🎒👜 17. Fejezet 🎒👜

Kamilla: - Maja te meg mit keresel itt? - Csodálkoztam és nagyon megkönnyebbültem, hogy nem egy ismeretlen alak áll előttem, hanem a dús vörös hajú, barátnőm, aki még szabadidő ruhában és kevés sminkben is nagyon jól nézett ki....ellenben velem.

- Ne haragudj, de nem vetted fel a telefont, én pedig a mai után nagyon aggódtam miattad. Hívtalak már többször is - magyarázkodott barátnőm, kinek szemében mélységes aggodalmat láttam.

- Lehalkítottam, mert nem akartam, hogy bárki is zavarjon, amíg fürdök. Mégis hogy jöttél be? Úgy emlékszem bezártam az ajtót.

- Igen, de még év elején Csongor adott egy kulcsot, hogy ha bármi lenne, be tudjak jönni - mutatta fel az ezüst tárgyat, amiről én nem is tudtam. - Igazán nem akartalak megijeszteni, vagy ilyesmi, de tényleg nagyon aggódtam. Mikor nem vetted fel már a többszöri hívásomra beültem a kocsimba, és elhajtottam ide, és láttam, hogy ég a lámpa. Akkor kicsit megnyugodtam, de még mindig nem voltam benne biztos, hogy jól vagy, így bejöttem. Próbáltam szólni, de nem hallottad ettől a hangos zenétől.

- Semmi baj, bár való igaz, hogy eléggé a frászt hoztad rám - mosolyogtam, és kikapcsoltam a hangfalat, és kihúztam a kádból a dugót. - Most hogy láttál már tudod, nincs semmi bajom. Nyugodtan hazamehetsz.

- Kamilla mi a baj? Miért sírtál ennyire? - Nézett mélyen a szemembe, de én a választ kikerülve inkább lesiettem a lépcsőn.

- Kérsz valamit enni, vagy inni?

- Nem, én csak azt szeretném tudni, mi történt veled, hogy ilyen vagy. Még sosem láttalak ennyire rossz állapotban.

- Maja képzelődsz! Csupán csak lefárasztott a heti meló, és szerettem volna kicsit kikapcsolni. Egy pohár bort? - Vettem ki az üveget a hűtőből.

- Köszönöm nem, kocsival vagyok.

- Ugyan az apád a rendőrségen dolgozik - nevettem fel - biztos nem lenne belőle gond, ha egy pohárkával innál velem.

- Akkor elmondod mi a baj? - Próbálkozott, miközben kitöltöttem az italokat.

- Maja én jól vagyok.

- Nem, nem vagy jól!!!! Valami történt veled, és én próbálom kideríteni, hogy mi az. Miért vagy ennyire szétcsúszva mostanában. Mikor bejöttem hallottam mennyire fájdalmasan sírtál, szóval ne akard nekem bemagyarázni, hogy jól vagy!!! Talán Csongorral van gond?

- Nem, köztünk minden rendben. - indultam a nappali felé, és leültünk Majával a kanapéra.

- Akkor a melóban? Valamelyik idióta megbántott? Nézd, tudom, hogy nem mindegyik kolléga jó fej, de azokkal, akik hülyék, nem kell foglalkozni. Lehet csak irigyek, és ha bármit is beszóltak, akkor...

- A melóban is minden rendben! Komolyan - bizonygattam, és inkább megittam az italomat, hogy újra tudjak tölteni, Maja pedig nagy szemekkel nézett rám.

- Jó hamar lehúztad.

- Csak nem akartam, hogy megmelegedjen. Ó tényleg nem fázol? - Pattantam fel - megnézem a fűtést, de ha akarod a kandallóba is begyújthatok.

- KAMILLA ÜLJ LE ÉS MONDD EL MI A BAJ!! -  Kezdte kemény hangon, és visszahúzott a helyemre. - Nem akarom elfogadni, hogy minden jó, mikor láthatólag semmi nem jó. A barátnőd vagyok, aki totál ideges, és aki segíteni szeretne. Légy szíves ne tedd ezt velem, mert esküszöm, felhívom Csongort és ide rendelem.

- Ezt nem mondhatom el - kezdtem, és próbáltam érthető lenni - ez egy olyan dolog, amit nem szabad, mert nem csak én kerülök bajba, de más is.

- Más, ki más? Mit tettél, valami durva dolgot?

- Igen, de ne gondolj olyanra, amiket az apád szokott mesélni, vagy ilyenek. Ugyanis semmi illegális dologba nem keveredtem.... vagyis... de... vagyis én... - gondoltam át, és újra könnyes lett szemem.

- Komolyan megijesztesz!! Nézd, akármi van, én, nem hagylak magadra - jött közelebb, és biztatóan rám mosolygott - segíteni akarok neked.

- Maja ez akkor is nagyon meredek, és fogalmam sincs, hogy jutok ki ebből az állapotból.

- Jó, ha nem Csongor és nem a munka, akkor mi lehet? Talán beteg vagy? Valami gyógyíthatatlan dolog?

- Nem, nem - tagadtam azonnal és rájöttem, hogy valakinek muszáj lesz elmondanom, és erre Maja a legjobb ember - pasi ügy.

- Pasi ügy? - Ütközött meg - talán megcsaltad Csongort?

- Igen, és most... én... nem tudom, mit tegyek.

- Figyelj valószínű magányosnak érezted magad, és megtörtént egyszer...

- Többször.

- Akkor többször, de ha Csongort szereted, akkor nem baj. Nem tud róla, és ha rajtam múlik nem is fog.

- Ez nem ennyire egyszerű, sőt borzasztóan komplikált, mert én beleszerettem, de nem lehet.

- Talán nős?

- Nem, nem az, és még kapcsolata sincs... vagyis, most éppen van, de tudom, hogy nem komoly.

- Kamilla, ha virágnyelvekben beszélsz, akkor nem tudok rájönni, kiről van szó.

- Nem is kell, hogy tudj róla. Legyen elég annyi, hogy megcsaltam Csongort, és az óta csak erre a fiúra tudok gondolni, és ez teljesen tönkre tesz, hiszen a kapcsolatunk alapból egy hülyeség, és egy vicc, de én szeretem, és tudom, hogy ő is. Utálom ezt a helyzetet, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy milyen volt mikor megcsókolt, vagy milyen volt vele a szex, és utálom magam, hogy ennyire hálátlan vagyok, hiszen Csongor mindent megad nekem, és nem tizenhét éves.

- Mennyi idős??!! - Kérdezte tátott szájjal mikor elszóltam magam.

- Basszus nem akartam, csak véletlen volt....

- Te egy tizenhét éves gyerekkel szexeltél??!!!! Atya ég Kamilla. - Túrt bele hajába majd idegesen töltött magának egy újabb pohárral. - Basszus ez nagyon meredek.

- Szerinted miért nem akartam elmondani??

- Mégis, hogy, és.....

- Nem tudom, csak úgy megtörtént. Egyik pillanatban még nem volt köztünk semmi aztán a másikban meg a terem kellős közepén csókolóztunk, Noel pedig annyira kedves és figyelmes volt, és én....

- NOEL! Aki az én osztályomba jár?!! - Habogott és azt hittem azonnal elájul az én hülyeségem miatt.

- Igen, ő az - válaszoltam, és még egy halom zsebkendőt vettem ki a dobozból, hogy kifújjam az orrom. - Maja én hatalmas nagy baromságot csináltam, de szakítottam vele, viszont most teljesen ki vagyok készülve, mert tudom, hogy megbántottam, és csalódást okoztam neki, és...

- Akkor Noel is ezért ilyen. - Ült vissza, és megint csak töltött magának. - Miattad ilyen, szomorú, és miattad ilyen hülye. Te törted össze a szívét. Te vagy az a lány.

