2018. augusztus 15., szerda

🎒👜 9. Fejezet🎒👜


                                                                       Noel:   

 Vasárnap furcsa neszek zajára keltem fel, és mikor kinyitottam a szemem Kamillát láttam, ahogy hálóingjében és mezítláb a nyitott szekrény előtt pakolászik. Előtte egy hatalmas fekete zsák, félig megtöltve ruhadarabokkal. Mikor észrevette, hogy felébredtem kedvesen rám mosolygott, nekem pedig átfutott agyamon, hogy ilyen össze-vissza álló hajjal is annyira édes.
- Jó reggelt! Hogy aludtál? 
- Nagyon jól. Mit csinálsz? - léptem hozzá, és egy puszit nyomtam rózsás arcára, amitől azonnal édesen lesütötte a szemét. 
- Csak van egy pár ruhám, amit már nem hordok. Ősszel mindig lehozom ebbe a szobába, és Karácsony körül összeszedem, hogy elvigyem a ruha gyűjtőbe. 
- De miért? - értetlenkedtem és sehogy sem állt össze a kép.
- Azért, mert onnan elviszik a rászorulóknak. Persze nem mindet adom oda, mert próbálok még jó állapotban lévő darabokat adni. Ami pedig kicsit szakadt vagy már eléggé kopott az megy a kukába. 
- Nem is tudtam, hogy ilyen jótékony vagy. 
- Nem reklámozom, mert szeretek anonim maradni. Tudod, úgy gondolom, hogy vannak olyan családok, akik nem tehetnek róla, hogy nincs ilyen életük, de megérdemlik, hogy ők is szép darabokba járjanak. 
- Olyan vagy, mint egy angyal, aki még gyönyörű is - húztam közelebb és belenéztem szépséges szemébe. A vékony hálóing teljesen beindított, ám Kamilla kedvesen elutasította a próbálkozásaimat, ezért jobbnak láttam, ha egy zuhannyal lehűtöm magam, és felöltözöm. Mire kiértem Kamilla is leváltotta a hálóruháját egy laza szabadidőre, és az előtte heverő zsák is majdnem megtelt. 
- Esetleg segítsek? 
- Nem köszi, ezeket úgyis csak én tudom. Neked pedig haza kéne menned nem? 
- Ugyan! - forgattam meg szemeimet, és lehuppantam az ágyra. - Semmi dolgom nincs, csak...
- Tanulni! - nézett rám újra azokkal a szigorú tanári szemeivel, majd folytatta. - Egész hétvégén belesem néztél a könyve! Te is tudod, hogy ez nem mehet a jövőd rovására. 
- Jövő? - horkantottam fel. - Ne izgulj, kitűnő vagyok. 
 - Igen, de ez egy állapot, amit harmadikba nagyon nehéz fenntartani.
- Nekem sikerülni fog - válaszoltam magabiztosan, mire egy sóhaj után visszafordult a ruhákhoz, és egy zöldeskék hosszujjú ruhát vett le a vállfáról, és minden nélkül a zacskóba hajította. 
- Ezt miért dobod ki? Tök szép a színe. 
- Igen, de már nem mostani, és a gyöngyök is leszakadozó félben vannak rajta. Kár pedig nagyon szerettem ezt a ruhát - nézett végig rajta, én pedig akkor vettem észre a nyakát szegélyező díszeket. 
- Szerintem csinosan állna, és talán átlehetne alakítani. 
- Na persze - nevetett fel. 
- Ha felveszed, én eldöntöm, hogy kuka vagy sem - lelkesedtem fel. 
- Na jó, meggyőzzél! – kivette a zsákból és kis idő múlva felöltözve lépett ki a fürdőből, nekem pedig szinte elállt a szavam. Egyszerűen csodálatos volt.
- Mi van? - rángatott vissza hangja az azonnal meglódult fantáziámból. - Kicsit szűk és jobban megnézve elég kivágott.
- Úgy gondolom őrületesen szexi. Kiemeli az alakodat és a melleidet. Ne dobd ki, hanem vedd fel ezt holnap a suliba.
- Semmiképpen! - tiltakozott. - Látszik rajta, hogy nem új.
- Én nem veszem észre - szóltam, és minél több időt töltöttem el mustrálásával annál vonzóbbnak és kívánatosabbnak láttam. 
- Inkább leveszem és visszaöltözök. 
- Várj! Had segítsek! - húztam közel és a cipzárral kezdtem matatni, amit egyre lentebb húztam és minden feltáruló bőrfelületre egy puszit nyomtam. 
- Noel átöltözök! - csúszott ki ölelésemből és felszaladt a szobába. A délelőtti pakolászás után Kamilla egy finom ebédet főzött majd leheveredtünk a televízió elé meccset nézni egy adag pattogatott kukorica társaságában, egy puha pléddel betakarózva úgy, hogy Kamilla a mellkasomon feküdt. Igazán intim pillanat volt, nekem pedig nagyon jó érzés volt érezni őt. 
- Szereted a focit? -  kérdeztem mikor bekapcsolta az aktuális olasz bajnoki közvetítést, amin éppen egy Inter- Genoa meccset adtak. Kamilla igenlően bólogatott, ami őszintén meglepett. Azt hittem csak az én kedvemért kapcsolt foci meccsre. Mesélni kezdte, hogy régebben Csongor is focizott, de egy térdsérülést követően abbahagyta, és maradt a második álma az üzlet. De még mindig nagyon szereti, és ha van ideje, elmegy nagyobb rangadókra, vagy megnézi. Legutóbb Los Angelesben volt egy Galaxy mérkőzésen, mert a kedvenc focistája ott rúgja a bőrt. 
- Ó ez nagyon király lehet! - álmélkodtam és belül borzalmasan irigyeltem ezt a pasit. Nem csak az övé a világ legcsodálatosabb nője, de még a legjobb meccsekre is eljuthat. Mennyire szeretnék vele helyet cserélni. 
- Igen, az. Ő is nagyon élvezte, és sok képet küldött róla. 
- Ki a kedvence? 
- Azt hiszem Zlatan Ibrahimovic- mondta ki az én kedvenc játékosom nevét -, még találkozott is vele, mert az egyik partnercég egy kisebb összeggel támogatta a csapatot.
- Hú, ez hihetetlen nagy élmény lehet. Nekem is ő az egyik kedvencem, de valószínű nekem sosem lesz ilyen szerencsém - szóltam kicsit búsan, mire a lány rám nézett és biztatóan csak ennyit mondott. 
- Sosem tudhatod, mit hoz a jövő. 
- Ez igaz. Neked van kedvenced? - tudakoltam, hogy Kamillára terelődjön a szó. Minél több dolgot tudtam meg róla, annál közelebb éreztem magam hozzá. 
- Stephan El Shaarawy.  Aki az AS. Romába focizik, és ilyen cuki haja van, és nagyon szép szemei. 
- Igen, tudom, kiről van szó – bólogattam -, jó focista ő is. 
- Az biztos. Számomra a legjobb. 
