerpart, pálmafák és egy jó koktél mellett, valami hatalmas buliba. Benne lennél?

- Azt gondolom felesleges ennyi pénzt kiadni, mikor itthon is lehetünk, és talán mi is csinálhatnánk egy bulit, ahova elhívnánk a barátainkat.

- Jaj, Kamilla az dög unalmas lenne. Hagyok gondolkodási időt.

- Csongor nem kell idő. Én nem akarok elutazni! - Vágtam rá kicsit hangosabban, ami őt is meglepte.

- Rendben, csak azt hittem örülnél neki, de nem számít. Kipakolom a csomagjaimat. - állt fel kicsit csalódott képpel, de mivel nem érdekelt a véleménye nem foglalkoztam vele.

- Jó, én elmegyek addig tusolni. - hagytam rá, és nem vettem tudomást arról, hogy magában pufog. Gyorsan levetkőztem, majd beálltam a meleg vízsugár alá. Igyekeztem kiüríteni a gondolataimat, és próbáltam kiverni azt fejemből mikor Noellel álltunk a tus alatt. Ez persze nem ment könnyen, hiszen a fiú hangja folyamatosan a fülemben csengett. Egy puha törölközőt tekertem magamra, és ahogy átvettem a háló ruhám a telefonom egy üzenetet jelzett. - Mégis ki lehet az ilyenkor? - méláztam el, és a szívem megdobbant mikor Noel sorait olvastam a készüléken. Az sms elolvasása után szinte alig tértem magamhoz, de újra, és újra elolvastam, hogy magamba véssem minden egyes mondatát, ami túlságosan jól esett lelkemnek. ˇˇ Akármi is lesz, tudd, hogy nagyon jól éreztem magam a hétvégén, és tudom, hogy te is. Nem akarom, hogy vége legyen. Kérlek, próbáljuk meg. Én türelmes vagyok, mert szeretlek. Holnap találkozunk. Jó éjt N."

- Kamilla itt vagy? - rángatott vissza Csongor hangja a valóságba, én pedig gyorsan kikapcsoltam a telefonom.

- Persze, csak tusoltam, de már megyek is.

- Ne siess! Inkább maradj velem. - jött be a fürdőbe a férfi, miközben gombolni kezdte ingét, ami alól előbukkant tökéletesen kidolgozott felső teste. Haja most kiengedve lógott majdnem a válláig, és pár perc múlva már csak egy szál Armani alsóba állt előttem. Hihetetlenül vonzó volt, mégis valami megváltozott bennem iránta. A Noellel történtek előtt azonnal rávetettem volna magam, most mégis hiányzott belőlem a vágyakozás, és csak semlegesen néztem Csongorra.

- Nem jössz velem újra a kabinba?

- Csongor már tusoltam, és...

- Ugyan már Kami! Ne kéresd magad. Annyira hiányoztál, és annyira kívánlak. - húzott maga után és szinte még levetkőzni sem volt időm, azonnal megnyitotta a csapot, majd egyre mohóbban vette birtokba meztelen testemet. Csókjai és érintései egyre forróbbak voltak, és láttam rajta, hogy nem tud leállni. - Szeretlek Kamilla, és soha nem tudnék nélküled élni. Gyere, menjünk a hálóba. - tekert maga köré egy törölközőt, majd szó nélkül felkapott és az említett szobába cipelt. Lágyan az ágyra fektetett, és kényeztetni kezdett. Igyekeztem ellazulni, de egyszerűen képtelen voltam rá, és csak akkor sikerült mikor újra eszembe jutott Noel és az első csodálatos éjszakánk. Utáltam magam, hogy a szeretkezésünk alatt végig a fiú járt az eszembe, de másképp képtelen lettem volna elélvezni. Szerencsére Csongor fáradt volt egy újabb menethez, így a gyönyör után azonnal álomba zuhant.

