🎒👜 8. Fejezet 🎒👜

Kamilla

A telefonom csörgésére ébredtem. Álmos szemekkel kikotortam a táskámból. Jázmin keresett. Bár semmi kedvem nem volt vele beszélgetni, egy nagy sóhaj után a fülemhez vettem a készüléket.

- Jó reggel Kamilla. - Hallottam kedves hangját. - Remélem nem ébresztettelek fel.

- Nem, már fent voltam. - Füllentettem. - Mit szeretnél?

- Tegnap este egyik pillanatról a másikra leléptél, én pedig nem tudtam merre vagy. Szerettem volna beszélgetni veled. Maja azt mondta, hogy hazamentél, mert Csongorral kellett beszélned.

- Ó igen. - Jutott eszembe. - Igen, úgy volt, de aztán nem lett belőle semmi, mert mégsem ért rá.

- Kár. - Szólt szomorúan. - Kíváncsi lennék mikor ér rá, vagy esetleg mikor ér haza.

- Nem tudom, de valószínű a jövő héten. Viszont ha ma beszélek vele, mindenképpen megmondom, hogy hívjon fel téged is. Rendben van? - Kérdeztem vissza. Egy kicsit megijedtem, ugyanis Noel felébredt és a vállamat kezdte puszilgatni. Magamban hálát adtam, hogy volt annyi eszem, hogy magamra kaptam a köntösöm.

- Jó, köszönöm. Eléggé hiányzik, és tudom, hogy sokat dolgozik, de azért jó lenne hallani a hangját.

- Megértem, és ígérem, hogy megemlítelek téged is.

- Köszi Kamilla. Amúgy ha gondolod, valamikor összehozhatnánk egy találkozót.

- Majd meglátom, mikor érek rá, de feltétlen. Most ha nem haragszol, dolgom van. - Mondtam, hiszen Noel egyre követelőzően próbálta birtokba venni testem.

- Oké, akkor vigyázz magadra. Minden jót. - Köszönt el, én pedig kinyomtam a telefont.

- Ki volt az? A pasid?

- Nem, a húga.

- Mit akart ilyen korán? - Érdeklődött, és egyre közelebb húzott magához.

- Korán? Noel, mindjárt dél. Még sosem aludtam ennyi ideig. Basszus egy csomó papírmunkám van, neked pedig ideje lenne hazamenni. - Álltam volna fel, de a fiú visszahúzott maga mellé.

- Tényleg kidobsz? - Nézett rám azokkal az ellenállhatatlan barna szemeivel, és olyan jóképűnek tűnt, ahogy haja össze-vissza keretezte arcát.

- Hova gondolsz? Csak rengeteg a dolgom, neked pedig tanulnod kéne.

- Jó ég, még csak szombat van. Soha nem tanulok szombaton. - Forgatta meg szemét. - Te mit szoktál csinálni szombaton?

- Elvégzem a papírmunkámat, és megejtem a nagy bevásárlást. - Vontam vállat, és végre kimásztam az ágyból. - De legelőször megtusolok.

- Jó ötlet. - Ugrott ki azonnal, és a vendég fürdő felé követett.

- Noel, nem fogunk együtt tusolni.

- De miért nem? - Jött közelebb, és örültem, hogy felvette alsóját. Sajnos be kellett látnom, hogy reggel is ugyanolyan vonzó, mint tegnap este, én pedig alig tudtam elszakítani szemem testalkatától.

- Talán azért, mert te nem fogsz itt tusolni. Felöltözöl, utána pedig gyorsan hazamész. A szüleid tiszta idegek lehetnek már. Nem hívtak még?

- Nem, de hidd el, nem idegesek, mert ismernek már annyira, hogy ha hétvégén nem alszok otthon, akkor Kittinél vagy Ákosnál töltöm az éjszakát.

- Nagyon megbíznak benned.

- Igen, cserébe jól tanulok, és hétköznap rendes fiú módjára viselkedem.

- Azért csak hívd fel őket. Addig én felszaladok tusolni, és átöltözni. - Léptem volna ki, de magához húzott és forrón megcsókolt. Nem ellenkeztem. Végre senki előtt nem kellett megjátszanom magam, és teljes mértékben kimutathattam, hogy mit érzek iránta. Szorosan átfogtam a nyakát, ő pedig lassan az ágy felé hátrált.

- Noel, fürödnöm kell, neked pedig telefonálni! - Toltam el picit magamtól, de a szavaim üres fülekre találtak. Azonnal felkapott, és már csak arra eszméltem, hogy újra az ágyon fekszünk és Noel próbálja lehámozni rólam köntösöm. Annyira gyengéd volt, hogy egyszerűen nem tudtam ellenállni neki, és már majdnem belemelegedtünk volna a dolgokba, mikor egy ismeretlen dallam ütötte meg a fülem.

