Kitti: A szívem őrült gyorsasággal vert, és úgy éreztem azonnal
kiugrik a helyéből. Csak az ablakon lévő karácsonyi dekoráció apró fényei
világították meg a szobát, így inkább az érzékeimre hagyatkoztam. Noel óvatosan
az ágyra húzott és megcsókolt. Ezer féle gondolat futott át a fejemen, és
bármennyire is szerettem volna siettetni az eseményeket nem akartam átvágni a
fiút. Így óvatosan eltoltam magamtól, és a szemébe néztem.
- Biztos, hogy ezt akarjuk? - fürkésztem jóképű
arcát. - nem szeretném, ha meggondolatlanok lennénk, vagy olyat tennénk, amit
nem volna helyes. A barátságunk érdekében.
- Kitti nem lesz baj. Vagy te nem szeretnéd?
- Persze, hogy szeretném, de én még sosem...
- Megígérem, hogy minden jó lesz. - húzott
megint közel. - Bízz bennem. - suttogta, és ekkor már nem bírtam nemet mondani.
Teljesen átadtam magam neki, és élveztem, hogy olyan mélyről fakadó érzelmeket
vált ki a testemből, amiket előtte még senki. Csodálatos volt az együtt töltött
éjszaka nekem pedig sikerült kiűznöm azokat a gondolatokat a fejemből, hogy ez
bármilyen bajba sodorhatná a barátságunkat.
Másnap reggel boldog mosollyal az arcomon
ébredtem, és még mindig alig tudtam elhinni, hogy túlvagyok életem legfontosabb
éjszakáján azzal a fiúval, akivel az első alkalmamat képzeltem el. Megfordultam
és láttam, hogy Noel még mindig alszik. Egyenletes levegővétele belezavart a
szoba csendjébe. Hihetetlenül édesen aludt, és alig bírtam megállni, hogy ne
túrjak bele össze-vissza lévő göndör fürtjeibe. A focis falióra már tíz után
járt, én pedig hatalmas mosollyal az arcomon pörgettem át az eseményeket. Ákos
fantasztikus bulit hozott össze, ahol kitűnő volt a társaság, a sok kaja, pia
és az éjféli tűzijáték. Kíváncsi voltam milyen a helyzet lent, így miután
kikászálódtam az ágyból, felkaptam a tegnapi ruhám és leosontam a lépcsőn. Lent
Ákossal találtam szembe magam, aki az nagy előszobai kanapén feküdt miközben a
televíziót nézte.
- Szia. - köszöntem halkan.
- Végre felébredt a szerelmes pár egyik tagja.
Jól leléptetek. - nevetett fel.
- Bocsi, csak hirtelen jött. - pirultam el
azonnal, és megörültem mikor megláttam a telefonom az üvegasztalkán.
- Hívtak a szüleid, de mondtam, hogy még alszol.
- kezdte és mikor látta ijedt fejem azonnal hozzátette. - nyugi azt nem
mondtam, hogy kivel.
- Köszi. Mikor mentek el a többiek? -
érdeklődtem és igyekeztem nem észrevenni a sok poharat, és üres üveget, ami a
földön hevert.
- Olyan három, négy körül.
- Nagyon jól megszervezted. Komolyan.
- Ti is kellettetek hozzá, de azért én is úgy gondolom,
hogy jó kis bulit csaptunk. Rengeteg szemét van, és sok üveg. - nézett körbe ő
is majd nyújtózott egyet és kék szemeit rám emelte. - Nem akarsz beülni egy
kicsit a medencébe? Hátul van fürdőruha a szauna körül.
- Azt hittem pakolunk vagy valami ilyesmi.
- Pakolni? Dehogy is. - nevetett fel. - Mindjárt
jön a takarító brigád, ugyanis én egy poharat nem fogok arrébb rakni az biztos.
Meg amúgy is nincs is jobb a másnaposság ellen, mint egy kiadós fürdőzés a
fűtött medencébe.
- Ákos én szívesen segítettem volna pakolni, és
...
- Kittike ne már! Mi van, ha leverek egy poharat
és Noel felébred. Azt nem venném a lelkemre. – játszott rá a helyzetre.