Reggel az ébresztő ugrasztott ki ágyamból, majd felkaptam egy fekete szoknyát és egy hozzá illő zöldes árnyalatú blúzt. Időben be akartam érni, hiszen még Marikával is beszélnem kellett, aki kisegített tegnap azzal, hogy átvállalta a nyelvvizsgára felkészítő külön órámat. Már a cipőmet húztam mikor Maja képe jelent meg telefonomon. Gyorsan felkaptam és jókedvűen beleszóltam.

- Jó reggel! Hogy vagy?

- Szia, mikor tudsz leghamarabb beérni? - kérdezte és hangjából enyhe pánikot hallottam ki.

- Szerintem negyed órán belül bent vagyok. Miért valami gond van?

- Az igazgató úr mindenképpen beszélni akar velünk, még nyolc előtt.

- Jó ég miért? - érdeklődtem és már én is kezdtem pánikba esni.

- Azt nem tudom, de annyit írt, hogy értesítselek téged, mert a te számodat nem tudja.

- Oké, akkor amilyen gyorsan csak tudok, megyek. Köszi, hogy szóltál. - raktam le, és a kávémat otthagyva kocsiba pattantam és meg sem álltam az iskoláig. Bent még minden elég csendes volt, és csak pár korai diák lézengett a folyosókon és a termekbe. A tanáriba indulván Maját pillantottam meg, aki Marika mellett ballagott.

- Sziasztok, lányok! - köszöntem mire mindketten felém indultak.

- Tényleg hamar ideértél. - dicsért meg Maja, és ő is lerakta a mellettem lévő asztalhoz táskáját.

- Siettem amennyire csak tudtam. Még Csongornak sem volt időm szólni. Mi a helyzet? - futtattam végig tekintetemet a kolléganőimen.

- Nekem lesz egy bejelentésem, ami mindkettőtöket érinteni fogja. Tegnap már szóltam róla a főnökségnél, és szerintem ezért hívat majd.

- Miről van szó?

- Bent elmondom. - titokzatoskodott Marika, és egy halvány mosoly jelent meg szája szélén. 

- Rendben, de ehhez mi miért kellünk? - Tudakolta Maja. 

- Azért, mert rátok is hatással lesz az, amit mondok. Mindkettőtökre. - simogatta meg pocakját, és éreztem, hogy a babával lesz kapcsolatos a dolog. 

- Á hölgyeim, már ilyen korán! Nagyon örülök, hogy sikerült beérni. Jöjjenek be az irodába. - invitált a főnök, és a székre rakta zakóját. Szerencsére nem sokat jártam az irodába, ami barátságosnak tűnt. A fa bútorok ízlésesen voltak elrendezve. A polcokon sok könyv sorakozott, ami előtt egy kis asztal helyezkedett el. Körülvéve kényelmes bőr fotelekkel. Az ablaknál lévő asztalon laptop és egy virág volt. 

- Üljenek le! Esetleg egy kávét? 

- Nekem órám lesz, szóval siethetnénk?! - türelmetlenkedett Maja és egyik lábáról a másikra álldogált. 

- Majd megoldjuk. Ez sokkal fontosabb. Üljön le Maja. 

- Rendben. - sóhajtott barátnőm, és mellénk telepedett a kanapén. 

- Akkor akár kezdheti is kedves Marika. 

- Rendben! - igazította meg szoknyáját és ránk nézett. - Szóval pénteken voltam orvosnál a baba miatt, aki azt mondta, hogy jól tenném, ha innentől kezdve nem dolgoznék, mert pihennem kell. Nem kockáztathatom az egészségemet, és a kislányomét sem, ezért tegnap eljöttem az Igazgató úrhoz, hogy átbeszéljük a továbbiakat. Mivel már úgyis csak fél állásban voltam, és rendszerint te helyettesítettél úgy gondoltuk az én óráimat és az osztályaimat átvehetnéd te Kamilla. 

- Én? - csodálkoztam, de nagyon jól esett, hogy nem másra gondoltak. 

