Kitti: Az ünnepek mindig nagy előkészülettel telnek nálunk. A
pizzázót és a kisboltot is karácsonyi díszben varázsoljuk, és alkalomhoz illő
zenék szólnak a helységben. Az otthoni ráhangolódást a mézeskalácssütéssel
kezdem, majd becsomagolom az ajándékokat és feldíszítem a karácsonyfánkat.
Szokás szerint apa megint hatalmas fát rendelt, amit, én cseppet sem bánok,
mert imádom, ha csillog az egész lakás. A konyhából fantasztikus illatok
áradtak, és alig vártam, hogy unoka tesómék is megérkezzenek, este legyen, és
végre kibontsuk az ajándékokat. Mivel a bolt ötig nyitva volt, apa még ott
tartózkodott. Csak lézengtem a lakásban, és azon a buta csókon gondolkoztam,
amivel olyan felelőtlenül letámadtam Noelt. Cikinek éreztem az egészet és
féltem, hogy ez megkavarja a dolgokat köztünk. Mikor Anitának elmeséltem
csodálkozva hallgatta, és azt mondta okosnak kellett volna lennem. Nyilván
igaza volt, de egyszerűen nem bírtam magammal mikor olyan jóképű volt, és
annyira szépek voltak a szemei. Legjobban azonban mégis attól tartottam, hogy
elmondja Ákosnak, aki biztos nem rejti véka alá, amiről sejtése van. Leültem a
televízió elé, és bekapcsoltam az Igazából szerelmet. A kedvenc karácsonyi
filmem, amit már láttam ezerszer, és képes vagyok a nyár kellős közepén is megnézni.
Ám nem igazán figyeltem a történetre, hiszen ettől az idióta csóktól sehogy sem
tudtam elvonatkoztatni.
- Kitti bejönnél kicsit segíteni? - hallottam anya kedves
hangját a konyhából, így felálltam és nekiálltam a gombák panírozásának.
Szerettem ezt csinálni, mert miközben ezzel pepecseltem járhatott az agyam a
megoldáson. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy nem is vettem észre
mikor lettem készen.
- Nagyon köszönöm - adott egy puszit anya és kedvesen rám
mosolygott. Köténye foltos volt a zsiradéktól, de nekem még így is ő volt a
legszebb nő a világon. - Jól vagy? Olyan hallgatag vagy.
- Nem csak... - kezdtem, de úgy voltam vele jobb, ha
elmondom neki a bajom. Leültem a székre és miközben figyeltem tüsténkedését
belekezdtem a történetbe. - tegnap tudod Noellel és Anitával építettük a
hóembert a pizzázó udvarában. Nagyon jó volt minden, és Noel is aranyos volt,
de mikor hazakísért elkezdtünk fogócskázni, ő pedig elkapott és megragadott a
derekamnál fogva és levitt a földre. Utána nagyon nevettünk és egy hógolyót
akart a fejemre dobni, de én nem hagytam és átfordultam úgy, hogy ő került
alám. Aztán történt egy olyan dolog, ami lehet nem kellett volna.
- Micsoda? - ült mellém ő is, és érdeklődve nézett
rám.
- Megcsókoltam - böktem ki - tudom, hogy nem kellett volna,
de valahogy nem tudtam megállni. Túlságosan jóképű volt, és én nem tudom. Egy
hülye vagyok anya.
- Kitti nem vagy hülye, csak nagyon szereted. Bár lehet,
hogy nem így kellett volna elcsattannia az első csókotoknak.
- Sehogy nem kellett volna elcsattannia - temettem arcom
kezembe - nem tudom mi ütött belém.
- Már nagyon régóta többet érzel iránta, mint csak barátság
igaz?
- Igen, de ezt akkor sem kellett volna. Mi van, ha most nem
fog szóba állni velem, vagy valami megváltozik köztünk? Nem tudom, mit tennék,
ha nem lennénk többet ennyire jóba.
- Szerintem ez a veszély nem áll fent kicsim. Noel egy okos
és intelligens fiú, akinek te is nagyon sokat jelentesz.
- De nem szerelmes belém, és sosem lesz - szomorkodtam.
- Lehet ő is többet érez már irántad. Elvégre annyira szép
kislány vagy - simogatta meg arcom.