- Jaj de idióta vagy! De ha ennyire akarod,
akkor rendben. Még úgysem medencéztem sosem úgy, hogy körülötte állt a hó.
- Ez a beszéd. Megmutatom, hol találod a
fürdőruhát.
Noel: - Te jó ég hol a francba vagyok?? - futott át először
agyamon a gondolat, de miután felültem és körbe néztem nagy nehezen
visszajöttek az emlékképeim a tegnap estéről. Eljutottam odáig, hogy nagyon jól
éreztem magam, de Kamilla megint bekavart az érzéseimbe. Végül eljutottam oda,
hogy a tűzijáték után Kitti vígasztalt, én pedig feljöttem vele Ákos szobájába
és.... Ó NE! Iszonyú nagy idiótaságot csináltam már megint. Ezt nem kellett
volna, hiszen Kitti nem ezt érdemli. Mi van, ha most azt hiszi, együtt vagyunk,
és sérül a barátságunk is? Hirtelen nagyon utáltam magam, és próbáltam azzal vigasztalódni,
hogy legalább egy jó este volt Kitti pedig önszántából ment bele a dolgokba, és
biztos ő is tudja, hogy ez csak egy éjszakára szólt, és nyilván azzal is
tisztában van, hogy én még mindig Kamillát szeretem. Mivel láttam, hogy a lány
már nincs mellettem felkaptam az alsóm és a többiek keresésére indultam. Kicsit
furcsa volt, hogy a hatalmas kuplerájon kívül senkit nem láttam a lakásba.
Benéztem a konyhába, az előszobába és már majdnem kezdtem pánikba esni, mikor
Kitti nevetésére lettem figyelmes így elindultam a hátsó udvar felé. Ákossal a
medencében ugrándoztak és barátnőmön az a vendég fürdőruha volt, ami már olyan
sok lányon volt, hogy szinte megszámolni is lehetetlen. Csak figyeltem
barátaimat, és végig azon törtem a fejem mennyivel jobb lenne, ha Kitti Ákosért
lenne oda, és akkor nem kéne magyarázkodnom. Nyilván Kitti csinos, és kedves,
de mégis csak a legjobb barátom, akivel kicsit elvoltunk este. Kiléptem a
hidegbe és azonnal megborzongtam. El sem tudtam képzelni, hogy képesek
lubickolni mikor a füvet hó réget takarja
- Jó reggelt!!! Gyere be, szuper a víz. -
kiáltott oda Ákos mikor meglátott dideregni az ajtó előtt. - Nem kell beszarni,
mert fűtve van.
- Komolyan mondod? - kérdeztem, hiszen nem
voltam biztos a fiú szavahihetőségében.
- Mindjárt megmutatom! - Lőtt felém vízi
pisztollyal egy adag vizet Kitti.
- Basszus fejezd már be, megfagyok!!! - szóltam
rá mérgesen, de ők csak jót nevettek rajtam.
- Akkor gyere be! Olyan vagy, mint valami
kislány. - húzott tovább Ákos.
- Még fürdő gatyám sincs. - tiltakoztam, és
tudtam Ákos gatyái közül egyet sem fogok felvenni.
- Jó leszel sima alsóba is. - jött ki
Kitti és gyorsan beburkolózott egy hatalmas törölközőbe. - Csobbanj egyet,
addig én elmegyek a mosdóba, és hozok neked is egy törölközőt. - adott egy
puszit az arcomra és kedvesen mosolygott rám.
- Rendben. - Adtam meg magam és a szauna előtti
részlegen lekapkodtam a ruháimat.
- Noel ez a legjobb dolog másnaposság ellen, meg
majd a gyógy kaja, amit nemsokára hoznak. Egyszerűen imádom ezt az életet. Na,
ne kéresd már magad! - szólt rám újra.
- Oké. - ugrottam bele egy bombát. A víz tényleg
nagyon jó volt, és örültem, hogy sikerült rábeszélniük az úszásra. Kicsit
fröcsköltük egymást, és hülyültünk mikor Ákos komoly képpel fordult
felém.
- Mi van veletek, Kittivel?