- Mi ez?

- A telefonom, de nem érdekes. - Suttogta.

- De érdekes! - Ültem fel. – Lehet, hogy a szüleid.

- Csak Kitti és...

- Na jó, figyelj! - Emeltem meg hangom. - Most azonnal felveszed a telefont. Kitalálsz valamit Kittinek, ezután azonnal hazatelefonálsz. Megértetted? Világos voltam, Noel? Mire letusolok már felöltözve vársz a konyhába, oké?

- Jó, de most miért lettél ilyen? - Nézett rám kérdőn. Láttam, hogy rosszul esnek neki a szavaim, de tudtam, keménynek kell lennem, és nem érezheti, hogy hatalma van felettem.

- Mert nem akarlak bajba sodorni. - Tártam szét karom, ezután felszaladtam a lépcsőn és meg sem álltam a fürdőig. Jó érzés volt a kellemes vízsugár alatt állni, miközben igyekeztem kicsit kifújni magam. Próbáltam nem arra gondolni mekkora hibát követtem el tegnap éjszaka, és reméltem, hogy felnőtt módjára tudjuk majd kezelni a kapcsolatunkat. Már ha ezt az egy éjszakát kapcsolatnak lehet nevezni. Persze hiába is akartam tagadni, fantasztikus volt, és legszívesebben annyiszor megismételném, amennyiszer csak lehet. Teljesen tisztában voltam azzal is, hogy Noel teljesen elcsavarta a fejem, és egyre mélyebbre estem általa a szerelemnek nevezett gödörbe. Eldöntöttem, hogy nem agyalok a jövőn, és egyelőre csak sodródom az árral. Engedem, hogy egy kicsit boldog legyek. Elvégre ennyi nekem is jár.

- Bocsi, de én.... - Lépett be váratlanul Noel a fürdőbe. - Azt a rohadt! - Csúszott ki száján mikor végigmérte meztelen testem.

- Noel, minek jöttél fel? Menj ki! - Toltam le, de mint az előbb, természetesen az ellenkezőjét tette annak, amire kértem. Miután egy ruhadarab sem volt rajta, belépett mellém a fülkébe. Igyekeztem mérges tekintettel nézni, és inkább hátat fordítottam neki.

- Most mérges vagy rám? - Érdeklődött, de én továbbra is tettem a haragosat. - Kami ne már, nekem is illik letusolni, hiszen nem lehetek melletted büdös. Tegnap este pedig nem volt időm. Teljesen más dolgom volt. - Ölelte át derekam és lágyan a nyakamba csókolt, és én éreztem kezdek újra beindulni.

- Beszéltél a szüleiddel? - Fordultam felé, és felnéztem rá. Haja vizesen tapadt fejére, testéről pedig folyt a víz. Túlságosan is vonzó látványt nyújtott, és magassága miatt sokkal többnek tűnt jelenlegi koránál.

- Igen, beszéltem, és Kittivel is. Az egyiknek azt mondtam Kittinél aludtam, Kittinek pedig azt, hogy egy csodálatos éjszakán vagyok túl.

- Hogy mi van? - Ütköztem meg. - De ugye nem mondtad el, hogy én...

- Hova gondolsz? Nem vagyok idióta.

- Ne haragudj, csak nem akarom, hogy bárki is rájöjjön arra, ami köztünk történik.

- Ne félj! - Nyugtatott meg, és óvatosan. - Ők a legjobb barátaim, akiknek akármit elmondhatok.

- Ők? - Akadtam fenn.

- Ákos és Kitti.- Magyarázott. – Kami, valakinek muszáj lesz elmondanom, mert ez olyan élmény, amit nem tudnék magamba tartani. Ez egyszerűen baromi jó volt, és én boldog vagyok. Boldog vagyok veled Kamilla, és ez az egész.... nem tudom. Mi lesz most velünk?

- Ez az, amit én sem tudok. - Szóltam csendesen.

- Ugye nem bántad meg? - Emelte fel óvatosan fejem. - Mert én egy cseppet sem érzem úgy, hogy hiba lenne, amit tettünk. Hiszen csak a vágyunk irányított.

- Nem bántam meg Noel, de nem engedhetem meg, hogy befolyásoljanak az érzelmeim. - Fogtam meg kezét, ő pedig egyre szomorúbban nézett rám. - Minden sokkal könnyebb lenne, ha nem lennél ilyen fiatal, és nem tanulnál abban az iskolába ahol én dolgozom.