- Láttad már játszani? - tudakoltam, mert azt gondoltam, Csongor biztos elintézte már, hogy élete szerelme élőbe lássa kedvencét. Legalábbis én biztos így tennék, ha ennyi pénzem és befolyásom lenne, ám a lány nemlegesen nézett rám.
- Még nem, de Csongor megígérte, hogy egyszer elvisz. Bár ha így haladunk - sóhajtott fel. - Te mióta játszol a csapatba? 
- Már elég kicsi korom óta. Tudod ez ilyen családi szenvedély. 
- Az édesapád is fan? 
- Igen, ő játékos ügynök volt - magyaráztam, és ekkor leesett, hogy akaratomon kívül beszéltem róla.
- Mert most micsoda? - tette fel a logikus kérdést Kamilla, de én nem akartam felelni. Vagyis inkább nem akartam hazudni, de tudtam az igazat sem mondhatom meg, így inkább felálltam és az órára néztem.  Fél öt felé járt az idő, kint pedig már sötétbe borult az ég. 
- Azt hiszem jobb, ha megyek - kaptam fel táskámat, és a cipőmet kezdtem húzni.
- Valami rosszat kérdeztem? - jött utánam a lány. 
- Nem, de jobb, ha megyek. Köszönöm ezt a két csodálatos napot, és persze ezeket a nagyon szuper éjszakákat. Ugye tudunk még találkozni a jövő héten? 
- Megpróbálom, de Csongor itt lesz, és nem lehetek olyan sokat távol. Én is köszönöm Noel, jól éreztem magam. 
- Hiányozni fogsz este, de örülök, hogy holnap láthatlak és remélem, abba feszes zöld ruhába leszel – miután felvettem kabátom, megcsókoltam. Csak a búcsú pillanatában jöttem rá mennyire szeretem és milyen nehéz az elválás. Hosszú percekig öleltük egymást, míg végül Kamilla vetett véget a dolognak. 
- Menj, mert tényleg késő van, és nagyon sötét! Holnap majd beszélünk, és ha eltudok szabadulni a héten, rád írok. 
- Ha csak egy órára is nekem az is elég, mert a lényeg, hogy kettesbe legyünk. 
- Tudom - nézett fel rám, és gyengéden megsimogatta arcom. Idősebb volt, de ha elém állt olyan volt számomra, mint egy  törékeny királylány, én pedig tudtam, hogy megakarom menteni és azt akartam, hogy boldog legyen mellettem. 
- Szeretlek Kamilla - a szavak hirtelen csúsztak ki a számom, de úgy gondoltam nem baj, hiszen tényleg ezt éreztem, ám a nő nem viszonozta vallomásomat csak halkan így szólt. 
- Vigyázz magadra Noel! Jó éjt! - ezután egy arc puszi után kinyitotta az ajtót, én pedig kiléptem, de még a hátam mögött hátra szóltam. 
- Jó éjt drágám! - integettem, és örömittasan felszálltam motoromra és elhajtottam. 
A hatalmas boldogságtól szinte repülni tudtam volna, ehelyett inkább ráléptem a gázra és élveztem a gyorsaságot. Szerencsére az út teljesen száraz volt, így kedvemre száguldozhattam, miközben gondolataim vissza-vissza kalandoztak erre a fantasztikus két napra, ami tuti előkelő helyen szerepel az eddigi legjobb hétvégéim listáján. Tudtam, hogy ez a nő teljesen az úja köré csavart a kedvességével, és a határtalan szépségével. Teste pedig páratlan volt, amivel nagyon nehezen tudtam betelni. Most mégis kivárásra kell játszanom, mert bár hiába éreztem, hogy ő is odáig van értem, nem lesz könnyű menet, hogy véglegesen az enyém legyen. Az pedig, hogy nem viszonozta szerelmi vallomásomat legbelül fájt, de biztos voltam benne, hogy fél kimondani az érzéseit, és még magának sem meri bevallani mi is ez, ami köztünk történik. Okosnak kell lennem, és nem viselkedhetek úgy, mint egy gyerek, hiszen pont ez az, amiért megrémül a dolgoktól. Mégis ahogy róttam az utcákat egyszeriben minden annyira könnyűnek és tökéletesnek tűnt. Szerettem volna elmondani Kittinek és Ákosnak a dolgokat, de nem tehettem, így csak annyit tudtak, hogy egy lánnyal töltöttem a hétvégét. Istenem, de még milyennel. Gyorsan leraktam a motort, és besiettem a lakásba, hogy előkeressem táskámból a Kittitől kapott szótárat. Még hétfő előtt elakarta neki vinni, hogy ne tűnjek megbízhatatlannak.
- Szia, mami! - léptem be a lakásba, ahol a kinti hamar jött sötét miatt fényár úszott.
- Noel! De jó, hogy itt vagy. Merre jártál? Alig voltál itthon a hétvégén.
- Mondtam, hogy a barátaimmal leszek - csörtettem egy puszi után a szobámba, és rádőltem az ágyra. Istenem, máris hiányzik Kamilla. Benyomtam egy zenét, és elővettem gitáromat. Nagyon rég játszottam már rajta, de most olyan boldog voltam, hogy úgy éreztem kell egy kis zene. Az énekessel együtt énekeltem, miközben pengettem a húrokat, arcomról pedig nem tudtam letörölni a hatalmas jókedvet, amit mami is észrevett mikor belépett a szobámba.
- Úgy látom jól telt a hétvégéd - szólt, és kikapcsolta a hifimet -, már nagyon rég láttalak ennyire boldognak. Történt valami?
- Nem mami, csak jókedvem van. Minden kezd jól alakulni.
- Még nem is beszéltél a bálról. Megmondom őszintén eléggé aggódtam, mikor este nem jöttél haza.
- Mami tudod, hogy jó helyen voltam, és semmi baj nem történik. Bízz bennem, kérlek! - mentem közelebb hozzá és megfogtam kezét. Ahogy szemeibe néztem kicsit elfogott a bűntudat, amiért átvertem és tudtam tényleg nagyon aggódott, amiért nem hibáztathatom, hiszen sok szörnyűséget élt már át életében.
- Igen, de akkor is féltelek kisfiam - simogatta meg arcom. - Örülök, hogy boldog vagy. Talán valamelyik kislány van a dologba? - tapintott rá, nekem pedig újra széles mosolyra húzódott a szám.
-  Mondhatjuk úgy is.
- Szilvia? - utalt a volt barátnőmre, akivel szerencsére év eleje óta nem beszéltem. - Újra kapcsolatba kerültél vele?
- Nem, nem, annak már vége. Sokkal másabb lányról van szó.
- Az egyik osztálytársad? - puhatolózott, de én azonnal hárítottam.
- Nem mami, nem, de kérlek, ne faggass már! - álltam fel és inkább előkerestem a szótárat.
- Mikor ismerhetem meg?
- Mami, még nem komoly, csak ismerkedünk. Még az sem biztos, hogy lesz belőle valami. Egyelőre csak elvagyunk, és...
- De ugye vigyázol rá? - nézett rám ijedten és azonnal tudtam mire gondol.
- Persze, ez nem kérdés. Viszont most mennem kell Kittihez, mert nálam maradt a szótára, amit már tegnap vissza kellett volna neki adnom. Mindjárt jövök.