- Igen, hiszen sokat jártál be Maja gyerekeihez, és az utóbbi időben szinte már te vitted az egészet. Ha pedig Maja megengedi, akkor te lehetnél a gyerekek tanárja egészen az érettségiig. 

- Hú, ez eléggé megdöbbentett. - szóltam őszintén. - úgy terveztem, hogy még van egy hónapom. Kicsit ideges lettem, mert eddig is voltak óráim, de inkább csak helyettesítéseket vittem, és nem volt konkrét osztályom ahova csak én jártam be.

- Nézze Kamilla, tudom, hogy eleinte ijesztő, de azért gondoltunk magára, mert már ismeri őket. Tudja kezelni a gyerekeket, akik szeretik magát. A felkészítő csoportot is maga csinálja, és sok egyéb dolog van, amiből kiveszi a részét. Ez csak egy apró változás. A kérdés, hogy Maja átengedi-e az osztályát önnek, és hogy maga elvállalja- e. 

- Természetesen. Kamilla nagyon jó barátnőm, és biztos vagyok benne, hogy pár plusz óra nem fog gondot okozni neki. - Hallottam Maja hangját is.

- Akkor már csak magán van a döntés, kedves Kamilla. - fordult felém a főnök, és a két lány is figyelmesen nézte válaszomat. Sok minden átfutott az agyamon. Főleg Noel és mikor eszembe jutott a fiú már tudtam, hogy kell döntenem.

🎒👜 11. Fejezet🎒👜

Noel: Szinte elviselhetetlen volt az a fájdalom, amit hazaérve éreztem. Azt gondoltam Kami a pasija érkezése előtt egy kicsit még velem akar lenni, erre szakít, és a köztünk kialakult dolgok ellenére eltaszít magától. Ráadásul az egész az én hülyeségem miatt alakult így, hiszen ha nem mentem volna hozzá óra után, ez nem történt volna meg. Mégiscsak egy hülyegyerek vagyok, aki nem bír parancsolni a vágyainak. Becsaptam a szobám ajtaját, és legszívesebben törni-  zúzni tudtam volna mérgembe. Előkaptam a focilabdám és teljes erőből a falba rúgtam mire mami lépett be aggódó arccal.

- Noel mit csinálsz?

- Semmit, csak mérges vagyok! - Vetettem oda, és újra belerúgtam a golyóba.

- Fejezd be kisfiam! - Szólt mérgesen. - Mi történt? Talán rossz jegyet kaptál, vagy...

- Semmi, hagyj békén és menj ki!

- De hát mi történt? - Kérdezte és egyre riadtabb arcot vágott, de mivel továbbra is mérges voltam nem foglalkoztam vele.

- Mondtam már, hogy SEMMI, és húzz már ki a szobámból!

- Mégis hogy beszélsz te velem? - Emelte meg újra hangját, de engem, cseppet sem érdekelt, hogy beszélek vele. Mérgembe elővettem a focis táskám, és beledobáltam mindent, ami az edzéshez kellett. Örültem is, hogy ma van, mert legalább levezethettem a felgyülemlett haragomat.

- Hova mész? - Csodálkozott és láttam rajta nem érti, miért vagyok ennyire feldúlt.

- Edzésre, majd valamikor jövök! Ne várj meg a vacsorával.

- De hát Noel így nem ülhetsz motorra! - Követett az előszoba felé. - Kisfiam kérlek, mondd meg miért vagy ennyire haragos?

- NEM! - Ismételgettem, ám mikor a cipőmet húztam elém lépett, felnézett rám, így fojtott hangon megkérdezte.

- Talán összevesztél azzal a kislánnyal? Noel, ha így van. - fogta meg karom -  Nem szabad ennyire kikészülni, hiszen lesz majd másik. Te egy nagyon helyes fiú vagy, és...