- Igen, és annyira sajnálom őt is és a helyzetet, mert ennek nem így kellett volna történnie, és én nem tehetek ilyet egy gyerekkel.

- Az igaz, hiszen ő még nincs tizennyolc éves, és ha úgy vesszük téged akár börtönbe is csukhatnak.

- Az érzelmeim elől nem tudok elfutni, és ő sem könnyíti meg a helyzetemet.

- Mikor kezdődött ez az egész?

- Csongor szülinapjára készültem, de ő nem jött haza, mert akkor is dolgozott. Nagyon szomorú voltam és egyedül bánkódtam óra után a teremben ahova Noel visszajött valamiért. Kedves volt, és megkérdezte mi a baj, majd egyszer csak megcsókolt - idéztem fel csukott szemmel az emléket.

- Nem szabadott volna hagynod ezt!!

- Persze, nyilván, de olyan jól esett. Utána pedig jöttek a báli előkészületek, és nagyon sokat voltunk együtt. Sokszor én hoztam haza, hogy a sötétben már ne motorozzon. Kezdtük megismerni egymást, ő pedig mindig kedves és aranyos volt velem, aztán a bál estéjén lefeküdtünk és az egész hétvégét együtt töltöttük. Én pedig beleszerettem.

- Ó jó ég! Noel pedig nyilván beléd - nézett bele könnyes szemembe.

- Ő sokkal jobban, mint én.... vagyis azt hittem, hogy ő jobban odáig van értem, de úgy érzem, már én sem tudok nélküle lenni, és az mikor látom, hogy Barbival csókolózik egy döfés a szívembe.

- Kamilla ezt nem csinálhattad volna. Ő még csak egy felelőtlen kölyök, akit nem az ésszerűség hajt, csak a hormonjai. Ismerem őket már több mint két éve. Noel mindig is egy komoly, értelmes srác volt, akinek első a tanulás, és a mamája. Persze az is igaz, hogy nagyon sokat rontott, és nagyon más mostanában, de így teljesen világos, hogy miért.

- Kérlek, ne ítélj el! - Zokogtam fel újra, és ekkor Maja átölelt, ami nagyon jól esett. - Talán csak azért volt az egész, mert magányosnak éreztem magam, ő pedig megmutatta milyen az, ha fontos vagyok. Jó persze Csongornak is, de ő nincs itt sosem. Noel olyan dolgokat adott nekem, amiket senki más. Ő az a fiú, akit én tényleg szeretek, de tudom, hogy nem hallgathatok a szívemre.

- Én, nem ítéllek el, bár való igaz, hogy ez nagyon durva, és ha ez kiderül hatalmas botrány lesz.

- Feldobsz engem? - Néztem rá riadtan, mire ő kedvesen elmosolyodott.

- Hova gondolsz? Mégis hogy adnám ki a legjobb barátnőmet, és az egyik diákomat.

- Olyan egyedül éreztem magam, és ő.... ő itt volt. Annyit beszélgettünk, és rengeteget nevettünk, és az volt az egyik legjobb hétvégém amióta Vörösvárra költöztem. Úgy érzem rajtad kívül senkim nincs itt, mert mindenki egy elkényeztetett dívának tart, holott ez nem igaz. Én nem akartam Noel életét sem tönkretenni, és főleg nem akartam, hogy miattam rontson az iskolába.

- Kamilla, én úgy gondolom, hogy ez mindenképpen meg kell oldanotok. Nyugodt és normál körülmények között. Ez a fiú már borzasztóan sokat csalódott az életben, és rengeteg fájdalom és veszteség érte. Most pedig itt egy újabb, ami lehet, hogy megint odajuttatja ahol a szülei halála előtt volt.

- A szülei halála előtt?? - Csodálkoztam mire Maja mindent elmondott nekem a történtekről, amit én hitetlenkedve, és hatalmas sajnálattal hallgattam. - Istenem szegény fiú.

- Még szerencse, hogy a mamája él, és ő azért eléggé jól tartja magát, így Noelt is magához vette, és az óta ő neveli. Azt hittem tudsz róla.

- Nem - ráztam fejem, és eszembe jutott, hogy a fiú mindig hárított, ha a családjáról kérdeztem. - Ő folyamatosan terelt, ha a család jött szóba, de igazából fel sem tűnt, csak most így visszagondolva, és amiket te is mondasz már minden világos.

- Kamilla, ezt meg kell beszélnetek. Nem tudom, mi lenne a helyes, és nem azt mondom, hogy ne szeresd, vagy valami. Nyilván nem jó dolog, és persze rengeteg szabályt megszegtek, de Noel most borzalmasan padlón van, és az sem segít neki, hogy Ákos után megy. Legalábbis a tanulmányi átlagát nem húzza fel ez az ész nélküli csajozás.

- Bízott bennem, és én meg átvágtam - folytak újra könnyeim az arcomról.

- Nem!! Nem vágtad át, csak azt tetted, ami a helyes. Jól döntöttél mikor elküldted őt, és tudom, hogy nem mondhattál neki mást, de ez így nem mehet tovább!!

- Utálom, hogy ennyire szeretem!! Mégis hogy lehetek ilyen???

- Sajnos ezek a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy akarjuk, és nem tudod irányítani az érzéseidet, de felnőtt vagy, és kérlek, viselkedj is úgy!!! Jó lehet, most azt mondod, pont én beszélek, de én...

- Te mindig megtartottad azért a három lépést a diákokkal, még akkor is, ha laza vagy. Ők mindig tudják hol a határ.

- Noelnek is kellett volna, de felelőtlen volt.

- Én meg hülye!!

- Inkább igyál, jót fog tenni - állt fel és kivette a következő üveget a hűtőből, majd mindkettőnknek töltött. - Nagy baj lenne, ha ma itt aludnék?

- Dehogy, legalább nem lennék egyedül.

- Jó,  köszi. Amúgy még arra gondoltam, hogy holnap edzése van Noelnek, és úgy tudom a kinti pályán. Sokan szokták megnézni azt is, és engem is mindig elhívnak, mert szeretnek büszkélkedni a tudásukkal. Szóval arra gondoltam, elvinnélek oda, és megbeszélhetnétek a dolgokat.

- Mi van, ha ott a barátnője?

- Biztos nem lesz ott, mert hétvégére elutaztak, és csak vasárnap este jönnek haza. Az anyja szólt, onnan tudom, szóval elmehetnénk és beszélhetnél vele.

- Mi van, ha szóba sem áll velem? - Töprengtem.

- Akkor majd én közbe lépek, de nem hagyom, hogy szenvedj, és azt sem akarom, hogy ő szenvedjen tovább.

- Ő még csak egy gyerek..

- Akinek valószínű te vagy az első nagy szerelme. Te is tudod milyen az első szerelem. Ezt nem szabad félvállról venni. Vagyis ha tényleg nem akarsz játszani vele, mondd meg így és kész. Én segítek neked.

- Olyan jó barátnő vagy - öleltem át Maja pedig biztosított róla, hogy akármi is lesz az ügy kimenetele ő mellettem áll. Jól esett, hogy ilyen kedves, és örültem, hogy nekem sem kellett titkolóznom, hanem nyíltan beszélhetek erről mással is. Szinte hajnalig beszélgettünk, és folyamatosan ittunk, aminek az lett a következménye, hogy másnap dél körül ébredtünk fel.

- Jó reggel - kászálódtam ki az ágyból, kócosan és fejfájósan.

- Szia - jött ki a vendégszoba ajtón a lány, aki már felöltözött. - Jól elaludtunk.