- Azért ha úgy látod, szívesen megismerném a kis barátnődet - szólt még utána mikor felvettem a kabátom, és a cipőm.
- Nem biztos, hogy örülne neki, de majd megemlítem nála - nevettem fel, és magamba elgondoltam melyikkőjük lepődne meg jobban. Mami, vagy Kamilla. Szerencsére Kitti még beengedett, de eléggé szigorú szemekkel nézett rám. Miután pár szót eldumáltam a szüleivel a szobája felé vettük az irányt.
- Hol a jó égbe voltál két napig? - szegezte nekem a kérdést és szemei szinte villámokat szórtak felém. - Nem Ákosnál az tuti, szóval valami értelmes és hihető választ kérek, és ne hazudozz nekem lányokról!
- Nem mondhatom meg, de legyen elég annyi, hogy faaantasztiiikuus volt!! - magyaráztam.  - Életem legjobb hétvégéje volt Kitti és én olyan, de olyan...
- Hülye vagy!!! - kiabált rám mérgesen. - Megint visszamentél ahhoz, aki összetörte a szíved?
- Mi van? Istenem miért mindenki Szilvire gondol azonnal?
- Ki mindenki?
- A mami is azt hitte.
- Mert ő lenne logikus - tárta szét karját és mellém ült. - Noel kiről van szó?
- Nem mondhatom meg - kezdtem -, akármennyire is szeretném, nem lehet.
- De miért? Talán olyan, aki másik évfolyamba van? Vagy esetleg elsős?
- Ne kérdezősködj, mert akármennyire is szeretném, nem tehetem. Legyen elég annyi, hogy jó volt, és azt hiszem, szerelmes vagyok.
- Szerelmes? De hát... te nem lehetsz szerelmes másba - bukott ki belőle, amit kicsit furcsálltam, és nem is igazán értettem. - Vagyis, eddig mindent elmondtál, és most is megbízhatsz bennem.
- Tudom, de ez nem csak rám veszélyes, hanem a másik félre is. Értsd meg, nem lehet!
- Jó, rendben, de miből gondolod, hogy szerelmes vagy? Mióta ismered azt a lányt? Sosem mondtad, hogy bejönne neked valaki, vagy kavarnál valakivel - szomorodott el, amit kicsit furcsálltam. Kitti sosem viselkedett még így ezelőtt.
- Nem mondtam, mert nem voltam biztos a dolgomba, de már teljesen az vagyok. Miért vagy szomorú? Egy kicsit örülhetnél velem - böktem meg óvatosan -, most te sírsz? - lepődtem meg, ahogy a lány könnyes szemeibe néztem. Kitti azonban némán megrázta a fejét, és rekedt hangon így szólt.
- Jobb lenne, ha most elmennél. Köszönöm, hogy visszahoztad a szótárat, és ha gondolod, segítek neked holnap, mert biztos nem volt időd az angollal foglalkozni - lépett az ablakhoz és láttam, még mindig könnyes szemét törölgetni, ami eléggé kellemetlen volt. Nem annyira tudtam mit kezdeni vele mikor sír, és örültem, hogy ez nem sűrűn fordul elő.
- Köszi, de minden oké?
- Persze, persze, csak fáradt vagyok. Sokat tanultam ma, és...
- Haragszol rám? - fordítottam magam felé, és úgy örültem volna, ha belelátok a fejébe. Néha annyira bonyolultak a lányok.
- Nem haragszok, csak rosszul esik ez a titkolózás mikor mindent elmondunk egymásnak.
- Igen, és én tényleg szeretném, mert te vagy a legjobb barátom, de annyi bajt zúdítanék a nyakamba, és lehet a tiédbe is.
- Akkor ne mondd el tényleg. Örülök, hogy boldog vagy, és még meg sem köszöntem a pénteki táncot. Szerintem nagyon szuperek voltunk együtt.
- Az biztos. Király páros a miénk - szóltam és végre Kitti arcán is megjelent egy apró mosoly - De most lépek, mert a mami már kiakad. Holnap érted jövök, ahogy szoktam. Köszi, még egyszer a szótárat. Szeretlek Kitti. - öleltem át.
- Én is nagyon szeretlek Noel! - mondta, de ez mintha másképp hangzott volna, mint általában, ám úgy voltam vele biztos csak nehéz napjai vannak, és ezért ilyen érzelmes, így amilyen gyorsan csak tudtam hazamotoroztam. Egy laktató vacsora után aztán bevonultam a szobámba és nekiláttam a rengeteg leckének, amit a hétvégén kellett volna megtanulnom. A feladatok sokasága miatt még nyolc óra után is a könyveimet bújtam, és a kémia rejtelmeibe próbáltam elmerülni, mikor mami lépett be köntösbe és egy tányérral a kezébe, amin két almás pite volt.
- Hoztam egy kis sütit, hogy jobban fogjon az agyad. 
- Köszi, mami, de most nincs időm enni, meg már amúgy is vacsoráztam. 
- Egy kis édesség azért nem árt. Azt hittem amúgy, hogy már alszol. Olyan csöndben voltál. 
- Fogalmam sincs, mikor kerülök ágyba. 
- Lehet, ha nem járkáltál volna el, akkor most több időd lenne aludni - vetette oda és hangjából kivehető volt a szemrehányás a hétvégi távollétem miatt. 
- Igazad van mami, de ez a hétvége nem fog a tanulás rovására menni - néztem bele szemeibe. 
- Jó te tudod kisfiam, viszont akkor sem szeretném, ha egy kislány miatt elvesztenéd az eszed, és a jó jegyeidet. Tudod, hogy a szüleid is nagyon jó tanulók voltak. 
- Igen tudom - szóltem és mégiscsak kivettem egy süteményt a tányérból. Mikor beleharaptam az édes íz átjárt és annyira jólesett, hogy gyorsan felfaltam az egészet. 
- Hozzak még? 
- Nem, köszi. Isteni finom volt, viszont most tényleg koncentrálnom kéne. 
- Rendben. Mellesleg Kittike jól van? - szólt még vissza az ajtóból. 
- Igen, jól, bár kicsit fura volt, de gondolom, most olyan csajos napjai vannak. amitől kissé hisztisebb. De miért? 
- Csak mert az előbb beszéltem az anyukájával, aki azt tudakolta mit mondtál neki mikor ott jártál, ugyanis azóta megállás nélkül sír. 
- Micsoda? - Csodálkoztam. - Én nem mondtam neki semmit. Csak visszavittem a szótárat és már jöttem is haza. Fogalmam sincs, mi lehet a baja, de nem miattam van tuti. Akkor is sírós volt mikor odaértem. - Mondtam, de persze tudtam, hogy ez nem igaz. Kitti akkor akadt ki mikor megemlítettem neki, hogy van egy lány. 
- Értem Noel, de akármilyen szerelmes is vagy, ne forduljon elő, hogy hanyagolod a barátaidat. Főleg ne Kittikét. 