- Semmi, vagyis... fogalmam sincs. Lehet nagy
hibát követtem el. néztem rá elgondolkozva. - Nem kellett volna lefeküdnöm
vele, de annyira kedves volt, és megvigasztalt, én pedig talán visszaakartam
adni neki valamit ezért. Totál idiótának érzem magam, és most lelkiismeret
furdalásom van. Még a piára sem foghatom, hiszen nem voltunk részegek. Talán
csak egy picit ittasak, de én még akkor is Kamillát szeretem.
- De ő viszont jól láthatóan nem szeret téged. -
vágta rá a szomorú igazságot a fiú. - Basszus Noel nézd már meg! - mutatott az
éppen felénk tartó lányra. - Kitti okos, csinos csaj, aki odáig van érted.
Értsd meg ő ezerszer jobb, mint Kamilla!! Sosem vágna át, vagy sosem tenne olyat,
amitől te szarul érezhetnéd magad. - vázolta fel a dolgokat.
- Mióta lettetek ti ilyen jóba? - tettem fel
viccesen.
- Mikor a bulit szerveztük. Egy csomó dolgot kellett
megbeszélnünk, amíg te a szobádban kuksoltál. Noel ő a jó választás!!
- Igazad van, és én is felfogom ésszel, de hogy
kezdjek vele kapcsolatot, ha nem tudom neki teljes szívből azt adni, amit
megérdemel?
- Én úgy gondolom, ha mint barátnőd és nem, mint
haverodként nézel rá az érzéseid is megváltoznak az irányában. Egy komolyabb
beszélgetés után pedig mindketten eldöntitek, mit akartok majd a másiktól, de
én biztos vagyok abban, hogy Kitti nyitna feléd. Megpróbálod legalább?
- Igen megígérem. - bólintottam, de többet nem
beszéltünk, hiszen a lány is csatlakozott hozzánk. Szinte egész nap a
medencében regenerálódtunk, és csak enni mentünk ki. Az Ákos szülei által
felbérelt takarító brigád pedig olyanra varázsolta a lakást, mintha semmilyen
buli nem lett volna. Estefelé átnéztük a képeket, és egy párak kiraktunk
Facebookra, és Instagrammra is, végül nyolc körül hazavittem Kittit és egy
csókkal búcsúztunk el, annak fényében, hogy holnap átmegyek hozzá és kicsit
elbeszélgetünk a történtekről.
Otthon sokat gondolkoztam mit kéne mondanom
neki, és még papírra is levetettem a beszédemet. Azt semmiképpen nem akartam,
hogy elveszítsem őt, mint barát, és tudtam minden egyes szónak súlya lesz, és
ha rosszat szólók akár örökre elvághatom magam előtte. Még akkor is a mondandóm
járt a fejembe mikor bekopogtam hozzájuk, anyukája pedig mosolyogva nyitott
ajtót nekem, de ekkor már teljesen tisztába voltam azzal, hogy mit akarok a
lánytól.
Kitti: Egyszerűen nem találtam a helyem a szobámba, mert az agyam
csak Noel körül forgott. Féltem, hogy talán úgy gondolja ez mégsem fog működni,
és az együtt töltött este csak egy hülye hiba volt. Nem akartam, hogy így
legyen, hiszen ő nem csupán csak egy srác, hanem már az a fiú is, aki elvette a
szüzességem. Mikor a szüleim a buliról kérdeztek apum előtt nem mertem
felhozni, de anyának elmondtam mindent, ő pedig figyelmesen meghallgatott és
megköszönte, hogy beavattam a titkomba. Szerencsére nem akadt ki, és ő is
reménykedett benne, hogy lesz köztünk folytatás. A szívem a torkomban dobogott
mikor meghallottam a csengőt, majd megláttam barátomat. Kék farmer, nagy téli
kabát, és egy vicces sapka volt rajta, amit még tőlem kapott.
- Szia. - kapta le kabátját, majd két puszival
köszöntött én pedig majdnem elolvadtam a kék szemeitől. - Gyere be a szobába. -
fogtam kézen.
- Ezt neked hoztam. - nyújtotta át a kedvenc
csokim.
- Köszönöm, édes vagy. Kérsz valamit enni,
vagy inni? - tudakoltam. - persze a csokit is megkezdhetnénk.