- Sajnos nem így van. Másba szerelmes és ezt biztos tudom,
mert szinte mindig erről a lányról áradozik, pedig az a csaj nem is akar tőle
semmi komolyat, csak kihasználja, Noel pedig úgy megy utána, mint egy kiskutya.
- Tudod a szerelem bonyolult, de én biztos vagyok benne,
hogy nem lesz semmi baj köztetek. Noel olyan jó fiú. Ez miatt ne szomorkodj,
rendben van?
- Köszönöm, hogy meghallgattál anya - öleltem át, és sokkal
könnyebbnek éreztem lelkemet. Újra átnéztem a dolgaimat, majd mikor apa megjött
mindegyiket levittük a fa alá. Gyorsan átöltöztem, és ahogy a vacsora elkészült
teríteni kezdtem. Egyre izgatottabb voltam, ami csak fokozódott mikor unoka
tesómék is betoppantak. Szerettem, hogy hirtelen sokan vagyunk, és mindenki
mosolyog és élvezi a társaságot. Anya újra csak fantasztikus ünnepi vacsorát
hozott össze, és a nagynéném is szuper édességet sütött desszertnek. Teli
hassal indultunk az ajándékokhoz. Mindenkinek igyekeztem kiválasztani a
legjobban hozzá illőt, és titkon reméltem én is azt kapom, amit nagyon
szeretnék. A szokásos ékszerek, apróbb meglepetések után, egy kisebb doboz volt
apa kezébe, anyáéba pedig egy nagyobb csomag.
- Azt hiszem ezek még elmaradtak Kitti - nézett rám, és
miután kibontottam őket ujjongva ugrottam a nyakukba. El sem hittem, hogy
megkaptam a telefont és az új ruhát.
- Annyira köszönöm - hálálkodtam és alig tudtam letörölni a
mosolyt az arcomról - Nem gondoltam volna, hogy eszetekbe jut.
- Miért felejtettük volna el? - kérdezték kórusba, és én
újra átöleltem őket. Este anyuék a nappaliba beszélgettek, mi pedig az
unokatesómmal a szobámba vonultunk. Szandi még csak általános iskola hetedik
osztályába jár, de már most imádja a csajos dolgokat. Nagyon jó a kapcsolatunk,
és olyanok vagyunk, mint ha édestestvérek lennénk. Mindkettőnknél az apai vonal
az erősebb, és mindkettőnkben nagyon sok a hasonlóság. Mivel kapott egy elég
profi smink szettet megkért, hogy sminkeljem ki. Csak dőltünk a röhöségtől
miközben jobbnál jobb színkombinációkat raktunk össze. Mikor meguntuk beraktunk
egy filmet, de végigbeszélgettünk. Előjött a divat, a suli, és a fiúk is.
Szandinak már több hónapja van barátja, akit én azért korainak tartok, de hát
ők tudják. Szerencsére unokatesóm sosem volt felelőtlen, és most sem a
következményektől féltettem, de nekem még mindig nagyon kislány. Persze azért
jól esett, hogy kikérte a tanácsomat és bíztam benne, hogy meg is fogadja.
Tizenegy körül mondtunk búcsút egymásnak, de mivel nem voltam álmos még sokáig
az új telefonomat nézegettem.
Az ünnep első napja eseménytelenül telt a nagyszüleimnél és
fejben már a holnapi találkozóra gondoltam. Próbáltam Noelt is hívni, de nem
vette fel, amit kicsit furcsának tartottam, de úgy voltam vele majd biztos
visszahív. Megfordult a fejembe, hogy felhívom Ákost, de aztán úgy véltem elég
lesz holnap elviselnem az idióta viselkedését. Meglepetésemre azonban a fiú
megelőzött, és csodálkozástól kicsit sem mentes hangon felvettem a telefont.
- Szia, Ákos, mizu? Hazaérkeztetek már? - próbáltam valami
értelmeset kérdezni.
- Igen, már korán reggel megérkeztünk - mondta kedvesen,
ami egyre furább volt – Jól telt a Szenteste? Megkaptad, amiket szerettél
volna?
- Igen lett új telefonom. Te pedig gondolom újra egy
méregdrága akármit kaptál - állapítottam meg és egy nevetést kaptam válaszul -
Szerettél volna valamit talán?
- Azért hívtalak, mert Noel nem veszi fel a telefont. Talán
a mamája máshol kártyázik?
- Nem gondolnám, bár én is próbáltam hívni, és még nekem
sem vette fel. Lehet, sokat kell ugrálni körülöttük.