- Nem fogom mami - ígértem meg, mire kiment én pedig úgy gondoltam többet már nem tudok tanulni, és holnap amúgy is csak angolból írunk. Feltéve, ha jön Marika néni. Bár szívem szerint jobban örültem volna, ha Kamilla lenne velünk, és nem csak a dolgozat elmaradása miatt. Gyorsan megtusoltam és bebújtam ágyamba, de nem jött álom a szememre, ugyanis gondolataim Kitti körül forogtak. Mi történhetett, amiért így kibukott? Ennyire haragszik rám, amiért nem mondtam meg kiről van szó? Lehet attól fél, hogy elhanyagolom a barátságunkat? De ilyen sosem fordulhatna elő, hiszen sokkal fontosabb nekem, mint bárki más. Nélküle nem tudnék meglenni, és nem is akarok. Az óra ekkor fél tíz felé járt, én pedig nem bírtam ki és feltárcsáztam a lányt, aki álmos, és szipogó hangon szólt bele a telefonba. 
- Mit akarsz Noel? 
- Jól vagy? - érdeklődtem, mire egy pár perc csend és egy orrfújás után így válaszolt. 
- Igen, persze. Miért? 
- Mert az anyukád felhívta a mamit, hogy mi történt mikor ott voltam, mert azóta sírsz. 
- Basszus, nem gondoltam, hogy kihallatszik. 
- Szóval mi a baj Kitti? 
- Semmi, csak amit mondtam. Fáradt vagyok és...
- Azért nem szoktál sírni. Miért nem mondod meg nekem? Lehet, tudnék segíteni. Valaki megbántott, vagy valami történt, amiről tudnom kéne? 
- Nem, csak azt hittem barátok vagyunk, és....
- Kitti bármi lesz is, és akárkivel is jövök össze nekem te mindig is a legjobb barátom maradsz, és mindig is az egyik legfontosabb ember leszel az életembe. Érted ezt? 
- Igen, persze – válaszolta sírós hangon -, csak én... én.... 
- Nyugodj meg, nagyon kérlek! - csitítottam és mikor tudtam nincs más választásom egy nagy levegő után belekezdtem. - Holnap elmesélem az egész hétvégét jó? Megígérem, hogy elmondok mindent, ami velem történt. Így jó lesz? Nem fogok titkolózni, ha ez ennyire rosszul esik, csak kérlek, ne sírj, mert annyira rossz hallani, és rossz, hogy nem tudlak megvigasztalni. 
- Nem kell elmondanod, ha nem akarod. Nem fogok rád kényszeríteni semmit. Majd elmondod, ha úgy gondolod. Viszont most jobb lenne, ha leraknánk. Jó éjt Noel. 
- Jó éjt Kitti, holnap érted megyek. Szia. 
- Szia - köszönt el, ezután lerakta a készüléket, én pedig addig agyaltam azon, hogy holnap mit fog Kitti szólni a hétvégémhez, míg álomba zuhantam. 


2018. augusztus 7., kedd

🎒👜 8. Fejezet 🎒👜


Kamilla

A telefonom csörgésére ébredtem. Álmos szemekkel kikotortam a táskámból. Jázmin keresett. Bár semmi kedvem nem volt vele beszélgetni, egy nagy sóhaj után a fülemhez vettem a készüléket.
- Jó reggel Kamilla. - Hallottam kedves hangját. - Remélem nem ébresztettelek fel.
- Nem, már fent voltam. - Füllentettem. - Mit szeretnél?
- Tegnap este egyik pillanatról a másikra leléptél, én pedig nem tudtam merre vagy. Szerettem volna beszélgetni veled. Maja azt mondta, hogy hazamentél, mert Csongorral kellett beszélned.
- Ó igen. - Jutott eszembe. - Igen, úgy volt, de aztán nem lett belőle semmi, mert mégsem ért rá.
- Kár. - Szólt szomorúan. - Kíváncsi lennék mikor ér rá, vagy esetleg mikor ér haza.
- Nem tudom, de valószínű a jövő héten. Viszont ha ma beszélek vele, mindenképpen megmondom, hogy hívjon fel téged is. Rendben van? - Kérdeztem vissza. Egy kicsit megijedtem, ugyanis Noel felébredt és a vállamat kezdte puszilgatni. Magamban hálát adtam, hogy volt annyi eszem, hogy magamra kaptam a köntösöm.
- Jó, köszönöm. Eléggé hiányzik, és tudom, hogy sokat dolgozik, de azért jó lenne hallani a hangját.
- Megértem, és ígérem, hogy megemlítelek téged is.
- Köszi Kamilla. Amúgy ha gondolod, valamikor összehozhatnánk egy találkozót.
- Majd meglátom, mikor érek rá, de feltétlen. Most ha nem haragszol, dolgom van. - Mondtam, hiszen Noel egyre követelőzően próbálta birtokba venni testem.
- Oké, akkor vigyázz magadra. Minden jót. - Köszönt el, én pedig kinyomtam a telefont.
- Ki volt az? A pasid?
- Nem, a húga.
- Mit akart ilyen korán? - Érdeklődött, és egyre közelebb húzott magához.
- Korán? Noel, mindjárt dél. Még sosem aludtam ennyi ideig. Basszus egy csomó papírmunkám van, neked pedig ideje lenne hazamenni. - Álltam volna fel, de a fiú visszahúzott maga mellé.
- Tényleg kidobsz? - Nézett rám azokkal az ellenállhatatlan barna szemeivel, és olyan jóképűnek tűnt, ahogy haja össze-vissza keretezte arcát.
- Hova gondolsz? Csak rengeteg a dolgom, neked pedig tanulnod kéne.
- Jó ég, még csak szombat van. Soha nem tanulok szombaton. - Forgatta meg szemét. - Te mit szoktál csinálni szombaton?
- Elvégzem a papírmunkámat, és megejtem a nagy bevásárlást. - Vontam vállat, és végre kimásztam az ágyból. - De legelőször megtusolok.
- Jó ötlet. - Ugrott ki azonnal, és a vendég fürdő felé követett.
- Noel, nem fogunk együtt tusolni.
- De miért nem? - Jött közelebb, és örültem, hogy felvette alsóját. Sajnos be kellett látnom, hogy reggel is ugyanolyan vonzó, mint tegnap este, én pedig alig tudtam elszakítani szemem testalkatától.
- Talán azért, mert te nem fogsz itt tusolni. Felöltözöl, utána pedig gyorsan hazamész. A szüleid tiszta idegek lehetnek már. Nem hívtak még?
- Nem, de hidd el, nem idegesek, mert ismernek már annyira, hogy ha hétvégén nem alszok otthon, akkor Kittinél vagy Ákosnál töltöm az éjszakát.
- Nagyon megbíznak benned.
- Igen, cserébe jól tanulok, és hétköznap rendes fiú módjára viselkedem.
- Azért csak hívd fel őket. Addig én felszaladok tusolni, és átöltözni. - Léptem volna ki, de magához húzott és forrón megcsókolt. Nem ellenkeztem. Végre senki előtt nem kellett megjátszanom magam, és teljes mértékben kimutathattam, hogy mit érzek iránta. Szorosan átfogtam a nyakát, ő pedig lassan az ágy felé hátrált.