- Igen, eléggé. Nem vagy éhes? Összeüssek valamit? - Ajánlottam, és lehuppantam a kanapéra.

- Nem, inkább menjünk be a városba, és reggelizzünk meg, majd elmehetnénk vásárolni, és délután kimehetnénk az edzésre.

- Gondolod, hogy jó ötlet? - Pillantottam fel rá.

- Igen, de előbb elmegyünk hozzám, én pedig villámgyorsan átöltözök, és ott megiszunk egy kávét.

- Én is tudok készíteni - pattantam fel, viszont Maja leintett.

- Nem kell, de öltözz át te is és indulás - utasított én pedig úgy tettem, ahogy mondta. A Majánál történt gyors kávézás után jó alaposan bereggelizünk, és szinte minden ruhaboltot bejártunk a városba. Nagyon jól éreztem magam, és boldog voltam, hogy Maja próbál segíteni rajtam. A rengeteg ruhát azonban nem akartuk az edzésre kivinni, így előbb ő majd én pakoltam le a holmikat.

- Még felszaladok átöltözni - mondtam, ahogy beértünk a házba.

- Mégis minek? Így is jól nézel ki, és kabátban úgysem látszik, mi van rajtad.

- Tudom,de...

- Noelnek nem kell kiöltöznöd Kamilla - nevetett fel, én pedig kicsit elszégyelltem magam.

- Igazad van, ő még csak egy gyerek. Inkább tényleg induljunk.

- Remek! - Kapta ki a kocsi kulcsot a zsebéből, és a pálya felé indultunk, ahol az esős idő miatt csak pár ember lézengett. - Azt hittem többen lesznek, de nem baj. Nézd, csak ott van Noel a kapuba.

- Igen, tényleg - dobbant nagyot a szívem, ahogy megláttam a sötétkék melegítőben, kapus kesztyűben álló fiút - nem akarom zavarni.

- Nem zavarod. Látod, hogy csak össze-vissza labdáznak, és úgy látom Noel megint nincs ott fejben. Lehet, újra te jársz az eszébe - szólt, én pedig láttam a fiún, hogy nincs jó formában.

- Vagy a barátnője.

- Menj már!! Beszélj vele - unszolt Maja.

- De mégis mit mondjak neki, és mi van, ha meglátnak? Mit gondolnak, mit akarok Noeltől, és...

- Hihetetlen vagy - szállt ki a kocsiból, és már csak azt láttam, hogy a pálya felé siet, ezután odaszól valamit a fiúnak, és elnézést kérve a kocsi felé vezeti őt, miközben arról beszél, hogy mennyire sokat rontott. Úgy döntöttem én is kiszállok az autóból, ám mikor Noel meglátott visszafelé kezdett indulni.

- Noel várj! - Kapott utána Maja. -  Gyere, szállj be az autóba, és...

- Miért van itt Kamilla? Vagyis a tanárnő?

- Noel szeretnék beszélni veled.

- Hagyjon békén. Nem látja, hogy dolgom van?

- Nagyon kérlek, ne menj el! - Kérleltem - csak hagy magyarázzam meg.

- Nem érdekel, mit akar mondani!

- Noel légy szíves - állt elé Maja is, mire a fiú nagy levegőt vett, ezután megfordult és felém indult.

- Mit akar? - Emelte rám aranybarna szemeit. - Nincs sok időm, mindjárt kezdjük és...

- Bocsáss meg! - Kezdtem, és igyekeztem visszatartani a könnyeimet mikor belenéztem szomorú szemeibe. - Én nem akartalak megbántani, én csak..

- Kamilla nekem erre nincs időm - forgatta meg szemeit, és ha nem fogom meg kezét odébb állt volna. Ám én feltartóztattam és keményen rá szóltam - Maradj itt és engedd, hogy megmagyarázzam!!

- Nézzétek, jobb lenne, ha mondjuk, beülnétek a kocsiba - kezdte Maja és a pálya felé nézett ahol Ákossal egyetemben a többi fiú is felénk pillogott - szállj be! - Utasította Maja diákját és örömömre Noel így tett - majd kitalálsz valamit a többieknek, elvégre okos fiú vagy.

- Köszi, Maja - suttogtam és én is a hátsó ülésre ültem, majd hálát adtam, amiért barátnőm autó ablaka sötétített. A csend jót tett, és az, hogy csak Noel és én voltunk. A fiú levette kesztyűét megtörölte homlokát és mérges szemmel nézett felém. 

- Miért kellett Maja tanárnőt is belerángatni? 

- Segít nekünk.

- Nekünk?  Nincs is olyan, hogy nekünk. 

- Én szeretném, ha lenne, és...

- Ezt nem hallgatom tovább! - Vágott a szavamba mielőtt bármit is mondhattam volna, de visszahúztam, és nem engedtem ki, amit nem vett túl jó néven. - Kamilla edzésem lesz, hagyj békén. 

- Noel én nem gondoltam komolyan azokat a dolgokat, amiket a szakításnál mondtam. Én csak próbáltam ésszerűen gondolkozni, de nem megy, és hinned kell nekem. Az egész eddigi idő, amit külön töltöttünk borzalmasan nehéz, és fájdalmas volt.

- Neked volt fájdalmas?? NEKED?? Mégis szerinted én mit éreztem, vagy mit érzek most?? Átvágtál, és azt mondtad, csak unatkoztál, és csak kihasználtál. 

- Igen tudom, de azért mondtam, mert ezt kellett mondanom, de már rájöttem, hogy hiba volt, mert hiányzol. Főleg az után, hogy láttalak Barbival és..

- Szóval innen fúj a szél - fordult felém és újra elővette a kesztyűket, én pedig reméltem nem fog itt hagyni csak úgy.  - Összejöttem Barbival, és féltékeny vagy, hogy most nem veled foglalkozom. Ez pedig rosszul esik neked, mert nincs, aki körülötted ugráljon. 

- Ez nem igaz....vagyis csak részben. Te nem azért kellesz nekem, hogy körbe ugrálj, hanem, hogy velem legyél, és... én pedig veled. Veled akarok lenni, mert én... - néztem rá, de egyszerűen nem tudtam kimondani azt, hogy szeretlek. - Annyira hiányzol Noel, és tudnom kell, mit érzel Barbi iránt. 

- Ehhez nincs közöd, ahogy már hozzám sincs. 

- Szereted őt? Úgy igazán, szereted? - Ültem közelebb és megfogtam kezét - szeretném, ha megmondanád, mert tudnom kell és..

- Nem, nem szeretem, Nem vagyok belé szerelmes képzeld, mert még mindig téged szeretlek, és akárhogy is próbálok mással lenni, nem tudom kitörölni a fejemből azt ami kettőnk között volt. Nem megy, de azt hittem, ha majd összejövök Barbival, vagy Tamarával, vagy akárkivel és lefekszek vele könnyebb lesz, de nem lett. Sőt kibaszottul rosszabb lett, mert veled ellentétben én nem tudom megjátszani magam. 

- Én sem játszottam meg magam. Pont erről beszélek, hogy mindent, amit tettem, és mondtam igaz volt. Bocsáss meg nekem Noel, és könyörgöm, ne legyél rám mérges.

- Ne sírj Kamilla! - Ölelt magához, nekem pedig olyan jó volt érezni a teste melegét, és a szíve dobogását. - Nem tudom mit kéne most tennem, mert össze vagyok zavarodva. Mégis honnan tudjam, hogy szeretsz, és nem fogsz újra átvágni. Mi a biztosíték rá? - Emelte fel a fejem én pedig átkaroltam a nyakát és szenvedélyesen megcsókoltam. 