- Jaja a nyugger parti már csak ilyen - viccelődött.
- Istenem Ákos, de bunkó vagy! Noel nagyon szeret segíteni,
és ez a mamájának is nagyon jó.
- Oké nyugi már Kittike.
- Figyelj, nem tudom, mi van vele, de ha akarsz, menj el
hozzá, és utána hívj fel, ha nem baj. Én sajnos nem mehetek.
- Akkor elmegyek én, és majd felhívlak, vagy valami. De ha gondolod,
elmegyek kocsival és elviszlek téged. Gyorsan megjárnánk - ajánlotta fel.
- Köszi, de nem lehet. Majd holnap találkozok vele nálad.
- Rendben, ha nem akkor nem. Pedig azt hittem, hogy egyből
ugrani fogsz - kezdte a gúnyolódást - főleg azok után, amit csináltatok.
- Véletlen volt - kaptam fel azonnal a vizet mire nevetni
kezdett.
- Kittike ne már! Ne akadj ki Karácsonykor. Csak jeleztem,
hogy tudok a dologról, és még mielőtt azt hinnéd, piszkállak, megnyugtatlak,
hogy nem. Szerintem Noel nem látja kivel kéne lennie.
- Jaj, Ákos annyira utálom mikor kétszínű vagy - forgattam
meg szemem.
- Miből gondolod Kittike? Én komolyan mondtam ezt. Noel és
te jók lennétek együtt, és jól tetted, hogy léptél. Bár azért nem így kellett
volna.
- Mit mondott még a csókról? - puhatolóztam.
- Semmi mást, csak, hogy ez történt.
- Nem volt mérges?
- Nem, egyáltalán nem. Kittike. Inkább csak meglepett.
- Hála Égnek. Eléggé féltem, hogy kiakad és nem fog szóba
állni velem - böktem ki, és furcsa mód jól esett Ákosnak elmondani ezt, és jól
esett az, hogy úgy véli, jók lennénk Noellel.
- Jó, én szerintem elugrok hozzá, és majd hívlak. További
jó ünneplést.
- Nagyon köszönöm - raktam le, és visszamentem a
többiekhez. Estefelé Ákos aztán felhívott, hogy volt Noeléknál, barátom pedig
eléggé maga alatt van, ugyanis Kamillának megkérték a kezét, ő pedig igent mondott.
Hallottam Ákos hangján, hogy ő is teljesen kiakadt erre a nőre, és
megbeszéltük, hogy innentől kezdve azon leszünk, hogy felvidítsuk barátunkat.
Karácsony másnapján felpakoltam a fiúknak szánt ajándékot és Ákos háza felé
indultam. Szülei kedvesen fogadtak és mondták, hogy a fiúk már fent vannak a
szobába. Levettem a kabátom, cipőm és a nagy lépcsőn át megálltam a fehér ajtó
előtt. Bentről kihallatszott a zene, Ákos pedig a téli hódításáról magyarázott.
- Sziasztok - nyitottam be. A srácok a földön ültek,
előttük rengeteg üres szaloncukor papír, és egy teli tál. - Látom nem éheztek.
Azért én is hoztam egy kis mézeskalácsot, amit én sütöttem - raktam le Ákos
asztalára a tányért mire mindketten rávetették magukat - Azért a formákat is
nézzétek meg.
- Isteni jó Kitti!! - dicsérte meg teli szájjal Noel, Ákos
pedig bőszen helyeselt.
- Milyen szép a fád! - léptem az ablakhoz, ami előtt Ákos
külön karácsonyfája állt, teli szebbnél- szebb díszekkel.
- Köszi, a közös lent van. Ha akarod, megnézheted majd azt
is.
- Nem, de köszi - mosolyogtam rá, és Noelre siklott
tekintetem. Tényleg eléggé rémesen nézett ki. Szemei fáradtak és vörösek
voltak, göndör haja összevissza állt. - Jól vagy? - telepedtem le mellé.
- Nem igazán - szólt csendes hangon - azt hittem legbelül,
hogy engem választ, de nem így lett. Ráadásul, ha a mama nem veszi észre a
gyűrűt, talán még mindig nem tudok erről az eljegyzésről.
- Sajnálom Noel - fogtam meg kezét - te mindent megtettél,
ha nem értékelte, akkor az, nem a te hibád.