- Noel, fürödnöm kell, neked pedig telefonálni! - Toltam el picit magamtól, de a szavaim üres fülekre találtak. Azonnal felkapott, és már csak arra eszméltem, hogy újra az ágyon fekszünk és Noel próbálja lehámozni rólam köntösöm. Annyira gyengéd volt, hogy egyszerűen nem tudtam ellenállni neki, és már majdnem belemelegedtünk volna a dolgokba, mikor egy ismeretlen dallam ütötte meg a fülem.
- Mi ez?
- A telefonom, de nem érdekes. - Suttogta.
- De érdekes! - Ültem fel. – Lehet, hogy a szüleid.
- Csak Kitti és...
- Na jó, figyelj! - Emeltem meg hangom. - Most azonnal felveszed a telefont. Kitalálsz valamit Kittinek, ezután azonnal hazatelefonálsz. Megértetted? Világos voltam, Noel? Mire letusolok már felöltözve vársz a konyhába, oké?
- Jó, de most miért lettél ilyen? - Nézett rám kérdőn. Láttam, hogy rosszul esnek neki a szavaim, de tudtam, keménynek kell lennem, és nem érezheti, hogy hatalma van felettem.
- Mert nem akarlak bajba sodorni. - Tártam szét karom, ezután felszaladtam a lépcsőn és meg sem álltam a fürdőig. Jó érzés volt a kellemes vízsugár alatt állni, miközben igyekeztem kicsit kifújni magam. Próbáltam nem arra gondolni mekkora hibát követtem el tegnap éjszaka, és reméltem, hogy felnőtt módjára tudjuk majd kezelni a kapcsolatunkat. Már ha ezt az egy éjszakát kapcsolatnak lehet nevezni. Persze hiába is akartam tagadni, fantasztikus volt, és legszívesebben annyiszor megismételném, amennyiszer csak lehet. Teljesen tisztában voltam azzal is, hogy Noel teljesen elcsavarta a fejem, és egyre mélyebbre estem általa a szerelemnek nevezett gödörbe. Eldöntöttem, hogy nem agyalok a jövőn, és egyelőre csak sodródom az árral. Engedem, hogy egy kicsit boldog legyek. Elvégre ennyi nekem is jár.
- Bocsi, de én.... - Lépett be váratlanul Noel a fürdőbe. - Azt a rohadt! - Csúszott ki száján mikor végigmérte meztelen testem.
- Noel, minek jöttél fel? Menj ki! - Toltam le, de mint az előbb, természetesen az ellenkezőjét tette annak, amire kértem. Miután egy ruhadarab sem volt rajta, belépett mellém a fülkébe. Igyekeztem mérges tekintettel nézni, és inkább hátat fordítottam neki.
- Most mérges vagy rám? - Érdeklődött, de én továbbra is tettem a haragosat. - Kami ne már, nekem is illik letusolni, hiszen nem lehetek melletted büdös. Tegnap este pedig nem volt időm. Teljesen más dolgom volt. - Ölelte át derekam és lágyan a nyakamba csókolt, és én éreztem kezdek újra beindulni.
- Beszéltél a szüleiddel? - Fordultam felé, és felnéztem rá. Haja vizesen tapadt fejére, testéről pedig folyt a víz. Túlságosan is vonzó látványt nyújtott, és magassága miatt sokkal többnek tűnt jelenlegi koránál.
- Igen, beszéltem, és Kittivel is. Az egyiknek azt mondtam Kittinél aludtam, Kittinek pedig azt, hogy egy csodálatos éjszakán vagyok túl.
- Hogy mi van? - Ütköztem meg. - De ugye nem mondtad el, hogy én...
- Hova gondolsz? Nem vagyok idióta.
- Ne haragudj, csak nem akarom, hogy bárki is rájöjjön arra, ami köztünk történik.
- Ne félj! - Nyugtatott meg, és óvatosan. - Ők a legjobb barátaim, akiknek akármit elmondhatok.
- Ők? - Akadtam fenn.
- Ákos és Kitti.- Magyarázott. – Kami, valakinek muszáj lesz elmondanom, mert ez olyan élmény, amit nem tudnék magamba tartani. Ez egyszerűen baromi jó volt, és én boldog vagyok. Boldog vagyok veled Kamilla, és ez az egész.... nem tudom. Mi lesz most velünk?
- Ez az, amit én sem tudok. - Szóltam csendesen.
- Ugye nem bántad meg? - Emelte fel óvatosan fejem. - Mert én egy cseppet sem érzem úgy, hogy hiba lenne, amit tettünk. Hiszen csak a vágyunk irányított.
- Nem bántam meg Noel, de nem engedhetem meg, hogy befolyásoljanak az érzelmeim. - Fogtam meg kezét, ő pedig egyre szomorúbban nézett rám. - Minden sokkal könnyebb lenne, ha nem lennél ilyen fiatal, és nem tanulnál abban az iskolába ahol én dolgozom.
- Akkor átiratkozok máshova!
- Ez nem ilyen egyszerű, én...
- Kamilla én sokkal többet érzek irántad, mint szimpla vágy. Nekem nem csak szex volt a tegnapi.
- Nekem se, ezt elhiheted, de értsd meg az én álláspontomat is.
- Jó, és akkor mi lesz? Ennyi volt? Egy éjszaka és kész?
- Nem, nem ezt mondtam, csak annyit, hogy....
- Szerintem inkább ne mondj semmit! - Nyomott hirtelen a kabin falának és szenvedélyesen megcsókolt. De mielőtt komolyabb dolgot is tettünk volna megnyitottam a hideg vizet. Noel felszisszent.
- Hűtsd le magad!
- Na ne már! Most hova mész?
- Én már kész vagyok! Siess te is, addig összeütök valami reggelit. - Kacsintottam rá, majd gyorsan kiléptem a fürdőből magára hagyva a fiút. Magamra kaptam egy csőszárú farmert és egy melegebb pulóvert. Kint még mindig hideg volt. Arra gondoltam, hogy ha Noel hazamegy, begyújtok a kandallóba, és a papírmunka után előveszek egy jó könyvet. Mire leért a konyhába, már széles mosollyal vártam.
- Mit kérsz reggelire?- Léptem a hűtőhöz. - Bár már dél is elmúlt, szóval gyorsan összeütök egy ebédet. Mi a kedvenc ennivalód?
- Bármit megeszek. - Vont vállat. - Szeretsz főzni?
- Ha Csongor itthon van, mindig főzök, de ha nem, akkor általában csak rendelni szoktam.
- Felőlem az is lehet, bár arra gondoltam, hogy jó lenne ha elugranék a motoromért. A Malibu előtt hagytam, és eléggé féltem.
- Elviszlek, ha gondolod. Legalább bevásárolok utána.
- Nem volna gáz?
- Miért lenne az?
- Nem félsz, hogy meglát a nagymellű pultos csaj? - Kérdezte félve, mire megcsóváltam a fejem.
- Jázminnak hívják, és nem fog meglátni, mert ha este dolgozott, akkor ma biztos nem. Na, kapd össze magad és indulás. - Léptem volna az előszoba felé, de megállított.
- Mikor találkozunk legközelebb így?