- Mami elég! Fogd fel, hogy nem akarok róla beszélni, és már amúgy is elkéstem. Na, mentem. - Léptem ki az ajtón és egy kövér gáz után meg sem álltam a csarnokig, ahol a fociedzést tartották. Általában a kinti pályán szokott lenni, de amint beköszöntenek az őszi napok fedett részen dolgozunk, és csak a mérkőzés előtti napon vagyunk a szabadban, hogy szokjuk a fagyott talajt. Azonnal az öltözők felé vettem az irányt, ahol már gyülekeztek a fiúk, és jókedvűen beszélgettek, páran pedig már nyújtottak. Nem akartam senkihez szólni, így inkább csak ledobtam táskám Ákos mellé, és igyekeztem csendben átöltözni. Némaságom azonnal feltűnt barátomnak és kérdőn emelte rám kék szemeit.

- Jól vagy? - Tudakolta.

- Csak szar kedvem van.

- Történt valami?

- Nem! - Hagytam ott, és az ajtó felé indultam, ám barátom nem elégedett meg ezzel a válasszal, így azonnal követett.

- A suliban még semmi bajod nem volt, sőt szinte alig lehetett levakarni a képedről az idióta vigyorgást.

- Azóta sok minden történt. - Léptem be a hatalmas csarnokba és lezártnak tekintettem a beszélgetést. Szerettem volna a játékra koncentrálni, és kiadni a felgyülemlett mérgemet. Először a szokásos gyakorlatok következtek, majd végre a futás, ami általában tíz kör volt, plusz fel-le a lelátókra és vissza. Ezt normál esetben utáltam, és Ákossal együtt mindig csak ellötyögtük, de most mindent beleadtam, és úgy hajtottam, mint még soha. Barátom nem akart elmaradni mellőlem, így ő is követett, ám a lépcsőnél lihegve újra rákérdezett mi történt velem.

- Mondtam, hogy szar napom van! - Szóltam oda, de nem akartam beszélgetésre pazarolni az energiámat. Tekintetem előtt Kamilla csodálatos arca jelent meg, és újra éreztem csókját. Tudtam nem az fájt, hogy szakított velem, hanem, hogy hazudott. Nekem és saját magának is. Biztos voltam benne, hogy úgy szeret, mint én őt. Vajon Csongor hazaért már? Mit csinálhatnak éppen? Reménykedtem benne nem esnek azonnal ágynak, és nem kezdenek bele olyan dologba, amit legutóbb velem élt át, és...

- Noel lassíts már! - Fújtatott haverom, de szavaival ellenétben inkább rákapcsoltam, és nagy sebességgel lefutottam a maradékot. Én lettem az első, így az edző megdicsért és én választhattam csapatot. A csapatunkban nem csak az osztálytársaim szerepeltek, hanem évfolyam és a másik iskolából való fiúk is, akik közül sok olyan játékos volt, akit bármikor szívesen választanék. A hangulat mindig jó volt az edzéseken, és sosem volt köztünk vita, vagy veszekedés. Mindenki tudta hol a helye, és mindenki azért hajtott, hogy jövőre egy szinttel feljebb lépjünk és végre NB2-es Junior bajnokságba tudjunk indulni, vagy bekerüljünk Vörösvár felnőtt csapatába. Nyilván jó lenne komolyabban foglalkozni a focival, de arról már rég lemondtam, hogy bekerülök bármelyik Nemzetközi válogatottba, így megelégszem azzal is, hogy én lettem a csapatunk első számú kapusa, és az edző komolyan számít rám. Az idei évtől hozzánk került Marci, aki jelenleg még ismerkedett a többiekkel, és többet volt padon, mint pályán, és akiről megtudtam, hogy a volt barátnőmet húzza. Mivel ő is tudott rólam, nem kerültünk közeli barátságba. Kiválasztottam az ideiglenes csapattársaimat, és felvettünk a zöld megkülönböztető trikót. Ákos természetesen bekerült hozzám, és megígérte, hogy győzni fogunk, és hozzá tette, hogy reméli akkor jobb kedvem lesz. Az edzéseken nem meccsezünk kilencven percet, de az, hogy nyersz, vagy vesztesz, meghatározhatja a napod, és az edző is leszűrheti a tudásod, és ha rossz vagy a következő mérkőzésen leülhetsz a padra. Remekül kezdtük a játékot, Ákos pedig csodálatos gólokat rúgott, amivel már 2-0-ra álltunk. Nem sokkal az edzés vége előtt Marci robogott felém a labdával. Úgy gondoltam bebizonyítom neki, hogy nagyon jó vagyok, és ha rajtam múlik még a következő mérkőzésen sem lép pályára. Egyszerre elöntött az adrenalin, és nem akartam semmit, csak egy szépet védeni, ám Marci túlságosan messze volt, én pedig elnéztem és a másik irányba vetődtem, a labda pedig a hálóba kötött ki. 2-1. Újra elöntött a düh, ami tovább fokozódott, mikor két figyelmetlenség miatt bekaptam két villámgólt is. Őszintén megmondva fogalmam sem volt róla, hogy eshetett ilyen hamar az a két találat, mert mikor Kamilla arca bekúszott tudatomba teljesen szétcsúsztam. A játékot elvesztettük, és mindenki lehorgasztott fejjel ment visszaöltözni. Amilyen gyorsan csak lehetett haza akartam menni, így úgy döntöttem nem tusolok. Bánatosan pakoltam be a táskámba, mikor Marci lépett be nagy hanggal a terembe.