- Éppen ez az, hogy mindent megtettem, amit tudtam. De nem
tudok versenyezni Csongor gazdagságával.
- Azért, mert még nem dolgozol haver! Kamilla már felnőtt
nő, önálló keresettel, és Csongor is az. Te pedig még nem vagy elég idős ehhez
a kapcsolathoz. Jó elismerem jó nő, meg minden, de ez nem működhetett volna
hosszútávon - ült le mellénk Ákos miközben középre rakta a mézeskalácsos
tányért.
- Nem tudom mit kéne tennem most. Mégis hogy lehettem
ennyire hülye?
- Mert megvezetett - vágtam rá - próbáld meg elfelejteni.
- Sosem tudom elfelejteni. Szeretem őt még mindig és
akármit tett vagy tesz az érzéseim nem fognak megváltozni. Utálom, hogy még
csak tizenhét éves vagyok - állt fel mérgesen - Még gyerek vagyok a szemébe, és
ez feldühít! Iszonyatosan mérges vagyok, hogy nem tehetek semmi olyat, amitől
kicsit komolyabbnak gondolna.
- Semmit nem kell tenned azon kívül, hogy elfelejted! -
néztem fel rá, és idegesen Ákosra pillantottam. Reméltem ő tud valami olyat mondani,
amivel lenyugtathatjuk barátunkat, de a fiú is csak bámult értetlenül.
- Ha nekem is sok pénzem volna, akkor biztos engem választ!
De nincs, és még egy darabig nem is lesz.
- Noel ne okold magad! Tudom, hogy mennyire fáj, de túl
kell lépni rajta. Lehet, hamarosan találkozol egy olyan lánnyal, akibe ugyanígy
beleszeretsz majd.
- Nekem senki más nem kell csak Kamilla!!
- Haver Kittinek igaza van. A suliba is rengeteg jó csaj
van, akinek bármikor beakaszthatsz, legalább felejtésként megpróbálhatsz egy
párat - jött elő Ákos az idióta beszólásával.
- De nekem nem kell szex mástól, csak tőle.
- Ákos csak viccből mondta - mondtam gyorsan - nyilván nem
kell senkit megbántani és csak azért lefeküdni valakivel, mert éppen rossz
passzban vagy. Szerintem koncentrálj valami másra. Keress egy új sportot, vagy
komolyabban ráfeküdhetsz a tanulásra is.
- Legszívesebben leinnám magam, elhajtanék hozzá és jól
beolvasnék neki. A pasija előtt.
- Ez nem volna jó ötlet. Figyelj, tudom, hogy szarul vagy,
de majd a szilveszteri buliba találsz valakit. Viszont most mi lenne, ha
átadnánk egymásnak az ajándékokat? Elvégre azért jöttünk össze nem igaz?
- De persze, bocsi. Nem akartalak titeket lelombozni az
ünnepi hangulat közepén. - lépett az asztalkához ahol két doboz volt. Először
én adtam át a fiúk ajándékát. Noelnek egy különleges cd-t vettem, amit még a
netről rendeltem, és limitált kiadású volt. Ákosnak pedig egy több ablakos képkeretet,
amibe a hármunkról készült fotókat pakoltam. Úgy láttam elnyerte a tetszésüket,
és még Noel arcán is megjelent a mosoly. Ákostól egy festő kiállításra szóló
jegyet kaptam, ami jelenleg is fut a városban, Noeltől pedig azt a könyvet,
amit már régóta szerettem volna beszerezni. Ők egymásnak egy-egy üveg italt és
a focis játékhoz szükséges kiegészítőket vettek. Estefelé Noelnek már sokkal
jobb kedve lett. Elkezdtük szervezni a szilveszteri bulit. Megbeszéltük, hogy a
vendégeket Ákos hívja össze, Noel veszi a piákat és beszél a dj-vel. Én
beszállok a kajába, és megpróbálok annyi óriás pizzát hozni, amennyit csak
eltudok kunyizni apáméktól. Felajánlottam, hogy beszállok a dekorációba is, ám
Ákos leintett, hogy azt már megbeszélte mással. Kicsit féltem, hogy se a szülei
se a nevelője nem lesz házon belül, de megnyugtatott, hogy ő majd mindenre
figyel.
- Lesz egy pincér, aki az innivalóknál van, és egy, aki az
ennivalóknál. A pizzákat köszi Kittike, de az mellé más is kell. Olyan, ami
felszívja a sok piát, amit majd este magunkba döntünk.