🎒👜 16. Fejezet 🎒👜

Sziasztok!!! Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Nektek! Fogadjátok az új kinézetet, és az új részt, amit köszönök  a from Ninaa with love blog írójának. 💖Sok puszi!! 😃


Kamilla:  Noellel való szakítás után hetekig rémesen éreztem magam. Hihetetlen nehéz volt Csongor és mindenki előtt azt mutatni, hogy minden rendben van. Minden egyes nap megforgatta a tört a szívemben Noel tekintete, és viselkedése. A fiú hatalmas fordulatot vett, és teljesen kifordult magából. Az óráimon nagyon változó volt a hangulata és sosem tudhattam milyen passzban lesz aznap. Volt, hogy úgy viselkedett, mint akit nem érdekel a tananyag és Ákossal végigröhögték az egész negyvenöt percet. Ilyenkor borzasztóan dühös voltam, viszont ha rászóltam csak olaj volt a tűzre, de talán mégis ez volt a legjobb, hiszen a hét legtöbb óráján csak szomorú szemekkel bámult maga elé, és ha Kitti nem böki meg, nem csinál semmit, csak az ablakon bámul kifelé, vagy néz engem. Tudtam, hogy millió darabra törtem a szívét és mindent azért csinál, mert haragszik, én pedig nem vigasztalhattam meg és nem mondhattam neki, hogy az egész csak hazugság és ugyanúgy szeretem, mint akkor, mikor először csókolt meg vagy lefeküdtünk. Egy idő után próbáltam figyelmen kívül hagyni és a folyosón még véletlenül sem összefutni vele, ami nem volt annyira könnyű, de tudtam, hogy nem törhetek meg. Hogy a változást érzékeltessem szőkére változtattam a hajam, és igyekeztem sokkal szigorúbb lenni az osztállyal, mint eddig bármikor. Így ha Noel vagy valaki nem figyelt az órámon egy halom házival, vagy röpdolgozattal sújtottam őket, ez pedig egy idő után bevált, de a lelkivilágomat nem tette helyre.... és úgy láttam Noelét sem. Az egyik nap éppen hazafelé siettem mikor megláttam amint az egyik osztálytársával csókolózik a motorja mellett. A lányt ismertem és tudtam ő az egyik legszebb az osztályban. Hosszú szőke haja a hátát verdeste, csinos alakját pedig nagy mellei tették igazán figyelemfelkeltővé a fiúk számára. A fájdalom szinte mellbe vágott, és egészen addig mozdulni sem tudtam, míg Maja hangját nem hallottam a hátam mögül.
- Szia, hazafelé mész? - érdeklődött majd mikor meglátta mit nézek így szólt. - Noel nagyon furcsa mostanában. Kezd olyan lenni, mint Ákos. Úgy látom, hogy Barbit fűzi, de a múlt héten még Tamara volt soron.

- Hogy mi? - néztem rá értetlenül, és fájt, hogy ezekről nem tudtam.

- Nem is hallottad?? Noelt valami nagy csalódás érte, és az óta megállíthatatlanul csajozik. Furcsa, mert annyira jó lelkű és kedves fiú, de Ákos a legjobb haverja, amivel szerintem mindent elmondtam.

- Honnan tudsz ezekről?

- Az én gyerekeim Kamilla. Mindent tudok róluk. - nevetett fel, és hálát adtam az égnek, hogy azért mindent nem.

- Milyen nagy csalódás? - érdeklődtem tovább,  hiszen kíváncsi voltam mit tud barátnőm.

- Arról nem beszélnek, de biztos nagyon szerethette, ha ilyen gyorsan cserélgeti a lányokat. Mit csinálsz hétvégén?

- Nem tudom, még csak szerda van, de szerintem Csongor biztos kitalál valami programot. - forgattam meg szemem.

- Ha nincs semmi, talán összefuthatnánk. - ajánlotta Maja, én pedig megígértem, hogy megpróbálom összehozni, hiszen szerettem volna egy csajos estét, ugyanis Csongor szinte megfullasztott az állandó szeretetével, programokkal és ajándékokkal. Az elején persze jó volt, de egy idő után kezdtem besokallni. Hazafelé még mindig Noel és a lány járt a fejembe, és szinte kínzó volt a tudat, hogy a fiú mással csókolózik, és mással van együtt. Persze nem tudtam milyen komoly lehet ez a kapcsolat, és abból, amit Maja mondott nem számítottam hosszú távúra. Miután beálltam a garázsba elhatalmasodott rajtam a féltékenység, és a  tehetetlenség. Fejemet a kormányra hajtottam majd megeredtek a könnyeim. Szívem szerint felhívtam volna a fiút és kikérdeztem volna mindent az új barátnőjéről, de nem tehettem, hiszen nekem kell okosabbnak lenni, és nem engedhetem meg, hogy mindkettőnket bajba sodorjam.

- Kamilla jól vagy? - láttam meg Csongort, aki a garázs ajtóban állt. - Történt valami?

- Nem, semmi. - töröltem meg könnyes szemem, és kiszálltam az autóból.

- Miért sírtál. - nézett rám, és átfogta a derekam, én pedig belenéztem aggodalommal teli szemébe, és beletúrtam hajába, ami a vállát verdeste, és hogy megnyugtassam egy csókkal köszöntöttem.

- Csak nem volt jó napom. Ennyi. - szóltam és felsiettem a házba.

- Talán valamelyik munkatársad készített ki, vagy egy nyomi gyerek? - sietett utánam, de én továbbra is hárítottam. Semmi mást nem akartam, csak beülni egy forró fürdőbe és jól kisírni magam. - Kamilla kérlek, mondd el, miért sírtál. Szeretnék segíteni.

- Nincs semmi tényleg. - rúgtam le cipőmet és a kanapéra kuporodtam.

- Nézd, mondanom kell valamit, amit lehet nem most kéne, de nem akarom az utolsó pillanatra hagyni. - ült mellém kétségbeesett tekintettel.

- Miről van szó?

- Tudom, hogy megígértem neked, hogy az ünnepekig már nem utazok el, de közbe jött egy nagyon jó megbízás. Tudod, hogy a cégem nagyvállalat, ahol a munka sosem állhat meg. Mexikóba kéne utazni én pedig mikor kihirdették azonnal lecsaptam rá, hiszen ez a főnöknél is jó pont, és talán a karácsonyi bónuszt is jobban megnyomja, ha nem más végzi el a melót, hiszen ilyenkor már senki nem szeret dolgozni, de ismerem már annyira azokat a partnereket, hogy tudjam ezt a szerződést még az ünnepek előtt meg akarják kötni. Ne haragudj rám! - fogta meg kezem. - Ígérem, elmegyünk cserébe valamerre a szilveszterkor, és megígérem, hogy minden kívánságodat teljesítem Kamilla, csak ezt nézd még el nekem.

- Nem kell Csongor. - simogattam meg arcát, és legbelül kicsit örültem is, hogy újra egyedül lehetek, és talán rendezhetem a kapcsolatomat Noellel. - Mindenem megvan, amit csak akarok, és tényleg nem kell semmi más.

- Boldog vagy mellettem? - kérdezte meglepetten, én pedig hirtelen nem tudtam mit kéne mondani. Boldog voltam, hiszen tényleg mindenem megvolt, amit akartam, és ha bármit is szerettem volna Csongor azonnal megvette volna nekem. Legyen az egy ruha, cipő vagy egy különleges utazás. Viszont a szívem továbbra is szomorú volt és üres, hiszen minden érzelmemet egy olyan fiúnak adtam, akivel nem lehetek boldog, és aki valószínű már mással van együtt. Igyekeztem elfojtani ezeket és mélyen elzárni a lelkem legmélyébe, de most hogy párom így rákérdezett szemem újra megtelt könnyel, Csongor pedig ijedten nézett rám. - Valami rosszat kérdeztem kicsim, vagy haragszol a munka miatt? Nézd, ha ennyire felzaklat nem vállalom el, én...

