🎒👜 10. Fejezet🎒👜

                                                                 Kamilla: 

Reggel kicsit fáradtan keltem fel, de tudtam igyekeznem kell. Ma mindhárom harmadikos osztállyal volt órám, de ebből csak Noelékét vártam. A fogashoz léptem majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a jótékonysági zsákhoz mentem ezután előhalásztam belőle azt a ruhát, ami tegnap úgy elvarázsolta Noelt. A díszeket leszedtem róla, és egy övvel kombináltam. Bár a mellkivágás még mindig zavart, de mikor elképzeltem Noel arcát úgy gondoltam ennyit megér. Egy barna combcsizmát húztam hozzá, és felvettem a vajszínű ballonkabátomat. Az időjárás most enyhe volt, és időbe beértem az iskolába. Az első két óra rendben ment, és örültem, hogy a gyerekek is jól veszik az akadályokat. A harmadikra egy nagy adag kávéval és egy müzli szelettel készültem fel. Igyekeztem megnyugodni, és nagy levegőket véve vonultam végig a folyosón. Remélem sikerül úgy túlélnem ezt a napot, hogy semmi nem fog közbe jönni, és még véletlenül sem leplezem le magam Noellel kapcsolatba. Az ajtó előtt megálltam és picit hallgatóztam. Bentről nagy gyerekzsivajt hallottam, ami miután benyitottam azonnal megszakadt, és mindenki rögtön elcsendesedett és visszaült a helyére. Próbáltam nem azonnal Noelre nézni, ám ez sehogy sem ment, hiszen aranybarna szemei újra elvarázsoltak, édes mosolyától pedig úgy éreztem azonnal elolvadok. Szemeiből az elismerést láttam, és elméláztam, hogy a ruhának, vagy nekem szól. Mint mindig most is Kitti mellett ült, aki meglepő módon sokkal szomorúbbnak tűnt, mint általában.

- Jó napot! - Köszöntöttem őket, és az asztalhoz indultam. A jelentés után, megkértem őket, hogy vegyék elő, amit Marikával gyakoroltak, ám még be sem fejeztem mikor Ákos jelentkezett hevesen.

- Tessék?

- Úgy volt, hogy ma nem magával leszünk, és dogát írunk - nézett rám és hangjából mintha csalódást hallottam volna ki, de tudtam mivel tudnám jókedvre deríteni.

- Igen, úgy volt, de sajnos közbejött egy vizsgálat, így én jöttem be. Talán, van ellene valami kifogásod? - Húztam fel a szemöldököm, mire a fiú nemlegesen a fejét ingatta, és feltette azt a kérdést ami - biztos voltam benne- az egész osztályt lázba tartotta.

- Akkor ugye nem írjuk meg a dolgozatot?

- Tulajdonképpen nálam vannak a feladatlapok. - kezdtem és gonosz módon kicsit jólesett húzni az idegeiket. Főleg miután mindenki arcáról leolvasható volt, hogy mennyire nem akarják ezt a felmérőt. - Szóval, ha akarjátok, kioszthatom, és nyugodtan megírhatjátok....

- Ne máárr! - Morajlottak fel egyszerre, és hangos tiltakozásba kezdtek, én pedig megadtam magam nekik.

- Rendben, akkor majd megírjátok később, de ha nem maradtok csendben, akkor szigorú leszek, és ha nem viselkedtek fegyelmezetten, akkor az lesz. - Szóltam és örültem, hogy újra csend lett a teremben. Gyorsan átfutottam a helyettesítési lapot, amire Marika a könyvben lévő oldalszámokat és az ahhoz tartozó feladat számokat írta. Kiosztottam nekik, én pedig elővettem pár átnézésre váró dokumentumot. Néha fel-fel pillantottam Noelre és néha ő is rám. Mikor összenéztünk, a szívem hevesebben vert, és a toll is majdnem kiesett a kezemből. Próbáltam a saját munkámra koncentrálni, de barna tekintete mágnesként vonzották az enyémeket. Szürke pólójára egy laza farmeringet vett fel, ami máson nem állna ilyen jól csak rajta. Rakoncátlan göndör fürtjei folyamatosan a szemébe lógtak és hiába igazgatta, azok kicsúsztak kezei közül, és minduntalan belelógtak arcába. Reméltem, hogy lopott pillantásainkat senki nem veszi észre, hiszen tudtam mennyire veszélyes ez a helyzet, és akár a karrierembe is kerülhet. Már jó tíz perce dolgoztak mikor váratlanul Kitti keze lendült a magasba.

- Igen, mondd.

- Tanárnő a negyven hatodik oldalon lévő feladatot nem igazán értem. - Kezdte, amit kicsit furcsálltam, hiszen a lány volt az legjobb angolos az osztályból. Persze azt is tudtam, hogy Marika nagyon nehéz feladatokat szokott kiadni diákjainak. Gyorsan előkerestem a könyvem és kinyitottam a mondott oldalon. Végigolvastam és barátságos hangon a lány felé fordultam.

- Ez egy vélemény kifejtős feladat, ami kapcsolatokról szól a mai társadalomba.

- Igen, ezt értettem is, de mégis milyen kapcsolatokra gondol?

- Azt hiszem a párkapcsolatokra. Elég komplex, de úgy gondolom a tanárnőtök valahogy tudta, hogy nem íratom meg veletek a felmérőt, és így egy kicsit komolyabb feladatot sózott rátok. Írjátok le a saját szavaitokkal, természetesen angolul, én pedig majd beszedem és kijavítva odaadom Marikának.

- Ez elég izgalmasnak hangzik. - Szólt a lány, én pedig elmosolyodtam, hiszen én is így gondoltam, és igazán kíváncsi voltam milyen véleménnyel vannak a dolgokról.

- Tényleg leírhatjuk, mit gondolunk erről? - Hallottam Noel hangát egy pár perc elteltével.

- Persze, hiszen ez a feladat.

- Akkor olyat is leírhatunk, hogy mi a véleményünk az olyan párokról ahol nagyobb a korkülönbség vagy esetleg a lány idősebb a fiúnál?

- Persze. - Vágtam rá és igyekeztem rövidre zárni a dolgot, és visszatérni a papírjaimhoz, mikor az egyik diák a hátsó sorból jelentkezett, és miután felszólítottam izgatott hangon kérdezte.

- A tanárnőnek mi a véleménye az ilyen dolgokról?

- Szerintem mindenkinek joga van azzal lenni, akivel szeretne, és akivel jól érzi magát. Nem mindig szükséges megfelelni a társadalmi normáknak, mert hiába élünk egy elfogadott kapcsolatban, ha nem vagyunk boldogok. Persze nyilván mérlegelni kell a helyzetet, mielőtt döntünk, és fel kell mérni, hogy mivel nyerünk többet. 

- Hogy érti ezt? - Vetette rám kék szemei Kitti a többiek pedig kíváncsian néztek rám. 

- Vannak olyan kapcsolatok, amik a társadalom által nem elfogadottak, és mindkét fél számára veszélyes lehet. Ilyenkor fel kell mérni a helyzetet, hogy megéri- e kockáztatni. 

- De ha mindketten szeretik egymást azzal miért volna baj? - Szólalt meg Marci, aki szőke hajú szemüveges fiú és általában mindig csendesen kuksolt a padba, én pedig úgy éreztem lassan kezd átmenni az óra beszélgetéssé.

- Nincs vele baj, nyilván, de sajnos a mai világban sok mindent alaposan át kell gondolni. Mint például a kapcsolatokat is. Az emberek sokszor ítélkeznek, és sokszor mondanak bántó dolgokat másra, anélkül, hogy bármit is tudnának a helyzetről, és még véletlenül sem veszik arra a fáradságot, hogy kicsit mögé nézzenek és az adott személy oldaláról figyeljék a kapcsolatot. Akinek pedig a lelki beállítottsága nem stabil könnyen magára veheti ezeket a kritikákat. Így pedig lelki törés jöhet létre, ami a megfelelési kényszer miatt alakulhat ki. Bár én úgy gondolom, senkire nem lehet ráerőltetni semmit. 