- Én nem fogok inni, és mivel te vagy a házigazda jobb lenne,
ha te is józan maradnál.
- Az élet sajnos nem kívánság műsor, és nehogy már ne igyak
a saját bulimon. Noel is iszik, elvégre felejt - veregette meg barátom hátát a
fiú, és nem törődött szigorú pillantásaimmal - Minden jó lesz, és éjfélkor
akarok tűzijátékot is. Majd megrendeltetem apámmal.
- Ákos én nem gondoltam, hogy ilyen sok pénzbe fog kerülni
a közös bulink. Ne haragudj, de ha háromfelé dobjuk, nekünk akkor is egy vagyon
lesz - aggodalmaskodtam, és hiába bökdöstem Noelt ő úgy ült mellettem, mint egy
kuka.
- Kittike, ti csak azt szervezzétek meg, amit
megbeszéltünk. Egy fillérrel sem kell többet fizetni. Nem akarom háromfelé
dobni, mert mint mondtad én vagyok a házigazda, és természetes, hogy a java
részt én állom. Nem kell nektek belefizetni semmi olyanba, amit nem vesztek
meg, de a tökéletes szilveszteri bulihoz nem állhatok elő pár üveg borral, és pár
doboz óriás pizzával.
- Azért nem pár dobozra gondoltam, de azt csinálsz, amit
akarsz. Most viszont mennem kell. Ne haragudjatok. Nem jössz Noel?
- De, de én is megyek - állt fel a fiú mi pedig
megcsodáltuk vadonatúj motoros bőrkabátját, ami újra csak mosolyt csalt arcára.
Szerencsémre hazavitt, én pedig megpróbáltam rábeszélni apumat, hogy
felajánljon legalább tíz doboz óriás pizzát a bulira.
A két ünnep között sok időt töltöttünk a szabadban,
moziban, vagy egymásnál. Rengeteget szánkóztunk, hógolyóztunk, és élveztük a
havazást. Néha Anita is csatlakozott hozzánk, aminek a fiúk kevésbé örültek.
Barátnőm is szeretett volna beszállni a készülődésbe, de miután Ákos bunkó
módon leintette többet nem hozta fel. A fiúval kapcsolatba sokszor kettős
érzéseim voltak, mert volt, hogy nagyon kedves volt máskor meg iszonyatosan primitív.
Szerencsére mikor Noelről volt szó, a jobbik énét vette elő, és ő is azon volt,
hogy barátom a legkevésbé se gondoljon Kamillára. A szüleim a szilvesztert
baráti társaságban töltötték, ami abból volt jó, hogy a magas sarkúba nem
kellett gyalogolnom. Apám lerendezte, hogy minden pizza már időbe ott lesz a
háznál, így nem nekünk kellett elszállítani őket. Az este közeledtével egyre
idegesebb lettem. Örömmel vettem fel a karácsonyra kapott álomruhát, ami
ezüstös színbe pompázott és teli volt flitterekkel. A mell kivágása is nagyon
tetszett, hiszen egy jó melltartóval még a melleim is nagyobbnak tűntek.
Megcsináltam a ruhához illő sminket, hajamat pedig laza hullámokba rendeztem.
Lefényképeztem magam Anitának, és ő is elküldte a szettét. A piros ruhája
nagyon szexisen állt rajta.
- De csodálatos valaki - dicsért meg apum, ahogy elé álltam
- még a végén rád ugrik a barátod.
- Apa nincs barátom - ültem mellé.
- Noelre gondoltam tudod.
- Gondoltam, de ő akkor sem fog rám ugrani.
- Szeretném, ha vigyáznám magadra, és ha esetleg akármi is
lenne, akkor is okosan döntesz majd.
- Apa nem kell félteni. Nem áll fent a veszélye annak, hogy
bármit is tennék - nevettem fel, és egyre kínosabbnak éreztem ezt a
beszélgetést. Szerencsére anyum csakhamar elkészült és elindultunk a buli
helyszínére. Útközben még adtak pár tanácsot a fiúkkal kapcsolatba, én pedig
bőszen bólogattam miközben alig bírtam visszafojtani a nevetésemet.
- Hú, itt aztán megy a buli - jegyezte meg anyum, ahogy
megálltak Ákosék háza előtt. A zene kihallatszott az utcára, és az ablakokon
keresztül is látszott milyen sokan vannak - Vigyázz magadra, és ha bármi baj van,
hívj fel. Itt alszol?