- Nem tudom, de majd megpróbáljuk összehozni. A jövő héten Csongor már itthon lesz, és nem tudom, hogy mennyi ideig marad. Lehet már karácsonyig nem lesz üzleti útja.
- Akkor megoldjuk máshol. Én rugalmas vagyok. - Villantotta rám kisfiús mosolyát.
- Megbeszéljük. Gyere! – Sürgettem. Majd kocsiba pattantunk és meg sem álltunk a szórakozó helyig. Noel örömmel nyugtázta, hogy még megvan a járgánya, és miután egy gyors csók után elköszöntünk, elindultam bevásárolni.
A délután munkával telt, ami jól is jött, hiszen a sok feladat miatt nem volt időm kettőnkön agyalni. Csak élveztem a csendet, és örültem, hogy senki nem zavar. Csongorral is beszéltem pár szót, és biztosított róla, hogy hétfőn este már itthon lesz. Kicsit elfogott a bűntudat, hiszen máskor örültem volna ennek a hírnek, de most rosszul esett. Az idő már este hat körül járt, én pedig a kedvenc könyvemmel töltöttem az időt, amikor csöngettek az ajtómon. Furcsálltam, hiszen nem vártam vendégeket. Óvatosan kinyitottam, és nagy mosollyal konstatáltam, hogy az ajtóban Noel áll, hátizsákkal a kezében.
- Te meg mit keresel itt, és mi ez a táska?
- Segítened kell! - Hallottam pánikba esett hangját.
- Valami baj van?
- Bemehetek?
- Persze gyere, de mi a baj? - Csodálkoztam, és még mindig nem állt össze a kép.
- Tudod, otthon tanultam, és rájöttem, hogy nem értem az angolt. Segíthetnél benne. Ha pedig elhúzódik, itt aludhatnék nálad.
- Ezt most te sem gondolod komolyan, ugye? - Fontam karba kezem, és biztos voltam benne, hogy ez csak kamu duma. - Noel te okos vagy, és...
- De dogát írunk a jövő héten, én meg nem értem ezeket a... külföldi szavakat, és...
- Amiket csak tanulni kéne! Leülsz és beseggeled.
- Akkor nem segítesz? - Nézett rám, olyan kiskutya szemekkel, amiknek nem tudtam ellenállni. Sötét farmerja és sötét pulóvere nagyon jól állt neki, én pedig teljesen elvesztettem a józan ítélőképességemet.
- Vedd elő. - Sóhajtottam fel, és mikor kétértelmű válaszomnál kajánul mosolygott, gyorsan hozzátettem. - A könyveidet, te hülye!
- Értettem Tanárnő. - Nevetett fel, és úgy tett, ahogy mondtam. A gyanúm beigazolódott, hiszen Noel tökéletesen tudta a feladatokat, mégis úgy tett, mint aki nem ért belőle egy kukkot sem. Miközben magyaráztam, éreztem, hogy alig bírja visszatartani a nevetését, én pedig egy kis idő után meguntam.
- Gondolom, jó érzés átverni a másikat!
- Miről beszélsz?
- Arról, hogy egy kitűnő tanuló nem szorul magyarázatra, és te csak a bolondját járatod velem, már lassan két órája. Inkább menj haza! - Álltam fel, és elővettem egy üveg vizet. Legbelül mérges voltam rá, és rosszul esett, hogy az érzelmeimen keresztül totál hülyét csinált belőlem.
- Sajnálom. - Hallottam hangját a hátam mögül. - Igazad van, nem a feladattal volt a baj, csak amikor hazaértem rájöttem, hogy nagyon hiányzol. Nem akarom, hogy ennek a napnak vége legyen. Valami indokot kellett találnom, mert attól féltem, ha csak úgy benyögöm, hogy megint veled akarok lenni, elküldesz a búsba. A mamának azt mondtam Kittivel tanulok holnap, és ma este moziba megyünk. Szóval valószínű nem alszok otthon. Ne haragudj rám Kamilla. - Állt fel és tekintetében őszinte sajnálatot láttam. - Annyira édes vagy mikor magyarázol, és olyan gyönyörű.
- Noel, ne csináld.
- Kami, szeretném veled tölteni az éjszakát! - Ölelt szorosan magához, arcunk pedig egyre közelebb került egymáshoz. - Aludhatok újra veled?
- Nem!
- Nem lesz semmi baj! Mindent bebiztosítottam, és már csak a te válaszodra van szükségem.
- Nem gondolnám, hogy ez helyes.
- Miért ne volna az?
- Talán, mert te még csak tizenhét éves vagy, és egy gyerek.
- Már megint ez a baromság! - Mérgelődött.
- Ez az igazság! Mégis mit vársz, hogy idejössz, hülyét csinálsz belőlem, és majd szétteszem a lábam? Hogy képzeled ezt?
- Oké, hülye ötlet volt, de más nem jutott eszembe. Veled akarok lenni, mert azt érzem, ha otthon lennék, beleőrülnék a hiányodba.
- Nem is ismersz.
- Akkor engedd meg, hogy megismerjelek. Csak adj egy esélyt! Tudom, hogy félsz, és próbálod ésszerűen felfogni a dolgokat, de itt csak ketten vagyunk. Senki nem lát meg, és viselkedhetnénk természetesen is.
- Ez az egész dolog nem természetes! - Csattantam fel kicsit jobban, mint szerettem volna.
- Jó, akkor hazamegyek! - Borzalmasan szomorúan tűnt, és rájöttem én sem bírnám elviselni, ha egyedül hagyna. Elvégre igaza van, és itt senki nem láthat meg minket.
- Maradj!
- Tessék? - Csillant fel barna szeme.
- Azt szeretném, ha itt maradnál, és velem töltenéd az éjszakát! - Fogtam meg kezét, és kivettem belőle táskáját. - Nem akartam kiabálni, csak az egész zavaros, és jól mondtad, félek.  De nem akarom elveszíteni azt, ami kezd kialakulni közöttünk. Maradj velem ma este, és ismerjük meg egymást.
- Köszönöm! - Kapott fel, és forrón megcsókolt. Egy laktató vacsora után aztán bekuckóztunk a televízió elé, és a kandalló tüze mellett beszélgetni kezdtünk. Nagyon sok témát érintettünk, és percről percre meglepett az intelligenciájával és a humorával. Tetszett, hogy ő is érdeklődik irántam, és boldogan meséltem neki a gyerekkoromról, az álmaimról, és még a Csongorral való kapcsolatomról is. Mellette teljesen felszabadultam, és még az időérzékem is elvesztettem. Csodálkozva vettem észre, hogy bőven elmúlt éjfél is, így újra együtt álltunk a zuhany alatt, és az ágyba bújás előtt a víz alatt is szenvedélyesen estünk egymásnak.

2018. július 23., hétfő

🎒👜 7. Fejezet 🎒👜


Kamilla

Csak szívtam a cigarettát, és egyre idegesebb lettem. Nem is kellett volna eljönnöm erre a bálra, és...
- Kamilla. - Hallottam Noel hangját a hátam mögül.- Kamilla nem jössz be? Eléggé hideg van.