- Akkor átiratkozok máshova!

- Ez nem ilyen egyszerű, én...

- Kamilla én sokkal többet érzek irántad, mint szimpla vágy. Nekem nem csak szex volt a tegnapi.

- Nekem se, ezt elhiheted, de értsd meg az én álláspontomat is.

- Jó, és akkor mi lesz? Ennyi volt? Egy éjszaka és kész?

- Nem, nem ezt mondtam, csak annyit, hogy....

- Szerintem inkább ne mondj semmit! - Nyomott hirtelen a kabin falának és szenvedélyesen megcsókolt. De mielőtt komolyabb dolgot is tettünk volna megnyitottam a hideg vizet. Noel felszisszent.

- Hűtsd le magad!

- Na ne már! Most hova mész?

- Én már kész vagyok! Siess te is, addig összeütök valami reggelit. - Kacsintottam rá, majd gyorsan kiléptem a fürdőből magára hagyva a fiút. Magamra kaptam egy csőszárú farmert és egy melegebb pulóvert. Kint még mindig hideg volt. Arra gondoltam, hogy ha Noel hazamegy, begyújtok a kandallóba, és a papírmunka után előveszek egy jó könyvet. Mire leért a konyhába, már széles mosollyal vártam.

- Mit kérsz reggelire?- Léptem a hűtőhöz. - Bár már dél is elmúlt, szóval gyorsan összeütök egy ebédet. Mi a kedvenc ennivalód?

- Bármit megeszek. - Vont vállat. - Szeretsz főzni?

- Ha Csongor itthon van, mindig főzök, de ha nem, akkor általában csak rendelni szoktam.

- Felőlem az is lehet, bár arra gondoltam, hogy jó lenne ha elugranék a motoromért. A Malibu előtt hagytam, és eléggé féltem.

- Elviszlek, ha gondolod. Legalább bevásárolok utána.

- Nem volna gáz?

- Miért lenne az?

- Nem félsz, hogy meglát a nagymellű pultos csaj? - Kérdezte félve, mire megcsóváltam a fejem.

- Jázminnak hívják, és nem fog meglátni, mert ha este dolgozott, akkor ma biztos nem. Na, kapd össze magad és indulás. - Léptem volna az előszoba felé, de megállított.

- Mikor találkozunk legközelebb így?

- Nem tudom, de majd megpróbáljuk összehozni. A jövő héten Csongor már itthon lesz, és nem tudom, hogy mennyi ideig marad. Lehet már karácsonyig nem lesz üzleti útja.

- Akkor megoldjuk máshol. Én rugalmas vagyok. - Villantotta rám kisfiús mosolyát.

- Megbeszéljük. Gyere! – Sürgettem. Majd kocsiba pattantunk és meg sem álltunk a szórakozó helyig. Noel örömmel nyugtázta, hogy még megvan a járgánya, és miután egy gyors csók után elköszöntünk, elindultam bevásárolni.

A délután munkával telt, ami jól is jött, hiszen a sok feladat miatt nem volt időm kettőnkön agyalni. Csak élveztem a csendet, és örültem, hogy senki nem zavar. Csongorral is beszéltem pár szót, és biztosított róla, hogy hétfőn este már itthon lesz. Kicsit elfogott a bűntudat, hiszen máskor örültem volna ennek a hírnek, de most rosszul esett. Az idő már este hat körül járt, én pedig a kedvenc könyvemmel töltöttem az időt, amikor csöngettek az ajtómon. Furcsálltam, hiszen nem vártam vendégeket. Óvatosan kinyitottam, és nagy mosollyal konstatáltam, hogy az ajtóban Noel áll, hátizsákkal a kezében.

- Te meg mit keresel itt, és mi ez a táska?

- Segítened kell! - Hallottam pánikba esett hangját.

- Valami baj van?

- Bemehetek?

- Persze gyere, de mi a baj? - Csodálkoztam, és még mindig nem állt össze a kép.

- Tudod, otthon tanultam, és rájöttem, hogy nem értem az angolt. Segíthetnél benne. Ha pedig elhúzódik, itt aludhatnék nálad.

- Ezt most te sem gondolod komolyan, ugye? - Fontam karba kezem, és biztos voltam benne, hogy ez csak kamu duma. - Noel te okos vagy, és...

- De dogát írunk a jövő héten, én meg nem értem ezeket a... külföldi szavakat, és...

- Amiket csak tanulni kéne! Leülsz és beseggeled.