- Nem dehogy, csak.... - kérlek, hagyj most! - Állítottam le és felszaladtam a lépcsőn egyenesen a hálóba. Bezártam az ajtót és ágyra vetve zokogtam. A mellkasomban a fájdalom szinte elviselhetetlen volt és minden eltemetett érzelmem, amit a két hét alatt elnyomtam úgy tört fel, mint egy vulkán. Hogy lehetek ennyire hálátlan az életnek, és hogy lehet, hogy ennyire magába bolondított egy tizenhét éves srác, akiről majdnem csak annyit tudok, hogy őrült jól csókol és nagyon jó az ágyban. Csongor kitartóan kopogtatott az ajtó előtt, és folyamatosan kérdezgette mi a baj.

- Akkor lemondom a melót, ha ennyire sajnálod. - mondta csalódott hangon, mire már magamhoz tértem és beengedtem a férfit, ő pedig szorosan magához ölelt.

- Nem akarom, hogy lemondd. Kérlek. - néztem fel rá még mindig könnyes szemekkel. - Szeretném, ha elmennél, és bocsáss meg a kitörésemért. Úgy viselkedtem, mint egy hisztis idióta,  de ez nem a munka miatt van, vagy azért, mert elutazol. Ez csak... egy iskolai dolog miatt van. Kérlek, ne haragudj rám. 

- Nem akarod megmondani, hogy mi történt? - jött beljebb és az ágyra húzott, de én csak a fejemet ingattam. - Rendben, akkor hagylak pihenni. Főzök valami finom vacsorát, és ha szeretnéd, behozom ide neked. 

- Köszönöm, de most nem vagyok éhes. Inkább csak nagyon fáradt vagyok. - suttogtam, majd Csongor felállt és egy csók után kiment a szobából én pedig újra álomba zuhantam. Másnap rémes érzés volt újra bemenni órára, és a szívemben újra belemart a fájdalom, hiszen Noel az aktuális barátnője mellett ült, akivel egész órán turbékoltak. Igyekeztem csak a leadandóra koncentrálni, és, hogy könnyebb legyen Kittit hívtam ki felelni, akiről tudtam mindig toppon van, és sosem okoz csalódást.... legalább, ő nem. Az óra végén még bent maradtam elpakolni az aktuális dolgaimat, és egyedül csak Kitti maradt bent, aki egy könyvet keresett. 

- Esetleg segítsek? - ajánlottam fel, és közelebb léptem az asztalához. A lány felém fordult és gonoszul rám mordult. 

- Nem kell!! Inkább hagyjon békén, és menjen a dolgára. 

- Rendben, én  csak segíteni akartam. - szóltam vissza, de Kitti újra keményen visszaszólt. 

- Maga miatt van ez az egész!!! Amit Noel tesz! Az minden csak maga miatt van!! 

- Ne haragudj, de nem értem miről beszélsz? - próbáltam játszani a tudatlant. 

- Jaj dehogy nem tudja!!! Noel maga miatt ilyen már két hete!!! Össze-vissza csajozik, meg csavarog, és a mamája mindig rajtam keresi, én pedig mindig falazok neki, mert.... mert ő a legjobb barátom. Mellesleg maga miatt még a barátságunk is majdnem tönkre ment, de önt nem zavarja, hiszen könnyen kihasznál másokat, mikor szórakozni támad kedve, vagy egyedül van, és nem nézi milyen sebeket okoz másoknak. Noel sosem volt egy csajozó gép, és most olyan lett, mint Ákos!! 

- Kitti nekem ehhez semmi közöm. - néztem mélyen a szemébe és próbáltam olyan nyugodt lenni amennyire csak tudtam. 

- Dehogy nincs és ezt maga is tudja!!! Nem vette észre, hogy csak szőke hajú lányokkal randizik az óta mióta maga is szőke?? Mit gondolt, hogy majd elfelejti azt, akiről álmodozott, és aki hazugságokkal  tömte teli a fejét??!!! 

- Kitti én nem ezt akartam. - vetettem a hátam a tanári asztalnak, és bár legszívesebben otthagytam volna, valaki előtt tisztázni akartam magam. - Teljesen  félre érted a helyzetet. 

- Mit lehet azon félre érteni, amit a barátomnak mondott???!!! - kérdezte szinte már hisztérikus hangon. 

- Tudod, vannak dolgok, amiket hiába is akarunk nagyon, de nem kaphatjuk meg, és ilyenkor egy olyan döntést kell hozni, ami mindenkinek jó. Még akkor is, ha a másik nem úgy gondolja, és vannak hazugságok, amiket ki kell mondani ahhoz, hogy a másik észhez térjen. 

- Észhez térjen??!! Hagyjuk!! Nem érdekel, hogy a tanárom, és nyugodtan berángathat az igazgatóhoz, de én egyszerűen hányok magától!!! Legyen boldog a tökéletes életével, Noelt meg hagyja békén!!! - Csapta hátára a táskát és otthagyott egyedül a gondolataimmal, és csak reménykedhettem, hogy a lány talán átgondolja majd a szavaimat és rájön a mögöttük vélt igazságra, és nem lát engem szörnyetegnek, csak egy kétségbeesett nőnek, aki valóban voltam. Az otthoni teendőim nagyrészt azzal teltek, hogy Csongornak pakoltam a ruhákat. Előtte kimostam, kivasaltam, majd szépen a bőröndökbe pakoltam, és igyekeztem minden eshetőségre felkészülni, hiszen ott hiába van meleg, azért bármikor leszakadhat az ég, vagy jöhetnek hűvösebb napok. 

- Megvan minden. - pakoltam le a garázsba az utolsó bőröndöt is. 

- Nagyon köszönöm, egy tündér vagy. Imádlak és megígérem, hogy ha tudok azonnal indulok hozzád. 

- Csak végezd a dolgod. - mosolyogtam rá, ő pedig felkapott és miután felcipelt a lakásba a kanapén tett magáévá elég intenzíven. A hétvégét egyedül és magányosan töltöttem, de cseppen sem zavart, hiszen senki előtt nem kellett megjátszanom magam, hiszen akkor sírhattam el magam, amikor csak rám tört. Kényelmes ruhába bújtam, majd mindenféle bugyuta sorozatot néztem, hatalmas nagy pattogatott kukoricával a kezembe. Csongor szerencsére odaért, és úgy tűnt jól érzi magát, és bizakodóan tekintett az üzlet kimenetelére. Vasárnap este a lelkiismeret furdalás miatt elindulta futni a decemberi hidegbe. Örültem, hogy hamar sötétedik és senki nem fog meglátni. A park felé vettem az irányt, és csak a fülhallgatóból szóló Only you című Little Mix zenére koncentráltam. A szövege nagyrészt úgyis az állapotomat tükrözte, szemeimet pedig újra csípni kezdték a sós könnyek. Mikor már nem bírtam tovább leültem egy padra, és igyekeztem megnyugodni és kifújni magam. Ahogy magamban az eseményeken törtem a fejem, egy túlságosan is ismerős motor hangját hallottam a túloldalról. Óvatosan arra felé siettem, és a szívem hatalmasat dobbant mikor megláttam Noelt. Nagyon jóképű volt a motoros ruhába, és úgy tűnt várt valakit. Az a valaki pedig kisvártatva meg érkezett Barbi képébe, majd szájon csókolta és elhajtott vele. Utáltam, hogy nem tudom hova mennek, de nem akartam belegondolni, hogy hazaviszi, és együtt töltik az éjszakát. A hetem ugyanolyan pokolian indult, mint az előző. Lassan úgy éreztem magam, mint egy zombi. Tettem a dolgom, majd hazamentem és aludtam. 