- Nem tudom, majd meglátom. Lehet itt, ha nem baj. Van elég
szoba, szóval....
- Te tudod. Jó bulit kicsim - adott egy puszit anya
miközben kiszálltam a kocsiból.
- Nektek is - köszöntem el, és a ház felé indultam.
Meglepetésemre az ajtóban egy kedves lány állt, aki elkérte a kabátomat. A nagy
hallba nagyon sokan voltak. A dj az egyik lépcső tetejénél állt, és onnan
kiabált le a tömegre. Tekintetemmel barátaimat kerestem, és örültem, hogy
megtaláltam őket pár osztálytársunk társaságába.
- Kittike de csinos vagy! - ölelt át Ákos, és adott két
puszit - Érezd otthon magad. Egyél, igyál, táncolj, és pasizz.
- Rendben - mosolyogtam a fiúra, akinek vakító kék szemei
kedvesen csillogtak rám, hófehér inge kiemelte vakító fehér fogát - Merre van
Noel?
- Ott nézd csak - mutatott kicsit arrébb - a fiúkkal beszélget.
Szerintem táncolj vele - kacsintott rám.
- Ákos fejezd be. Ne igyál sokat, és viselkedj úgy, mint
egy házigazda. De ha kell valami, szólj, és segítek.
- Nem kell semmibe segíteni. Vegyél magadhoz valamit és
élvezd a bulit.
- Oké, akkor odamegyek Noelhez és megkeresem még a
többieket is - szóltam és barátom felé indultam. Noel nagyon jóképű volt.
Sötétkék csőszárú nadrágot és tört fehér inget vett fel. Legszívesebben azonnal
megcsókoltam volna. De e helyett csak hozzáléptem és két puszival
üdvözöltem.
- Kitti te milyen jól nézel ki - mért végig a gyomromban
pedig azonnal szárnyra kaptak a pillangók.
- Köszönöm, te sem panaszkodhatsz. Nem iszunk
valamit?
- De persze, gyere - fogott kézen és a konyha felé
mentünk ahol egy kedves pincérrel találtuk szembe magunkat. Szerencsére Anitát
is megtaláltam, és ezután sorra jöttek az ismerős arcok. Egész este remekül
éreztem magam. Sokat táncoltam, és a koktélokat sem vetettem meg. Ákos tényleg
kitett magáért, és igaza volt, hiszen a sok pizza mellett azért jól esett több
fajta ételt is megkóstolni. Éjféltájban Ákos lépett hozzám, aki meglepő módon
még egész józan volt.
- Kittike nem láttad Noelt?
- Nem, egy ideje már nem tudom, merre van. Fent
nézted?
- Még nem, de azt hittem te tudod, hol van.
- Ne haragudj, de nem láttam. Megnézzük fent? -
érdeklődtem, mire némán bólintottunk és felszaladtunk a lépcsőn - Komolyan
ennyi szobát - mondtam magamban, hiszen a felső rész olyan volt akár egy
labirintus.
- Talán a hátsó fürdőbe van - nyitott be és mindketten megkönnyebbültünk
mikor rátaláltunk a fiúra. A kövön ült, fejét a lábai közé hajtva. Ahogy
meglátott minket felnézett ránk, és láttam, hogy könnyes a szeme. Azonnal
hozzásiettem, lekaptam a cipőm és mellé kuporodtam. Ákos pedig a kádra
ült.
- Jól vagy? - aggodalmaskodtam - miért vagy itt fent?
- Nem akartam lemenni.
- De miért nem? Tök jó a buli haver. Ne szomorkodj itt
egyedül.
- Semmi kedvem semmihez. Lehet, hazamegyek.
- Miért mennél haza? Itt is aludhatsz. Van egy csomó szoba,
de ha akarod, az enyémbe is mehetsz.
- Nem, köszi. Nem akarom elrontani a kedveteket, én
csak...
- Noel mi történt? - kérdezősködtem tovább mire megmutatta
a telefonját, ahol éppen a Facebook volt megnyitva. Mikor megnéztem azonnal
rájöttem a problémájára, ugyanis a képen, amit nézett, Kamilla és Csongor romantikázott
valami ismeretlen helyen egy jakuzziban. Kezükbe pezsgő, a háttérben pedig a
város fényei látszódtak. A kép alá pedig csak annyi volt írva: Boldog Új Évet. Majd
hasthagakkal alatta a következő szavak: szerelmemmel, boldogság, ünneplés,
romantika. Megmutattam Ákosnak is, aki ugyanolyan mérgesen nézett, mint
én.