- Azt gondoltam jobb vagy ennél. - vettette oda - de úgy látom igazak a hírek. De nem baj, mert nem sokáig leszel a csapatban, ha így folytatod.

- Parancsolsz? - néztem fel rá, és szemeim villámokat szórtak felé. - Miről beszélsz?

- Arról, hogy milyen béna gólokat kaptál. - nevetett fel. - ilyeneket csak a vakok nem védenek ki. Legalább kiderült, hogy nem azért vagy a pályán, mert jó vagy, hanem mert az apád az edző legjobb barátja....volt.

- Hazudsz!!

- Az apád miatt vagy itt, de lassan kezd kikopni a hátszeled, és lassan nem lesz elég, hogy egy nagynevű játékos ügynök fia voltál. Már senki nem fog emlékezni a halott apádra.

- Rohadt szemét!!! - Üvöltöttem rá, és a falnak nyomtam. - Ne merészeld a szádra venni az apámat.

- Azt hiszed, beijedek tőled? Tudod a volt csajod is azt mesélte nem vagy egy nagy szám. - mosolygott gúnyosan, és ekkor eldurrant az agyam, majd egy jól irányzott ütést mértem az orrára, amitől megtántorodott, de nem esett el, sőt visszakézből ő is megütött, így dulakodás alakult ki köztünk.

- Mégis mi folyik itt? - hallottam az edző mérges hangját,  majd engem Ákos, Marcit pedig a legjobb barátja Dávid próbálta lefogni. Az orromból enyhén folyt a vér, és az arcom is eléggé fájt, de Marci is hasonló helyzetben volt. - Mi történt itt fiúk?

- Csak volt egy kis vitánk, és...

- Szidtad az apámat! Mégis hogy képzeled ezt! Nem is tudod, mennyire fáj, és nem volt jogod olyat mondani, ami nem igaz. - fordultam Marci felé, aki egy zsebkendővel törölgette véres orrát.

- ELÉG! - vágott a szavamba az edző. - Nem tűröm, hogy a csapatomba verekedés legyen, és azt sem, hogy valaki más családtagját szidja. Mossátok meg az arcotokat, és irány tusolni, vagy öltözni. Csütörtökön találkozunk, és addig eldöntöm mi lesz a büntetésetek. Viszlát. - köszönt el, majd otthagyott minket. Mindenki pakolni kezdett, majd egyenként szállingóztak ki a fiúk, engem pedig újra elfogott a szomorúság. A tükörbe láttam, hogy kicsit még mindig vérzek, így újabb papírt tömködtem orromba.

- Mehetünk? - kérdezte Ákos, és mikor bólintottam kiléptünk a folyosóra ahol Kittivel és Anitával találtuk szembe magunkat.