- Mondd jól vagy? - kérdezte Maja, akivel a könyvtárba futottam össze. 

- Persze miért. - füllentettem. 

- Ne haragudj, de eléggé ramaty állapotban nézel ki. Olyan mintha.... nem is tudom... valami lelki gondod lenne. 

- Nem, jól vagyok. Azok dolgozatok.? - Tereltem a témát mikor megláttam a nagy papírkupacot kezében. 

- Igen, éppen javítani akarom őket. Itt maradsz velem addig, vagy órád lesz? 

- Ráérek. - huppantam vissza a szépbe. - csak egy könyvet kerestem, de nem találtam meg, és itt olyan csönd van, és nyugalom. 

- Régebben én is szerettem ide járni, de már csak akkor vagyok itt, ha ilyen melót csinálok. Csongor elment? - pillantott rám, de utána egyből a dolgozatokat kezdte javítani. 

- Igen, el, és még elég sokáig Mexikóba is lesz. - osztottam meg vele.

- Szóval akkor ez miatt vagy ennyire kibukva? 

- Én nem vagyok kibukva, csak...

- Látszik, hogy valami nem oké veled. Mi történt? Nekem elmondhatod Kamilla. - nézett rám, és nagy volt a csábítás, hogy mindent kitálalok neki, de mégsem ment. 

- Nem mondhatom meg. - hárítottam. - Ne haragudj, de ezt nem szabad. 

- Komoly dolog? 

- Eléggé! - sütöttem le szemem és újra eleredtek a könnyeim, amit egy zsebkendővel próbáltam felitatni, Maja pedig aggódó szemekkel nézett rám. 

- Nézd, én őszintén segítek neked, hiszen barátok vagyunk nem? Akármi is nyomja a szíved, legyen az magán vagy munka ügy én itt vagyok. - szorította meg kezem. 

- Köszönöm, tényleg, de ezt még nekem is fel kell dolgoznom. - álltam fel, és inkább a mosdó felé vettem az irányt. Borzalmasan vártam a hétvégét, és már elterveztem, hogy végig ágyban leszek, és nem csinálok semmit, csak alszok, mert akkor nem érzem annyira padlón magam. Hatalmas hálát adtam, mikor eljött a péntek és próbáltam olyan gyorsan haza hajtani amennyire csak tudtam, és igyekeztem figyelmen kívül hagyni, Noel és Barbara heves csókcsatáját a kapuban. Azonnal lerúgtam a cipőmet, és a fürdő szoba felé indultam, egy üveg borral, és egy nagy boros pohárral. Útközben bekapcsoltam a hifit és jó hangosra állítottam, telefonomat pedig lenémítottam. Végre nem voltak korlátok csak magam a víz, és a bor. A zokogásom visszhangzott az üres fürdőbe, és csak akkor észleltem, hogy valaki más is van a lakásban, mikor meghallottam a lépéseket a padlón. 

- Ki az? - szóltam ki, és azonnal magam elé kaptam a törölközőm és a köntösöm után nyúltam. - Van itt valaki?!! - kiáltottam újra, és magamban azt gondoltam, hogy a sok fájdalom és az üveg bor teljesen kikészített. Óvatosan az ajtó felé mentem, majd kiléptem a folyosóra és megláttam a különös betolakodót.  

🎒👜 15. Fejezet 🎒👜

Kitti:  Anitával sétáltam haza a buszmegállóból és nem is figyeltem rá. Gondolataim végig Noel körül jártak és nagyon rossz volt látni barátom mennyire boldog volt Maja bejelentésénél. Anita végig azt ecsetelte Ákos mennyire jól nézett ki az ingben és, kéne valami terv, amivel nem csak egy estére csábítaná el, hanem magához kötné a fiút. Mivel a téma még véletlenül sem érdekelt, csak néha szóltam közbe, és inkább hagytam beszélje ki magából Ákos iránti érzelmeit. Egy idő után Anita azonban észrevette, hogy nem igazán figyelek rá, és mérgesen felcsattant:

- Talán zavarok az álmodozósban?

- Mi?- néztem rá bután. - dehogy, csak kicsit elkalandoztam, de figyelek.. én...

- Persze, figyelsz. - gúnyolódott tovább.

- Bocsi, csak, nem tudom, mi legyen Noellel. - ismertem be, és újra eszembe jutottak csillogó szemei, mikor Kamillára nézett.

- Azt észrevettem, hogy fagyos a hangulat köztetek, az utóbbi napokban. Eléggé meglepődtem mikor mellém ültél, bár azért jól esett. Min vesztetek össze?

- Azt nem mondhatom meg.

- Ugyan már, én vagyok a legjobb barátnőd. - kezdett hízelegni azonnal.

- Igen, de ezt akkor sem lehet. Elárulnám Noelt.

- De már nem is vagytok jóba.

- Tudom, de attól ez még az ő titka. - tiltakoztam tovább.

- Jó, nekem édes mindegy, de ha rám hallgatsz, rendezed vele a feszkót. Ezer éve barátok vagytok, és sok közös dolgotok van. A másik, hogy nagyon sokan szeretnének a helyedbe lenni, ezért ne add másnak ezt a pozíciót.

- Milyen pozíciót? - kérdeztem és értetlenül Anitára néztem.

- Noel legjobb lánybarátja. - tárta szét karját.

- Jó ég! - nevettem fel. - Mi ez a hülyeség?

- Látszik, hogy nem tudod, mi megy a hátad mögött.

- Nem igazán érdekel.

- Pont ez az! Pedig a csajok arról beszélnek, mi lehet a baj, és hogy biztos kelleni fog majd valaki Noelnek, aki olyan, mint te. A többiek a közelébe akarnak kerülni, hiszen jó pasi... bár nyilván nem annyira, mint Ákos, de azért ott van a szeren tényleg, és tudom, hogy neked is bejön. - kacsintott rám, és ettől egyből zavarba lettem. Utáltam, hogy Anita ennyire ismer.

- Noel a legjobb barátom és teljesen mindegy mit érzek iránta, ez nem lesz sosem komolyabb a barátságnál. Nekem pedig elég volt ennyi is, de már ez is elveszett. - hajtottam le fejem.

- Kitti tudom, hogy teper utánad, és ezt értékelned kéne.

- Nem teper, csak lelkiismeret furdalása van.

- Hú, már egyre jobban kezd érdekelni a veszekedésetek tárgya. - kapott a mondatomon, de tudtam, hogy akkor sem tálalhatok ki, így megint csak hárítottam, mire Anita csak egy durcás fejet vágott. Hazaérve azonban elgondolkoztam a lány szavain, és úgy gondoltam igaza van, és nem hagyhatom, hogy más lányok elvegyék a helyem. Hiányzott a fiú, akin láttam, hogy a maga módján próbálja rendezni a dolgokat, amit igazán értékelnem kéne. Örültem, hogy másnap már péntek van, és úgy gondoltam szombaton összeülhetünk és megbeszélhetjük a helyzetet, én pedig megpróbálok megbocsájtani neki, és ha nem is örülök ennek a kapcsolatnak, támogatnom kell Noelt, hiszen a legjobb barátom. Másnap már sokkal kedvesebb voltam hozzá, és újra mellette foglaltam helyet, amit furcsállt, de láttam rajta, hogy azért örül. Az első és második óra végig Majával volt, én pedig nagyon élveztem minden percét, és már az sem zavart, hogy Noelt megint csak lökdösnöm kellett mikor láttam, hogy lemaradt. A nagyszünetben pár lánnyal beszélgettem, mikor láttam, hogy Noel körül az osztály díszmacái legyeskednek. Eszembe jutott, amit barátnőm mesélt, és azonnal elkapott a düh. Leugrottam a padról, és a fiú felé közeledtem.