- De, csak elszívom ezt. - Mutattam a kezembe parázsló rudacskára. - Menj be, mindjárt kezdődik az előadás. 
- Nem tudtam, hogy dohányzol. 
- Nem is, csak ha kicsit ideges vagyok. - Szóltam, és biztos voltam benne, ezzel elárulom magam. 
- Szóval ideges vagy. Miért, miattam? 
- Noel, ne képzelődj! - Nevettem fel, de ez inkább kínos volt, mint vidám. 
- Ez nem képzelgés, láttam, hogy milyen zavarba jöttél mikor rád néztem. - Emelte rám tekintetét, én pedig nem tudtam mit kéne mondanom, csak elvesztem a barna szempárban.  - Tudod, hogy igazam van. 
- Hagyjuk. - Kaptam észbe, és elindultam a kicsit arrébb lévő kuka felé, hogy kidobjam a majdnem leégett cigim, de Noel oda is követett. A kuka a lámpafénytől távol állt, jótékony homály fedte. Még egy pár slukkot próbáltam szívni, de Noel jelenléte egyre jobban zavart.
- Kérsz egy szálat? - Jutott eszembe, és felé kínáltam a dobozt, de ő csak a fejét ingatta.
- Nem dohányzom. - Vágta rá riadt tekintettel. - Persze egyszer Ákossal kipróbáltuk, de utána iszonyúan fájt a fejem, és sokáig köhögtem. Meg a mama is megérezte és eléggé nagy balhét csapott.
- Okos fiú vagy! Nem is jó ez. - Mosolyogtam rá, és legszívesebben beletúrtam volna a göndör hajába.
- Szerinted mégis gyerekes vagyok.
- Kérlek, ne kezdjük el megint. - Sóhajtottam fel, és elnyomta a hamuzóban dohányom martalékát. - Te is tudod, hogy mire értettem.
- A műsor után lesz egy tánc, és mindenkinek egy tanárral kell táncolni. Én téged írtalak a papírra. Szóval ne lepődj meg, ha odamegyek hozzád és felkérlek. Remélem, elfogadod.
- Miért engem választottál? - Csodálkoztam, de legbelül borzasztóan jól esett. - Rengeteg női kolléga közül válogathattál volna.
- De én csak téged akarlak, és így legalább egy kicsit közelebb kerülhetek hozzád, átölelhetlek, és talán.. - jött egyre közelebb és átfogta a derekam. A sötétben senki nem látott minket, és reméltem Noel sem veszi észre, mennyire gyorsan ver szívem. - érezhetem az illatodat.
- Jobb lenne bemenni. - Néztem fel rá, de éreztem, hogy beleolvadok karjaiba. Ajkunk csak pár centire volt egymástól, és talán engedtem volna neki, ha a távolból nem halljuk meg Kitti hangját.
- Noel merre vagy? - Kiáltotta nagy hangerőn. - Pásztor Noel hol vagy?
- Úgy hallom, hogy Kitti téged keres. - Szóltam és igyekeztem eltávolodni tőle, de erős kezei nem engedtek.
- Nem érdekel, itt nem láthat meg.
- De erre tart! – Bepánikoltam. Ekkor már Noel is felfogta a dolgokat, és gyorsan a lány elé indult, akinek még jól hallottam a szemrehányó szövegét, miközben együtt bementek a terembe. Tudtam, hogy nekem sem ártana beindulnom, de inkább rágyújtottam még egy szálra. A hideg cseppet sem zavart, inkább jótékonyan hatott túlfűtött testemre. Már megint gyenge voltam, és ő majdnem kihasználta egy újabb csókkal. Képtelen vagyok a közelében normálisan viselkedni. Vajon mi lesz, ha táncba visz, én pedig elárulom magam a többiek előtt? Jobb lett volna nemet mondani neki, de a szívem legmélyén vágytam is arra, hogy újra hozzám érjen.
A cigaretta után még időben érkeztem, így szerencsére senkinek nem tűnt fel, hogy később ülök a helyemre. Egyedül csak Maja nézett rám kérdőn, de azt hazudtam, hogy Csongorral beszéltem telefonon és egy kicsit elhúzódott. Az igazgató beszéde után következtek azoknak a kollegáknak a tánca, akik a tanári tánckörben szerepelnek. Maja többször is nógatott, hogy jelentkezzünk, de biztos voltam benne: nincs az a pénz, hogy én szerepeljek nagy közönség előtt. Utána versek, egyéb énekek, és még több unalmas beszéd jött.
- Mikor táncol már az osztályod? - Súgtam oda neki.
- A végén. Ők a műsor fénypontja, így ők is zárják. Jobb lett volna, ha az elején vannak, de nem én állítom össze a műsorrendet. - Mondta csendesen, miközben mindkettőnknek kitöltött egy-egy pohár bort. A beszédek általában az iskola körüli dolgokról és Vörösvárról szóltak. A polgármester beszámolt a város terveiről, és hogy hogyan veszik be ebbe az iskola épületét. Miközben próbáltuk hallgatni, asztalszomszédaimmal társalogtunk csendben. Péter és Gábor nagyon kedvesek voltak és végig figyeltek arra, hogy poharunk sosem legyen üres. Pár perc csend után aztán végre megjelent Maja osztálya, és még az évfolyamból pár tehetségesebb táncos. Noel és Kitti a társaság közepén helyezkedett el, és igazán jól mutattak együtt. A lányokon habfehér, csillogó testhezálló ruha, a fiúkon elegáns öltöny volt.
- Azt hittem, a lányok koszorúslány ruhában lesznek. - Néztem Majára.
- Úgy volt, de leszavazták. Azt mondták nem akarnak nagy ruhát, és inkább megvarratják a sajátjukat, mert ezeket még máskor is felvehetik. Mondjuk a kölcsönzős tényleg nagyon drága volt, és van pár gyerekem, aki tuti nem vigyázna rá úgy, mint a sajátjára.
- Nagyon csinosak. - Futottam végig a többieken is, miközben a lágy zenére elkezdődött a keringő.
- Igen, és olyan tehetségesek. Komolyan, olyan büszke vagyok rájuk, mert három év alatt nem csak azt értem el, hogy rendesen tanuljanak, hanem hogy részt vállaljanak a legtöbb rendezvényből is.
- Jó pedagógus vagy, Maja. - Dicsértem meg és csendben összekoccintottuk a poharainkat. Noel és Kitti csak úgy suhant a parketten és látszott rajtuk, hogy nagyon összeszokott párost alkotnak, akiknek minden mozdulatából sugárzott a harmónia. Alig bírtam betelni a fiú látványával. Az elegáns ruha nagyon jól állt rajta. Testalkata korántsem volt olyan izmos, mint Ákosé, de vállain, és mellkasán néha megfeszült az ing. A zene egyre halkabb lett, a végén mindenki meghajolt, és a diákok az asztalok közé siettek.
- Kíváncsi vagyok, engem ki kér fel, bár van egy sejtésem. - Kuncogott Maja és ekkor Ákos lépett oda Kitti és Anita társaságába. Kitti Pétert, Anita Gábort kérte fel, Ákos pedig Majat. Mögöttük Noel toporgott.