- Noel nem kéne ezeket nézni! - adta vissza a fiú a
telefont barátomnak.
- De látnom kellett!! Nem tudtam mi van vele, és...
-... és most így jobb? Olyan jólétezted magad eddig. Nem
érte miért kell kínoznod magadat. Ez a nő még azt sem érdemli meg, hogy szót
pazaroljunk rá - vágtam oda neki - Gyere, menjünk le, mindjárt éjfél.
- Így van, legalább a tűzijátékot néz meg - húzta fel
barátját a fiú, Noel pedig megadta magát nekünk, és visszajött velünk a
tömegbe. Elhatároztam, hogy nem hagyom magára, és nem hagyom, hogy rossz kedve
legyen. Ákos elment intézkedni a tűzijáték miatt mi pedig egy ital után egy
csendesebb helyre indultunk.
- Nem kell rám vigyáznod. Nyugodtan menj és táncolj -
kezdte szomorkás hangon barátom.
- Jó nekem itt. Legalább kicsit csend van. Majd a
tűzijátékra kimegyek.
- Tudod annyira szar volt látni. Úgy mellbe vágott ez az
egész. Nem tudom, hol vannak, de biztos olyan helyen ahova velem az életbe nem
jutna el. Soha nem lesz ennyi pénzem.
- Noel ne agyalj már ezen - fogtam meg kezét.
- Engem mindenki csak elhagy, és a végén egyedül fogok
maradni.
- Hogy mondhatsz ilyet? Senki nem hagy el.
- A szüleim meghaltak, a barátnőm átvágta a fejem, és...
- Én itt vagyok! - vettem arcát két kezembe - itt vagyok
veled, és én soha nem hagylak el! Akármi is lesz, én melletted leszek. Örökre,
mert a legjobb barátom vagy, akiért bármit megtennék. Nem akarom, hogy szomorú
legyél olyan ember miatt, aki semmit nem tesz érted.
- Kitti...
- Csak hallgass meg. Nem veszed észre, hogy egész szünetben
azon dolgoztunk Ákossal, hogy neked jó kedved legyen? Igyekeztünk elfelejtetni
veled Kamillát. A barátaid vagyunk, akik sosem fognak magadra hagyni. A mamád
is melletted áll, és nagyon szeret, és biztos vagyok abban is, hogy fentről a
szüleid is kísérik az utadat - magyaráztam, és az én szememből is előbukkantak
a könnyek.
- Igazad van. Te mindig itt vagy mellettem, és én észre sem
vettem. Sajnálom - simogatta meg arcom, és ekkor a hátunk mögül Ákos hangját
hallottuk.
- Mindjárt itt az éjfél, szóval énekeljük el a himnuszt
utána pedig indulás a tűzijátékot nézni.
- Gyere, menjünk - fogtam kézen, és a többiek felé
indultunk. A himnusz után a hátsó udvarról figyeltük a tűzijátékot, ami
csodálatos volt.
- Ákos nagyon kitett magáért - súgtam Noel fülébe.
- Igen. Nagyon király lett - nevetett fel, és ahogy vége
lett a pincérek jöttek és még az udvaron mindenki magához vette a
poharát, majd körbejárva boldog új évet kívánt mindenkinek. Legvégén Noel
maradt, akin szerencsére már nyoma sem volt a rosszkedvnek.
- Boldog Új Évet Kitti!
- Neked is Noel! - koccintottam a poharam az enyémhez.
- Köszönök neked mindent. De tényleg mindent.
- Semmit nem kell megköszönnöd, te lüke. Inkább menjünk be,
mert iszonyún hideg van.
- Rendben - léptünk be a jó melegbe a fiú pedig folytatta
- Kitti te az előbb felnyitottad a szemem és én most jöttem rá mekkora
egy ökör vagyok, hogy eddig nem vettem észre azt, ami végig az orrom előtt
volt.
- Miről beszélsz? - értetlenkedtem, mire erős kezeibe
kapott, felcipelt az emeletre, és bevitt Ákos szobájába, ahol szenvedélyesen
megcsókolt, majd az ágyra döntött.