- Noel beszélhetnénk? - kérdeztem és a szemem szinte villámokat szórt a sok picsa felé. - Lehetőleg négyszemközt.

- Persze, mehetünk. - mosolygott rám azzal az ellenállhatatlan mosolyával, amitől azonnal gyorsabb lesz a pulzusom.  - Mit akarsz a fejemhez vágni? - nézett rám, zsebre dugott kézzel mikor már eltávolodtunk a tömegtől, és a futópálya felé vettük az irányt.

- Én semmit. Csak bocsánatot szeretnék kérni, és megígérem, hogy nem szólok bele a dolgaidba. Bár továbbra is féltelek és még mindig azt a véleményem, hogy ökörséget csinálsz, de ha te így vagy boldog, akkor elfogadom. Viszont ne várd, hogy segítsek neked. Csak meghallgatom az agymenéseidet, és nem fogok ítélkezni.

- Annyira imádlak. - húzott szorosan magához, én pedig újra beszívtam fantasztikus illatát, és élveztem az ölelését. - Tudtam, hogy előbb- utóbb megbocsájtasz. - vigyorgott rám. - vagyis inkább csak reménykedtem, de tényleg örülök, és köszi. Hiányoztál Kitti.

- Te is nekem te tök! - túrtam bele göndör hajába, és próbáltam lazának tűnni.

- Mellesleg ha már itt tartunk, képzeld Kamilla tegnap is megcsókolt. - suttogta.

- Hogy mi? - csodálkoztam, és nem törődve a hideggel leültem a lelátó egyik székére. - De hol, és mikor?

- A tesi öltözőknél. Első óra előtt, miután te felszaladtál a lépcsőn, és otthagytál.

- Mégis minek ment ez a nő oda? - háborodtam fel és legszívesebben megtéptem volna.

- Beszélni akart velem, és mondtam, hogy tesink van. Erre azt mondta, hogy neki meg az egyik tanár úrral van megbeszélni valója így elkísért. Aztán bementem az öltözőbe, ahova követett. - fűzte tovább, de én egyre mérgesebb lettem. - Megkérdezte, hogy vagyok meg, hogy mi ez a folt a szemem alatt. Elmagyaráztam neki, mire sajnálkozott és olyan aranyos volt, hogy nem bírtam ellenállni neki és megcsókoltam. Olyan szép volt, és majdnem tovább mentünk, de megzavartak.

- Hála égnek! - sóhajtottam fel, és nem értettem, hogy ha már Noelnek nem is, de Kamillának miért csak ennyi esze van?

.- Én azért sajnáltam. - pirult el.

- De mégis ki nyitott rátok?  Ugye nem...

- Nyugi, Ákos volt, és nem lett belőle balhé.

-  Akkor már megint szerencsétek volt, de mi lett volna, ha más az?

- Jaj, Kitti ne lásd már ennyire borúsan a dolgokat, és kérlek, ne aggódj miattam.

- Megpróbálom, de akkor is hatalmas hülyeség amit tesztek, és felelőtlenek vagytok. Legalább ne az iskolában Noel!!!

 - A szerelmemért bármit megteszek, és nem érdekelnek a szabályok!! - kiáltotta, és mikor meghallottuk a csengőt unottan az épület felé vettük az irányt.

- Te nem voltál ilyen. - magyaráztam.

- Milyen?

- Ez!! Te mindig a jófiú voltál, és most meg úgy viselkedsz, mint egy hülye.

- Kitti én még mindig a jófiú vagyok csak most fülig szerelmes. Alig várom, hogy téli szünet legyen és a lehető legtöbb időt töltsem vele.

- Ahhoz Csongornak is lesz egy két szava. - intettem le, de ő csak megrázta a fejét, majd mikor elkezdődött az óra nem szóltunk egymáshoz. Délután Noel hazavitt, és újra úgy éreztem minden rendben van, és bár tényleg felelőtlenek, de eddig még mindig szerencséjük volt. A péntek délutánt és estét sorozatnézéssel töltöttem, miközben Messengeren beszélgettem Noellel, és Anitával. A fiú elmesélte, hogy Kamilla újra találkozni akar vele, és alig várja a másnapot. Újra elővigyázatosságra intettem, ő pedig újra csak a szokásos szerelmes szövegeivel jött, így úgy voltam vele, hogy ráhagyom, hagy legyen boldog. Másnap nagy dörömbölésre ébredtem, majd mikor kinyitottam a szemem Noel állt az ágyam előtt, és borzasztó szomorú fejet vágott.

- Jó reggelt! - ültem fel. - Mi történt?

- Nézd, sajnálom, hogy felébresztettelek, de anyud azt mondta jöjjek be, és ... én... én... - ült le az ágyamra és elsírta magát. Gyorsan magamra kaptam a köntösöm, összefogtam a hajam és közelebb ültem hozzá.

- Noel mi a gond? Megijesztesz. - fogtam meg kezét és az órára néztem, ami fél tizenegyet mutatott. Jól elaludtam.  - talán a mamáddal van valami?

- Nem, dehogy én....

- JÓ REGGELT FIATALSÁG!! - kiáltott Ákos, és egy dobozos energia italt dobott oda barátomnak.

- Ez meg mit kertes itt? - álltam fel, és azonnal szorosabbra húztam a köntösöm.

- Neked is hoztam Kittike! -  dobta felém az én kedvencemet is. - csak nem hogy most keltél? Milyen bájos a szobád, és....

- Minek jöttél ide?

- Bocsi, én hívtam, de úgy akartam elmondani a dolgokat, hogy mindannyian itt vagyunk.

- Azért szólhattatok volna. Még fel sem öltöztem.

- Felőlem így is maradhatsz. - mért végig Ákos. - cuki a macis rucid.

- Kapd be! - mordultam fel, és inkább kortyoltam egyet az italból.

- Mi lenne, ha befejeznétek, és végre elmondhatnám, amiért itt vagyunk?

- Bocsi haver, kezd! Leülhetek ide Kittike? - mutatott az asztalom előtti székre.

- Igen, de ha még egyszer így hívsz, fejbe váglak! - vetettem oda.

- Rendben, köszi. Mondd Noel! - fordult barátom felé, és én is közelebb ültem mellé.

- Szóval tudjátok, hogy ma találkoztam Kamillával. Úgy volt, hogy egy kávézóba megyünk, de Csongornak dolga lett Pesten, Kamilla pedig nem akart kimozdulni. Így elhívott magához, én pedig azt hittem azért, hogy kicsit kettesben legyünk, mert én... szóval... egy hete még boldog voltam, és most meg... - hajtotta le fejét szomorúan nekem pedig szinte belesajdult a szívem a látványba.

- Mi történt most? - tudakoltam, és Ákosra néztem, aki ugyanolyan tanácstalan fejet vágott.

- Azt mondta, hogy nem akar tőlem semmit, mert nem szeret, és... csak kihasznált, mert nem akart egyedül lenni, és nem akarta szánalmasnak érezni magát. Mégis, hogy lehet ilyen valaki?

- Gondolod, hogy igazat mondott? - tette fel a kérdést Ákos, nekem pedig az jutott eszembe, hogy milyen álnok ez a nő, és vajon tudja- e milyen fájdalmat okozott a fiúnak. - Lehet csak azért mondta, mert ezt kellett, hogy mondja nem?

- Nagyon valóságos volt. - törölte meg szemét. - Azt hittem, majd eltöltünk pár órácskát együtt, erre meg ez. Kiakadtam, és annyira szar.