- Mit gondol a melegek és a leszbikusok kapcsolatáról? - Jelentkezett újra Ákos, én pedig tudtam alaposan át kell gondolnom a válaszom, hiszen előttem olyan fiatalok vannak, akik a nagybetűs élet kapujába állnak, de eléggé befolyásolhatóak is. A téma viszont eléggé kényes, így vigyáznom kellett szavaimra.

- Én nem ítélkezem senki felett, hiszen ők is emberek, akik éreznek és szeretnek. Nem gondolnám viszont, hogy ez betegség lenne, és az sem, hogy egy hóbort. Talán csak annyi van a dolgok mögött, hogy az érzelmeinket nem tudjuk befolyásolni, és nem tudhatjuk kibe fogunk beleszeretni. Lehet akár azonos nemű, vagy sokkal fiatalabb, és mi semmit nem tehetünk ellene. 

- De egy nő nem szerethet egy nőt, és egy fiú sem egy fiút. Ilyen nincs!! - Hallottam Linda kemény hangját, akiről tudtam mélyen vallásos családból származik, és a háta mögött sokan apácának csúfolják az osztálytársai.

- Talán igazad van, de a helyzet azt mutatja, hogy mégis, hiszen ha nem így lenne, akkor csak normális párok lennének a világban, és nem vetődne fel az a kérdés, amit Ákos tett fel. 

- Akkor maga kiáll a melegek mellet?! 

- Legyen elég annyi, hogy nem ítélem el őket. - Néztem rá szigorúan és lezártnak tekintettem a beszélgetést, és hálát adtam annak, hogy megszólalt a jelző csengetés is. Kiosztottam a házi feladatokat, és mivel elbeszélgettük az időt, kiadtam otthoni dolgozatra, amiért újra csak szájhúzás volt a jutalmam, de cseppet sem érdekelt. A táskámba pakolásztam, mikor Noel lépett mögém, és átkarolta a derekamat. 

- A tanár- diák kapcsolatokról mi a véleménye tanárnő? - Fordított maga felé, és pimaszul rám mosolygott. Örültem, hogy nincs már bent senki, bár így is igyekeztem távolságot tartani. 

- Mit csinálsz? - Néztem fel rá és kicsit hátrébb lépett. - Gondolkozz már, hol vagyunk! 

- Felvetted a ruhát. - Mért végig. - Nagyon jól nézel ki. 

- Köszönöm, te is, de most mennem kell, mert Csongor ma jön haza és még rengeteg dolgom van mielőtt hazaér. 

- Mikor fogunk találkozni? 

- Nem tudom Noel, de most tényleg mennem kell. - Simogattam meg arcát és a kabátomért léptem, de ő megfogta a kezem, majd minden szó nélkül megcsókolt. Mivel nem számítottam rá nem tudtam védekezni, és egy pillanatra elvesztem puha ajkaiba, és ölelésébe. Hihetetlen jól csókolt, viszont mikor észbe kaptam azonnal véget vetettem a dolognak és mérgesen rászóltam. 

- Te normális vagy? 

- Most mi van? - Nézett rám ártatlan kisfiús tekintettel. 

- Mi van?!! Az, hogy nem otthon vagyunk és megígérted, hogy az iskola területén nem teszel semmit. Így is elég baj, hogy órán alig tudom titkolni a dolgokat és....

- Nekem is nehéz hidd el, de eddig profik vagyunk. Ne félj már Kamilla. 

- A munkámmal és a jövőmmel játszok. Most pedig engedj! 

- Ne csináld már, tudod mennyire hiányoztál tegnap este. - Kezdte, de igyekeztem nem figyelni rá, még akkor is, ha én is ugyanígy gondoltam. Visszasétáltam az asztal mögé és a táskámba kezdtem matatni a kulcsom után, de Noel továbbra sem mozdult. 

- Nem mész órára? 

- De, csak megvárlak. 

- Ugye nem gondolod, hogy együtt megyünk ki a teremből?

- Ne már Kami- kerülte meg ő is az asztalt. Újra mögém állt, és félretolta hajam, hogy egy csókot nyomjon a nyakamra, amitől libabőrös lett az egész testem. - Mi lesz velem a héten nélküled? - Suttogta. - Legszívesebben nem engednélek el, hanem.... 

- Noel légy szíves, én... - kezdtem, de ekkor kinyílt az ajtó, és Kitti lépett be nagy sietve, mi pedig ijedten röppentünk szét. 

- Ó megvan! - Hallottuk a lány hangját, aki szerencsére nem vette észre milyen közel is állunk egymáshoz. - Csak a sálam kerestem, de itt van. - Emelte fel az említett ruhadarabot, és mintha ekkor jutott volna el tudatáig, hogy csak ketten vagyunk a teremben megállt és a fiúra nézett. 

- Miért vagy még itt? - Csodálkozott és gyanúsan méregetett minket.

- Csak a feladatról beszélgettünk, de már megyek is.

- Az jó lesz, mert mindjárt becsöngetnek! - Magyarázott, és mivel úgy tűnt Noel nélkül nem megy sehova, csók nélkül búcsúztunk el egymástól, én pedig hálát adtam az égnek, hogy nem más nyitott ránk. Még a vásárlás alatt is ezen gondolkoztam, és egyre jobban befurakodott agyamba, hogy talán hibát követtünk el hétvégén. Telepakoltam a kosaramat mindenféle tengeri herkentyűvel, szószokkal és tésztával, mivel Csongor szereti az ilyeneket én pedig kedvezni akartam neki. Hazaérve gyorsan összeállítottam a hozzávalókat, majd lefőztem a délutáni kávé adagomat, és leültem a kanapéra egy könyvvel, ám gondolataim még mindig Noel körül kavarogtak, és ami az órán történt. A gyerekek feladata megindított bennem valamit. Mégpedig azokat a dolgokat, amiket nekik magyaráztam. Tudtam minden szóval igazam volt, hiszen a mi kapcsolatunkról is csak ítélkeznének az emberek. Nem beszélve arról, ha kiderül, hatalmas botrány lenne, és valószínű elveszíteném azt a munkát, amit annyira szeretek. Elvégre nem azért szereztem meg a diplomámat, hogy egy meggondolatlan kapcsolat tönkre tegye, és bármennyire is jó volt, vagy bármit is érzek ez tiltott, és addig kell véget vetnem a dolgoknak, amíg egyikünk sem sérül bele. Hiszen Noellel sem játszadozhatok, mert ő igazán nem érdemelné meg. Csak ültem és a falon lévő képeinket néztem, amin Csongorral voltunk. Mindig is szerettem benne, hogy ilyen magabiztos és okos. Sosem bántott és sokszor elhalmozott a szeretetével. Miattam vette ezt a házat és hatalmas áldozatot hozott értem, amiért elköltöztünk a fővárosból. A külsejét is szerettem, hiszen mindig is tetszettek a hosszú hajú, kicsit rossz fiús pasik. Mégis ha rágondolok, kicsit sem mozdul meg bennem semmi, hiszen mindig Noel mosolygó arca kúszott be.

- Ez így nem mehet tovább! - Kiáltottam fel és figyelem elterelés gyanánt nekiláttam a vacsorának, de sajnos túlságosan hamar lettem készen így újra csak Noelen méláztam. Annyira szerettem volna vele lenni, és igazán elkapott a pánik mikor Csongor ez üzenettel jelezte, hogy leszállt a repülő és két óra múlva már itthon lesz. Mégis hogy fogok viselkedni vele? Megmondjam neki, hogy megcsaltam? Mi van, ha rájön, és szakít velem? Hirtelen elkapott a bűntudat, és kitört belőlem egy megmagyarázhatatlan zokogás. Csak sírtam, és sehogy sem tudtam megnyugodni. Miért történt ez, és miért van Noel ennyire nagy hatással rám? Bárcsak ne érezném iránta ezt a csodálatos vágyakozást. Mikor kicsit megnyugodtam megmostam arcom, átöltöztem és Noelt kezdtem tárcsázni, aki pár csörgés után felvette a készüléket. 