- Jó Isten Noel mi történt veled? - szaladt elém a lány, és arcomat nézte.

- Csak egy kis baleset. Nem számít. - vontam vállat.

- Miféle baleset?

- Verekedett az exe jelenlegi barátjával. - magyarázta Ákos. - bár amiket mondott az a szemét nem is csodálom. Én is bemostam volna neki, ha szidta volna az apámat. - szólt, és jól esett, hogy kiáll mellettem.

- Szidta az apádat?  Akkor tényleg egy szemét! - csattant fel Kitti.

- De ti miért vagytok itt? - tudakoltam mikor már az ajtó felé mentünk.

- Én grafikára jöttem Anita meg angol korrepetálásra. - szólt a lány.

- Angolra? Kamillához? - fordultam Anita felé, és átfutott agyamon, hogy ha Kamilla még itt van, talán újra beszélhetek vele.

- Eredetileg vele lenne, de ma nem ért rá, és mivel sokat segített Marika néninek így most ő tartotta. Inkább nyelvvizsgára felkészítő, mint korrepetálás. - Nézett fel rám Anita miközben szőke haját csavargatta.

 - Szóval nem ért rá!! Ez csodálatos. - rúgtam bele egy nagy kőbe az udvaron, és a barátaim látták, hogy nem vagyok jól. Nyilván nem ért rá mikor Csongorral kell henteregnie. Mikor Anita elment ők még mindig mellettem toporogtak, és folyamatosan arról kérdeztek miért vagytok ilyen ideges, de nem akartam nekik elmesélni a dolgokat. Nem csak magamat kellett megvédenem, de Kamillát sem sodorhattam bajba.

- Értsétek meg, hogy semmi. Inkább haza megyek. - indulta ma motorom felé, de ők továbbra sem hagytak békén.

- Noel te nem vagy ilyen verekedős, és ordítozós. Mi történt veled? - Állt járgányom elé Ákos.

- A hétvégén is csak úgy eltűntél, és .... köze van ahhoz a csajhoz, akiről meséltél tegnap? - Kérdezte Kitti, és tekintete szomorúan csillogott.

- Milyen csajról van szó, és Kitti miért tudja, mikor én nem? – háborodott fel a fiú.

- Nyilván, mert engem jobban kedvel. - vágott vissza haveromnak a lány.

- Ugyan már, te csak egy lány vagy. - Gúnyolódott Ákos, majd szócsatába kezdtek, amiből rövid időn belül elegem lett, így úgy döntöttem mivel ők a legjobb barátaim joguk van tudni az igazat.

- Srácok, figyeljetek rám! Elmondok mindent. A hétvégét, és a mai napot is, de nem akarom, hogy itt beszéljük ezt meg.

- Beülhetnénk valamerre.

- Nem akarok beülni sehova Kitti, mert nem akarom, hogy bárki is meghallja. Csak nektek akarom elmesélni, bár lehet, hogy nálunk sem jó, mert a mama berágott rám. Eléggé csúnyán beszéltem vele délután.

- Nálunk mindenki otthon van, de attól még nem fognak hallgatózni. Legalábbis remélem. - szólt csendesen Kitti és felvette kötött sapkáját.

- Nálunk viszont senki sincs otthon, csak a Nanny, de ő mindig lent van.

- Akkor menjünk Ákosékhoz. - csillant fel szemem.

- Gyalog vagyok, és...

- Majd én, elviszlek. Pattanj fel. - nyújtottam Kittinek a bukómat, Ákos pedig a kocsijához indult, és pár perc múlva barátom hatalmas "palotája" előtt álltam meg. Útközben éreztem, hogy Kitti szorosan ölel, de biztos voltam benne, hogy fél, így nem száguldottam annyira. Kamilla arca újra bevillant előttem, és talán ha egyedül motoroztam volna, elhajtottam volna felé. Ákos már kinyitotta a nagy kaput én pedig könnyedén gurultam az ajtó elé. A szülei megint csak nem voltak itthon, egyedül csak a dadája, aki ellátta és figyelte barátomat. Nanny egy kedves mama körüli nő, aki már gyerek kora óta lakik Ákoséknál, és rengeteg dolgot csinál, és talán ő az egyedüli, aki ismeri haverom minden balhéját, csaj ügyeit, és mégis unokájaként szereti, és sosem ítélkezik felette.