- Akkor nem segítesz? - Nézett rám, olyan kiskutya szemekkel, amiknek nem tudtam ellenállni. Sötét farmerja és sötét pulóvere nagyon jól állt neki, én pedig teljesen elvesztettem a józan ítélőképességemet.

- Vedd elő. - Sóhajtottam fel, és mikor kétértelmű válaszomnál kajánul mosolygott, gyorsan hozzátettem. - A könyveidet, te hülye!

- Értettem Tanárnő. - Nevetett fel, és úgy tett, ahogy mondtam. A gyanúm beigazolódott, hiszen Noel tökéletesen tudta a feladatokat, mégis úgy tett, mint aki nem ért belőle egy kukkot sem. Miközben magyaráztam, éreztem, hogy alig bírja visszatartani a nevetését, én pedig egy kis idő után meguntam.

- Gondolom, jó érzés átverni a másikat!

- Miről beszélsz?

- Arról, hogy egy kitűnő tanuló nem szorul magyarázatra, és te csak a bolondját járatod velem, már lassan két órája. Inkább menj haza! - Álltam fel, és elővettem egy üveg vizet. Legbelül mérges voltam rá, és rosszul esett, hogy az érzelmeimen keresztül totál hülyét csinált belőlem.

- Sajnálom. - Hallottam hangját a hátam mögül. - Igazad van, nem a feladattal volt a baj, csak amikor hazaértem rájöttem, hogy nagyon hiányzol. Nem akarom, hogy ennek a napnak vége legyen. Valami indokot kellett találnom, mert attól féltem, ha csak úgy benyögöm, hogy megint veled akarok lenni, elküldesz a búsba. A mamának azt mondtam Kittivel tanulok holnap, és ma este moziba megyünk. Szóval valószínű nem alszok otthon. Ne haragudj rám Kamilla. - Állt fel és tekintetében őszinte sajnálatot láttam. - Annyira édes vagy mikor magyarázol, és olyan gyönyörű.

- Noel, ne csináld.

- Kami, szeretném veled tölteni az éjszakát! - Ölelt szorosan magához, arcunk pedig egyre közelebb került egymáshoz. - Aludhatok újra veled?

- Nem!

- Nem lesz semmi baj! Mindent bebiztosítottam, és már csak a te válaszodra van szükségem.

- Nem gondolnám, hogy ez helyes.

- Miért ne volna az?

- Talán, mert te még csak tizenhét éves vagy, és egy gyerek.

- Már megint ez a baromság! - Mérgelődött.

- Ez az igazság! Mégis mit vársz, hogy idejössz, hülyét csinálsz belőlem, és majd szétteszem a lábam? Hogy képzeled ezt?

- Oké, hülye ötlet volt, de más nem jutott eszembe. Veled akarok lenni, mert azt érzem, ha otthon lennék, beleőrülnék a hiányodba.

- Nem is ismersz.

- Akkor engedd meg, hogy megismerjelek. Csak adj egy esélyt! Tudom, hogy félsz, és próbálod ésszerűen felfogni a dolgokat, de itt csak ketten vagyunk. Senki nem lát meg, és viselkedhetnénk természetesen is.

- Ez az egész dolog nem természetes! - Csattantam fel kicsit jobban, mint szerettem volna.

- Jó, akkor hazamegyek! - Borzalmasan szomorúan tűnt, és rájöttem én sem bírnám elviselni, ha egyedül hagyna. Elvégre igaza van, és itt senki nem láthat meg minket.

- Maradj!

- Tessék? - Csillant fel barna szeme.

- Azt szeretném, ha itt maradnál, és velem töltenéd az éjszakát! - Fogtam meg kezét, és kivettem belőle táskáját. - Nem akartam kiabálni, csak az egész zavaros, és jól mondtad, félek.  De nem akarom elveszíteni azt, ami kezd kialakulni közöttünk. Maradj velem ma este, és ismerjük meg egymást.

- Köszönöm! - Kapott fel, és forrón megcsókolt. Egy laktató vacsora után aztán bekuckóztunk a televízió elé, és a kandalló tüze mellett beszélgetni kezdtünk. Nagyon sok témát érintettünk, és percről percre meglepett az intelligenciájával és a humorával. Tetszett, hogy ő is érdeklődik irántam, és boldogan meséltem neki a gyerekkoromról, az álmaimról, és még a Csongorral való kapcsolatomról is. Mellette teljesen felszabadultam, és még az időérzékem is elvesztettem. Csodálkozva vettem észre, hogy bőven elmúlt éjfél is, így újra együtt álltunk a zuhany alatt, és az ágyba bújás előtt a víz alatt is szenvedélyesen estünk egymásnak.