- Szia, drágám, máris hiányzok? 

- Noel azt hiszem, beszélnünk kell! Eltudnál jönni hozzánk? 

- Valami gond van? - Vette le remegő hangomból. 

- Majd elmondom. Akkor idetudnál jönni most? Csongor már leszállt Magyarországra és hamar ideérhet. 

- Jó, pár perc és ott vagyok. - Tette le én pedig olyan ideges voltam, mint még soha. Csak fel alá járkáltam a lakásba és vártam, míg a fiú megérkezik. Noel pár percen belül már ott is volt én pedig elé szaladtam ajtót nyitni. 

- Szia, Kami. - Lépett be és üdvözlésként csókkal akart köszönteni, de én eltoltam magamtól, és inkább kézen fogva a kanapéhoz húztam. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni vonzó külsejét, és inkább a konyhába mentem egy pohár vízért. 

- Mi történt? Miért hívtál ide? - Hallottam hátam mögül kíváncsi hangját, én pedig miután kicsit lenyugodtam helyet foglaltam vele szembe a kanapén, és belenéztem aranybarna szemeibe. 

- Gondolkoztam a dolgokon - kezdtem és reméltem hangom nem tűnik annyira katasztrofálisnak, mint amennyire érzem magam. - Úgy vélem, hogy ez nem fog menni. 

- Mi nem fog menni? -  Értetlenkedett és zavart szemekkel nézett rám. 

- Ez a dolog, kettőnk között. Nem megy. Hibát követtünk el. - magyaráztam és mivel nem bírtam egy helybe ülni inkább felálltam és úgy folytattam a beszélgetést. - Én nem vagyok erre képes Noel és nekem nem fog menni, ha még több dolog lesz köztünk. Jól mondtam az iskolába, mert mérlegelni kell, és én sajnos nagyon sok mindent veszíthetek ezzel a kalanddal. 

- Kalanddal? - Akadt fent utolsó szavamon. -  Ez nem csak egy kaland Kamilla. Sokkal több van ebbe, és...

- Bárki ránk nyithatott volna! Nem csak Kitti, hanem akárki, és akár a csókunk kellős közepén. Mit gondolsz, mekkora botrány lenne belőle, ha ez kiderül? 

- Jó, oké hibáztam. Nem kellett volna megcsókolnom téged, de ez többé nem fog előfordulni megígérem. Nem foglak a suliba kellemetlen helyzetbe hozni. 

- Nem lesz ilyen az biztos, mert semmi olyan dolog nem lesz köztünk, ami tiltott. Nekem fontos ez a munka. Én rengeteget tanultam ezért, és nem fogom hagyni, hogy egy kis dolog miatt elveszítsem.

- Ez nem csak egy kis dolog volt Kamilla. Lefeküdtünk ráadásul együtt töltöttük az egész hétvégét. Jól elvoltunk, és te is boldog voltál, amit nem hinném, hogy megjátszottál volna, a szex pedig...

- Nem akarok erről beszélni! - Vágtam bele mérgesen szavába és igyekeztem elhessegetni az együttlétünk emlékét.

- De igen! Erről is kell beszélnünk, mert ez is lényeges. Sőt, ez a leglényegesebb. Nem akarom, hogy vége legyen, hiszen még alig kezdődött el. 

- Azért kell minél hamarabb véget vetnünk a dolgoknak. Hatalmasat hibáztam, és akármit is érzek, nem lehet. 

- Szóval érzel valamit irántam. - Állt fel és közelebb jött hozzám. - Én is érzek, mégpedig azt, hogy szerelmes vagyok beléd.

- Csak egy tini hóbort, ami elfog múlni. - Győzködtem, de szavaim üres fülekre találtak. - Noel te tizenhét éves vagy, én pedig huszonnégy.  Egy gyerek vagy, aki még fel sem fogja mi az a szerelem, meg a...

- Szóval azt mondod, hogy attól még, hogy fiatal vagyok, nem lehetnek komoly érzelmeim? 

- Én nem így értettem, csak...

- De igen. Pontosan így értetted, de ez nem igaz, mert tudom mit érzek, és az pedig a szerelem. Szeretlek Kamilla, és ha nem így gondolnám nem akartam volna lefeküdni veled, és nem akarnálak megcsókolni most is. 

- Menj el! - Mutattam az ajtó felé és próbáltam kemény hangon beszélni. 

- Ez most komoly? Így akarod lezárni? 

- Nincs mit lezárni. - Válaszoltam csendesen, és mikor Noel bánatos szemeibe néztem legszívesebben elsírtam volna magam. Tekintetében mérhetetlen fájdalom és csalódás volt. 

- De hát együtt voltunk, és jóléteztük magunkat. Megígérem, hogy soha többé nem fogok felelőtlenül viselkedni, és megígérem, hogy a suliba még véletlenül sem megyek a közeledbe, csak ne csináld ezt. 

-  Sajnálom Noel, ennek jobb mielőbb véget vetni. Nem akarom, hogy sérülj. 

- Hogy kéne bebizonyítanom, hogy mennyire szeretlek Kamilla? - Jött közelebb. - Azt, amit átéltünk a hétvégén nem lehet ilyen hamar elfelejteni. 

- Csak adj egy kis idő, amíg eldöntöm mi lesz. - Kérleltem és egyre nehezebb volt keménynek tűnni, és talán megérezte gyengeségem, mert egyre közelebb jött, és lassan megcsókolt, én pedig nem tudtam tiltakozni. Egyre szorosabban fogtam, és egyre hevesebben faltuk egymás ajkát, és akaratom ellenére is kívántam. Óvatosan a falhoz nyomott és kezeit a pólóm alá vezette, és haladt egyre fentebb a mellemig, nekem pedig azonnal bevillant mit teszek így eltoltam magamtól. 

- Fejezd be, és menj el, mert nem szeretném, összetörni a szíved. 

- Ezzel már elkéstél. - Vetette oda, és miután felkapta kabátját bánatos képpel nézett rám. - Nem hittem volna, hogy ez lesz. Hogy ennyire semmibe veszed az érzelmeimet. Szeretlek Kamilla. - Lépett ki,  majd miután becsuktam az ajtót lerogytam a földre és csak sírtam. 

- Én is szeretlek Noel! 

🎒👜 9. Fejezet🎒👜

                                                                       Noel:   

 Vasárnap furcsa neszek zajára keltem fel, és mikor kinyitottam a szemem Kamillát láttam, ahogy hálóingjében és mezítláb a nyitott szekrény előtt pakolászik. Előtte egy hatalmas fekete zsák, félig megtöltve ruhadarabokkal. Mikor észrevette, hogy felébredtem kedvesen rám mosolygott, nekem pedig átfutott agyamon, hogy ilyen össze-vissza álló hajjal is annyira édes.

- Jó reggelt! Hogy aludtál? 

- Nagyon jól. Mit csinálsz? - léptem hozzá, és egy puszit nyomtam rózsás arcára, amitől azonnal édesen lesütötte a szemét. 

- Csak van egy pár ruhám, amit már nem hordok. Ősszel mindig lehozom ebbe a szobába, és Karácsony körül összeszedem, hogy elvigyem a ruha gyűjtőbe. 

- De miért? - értetlenkedtem és sehogy sem állt össze a kép.

- Azért, mert onnan elviszik a rászorulóknak. Persze nem mindet adom oda, mert próbálok még jó állapotban lévő darabokat adni. Ami pedig kicsit szakadt vagy már eléggé kopott az megy a kukába. 

- Nem is tudtam, hogy ilyen jótékony vagy. 

- Nem reklámozom, mert szeretek anonim maradni. Tudod, úgy gondolom, hogy vannak olyan családok, akik nem tehetnek róla, hogy nincs ilyen életük, de megérdemlik, hogy ők is szép darabokba járjanak. 

- Olyan vagy, mint egy angyal, aki még gyönyörű is - húztam közelebb és belenéztem szépséges szemébe. A vékony hálóing teljesen beindított, ám Kamilla kedvesen elutasította a próbálkozásaimat, ezért jobbnak láttam, ha egy zuhannyal lehűtöm magam, és felöltözöm. Mire kiértem Kamilla is leváltotta a hálóruháját egy laza szabadidőre, és az előtte heverő zsák is majdnem megtelt. 