- Nézd, Noel lehet, hogy igaza van, és rájött, hogy ez egy hülyeség, amit...

- Ez nem hülyeség!!! - csattant fel a fiú és mérgesen rám nézett. - Szerinted az érzelmeim nem komolyak?

- Én nem ezt mondtam, de te azt hitted ez egy komoly dolog, most pedig bebizonyosodott, hogy nem. Lépj túl rajta!

- Már hogy lépnék, mikor egy hete még nála voltam és szinte egész hétvégén csak szeretkeztünk. Akkor talán hazudott nekem? Szerintetek?

- Igen! - Vágtam rá.

- Akkor valószínű nem! - Mondta Ákos. - Ezt csak te érezheted Noel, de ha engem kérdezel tegnap nem úgy láttam, mint aki megjátszaná magát, és nem csak arra értem mikor rátok nyitottam, hanem mikor bejött hozzánk. Látszott rajta milyen ideges, és ez miattad volt. Alig mert rád nézni. Biztos érez valamit.

- Akkor miért mondd ilyeneket nekem?

- Talán mert rájött, hogy neked nem lesz annyi eszed, hogy ez befejezd! - kezdtem újra, de megint csak leszólásokat kaptam, és egyre jobban dühített az, hogy Ákos úgy beszélt, mint aki Kamilla mellett állt.

- Mégis mit tegyek most? Úgy érzem megbántott, és nem tudom, hogy fogok hétfőn ránézni.

- Valószínű ő is így gondolja. - vélekedett a szőke fiú. - Talán adj neki időt, vagy nem tudom mit kéne csinálnod.

- Valószínű nem kéne tovább zaklatni!! Nem értem mit képzeltek magatokról fiúk? Ez egy tanár!! Noel pedig egy diák, akivel semmi nem lehet. Nyilván megértette, és ezért mondta most ezeket. Tudom, hogy fáj, és szarul esik, de fogadd el, és legyél végre olyan amilyen mindig is voltál!!!

- De nem tudok már olyan lenni, mert teljesen megváltoztatott. Szeretem őt, és biztos vagyok benne, hogy ő is engem. - Bizonygatta barátom, és ekkor anyum lépett be, egy nagy tál rágcsával a kezében. Míg a fiúk elmajszolgattak én gyorsan elvonultam és átöltöztem. Sajnáltam Noelt, és még jobban utáltam azt az álnok kígyót, amiért így behülyítette a legjobb barátomat.

- Wow egész csinos vagy ma Kittike! - jegyezte meg Ákos, amint visszatértem hozzájuk, és mikor gyilkos pillantást vetettem rá így szólt: - Kitti!!

- Ez csak egy itthoni cucc. Miről beszélünk? Még mindig Kamilla a téma? - járattam végig szemem a fiúkon. Noel a már megvetett ágyamba feküdt. Szemét a plafonra szegezte, és láttam, hogy nagyon nem itt jár. Ákos pedig még mindig a széken ül, és a telefonját bújta.

- Igen, és az, hogy mit tegyünk

- Nézd Noel, nem kell semmit tenned! Szerintem egy kicsit hagyd, hogy lecsillapodjanak a dolgok.

- Nem akarom, hogy Csongor elvegye tőlem. - nézett rám, és barna szemei mérhetetlen szomorúságot sugároztak.

- Ő a barátja! Vele él együtt.

- Igen, de...

- Szerintem harcolj érte, és mutasd meg, hogy nem lehet téged csak úgy leejteni. - tanácsolta Ákos, én pedig újra a szemeimet forgattam. - Hívd el valamerre, és...

- A városba? Hogy meglássák őket? Normális vagy? - néztem rá.

- Akkor másik városba, vagy...

- NEM! Nem hívom el sehova és nem csinálok semmit. Semmi értelme nincs. Csak szenvedek tovább, és ennyi. - állt fel a fiú. - talán elfelejtem... majd valamikor. Na lépek. Kitti jössz velem hétfőn?

- Persze, ha viszel. - mosolyogtam rá, majd vigasztalóan átöleltem.

- Nagyon nem várom a hétfőt! Sziasztok! - köszönt el, majd kilépett az ajtón, és már csak ketten maradtunk ezzel a paraszttal. 

- Te nem mész? - néztem rá, és nem érdekelt, hogy milyen utálatos a hangom. A fiú nem szólt semmit, csak a telefonját babrálta. Mivel semmi jelét nem adtam annak, hogy beszélgetni akarnék vele végül ő unta meg és belekezdett a mondandójába.

- Tudod, egy ideje már figyellek téged, és sok minden megfordult a fejembe veled kapcsolatban. Te egy igazán jó csaj vagy, és párszor elgondolkoztam a tényen, hogy mi lenne, ha összejönnénk.

- Na persze még csak az kéne! - Vetettem oda keményen  ám ő figyelembe sem véve a közbeszólásomat folytatta.

- Tudod engem minden csaj meg akar kapni, mert hát nyilván jóképű vagyok, és sok pénzem van. Bármit meg tudok adni nekik, amit csak akarnak. De te tök más vagy, és sosem éreztem azt, hogy bejönnék neked. Az okát pedig sokáig nem tudtam, és...

- Nyilván azért nem mert egy seggfej vagy, aki kihasználja a lányokat, és elmegy velük egy éjszakára, aztán dobja őket! - Vágtam közbe mérgesen, és eszembe jutott Anita barátnőm, akit a bál estéjén megfektetett, aztán mégis elküldött a búsba.

- Talán ez is benne van, de nem ez a legnyomósabb indok, és a mai nap folyamán végre teljesen biztos vagyok benne, hogy miért nem olvadsz el tőlem, úgy, mint a többi csaj, és miért nem másztál még rám.

- Mondd te hallod magad mikor ilyen önelégült vagy? Egyszerűen felfordul tőled a gyomrom, de komolyan.  - Néztem bele kék szemeibe.

- Inkább magabiztos. De ne térjünk el a dolgoktól. Szóval rájöttem ma a lényegre, és tudod mi az? Te szerelmes vagy Noelba. - Mondta ki az igazat nekem pedig azonnal vörösbe változott arcom, a szívem pedig hatalmas gyorsasággal kezdett verni. Ennyire nem látszódhat, vagy ha mégis Noel miért nem vette észre eddig? Bár az sem lenne jó ötlet, hiszen akkor a barátságunk átmenne kínos beszélgetésekbe, és előbb- utóbb biztos megszakadna, amit nem akarnék. Éreztem, hogy valamivel vissza kéne vágni, de semmi értelmes nem jutott eszembe, így ő folytatta az okfejtését.

-  Ezért akadtál ki mikor Noel elmesélte nekünk, hogy mi volt Kamillával, és ezért nem akarod, hogy Noel megpróbálja újra.

- Ez hülyeség! Azért nem akarom, mert az egész kapcsolat egy vicc!! 

- Szereted Noelt ez biztos. 

- Semmi nem igaz abból, amit mondasz. Noel a legjobb barátom, már általános óta, és...

- Azóta szerelmes vagy belé.

- NEM! NEM! Ő a csak a legjobb barátom, és... - kezdtem, de Ákos gúnyosan elmosolyodott.

- Kár tagadni drága szívem, hiszen én átlátok rajtad.

- Tudod mit, fejez be, és tűnj el a szobámból!! Most azonnal! Ezt a beszélgetést pedig felejtsük el! 

- Nyugi Kittike én nem mondom el neki!  Előbb- utóbb úgyis rájön. - nevetett fel, és gyorsan kilépett az ajtón mielőtt hozzávágtam volna valamit. Mérgesen az ágyra rogytam és abban a pillanatban borzasztóan utáltam Ákost és Kamillát is.