- Remek ötlet. - bontotta ki, és lehuppant az
ágyamra.
- Milyen napod volt? - kezdtem egy semleges
témával.
- Elment. - vont vállat. - próbálok ráhangolódni
a holnaputáni sulira.
- Gondolod, átismételhetjük az anyagokat. -
álltam fel, de ő csak visszahúzott maga mellé.
- Dehogy is. Minden pillanatot kiakarok élvezni
amit csak lehet....veled. - Mondta és megfogta a kezem.
- Várj, ezt talán megbeszélhetnénk.
- Azért jöttem, hogy így legyen, de szerintem
felesleges, mert egy idióta voltam, hogy eddig nem láttam mennyire jól
működnénk együtt.
- Noel én is örülnék neki, sőt, de nem akarok
pótlék lenni. - válaszoltam csendesen.
- Nem vagy az, és...
- Ismerlek már, és tudom mennyire szerelmes
voltál, vagy lehet még mindig szerelmes vagy Kamillába, én pedig bárhogy álltathatom
magam, akkor is tudom, hogy ez nem változott attól, hogy lefeküdtél
velem.
- Talán megpróbálhatnánk!
- Igen, de attól félek, hogy megbántanál, és
akkor már barátok sem lehetnénk többet. - böktem ki, ami a legjobban
foglalkoztatott. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz csak faltuk a csokit, végül
Noel törte meg a kínos csendet.
- Kitti én nem akarnék soha fájdalmat okozni
neked. Számomra előrébb vagy bárkinél, és ez az egész dolog ráébresztett arra,
hogy nagyon sokat jelentesz nekem. A mama után te vagy az, akiért mindent
megtennék.
- De mi lesz, ha meglátod Kamillát az iskolában?
- néztem bele szemeibe.
- Kamilla nagyon megbántott és sosem tudnék már
hinni neki. Veled pedig úgy gondolom, mindent áttudnék vészelni, mert te nem
csak a legjobb barátom vagy, hanem....
- Noel ígérd meg, hogy sosem bántasz meg! -
álltam fel mellőle és az ablakhoz léptem, mire a fiú követett, és átfogta a
derekam.
- Soha nem bántanálak meg Kitti. - csókolt meg
lágyan, majd egyre szenvedélyesebben, és úgy voltam vele adnom kell kettőnknek
egy esélyt, és mindent megteszek, hogy a lehető legjobb barátnő legyek. Ezek
után már nem hoztuk fel a dolgot, hanem élveztük egymás társaságát. Beraktunk
egy filmet, amit összebújva néztük, közben sokat csókolóztunk, és rengeteget
nevettünk. Boldognak éreztem magam mellette. Egész késő este ment haza, de még
sokáig küldtük egymásnak szerelmes üzeneteket, másnap pedig elmentünk egy igazi
randira. Jó lett volna, ha együtt töltjük az estét, de mindketten tudtuk, hogy
holnap friss fejjel kell belevetni magunkat a napba.
- Köszönöm az estét. Nagyon jól éreztem magam. –
nyomtam a kezébe a bukót.
- Én is. Holnap eljövök érted, és együtt
elmehetünk a suliba.
- Rendben akkor úgy készülök. - bújtam még
hozzá, majd egy hosszú csók után elköszöntünk egymástól, én pedig a világ
legboldogabb emberének éreztem magam.
Noel: Jó lesz ez így!! - mondogattam magamnak, miután elváltunk
egymástól. Szeretem őt, mert a barátom és jó csaj. Elég jó ahhoz, hogy vele
elfelejtsem Kamillát, és az, hogy ennyire szeret még egy pozitívum, nálam pedig
majd úgyis kialakulnak a dolgok. Nem érdekel az sem, hogy mi lesz holnap vagy
később. - tűnődtem tovább, de mikor hazaértem egyből elfogott a tanácstalanság.
A mobilomon legalább négy nem fogadott hívás volt, amik mind Kamillától
származtak. Mégis mit akarhat tőlem, és én mit tegyek, ha újra felhív? Vagy
esetleg én hívjam vissza? Basszus fogalmam sincs.