- Esetleg segítsek? 

- Nem köszi, ezeket úgyis csak én tudom. Neked pedig haza kéne menned nem? 

- Ugyan! - forgattam meg szemeimet, és lehuppantam az ágyra. - Semmi dolgom nincs, csak...

- Tanulni! - nézett rám újra azokkal a szigorú tanári szemeivel, majd folytatta. - Egész hétvégén belesem néztél a könyve! Te is tudod, hogy ez nem mehet a jövőd rovására. 

- Jövő? - horkantottam fel. - Ne izgulj, kitűnő vagyok. 

 - Igen, de ez egy állapot, amit harmadikba nagyon nehéz fenntartani.

- Nekem sikerülni fog - válaszoltam magabiztosan, mire egy sóhaj után visszafordult a ruhákhoz, és egy zöldeskék hosszujjú ruhát vett le a vállfáról, és minden nélkül a zacskóba hajította. 

- Ezt miért dobod ki? Tök szép a színe. 

- Igen, de már nem mostani, és a gyöngyök is leszakadozó félben vannak rajta. Kár pedig nagyon szerettem ezt a ruhát - nézett végig rajta, én pedig akkor vettem észre a nyakát szegélyező díszeket. 

- Szerintem csinosan állna, és talán átlehetne alakítani. 

- Na persze - nevetett fel. 

- Ha felveszed, én eldöntöm, hogy kuka vagy sem - lelkesedtem fel. 

- Na jó, meggyőzzél! – kivette a zsákból és kis idő múlva felöltözve lépett ki a fürdőből, nekem pedig szinte elállt a szavam. Egyszerűen csodálatos volt.

- Mi van? - rángatott vissza hangja az azonnal meglódult fantáziámból. - Kicsit szűk és jobban megnézve elég kivágott.

- Úgy gondolom őrületesen szexi. Kiemeli az alakodat és a melleidet. Ne dobd ki, hanem vedd fel ezt holnap a suliba.

- Semmiképpen! - tiltakozott. - Látszik rajta, hogy nem új.

- Én nem veszem észre - szóltam, és minél több időt töltöttem el mustrálásával annál vonzóbbnak és kívánatosabbnak láttam. 

- Inkább leveszem és visszaöltözök. 

- Várj! Had segítsek! - húztam közel és a cipzárral kezdtem matatni, amit egyre lentebb húztam és minden feltáruló bőrfelületre egy puszit nyomtam. 

- Noel átöltözök! - csúszott ki ölelésemből és felszaladt a szobába. A délelőtti pakolászás után Kamilla egy finom ebédet főzött majd leheveredtünk a televízió elé meccset nézni egy adag pattogatott kukorica társaságában, egy puha pléddel betakarózva úgy, hogy Kamilla a mellkasomon feküdt. Igazán intim pillanat volt, nekem pedig nagyon jó érzés volt érezni őt. 

- Szereted a focit? -  kérdeztem mikor bekapcsolta az aktuális olasz bajnoki közvetítést, amin éppen egy Inter- Genoa meccset adtak. Kamilla igenlően bólogatott, ami őszintén meglepett. Azt hittem csak az én kedvemért kapcsolt foci meccsre. Mesélni kezdte, hogy régebben Csongor is focizott, de egy térdsérülést követően abbahagyta, és maradt a második álma az üzlet. De még mindig nagyon szereti, és ha van ideje, elmegy nagyobb rangadókra, vagy megnézi. Legutóbb Los Angelesben volt egy Galaxy mérkőzésen, mert a kedvenc focistája ott rúgja a bőrt. 

- Ó ez nagyon király lehet! - álmélkodtam és belül borzalmasan irigyeltem ezt a pasit. Nem csak az övé a világ legcsodálatosabb nője, de még a legjobb meccsekre is eljuthat. Mennyire szeretnék vele helyet cserélni. 

- Igen, az. Ő is nagyon élvezte, és sok képet küldött róla. 

- Ki a kedvence? 

- Azt hiszem Zlatan Ibrahimovic- mondta ki az én kedvenc játékosom nevét -, még találkozott is vele, mert az egyik partnercég egy kisebb összeggel támogatta a csapatot.

- Hú, ez hihetetlen nagy élmény lehet. Nekem is ő az egyik kedvencem, de valószínű nekem sosem lesz ilyen szerencsém - szóltam kicsit búsan, mire a lány rám nézett és biztatóan csak ennyit mondott. 

- Sosem tudhatod, mit hoz a jövő. 

- Ez igaz. Neked van kedvenced? - tudakoltam, hogy Kamillára terelődjön a szó. Minél több dolgot tudtam meg róla, annál közelebb éreztem magam hozzá. 

- Stephan El Shaarawy.  Aki az AS. Romába focizik, és ilyen cuki haja van, és nagyon szép szemei. 

- Igen, tudom, kiről van szó – bólogattam -, jó focista ő is. 

- Az biztos. Számomra a legjobb. 

- Láttad már játszani? - tudakoltam, mert azt gondoltam, Csongor biztos elintézte már, hogy élete szerelme élőbe lássa kedvencét. Legalábbis én biztos így tennék, ha ennyi pénzem és befolyásom lenne, ám a lány nemlegesen nézett rám.

- Még nem, de Csongor megígérte, hogy egyszer elvisz. Bár ha így haladunk - sóhajtott fel. - Te mióta játszol a csapatba? 

- Már elég kicsi korom óta. Tudod ez ilyen családi szenvedély. 

- Az édesapád is fan? 

- Igen, ő játékos ügynök volt - magyaráztam, és ekkor leesett, hogy akaratomon kívül beszéltem róla.

- Mert most micsoda? - tette fel a logikus kérdést Kamilla, de én nem akartam felelni. Vagyis inkább nem akartam hazudni, de tudtam az igazat sem mondhatom meg, így inkább felálltam és az órára néztem.  Fél öt felé járt az idő, kint pedig már sötétbe borult az ég. 

- Azt hiszem jobb, ha megyek - kaptam fel táskámat, és a cipőmet kezdtem húzni.

- Valami rosszat kérdeztem? - jött utánam a lány. 

- Nem, de jobb, ha megyek. Köszönöm ezt a két csodálatos napot, és persze ezeket a nagyon szuper éjszakákat. Ugye tudunk még találkozni a jövő héten? 

- Megpróbálom, de Csongor itt lesz, és nem lehetek olyan sokat távol. Én is köszönöm Noel, jól éreztem magam. 

- Hiányozni fogsz este, de örülök, hogy holnap láthatlak és remélem, abba feszes zöld ruhába leszel – miután felvettem kabátom, megcsókoltam. Csak a búcsú pillanatában jöttem rá mennyire szeretem és milyen nehéz az elválás. Hosszú percekig öleltük egymást, míg végül Kamilla vetett véget a dolognak. 

- Menj, mert tényleg késő van, és nagyon sötét! Holnap majd beszélünk, és ha eltudok szabadulni a héten, rád írok. 

- Ha csak egy órára is nekem az is elég, mert a lényeg, hogy kettesbe legyünk. 

- Tudom - nézett fel rám, és gyengéden megsimogatta arcom. Idősebb volt, de ha elém állt olyan volt számomra, mint egy  törékeny királylány, én pedig tudtam, hogy megakarom menteni és azt akartam, hogy boldog legyen mellettem. 

- Szeretlek Kamilla - a szavak hirtelen csúsztak ki a számom, de úgy gondoltam nem baj, hiszen tényleg ezt éreztem, ám a nő nem viszonozta vallomásomat csak halkan így szólt. 

- Vigyázz magadra Noel! Jó éjt! - ezután egy arc puszi után kinyitotta az ajtót, én pedig kiléptem, de még a hátam mögött hátra szóltam. 

- Jó éjt drágám! - integettem, és örömittasan felszálltam motoromra és elhajtottam. 