- Jó estét. - köszöntünk Kittivel, mikor beléptünk a hatalmas előszobába.

- Sziasztok, gyerekek. Ákos a konyhába van. Adjátok a kabátot, és menjetek be.

- Köszönjük. - nyújtottuk át a ruháinkat Nanny pedig elvitte a fogasra. Mint mindig most is ámultam Ákosék lakásán, és most is elgondolkoztam azon, hogy a szülei vajon legális bizniszből hozták ezt össze?

- Kértek valamit? Van itt üdítő, rostos, de van sör is, meg más ütősebb, ha kell.

- Nem kell, inkább beszéljünk, mert rengeteg a tanulni valóm. - tette csípőre a kezét Kitti, és próbálta barátomat sürgetni.

- Nyugi Kittike, nem kell pattogni. Még csak hét óra. Noel egy italt?

- Nem, köszi, inkább menjünk fel, mert ideges vagyok, és ezt minél hamarabb el akarom mondani.

- Oké, akkor zúzzunk. - Mutatott előre, de még magához vett egy doboz citromos sört. - Nanny a szobámba leszünk. Nem hoznál fel valami kaját?

- Persze Ákoska mindjárt készítek valamit. - hallottam valahonnan lentől az idős asszony hangját.

- Hihetetlen, hogy ennyire kihasználod szegényt. Magad is tudnál készíteni valamit.

- Igen, Kitti, de nem fogok. Na, menjetek be. - nyitotta ki szobája ajtaját, ami kétszerese volt az enyémnek, és minden volt benne, ami egy ilyen idős fiúnak kellett. Hatalmas televízió, nagy ágy, modern hifi rendszer, és a legmodernebb bútorok. Legújabb számítógépes, és XBOX-ra való játékok a legújabb berendezéssel. A falon képek a családról, barátokról és olyan eseményekről, amire Ákos a szüleivel ment. Mindhárman leültünk a babzsák fotelokba, én pedig egyre idegesebb lettem. Nem tudtam mit fognak szólni a Kamillával történt dolgaim miatt, de reméltem nem fognak elítélni, és nem akadnak ki nagyon.

- Szóval miről akartál velünk beszélni? - nézett rám a fiú és egy nagyot húzott söréből, amit Kitti szúrós szemmel figyelt.

- Elég nehéz, mert... én... eléggé ideges vagyok. - hajtottam le fejem és a szőnyeg egyik rojtját kezdtem babrálni.

- Kell egy kis lazító? Van még pár jó minőségű cigim.

- Noel nem fog füvezni, te idióta. - csattant fel Kitti. - Ugye?

- Nem dehogy. Inkább elkezdem. Szóval az egész már év elején kezdődött, mikor megláttam egy lányt, aki nagyon bejött, és egyre többször gondoltam rá. Aztán úgy alakult, hogy sokszor láttam, és sok olyan program volt, aminél közelebb kerültünk egymáshoz. Sokat beszélgettünk, és... volt ez a hétvége. Vagyis a bál, én pedig ennél a lánynál aludtam.

- Mégis kiről van szó? - sürgetett Kitti, és láttam rajta milyen ideges, ellenben Ákossal, aki inkább meglepődött arcot vágott.