A hatalmas boldogságtól szinte repülni tudtam volna, ehelyett inkább ráléptem a gázra és élveztem a gyorsaságot. Szerencsére az út teljesen száraz volt, így kedvemre száguldozhattam, miközben gondolataim vissza-vissza kalandoztak erre a fantasztikus két napra, ami tuti előkelő helyen szerepel az eddigi legjobb hétvégéim listáján. Tudtam, hogy ez a nő teljesen az úja köré csavart a kedvességével, és a határtalan szépségével. Teste pedig páratlan volt, amivel nagyon nehezen tudtam betelni. Most mégis kivárásra kell játszanom, mert bár hiába éreztem, hogy ő is odáig van értem, nem lesz könnyű menet, hogy véglegesen az enyém legyen. Az pedig, hogy nem viszonozta szerelmi vallomásomat legbelül fájt, de biztos voltam benne, hogy fél kimondani az érzéseit, és még magának sem meri bevallani mi is ez, ami köztünk történik. Okosnak kell lennem, és nem viselkedhetek úgy, mint egy gyerek, hiszen pont ez az, amiért megrémül a dolgoktól. Mégis ahogy róttam az utcákat egyszeriben minden annyira könnyűnek és tökéletesnek tűnt. Szerettem volna elmondani Kittinek és Ákosnak a dolgokat, de nem tehettem, így csak annyit tudtak, hogy egy lánnyal töltöttem a hétvégét. Istenem, de még milyennel. Gyorsan leraktam a motort, és besiettem a lakásba, hogy előkeressem táskámból a Kittitől kapott szótárat. Még hétfő előtt elakarta neki vinni, hogy ne tűnjek megbízhatatlannak.

- Szia, mami! - léptem be a lakásba, ahol a kinti hamar jött sötét miatt fényár úszott.

- Noel! De jó, hogy itt vagy. Merre jártál? Alig voltál itthon a hétvégén.

- Mondtam, hogy a barátaimmal leszek - csörtettem egy puszi után a szobámba, és rádőltem az ágyra. Istenem, máris hiányzik Kamilla. Benyomtam egy zenét, és elővettem gitáromat. Nagyon rég játszottam már rajta, de most olyan boldog voltam, hogy úgy éreztem kell egy kis zene. Az énekessel együtt énekeltem, miközben pengettem a húrokat, arcomról pedig nem tudtam letörölni a hatalmas jókedvet, amit mami is észrevett mikor belépett a szobámba.

- Úgy látom jól telt a hétvégéd - szólt, és kikapcsolta a hifimet -, már nagyon rég láttalak ennyire boldognak. Történt valami?

- Nem mami, csak jókedvem van. Minden kezd jól alakulni.

- Még nem is beszéltél a bálról. Megmondom őszintén eléggé aggódtam, mikor este nem jöttél haza.

- Mami tudod, hogy jó helyen voltam, és semmi baj nem történik. Bízz bennem, kérlek! - mentem közelebb hozzá és megfogtam kezét. Ahogy szemeibe néztem kicsit elfogott a bűntudat, amiért átvertem és tudtam tényleg nagyon aggódott, amiért nem hibáztathatom, hiszen sok szörnyűséget élt már át életében.

- Igen, de akkor is féltelek kisfiam - simogatta meg arcom. - Örülök, hogy boldog vagy. Talán valamelyik kislány van a dologba? - tapintott rá, nekem pedig újra széles mosolyra húzódott a szám.

-  Mondhatjuk úgy is.

- Szilvia? - utalt a volt barátnőmre, akivel szerencsére év eleje óta nem beszéltem. - Újra kapcsolatba kerültél vele?

- Nem, nem, annak már vége. Sokkal másabb lányról van szó.

- Az egyik osztálytársad? - puhatolózott, de én azonnal hárítottam.

- Nem mami, nem, de kérlek, ne faggass már! - álltam fel és inkább előkerestem a szótárat.

- Mikor ismerhetem meg?

- Mami, még nem komoly, csak ismerkedünk. Még az sem biztos, hogy lesz belőle valami. Egyelőre csak elvagyunk, és...

- De ugye vigyázol rá? - nézett rám ijedten és azonnal tudtam mire gondol.

- Persze, ez nem kérdés. Viszont most mennem kell Kittihez, mert nálam maradt a szótára, amit már tegnap vissza kellett volna neki adnom. Mindjárt jövök.

- Azért ha úgy látod, szívesen megismerném a kis barátnődet - szólt még utána mikor felvettem a kabátom, és a cipőm.

- Nem biztos, hogy örülne neki, de majd megemlítem nála - nevettem fel, és magamba elgondoltam melyikkőjük lepődne meg jobban. Mami, vagy Kamilla. Szerencsére Kitti még beengedett, de eléggé szigorú szemekkel nézett rám. Miután pár szót eldumáltam a szüleivel a szobája felé vettük az irányt.

- Hol a jó égbe voltál két napig? - szegezte nekem a kérdést és szemei szinte villámokat szórtak felém. - Nem Ákosnál az tuti, szóval valami értelmes és hihető választ kérek, és ne hazudozz nekem lányokról!

- Nem mondhatom meg, de legyen elég annyi, hogy faaantasztiiikuus volt!! - magyaráztam.  - Életem legjobb hétvégéje volt Kitti és én olyan, de olyan...

- Hülye vagy!!! - kiabált rám mérgesen. - Megint visszamentél ahhoz, aki összetörte a szíved?

- Mi van? Istenem miért mindenki Szilvire gondol azonnal?

- Ki mindenki?

- A mami is azt hitte.

- Mert ő lenne logikus - tárta szét karját és mellém ült. - Noel kiről van szó?

- Nem mondhatom meg - kezdtem -, akármennyire is szeretném, nem lehet.

- De miért? Talán olyan, aki másik évfolyamba van? Vagy esetleg elsős?

- Ne kérdezősködj, mert akármennyire is szeretném, nem tehetem. Legyen elég annyi, hogy jó volt, és azt hiszem, szerelmes vagyok.

- Szerelmes? De hát... te nem lehetsz szerelmes másba - bukott ki belőle, amit kicsit furcsálltam, és nem is igazán értettem. - Vagyis, eddig mindent elmondtál, és most is megbízhatsz bennem.

- Tudom, de ez nem csak rám veszélyes, hanem a másik félre is. Értsd meg, nem lehet!

- Jó, rendben, de miből gondolod, hogy szerelmes vagy? Mióta ismered azt a lányt? Sosem mondtad, hogy bejönne neked valaki, vagy kavarnál valakivel - szomorodott el, amit kicsit furcsálltam. Kitti sosem viselkedett még így ezelőtt.

- Nem mondtam, mert nem voltam biztos a dolgomba, de már teljesen az vagyok. Miért vagy szomorú? Egy kicsit örülhetnél velem - böktem meg óvatosan -, most te sírsz? - lepődtem meg, ahogy a lány könnyes szemeibe néztem. Kitti azonban némán megrázta a fejét, és rekedt hangon így szólt.

- Jobb lenne, ha most elmennél. Köszönöm, hogy visszahoztad a szótárat, és ha gondolod, segítek neked holnap, mert biztos nem volt időd az angollal foglalkozni - lépett az ablakhoz és láttam, még mindig könnyes szemét törölgetni, ami eléggé kellemetlen volt. Nem annyira tudtam mit kezdeni vele mikor sír, és örültem, hogy ez nem sűrűn fordul elő.

- Köszi, de minden oké?

- Persze, persze, csak fáradt vagyok. Sokat tanultam ma, és...

- Haragszol rám? - fordítottam magam felé, és úgy örültem volna, ha belelátok a fejébe. Néha annyira bonyolultak a lányok.

- Nem haragszok, csak rosszul esik ez a titkolózás mikor mindent elmondunk egymásnak.

- Igen, és én tényleg szeretném, mert te vagy a legjobb barátom, de annyi bajt zúdítanék a nyakamba, és lehet a tiédbe is.

- Akkor ne mondd el tényleg. Örülök, hogy boldog vagy, és még meg sem köszöntem a pénteki táncot. Szerintem nagyon szuperek voltunk együtt.

- Az biztos. Király páros a miénk - szóltam és végre Kitti arcán is megjelent egy apró mosoly - De most lépek, mert a mami már kiakad. Holnap érted jövök, ahogy szoktam. Köszi, még egyszer a szótárat. Szeretlek Kitti. - öleltem át.

- Én is nagyon szeretlek Noel! - mondta, de ez mintha másképp hangzott volna, mint általában, ám úgy voltam vele biztos csak nehéz napjai vannak, és ezért ilyen érzelmes, így amilyen gyorsan csak tudtam hazamotoroztam. Egy laktató vacsora után aztán bevonultam a szobámba és nekiláttam a rengeteg leckének, amit a hétvégén kellett volna megtanulnom. A feladatok sokasága miatt még nyolc óra után is a könyveimet bújtam, és a kémia rejtelmeibe próbáltam elmerülni, mikor mami lépett be köntösbe és egy tányérral a kezébe, amin két almás pite volt.

- Hoztam egy kis sütit, hogy jobban fogjon az agyad. 

- Köszi, mami, de most nincs időm enni, meg már amúgy is vacsoráztam. 

- Egy kis édesség azért nem árt. Azt hittem amúgy, hogy már alszol. Olyan csöndben voltál. 

- Fogalmam sincs, mikor kerülök ágyba. 

- Lehet, ha nem járkáltál volna el, akkor most több időd lenne aludni - vetette oda és hangjából kivehető volt a szemrehányás a hétvégi távollétem miatt. 

- Igazad van mami, de ez a hétvége nem fog a tanulás rovására menni - néztem bele szemeibe. 

- Jó te tudod kisfiam, viszont akkor sem szeretném, ha egy kislány miatt elvesztenéd az eszed, és a jó jegyeidet. Tudod, hogy a szüleid is nagyon jó tanulók voltak. 

- Igen tudom - szóltem és mégiscsak kivettem egy süteményt a tányérból. Mikor beleharaptam az édes íz átjárt és annyira jólesett, hogy gyorsan felfaltam az egészet. 

- Hozzak még? 

- Nem, köszi. Isteni finom volt, viszont most tényleg koncentrálnom kéne. 

- Rendben. Mellesleg Kittike jól van? - szólt még vissza az ajtóból. 

- Igen, jól, bár kicsit fura volt, de gondolom, most olyan csajos napjai vannak. amitől kissé hisztisebb. De miért? 

- Csak mert az előbb beszéltem az anyukájával, aki azt tudakolta mit mondtál neki mikor ott jártál, ugyanis azóta megállás nélkül sír. 

- Micsoda? - Csodálkoztam. - Én nem mondtam neki semmit. Csak visszavittem a szótárat és már jöttem is haza. Fogalmam sincs, mi lehet a baja, de nem miattam van tuti. Akkor is sírós volt mikor odaértem. - Mondtam, de persze tudtam, hogy ez nem igaz. Kitti akkor akadt ki mikor megemlítettem neki, hogy van egy lány. 

- Értem Noel, de akármilyen szerelmes is vagy, ne forduljon elő, hogy hanyagolod a barátaidat. Főleg ne Kittikét. 

- Nem fogom mami - ígértem meg, mire kiment én pedig úgy gondoltam többet már nem tudok tanulni, és holnap amúgy is csak angolból írunk. Feltéve, ha jön Marika néni. Bár szívem szerint jobban örültem volna, ha Kamilla lenne velünk, és nem csak a dolgozat elmaradása miatt. Gyorsan megtusoltam és bebújtam ágyamba, de nem jött álom a szememre, ugyanis gondolataim Kitti körül forogtak. Mi történhetett, amiért így kibukott? Ennyire haragszik rám, amiért nem mondtam meg kiről van szó? Lehet attól fél, hogy elhanyagolom a barátságunkat? De ilyen sosem fordulhatna elő, hiszen sokkal fontosabb nekem, mint bárki más. Nélküle nem tudnék meglenni, és nem is akarok. Az óra ekkor fél tíz felé járt, én pedig nem bírtam ki és feltárcsáztam a lányt, aki álmos, és szipogó hangon szólt bele a telefonba. 

- Mit akarsz Noel? 

- Jól vagy? - érdeklődtem, mire egy pár perc csend és egy orrfújás után így válaszolt. 

- Igen, persze. Miért? 

- Mert az anyukád felhívta a mamit, hogy mi történt mikor ott voltam, mert azóta sírsz. 

- Basszus, nem gondoltam, hogy kihallatszik. 

- Szóval mi a baj Kitti? 

- Semmi, csak amit mondtam. Fáradt vagyok és...

- Azért nem szoktál sírni. Miért nem mondod meg nekem? Lehet, tudnék segíteni. Valaki megbántott, vagy valami történt, amiről tudnom kéne? 

- Nem, csak azt hittem barátok vagyunk, és....

- Kitti bármi lesz is, és akárkivel is jövök össze nekem te mindig is a legjobb barátom maradsz, és mindig is az egyik legfontosabb ember leszel az életembe. Érted ezt? 

- Igen, persze – válaszolta sírós hangon -, csak én... én.... 

- Nyugodj meg, nagyon kérlek! - csitítottam és mikor tudtam nincs más választásom egy nagy levegő után belekezdtem. - Holnap elmesélem az egész hétvégét jó? Megígérem, hogy elmondok mindent, ami velem történt. Így jó lesz? Nem fogok titkolózni, ha ez ennyire rosszul esik, csak kérlek, ne sírj, mert annyira rossz hallani, és rossz, hogy nem tudlak megvigasztalni. 

- Nem kell elmondanod, ha nem akarod. Nem fogok rád kényszeríteni semmit. Majd elmondod, ha úgy gondolod. Viszont most jobb lenne, ha leraknánk. Jó éjt Noel. 

- Jó éjt Kitti, holnap érted megyek. Szia. 

- Szia - köszönt el, ezután lerakta a készüléket, én pedig addig agyaltam azon, hogy holnap mit fog Kitti szólni a hétvégémhez, míg álomba zuhantam. 

🎒👜 8. Fejezet 🎒👜

Kamilla

A telefonom csörgésére ébredtem. Álmos szemekkel kikotortam a táskámból. Jázmin keresett. Bár semmi kedvem nem volt vele beszélgetni, egy nagy sóhaj után a fülemhez vettem a készüléket.

- Jó reggel Kamilla. - Hallottam kedves hangját. - Remélem nem ébresztettelek fel.

- Nem, már fent voltam. - Füllentettem. - Mit szeretnél?

- Tegnap este egyik pillanatról a másikra leléptél, én pedig nem tudtam merre vagy. Szerettem volna beszélgetni veled. Maja azt mondta, hogy hazamentél, mert Csongorral kellett beszélned.

- Ó igen. - Jutott eszembe. - Igen, úgy volt, de aztán nem lett belőle semmi, mert mégsem ért rá.

- Kár. - Szólt szomorúan. - Kíváncsi lennék mikor ér rá, vagy esetleg mikor ér haza.

- Nem tudom, de valószínű a jövő héten. Viszont ha ma beszélek vele, mindenképpen megmondom, hogy hívjon fel téged is. Rendben van? - Kérdeztem vissza. Egy kicsit megijedtem, ugyanis Noel felébredt és a vállamat kezdte puszilgatni. Magamban hálát adtam, hogy volt annyi eszem, hogy magamra kaptam a köntösöm.

- Jó, köszönöm. Eléggé hiányzik, és tudom, hogy sokat dolgozik, de azért jó lenne hallani a hangját.

- Megértem, és ígérem, hogy megemlítelek téged is.

- Köszi Kamilla. Amúgy ha gondolod, valamikor összehozhatnánk egy találkozót.

- Majd meglátom, mikor érek rá, de feltétlen. Most ha nem haragszol, dolgom van. - Mondtam, hiszen Noel egyre követelőzően próbálta birtokba venni testem.

- Oké, akkor vigyázz magadra. Minden jót. - Köszönt el, én pedig kinyomtam a telefont.

- Ki volt az? A pasid?