- Nyugi rá fogok térni! Szóval már a bál előtt volt köztünk egy csók, amit én kezdeményeztem, és csodálatos volt. Tudom, hogy ő is velem akar lenni, és tudom, hogy ő is szeret, de nem lehet. Aztán a bál napján mikor mindketten otthagytatok elmentem hozzá, és lefeküdtem vele. Álomszerű volt az egész, de mégis... fantasztikus, én pedig totál beleszerettem ebbe a nőbe. Az egész hétvégét együtt töltöttük és jól éreztük magunkat. Minden jól alakult, de én elbasztam ma, mert felelőtlen és meggondolatlan voltam. Nem szabadott volna megcsókolnom az iskolába, de mégis megtettem. Ő pedig megijedt és elhívott magához, majd beközölte, hogy vége. Totál kibuktam a dolgon, mert az én faszságom miatt nem akar folytatást. Szóval ezért voltam délután olyan rosszkedvű, és erre még rátett Marci beszólása, akit lehet nem kellett volna megvernem, de akkor már minden baj volt.

- Mégis kiről van szó haver?

- Kamilláról. - mondtam ki némi hezitálás után, és az arcukat figyeltem.

- Az angol tanárnőről?!!! - kérdezték mindketten egyszerre, én pedig bólintottam.

- Te meghúztad Kamillát haver? Ez állati!! - röhögött Ákos, és mosolyogva átölelt, de Kittin láttam, hogy teljesen megzuhant. Szemébe könnyek csillogtak, és csak maga elé nézett. - Na és milyen volt? Milyen a teste, jó az ágyba? Mesélj el mindent!!

- Mondd te tényleg ennyire kretén vagy? - állt fel a lány és Ákos szemébe nézett. - Nem is érted ez mekkora baj? Ezért nem mondta el nekünk, mert ez tiltott dolog. Noel annak a nőnek van barátja, és.. – fordult felém, és tudtam, hogy igaza van, de a szívemnek nem tudtam parancsolni.

- Tudom, de szeret engem. Nem Csongort szereti, hanem engem.

- Jó ég, honnan gondolod? Normális vagy, de komolyan?? Mi lesz, ha ez kiderül?

- Mégis hogy derülne ki? Talán szaladni fogsz az igazgatóhoz, és bemártod a barátunkat?

- Nem, persze, de ez akkor is veszélyes. Jól tette, hogy szakított veled, és nem folytatjátok, mert ez az egész egy őrültség. Nem csak a korkülönbségre értem, hanem arra, hogy te diák vagy ő meg tanár!! Kirúghatják te meg másik iskolába kerülhetsz. Hogy volt ennyi eszed??

- Beleszerettem, mert gyönyörű, és kedves, és....

- Gondolom azért hívott el a bál estéjén, hogy elcsábítson. Biztos hiányozott már neki egy kiadós numera.

- Ez nem igaz, csak egy Advilt akart adni, de én erősködtem. - magyarázkodtam, de Kitti még mindig kiabált és mérhetetlenül szomorú volt.

- Nem fogod fel mit tett?? Még nem is vagy nagykorú, és..

- Kitti nyugi már, az a nő okos, Noel meg jó pasi, és ennyi. Mi a faszért fújod fel ennyire? Nem a te ügyed, és..

- Ő a legjobb barátom, ahogy neked is. Nem támogatni kéne, hanem ellenezni!!

- Neked talán több is, mint barát nem? - lépett közelebb hozzá, és Kitti arca azonnal vörösbe váltott.

- Kapd be!!!! Remélem, büszkék vagytok magatokra, és kibeszélitek a szaftos ágyrészleteket, amitől valószínű én csak hánynék. - mondta és mire válaszolhattam volna barátnőm kiviharzott az ajtón szinte fellökve szegény Nanny-t, aki egy nagy tálcát szorongatott a markába, amit Ákos gyorsan elvett tőle.

- Ne menj utána! Most úgyis haragszik. - ültetett vissza a fotelba, és elém tolta az egyik tányért.

- Csalódott bennem. - hajtottam le fejem.

- Ugyan, nem gondolnám, de ne foglalkozzunk Kittivel. Inkább meséld el részletesebben a dolgokat. Nyugi én tuti nem akadok majd ki. - röhögött fel,  én pedig belekezdtem az egészbe, és mikor hazaértem már sokkal könnyebb volt a lelkem, mint előtte.