- Nem, a húga.

- Mit akart ilyen korán? - Érdeklődött, és egyre közelebb húzott magához.

- Korán? Noel, mindjárt dél. Még sosem aludtam ennyi ideig. Basszus egy csomó papírmunkám van, neked pedig ideje lenne hazamenni. - Álltam volna fel, de a fiú visszahúzott maga mellé.

- Tényleg kidobsz? - Nézett rám azokkal az ellenállhatatlan barna szemeivel, és olyan jóképűnek tűnt, ahogy haja össze-vissza keretezte arcát.

- Hova gondolsz? Csak rengeteg a dolgom, neked pedig tanulnod kéne.

- Jó ég, még csak szombat van. Soha nem tanulok szombaton. - Forgatta meg szemét. - Te mit szoktál csinálni szombaton?

- Elvégzem a papírmunkámat, és megejtem a nagy bevásárlást. - Vontam vállat, és végre kimásztam az ágyból. - De legelőször megtusolok.

- Jó ötlet. - Ugrott ki azonnal, és a vendég fürdő felé követett.

- Noel, nem fogunk együtt tusolni.

- De miért nem? - Jött közelebb, és örültem, hogy felvette alsóját. Sajnos be kellett látnom, hogy reggel is ugyanolyan vonzó, mint tegnap este, én pedig alig tudtam elszakítani szemem testalkatától.

- Talán azért, mert te nem fogsz itt tusolni. Felöltözöl, utána pedig gyorsan hazamész. A szüleid tiszta idegek lehetnek már. Nem hívtak még?

- Nem, de hidd el, nem idegesek, mert ismernek már annyira, hogy ha hétvégén nem alszok otthon, akkor Kittinél vagy Ákosnál töltöm az éjszakát.

- Nagyon megbíznak benned.

- Igen, cserébe jól tanulok, és hétköznap rendes fiú módjára viselkedem.

- Azért csak hívd fel őket. Addig én felszaladok tusolni, és átöltözni. - Léptem volna ki, de magához húzott és forrón megcsókolt. Nem ellenkeztem. Végre senki előtt nem kellett megjátszanom magam, és teljes mértékben kimutathattam, hogy mit érzek iránta. Szorosan átfogtam a nyakát, ő pedig lassan az ágy felé hátrált.

- Noel, fürödnöm kell, neked pedig telefonálni! - Toltam el picit magamtól, de a szavaim üres fülekre találtak. Azonnal felkapott, és már csak arra eszméltem, hogy újra az ágyon fekszünk és Noel próbálja lehámozni rólam köntösöm. Annyira gyengéd volt, hogy egyszerűen nem tudtam ellenállni neki, és már majdnem belemelegedtünk volna a dolgokba, mikor egy ismeretlen dallam ütötte meg a fülem.

- Mi ez?

- A telefonom, de nem érdekes. - Suttogta.

- De érdekes! - Ültem fel. – Lehet, hogy a szüleid.

- Csak Kitti és...

- Na jó, figyelj! - Emeltem meg hangom. - Most azonnal felveszed a telefont. Kitalálsz valamit Kittinek, ezután azonnal hazatelefonálsz. Megértetted? Világos voltam, Noel? Mire letusolok már felöltözve vársz a konyhába, oké?

- Jó, de most miért lettél ilyen? - Nézett rám kérdőn. Láttam, hogy rosszul esnek neki a szavaim, de tudtam, keménynek kell lennem, és nem érezheti, hogy hatalma van felettem.

- Mert nem akarlak bajba sodorni. - Tártam szét karom, ezután felszaladtam a lépcsőn és meg sem álltam a fürdőig. Jó érzés volt a kellemes vízsugár alatt állni, miközben igyekeztem kicsit kifújni magam. Próbáltam nem arra gondolni mekkora hibát követtem el tegnap éjszaka, és reméltem, hogy felnőtt módjára tudjuk majd kezelni a kapcsolatunkat. Már ha ezt az egy éjszakát kapcsolatnak lehet nevezni. Persze hiába is akartam tagadni, fantasztikus volt, és legszívesebben annyiszor megismételném, amennyiszer csak lehet. Teljesen tisztában voltam azzal is, hogy Noel teljesen elcsavarta a fejem, és egyre mélyebbre estem általa a szerelemnek nevezett gödörbe. Eldöntöttem, hogy nem agyalok a jövőn, és egyelőre csak sodródom az árral. Engedem, hogy egy kicsit boldog legyek. Elvégre ennyi nekem is jár.

- Bocsi, de én.... - Lépett be váratlanul Noel a fürdőbe. - Azt a rohadt! - Csúszott ki száján mikor végigmérte meztelen testem.

- Noel, minek jöttél fel? Menj ki! - Toltam le, de mint az előbb, természetesen az ellenkezőjét tette annak, amire kértem. Miután egy ruhadarab sem volt rajta, belépett mellém a fülkébe. Igyekeztem mérges tekintettel nézni, és inkább hátat fordítottam neki.

- Most mérges vagy rám? - Érdeklődött, de én továbbra is tettem a haragosat. - Kami ne már, nekem is illik letusolni, hiszen nem lehetek melletted büdös. Tegnap este pedig nem volt időm. Teljesen más dolgom volt. - Ölelte át derekam és lágyan a nyakamba csókolt, és én éreztem kezdek újra beindulni.

- Beszéltél a szüleiddel? - Fordultam felé, és felnéztem rá. Haja vizesen tapadt fejére, testéről pedig folyt a víz. Túlságosan is vonzó látványt nyújtott, és magassága miatt sokkal többnek tűnt jelenlegi koránál.

- Igen, beszéltem, és Kittivel is. Az egyiknek azt mondtam Kittinél aludtam, Kittinek pedig azt, hogy egy csodálatos éjszakán vagyok túl.

- Hogy mi van? - Ütköztem meg. - De ugye nem mondtad el, hogy én...

- Hova gondolsz? Nem vagyok idióta.

- Ne haragudj, csak nem akarom, hogy bárki is rájöjjön arra, ami köztünk történik.

- Ne félj! - Nyugtatott meg, és óvatosan. - Ők a legjobb barátaim, akiknek akármit elmondhatok.

- Ők? - Akadtam fenn.

- Ákos és Kitti.- Magyarázott. – Kami, valakinek muszáj lesz elmondanom, mert ez olyan élmény, amit nem tudnék magamba tartani. Ez egyszerűen baromi jó volt, és én boldog vagyok. Boldog vagyok veled Kamilla, és ez az egész.... nem tudom. Mi lesz most velünk?

- Ez az, amit én sem tudok. - Szóltam csendesen.

- Ugye nem bántad meg? - Emelte fel óvatosan fejem. - Mert én egy cseppet sem érzem úgy, hogy hiba lenne, amit tettünk. Hiszen csak a vágyunk irányított.

- Nem bántam meg Noel, de nem engedhetem meg, hogy befolyásoljanak az érzelmeim. - Fogtam meg kezét, ő pedig egyre szomorúbban nézett rám. - Minden sokkal könnyebb lenne, ha nem lennél ilyen fiatal, és nem tanulnál abban az iskolába ahol én dolgozom.

- Akkor átiratkozok máshova!

- Ez nem ilyen egyszerű, én...

- Kamilla én sokkal többet érzek irántad, mint szimpla vágy. Nekem nem csak szex volt a tegnapi.

- Nekem se, ezt elhiheted, de értsd meg az én álláspontomat is.

- Jó, és akkor mi lesz? Ennyi volt? Egy éjszaka és kész?

- Nem, nem ezt mondtam, csak annyit, hogy....

- Szerintem inkább ne mondj semmit! - Nyomott hirtelen a kabin falának és szenvedélyesen megcsókolt. De mielőtt komolyabb dolgot is tettünk volna megnyitottam a hideg vizet. Noel felszisszent.

- Hűtsd le magad!

- Na ne már! Most hova mész?

- Én már kész vagyok! Siess te is, addig összeütök valami reggelit. - Kacsintottam rá, majd gyorsan kiléptem a fürdőből magára hagyva a fiút. Magamra kaptam egy csőszárú farmert és egy melegebb pulóvert. Kint még mindig hideg volt. Arra gondoltam, hogy ha Noel hazamegy, begyújtok a kandallóba, és a papírmunka után előveszek egy jó könyvet. Mire leért a konyhába, már széles mosollyal vártam.

- Mit kérsz reggelire?- Léptem a hűtőhöz. - Bár már dél is elmúlt, szóval gyorsan összeütök egy ebédet. Mi a kedvenc ennivalód?

- Bármit megeszek. - Vont vállat. - Szeretsz főzni?

- Ha Csongor itthon van, mindig főzök, de ha nem, akkor általában csak rendelni szoktam.

- Felőlem az is lehet, bár arra gondoltam, hogy jó lenne ha elugranék a motoromért. A Malibu előtt hagytam, és eléggé féltem.

- Elviszlek, ha gondolod. Legalább bevásárolok utána.

- Nem volna gáz?

- Miért lenne az?

- Nem félsz, hogy meglát a nagymellű pultos csaj? - Kérdezte félve, mire megcsóváltam a fejem.

- Jázminnak hívják, és nem fog meglátni, mert ha este dolgozott, akkor ma biztos nem. Na, kapd össze magad és indulás. - Léptem volna az előszoba felé, de megállított.

- Mikor találkozunk legközelebb így?

- Nem tudom, de majd megpróbáljuk összehozni. A jövő héten Csongor már itthon lesz, és nem tudom, hogy mennyi ideig marad. Lehet már karácsonyig nem lesz üzleti útja.

- Akkor megoldjuk máshol. Én rugalmas vagyok. - Villantotta rám kisfiús mosolyát.

- Megbeszéljük. Gyere! – Sürgettem. Majd kocsiba pattantunk és meg sem álltunk a szórakozó helyig. Noel örömmel nyugtázta, hogy még megvan a járgánya, és miután egy gyors csók után elköszöntünk, elindultam bevásárolni.

A délután munkával telt, ami jól is jött, hiszen a sok feladat miatt nem volt időm kettőnkön agyalni. Csak élveztem a csendet, és örültem, hogy senki nem zavar. Csongorral is beszéltem pár szót, és biztosított róla, hogy hétfőn este már itthon lesz. Kicsit elfogott a bűntudat, hiszen máskor örültem volna ennek a hírnek, de most rosszul esett. Az idő már este hat körül járt, én pedig a kedvenc könyvemmel töltöttem az időt, amikor csöngettek az ajtómon. Furcsálltam, hiszen nem vártam vendégeket. Óvatosan kinyitottam, és nagy mosollyal konstatáltam, hogy az ajtóban Noel áll, hátizsákkal a kezében.

- Te meg mit keresel itt, és mi ez a táska?

- Segítened kell! - Hallottam pánikba esett hangját.

- Valami baj van?

- Bemehetek?

- Persze gyere, de mi a baj? - Csodálkoztam, és még mindig nem állt össze a kép.

- Tudod, otthon tanultam, és rájöttem, hogy nem értem az angolt. Segíthetnél benne. Ha pedig elhúzódik, itt aludhatnék nálad.

- Ezt most te sem gondolod komolyan, ugye? - Fontam karba kezem, és biztos voltam benne, hogy ez csak kamu duma. - Noel te okos vagy, és...

- De dogát írunk a jövő héten, én meg nem értem ezeket a... külföldi szavakat, és...

- Amiket csak tanulni kéne! Leülsz és beseggeled.

- Akkor nem segítesz? - Nézett rám, olyan kiskutya szemekkel, amiknek nem tudtam ellenállni. Sötét farmerja és sötét pulóvere nagyon jól állt neki, én pedig teljesen elvesztettem a józan ítélőképességemet.

- Vedd elő. - Sóhajtottam fel, és mikor kétértelmű válaszomnál kajánul mosolygott, gyorsan hozzátettem. - A könyveidet, te hülye!

- Értettem Tanárnő. - Nevetett fel, és úgy tett, ahogy mondtam. A gyanúm beigazolódott, hiszen Noel tökéletesen tudta a feladatokat, mégis úgy tett, mint aki nem ért belőle egy kukkot sem. Miközben magyaráztam, éreztem, hogy alig bírja visszatartani a nevetését, én pedig egy kis idő után meguntam.

- Gondolom, jó érzés átverni a másikat!

- Miről beszélsz?

- Arról, hogy egy kitűnő tanuló nem szorul magyarázatra, és te csak a bolondját járatod velem, már lassan két órája. Inkább menj haza! - Álltam fel, és elővettem egy üveg vizet. Legbelül mérges voltam rá, és rosszul esett, hogy az érzelmeimen keresztül totál hülyét csinált belőlem.

- Sajnálom. - Hallottam hangját a hátam mögül. - Igazad van, nem a feladattal volt a baj, csak amikor hazaértem rájöttem, hogy nagyon hiányzol. Nem akarom, hogy ennek a napnak vége legyen. Valami indokot kellett találnom, mert attól féltem, ha csak úgy benyögöm, hogy megint veled akarok lenni, elküldesz a búsba. A mamának azt mondtam Kittivel tanulok holnap, és ma este moziba megyünk. Szóval valószínű nem alszok otthon. Ne haragudj rám Kamilla. - Állt fel és tekintetében őszinte sajnálatot láttam. - Annyira édes vagy mikor magyarázol, és olyan gyönyörű.

- Noel, ne csináld.

- Kami, szeretném veled tölteni az éjszakát! - Ölelt szorosan magához, arcunk pedig egyre közelebb került egymáshoz. - Aludhatok újra veled?

- Nem!

- Nem lesz semmi baj! Mindent bebiztosítottam, és már csak a te válaszodra van szükségem.

- Nem gondolnám, hogy ez helyes.

- Miért ne volna az?

- Talán, mert te még csak tizenhét éves vagy, és egy gyerek.

- Már megint ez a baromság! - Mérgelődött.

- Ez az igazság! Mégis mit vársz, hogy idejössz, hülyét csinálsz belőlem, és majd szétteszem a lábam? Hogy képzeled ezt?

- Oké, hülye ötlet volt, de más nem jutott eszembe. Veled akarok lenni, mert azt érzem, ha otthon lennék, beleőrülnék a hiányodba.

- Nem is ismersz.

- Akkor engedd meg, hogy megismerjelek. Csak adj egy esélyt! Tudom, hogy félsz, és próbálod ésszerűen felfogni a dolgokat, de itt csak ketten vagyunk. Senki nem lát meg, és viselkedhetnénk természetesen is.

- Ez az egész dolog nem természetes! - Csattantam fel kicsit jobban, mint szerettem volna.

- Jó, akkor hazamegyek! - Borzalmasan szomorúan tűnt, és rájöttem én sem bírnám elviselni, ha egyedül hagyna. Elvégre igaza van, és itt senki nem láthat meg minket.

- Maradj!

- Tessék? - Csillant fel barna szeme.

- Azt szeretném, ha itt maradnál, és velem töltenéd az éjszakát! - Fogtam meg kezét, és kivettem belőle táskáját. - Nem akartam kiabálni, csak az egész zavaros, és jól mondtad, félek.  De nem akarom elveszíteni azt, ami kezd kialakulni közöttünk. Maradj velem ma este, és ismerjük meg egymást.

- Köszönöm! - Kapott fel, és forrón megcsókolt. Egy laktató vacsora után aztán bekuckóztunk a televízió elé, és a kandalló tüze mellett beszélgetni kezdtünk. Nagyon sok témát érintettünk, és percről percre meglepett az intelligenciájával és a humorával. Tetszett, hogy ő is érdeklődik irántam, és boldogan meséltem neki a gyerekkoromról, az álmaimról, és még a Csongorral való kapcsolatomról is. Mellette teljesen felszabadultam, és még az időérzékem is elvesztettem. Csodálkozva vettem észre, hogy bőven elmúlt éjfél is, így újra együtt álltunk a zuhany alatt, és az ágyba bújás előtt a víz alatt is szenvedélyesen estünk egymásnak.