- Tanárnő, táncolna velem? - Kérdezte és rám emelte csillogó tekintetét. Egy pillanat alatt zavarba jöttem, de nem akartam pácban hagyni, így elfogadtam a meghívást, és boldogan csúsztattam kezem az övébe. Csendben a parkettre vezetett és a fülembe suttogta.
- Remélem, hogy tudsz keringőzni. Nyugi, ha nem, akkor is óvatosan vezetlek majd.
- Képzeld, tudok. - Néztem fel rá. -  Éppenséggel szeretek táncolni, és sosem volt gondom ezzel. Persze már régen keringőztem.
- Akkor pont itt volt az ideje. - Bólogatott és kezét a csípőmre csúsztatta. Érintése helyén úgy éreztem, felforr a testem, és bármennyire is igyekeztem az ütemre figyelni, végig az járt a fejemben, milyen jó, hogy ilyen közel vagyok hozzá. Nagyon jó táncos volt, és nem éreztem kellemetlenül magam a karjai között.
- Mit csináltok a buli után? Maradtok még? - Kérdeztem, és reménykedtem, hogy maradnak még kicsit.
- Igazából arra gondoltunk páran, hogy a tiszteletkörök után átmegyünk a Malibuba. Az egy koktélozó. Tudod hol van?
- Igen, a párom húga a csapos. - Meséltem és furcsa volt előtte kiejtenem ezt a szót. – Lehet, hogy ismered is. A haját mindig hosszan befonva hordja, és...
- Jó nagy mellei vannak. - Csúszott ki a száján, nekem pedig nevetnem kellett ezen.
- Látom, rátapintottál a lényegre.
- Bocsi, csak nekem nem a haja tűnik fel először. - Pirult bele.
- Semmi baj, elvégre tényleg elég jól megáldotta az Isten. A mázlista.
- Azért te sem panaszkodhatsz. Most is hihetetlen gyönyörű vagy.
- Köszönöm, te is jól nézel ki így elegánsan.
- Reméltem, hogy tetszek majd neked. Szeretném, ha táncolnál még velem.
- Nem hiszem, hogy lesz rá alkalmunk.
- Pedig lehetne, ha akarnád. Ha akarnád, sokkal több is lehetne kettőnk között. - Hajolt közelebb és forró leheletét éreztem a fülemen, ami átjárta az egész testemet. - Olyan boldog lehetnél mellettem, mint senki más mellett.
- Noel, fejezd be! - Léptem kicsit távolabb, de újra közelebb húzott magához, és sokkal szorosabban fogott. - Nem tehetünk semmi olyat, amivel bajba sodorhatjuk magunkat.
- De hát semmit nem teszünk, csak táncolunk Kami. - Nézett rám ártatlan szemekkel, mintha nem tudná, hogy miről beszélek. Jobbnak láttam, ha nem szólok  többet, csak hagyom, hogy vezessen a zene ütemére. Magamban elgondolkoztam, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha csak pár évvel lenne idősebb. Akkor biztos nem kellene ennyire figyelnem a viselkedésemre, és a szavaimat sem kellene megválogatnom. Elengedhetném magam és minden annyira jobb lenne. A zene leállt, én pedig újra belenéztem barna szemeibe.
- Köszönöm a táncot Noel.
- Én is köszönöm, hogy elfogadtad. - Szólt, és egy puszit nyomott arcomra. - Egy élmény volt. Most megyek átöltözni. Ha esetleg nem látnál, akkor a Malibuba mentünk.
- Rendben, de nem fogok utánad mászkálni. - Mondtam, és már éppen leültem volna a helyemre, amikor Péter felkért egy táncra. A vállam fölött láttam, hogy barátnőm is partnert váltott. Táncosommal sok érdekes témát érintettünk, és tetszett, hogy az utóbbi hetekkel ellentétben, nem próbált meg nyomulni. Péter után több munkatársammal is táncoltam, és egyre jobban éreztem magam. Persze rosszul esett, hogy Noelék leléptek, de igyekeztem elhessegetni a rossz érzéseimet. Egy gyors zene után végre leülhettem a helyemre és magamhoz vettem egy kis frissítőt. Maja is akkor ült mellém, de láthatóan nem volt jó kedve.
- Mi a baj? - Néztem rá kérdőn.
- Semmi kedvem itt lenni. Legszívesebben hazamennék, de örülök, hogy te jól érzed magad.
- Képzeld még a nagyfőnök is felkért. - Újságoltam, de sajnos ettől sem lett jobb kedve.
- Engem is, és folyamatosan azt ecsetelte, hogy nagyon figyeljek az osztályomra, mert a harmadik félév nagyon beleszámít a felvételibe. Istenem, mintha nem mondanám el nekik minden nap, hogy mennyire fontos a továbbtanulás, és hogy az életük múlik az átlagukon.
- Csak jót akar.
- Igen, tudom, de akkor is rossz, mert az én osztályomnak volt tavaly is a legjobb átlaga. Bocsi, nem akartam elrontani a kedved. Lehet, hogy hazamegyek. De te érezd jól magad.
- Hé, van egy ötletem. - Villant be. - Mi lenne, ha elmennénk a Malibuba és meginnánk pár koktélt. Benne vagy?
- Komolyan mondod? - Csillant fel szeme és örültem, hogy tetszett neki az ötlet.
- Igen. Mehetünk?
- Persze. Imádok koktélozni.
Kocsiba pattantunk, és meg sem álltunk a koktélbárig. A hangulat nagyon jó volt, ami annak volt köszönhető, hogy egy helyi dj koncertezett. Azonnal a bárpult felé vettük az irányt, ahol Jázmin azonnal ránk ismert.
- Kamilla, szia! - Köszöntött és kedvesen rám mosolygott. - Milyen csinosak vagytok.
- Köszi, éppen iskolai bálról jöttünk át.
- Unalmas volt a buli? - Érdeklődött, én pedig bólogattam. - Nem beszéltél a tesómmal?
- De ma beszéltem vele, és minden jól alakul a munkában.
- Akkor jó. Remélem, hamarosan látom.
- Én is, hidd el. Amúgy ő itt a barátnőm, Maja.
- Már ismerjük egymást. - Szólt a barátnőm, és miután párszót beszélgettek kikértük a szokásos kedvenc koktéljainkat. Egy pici boxban ültünk le. Szememmel azonnal Noeléket kerestem. Kicsit csalódott voltam, hogy nem látom, de reménykedtem, hogy csak kint vannak az udvaron.
- Jázmin nagyon kedves. - Kezdte barátnőm és egy nagyot kortyolt italából. - Bár engem tuti idegesítene, hogy folyamatosan kérdezget.
- Na igen, nem is járunk össze sokat. - Húztam el a szám, és ekkor megláttam Noelt sörösüveggel a kezében a parketten. Rózsaszín ingét feltűrte és látszólag nagyon jól szórakozott az előtte vonagló lánnyal. Igyekeztem elszakítani tekintetem róla, de borzaszóan rosszul esett, hogy mással látom.
- Nem megyünk táncolni? – Érdeklődtem
Noelék nem vettek észre, de nem is ez zavart, hanem az előtte tekergőző lány látványa, aki láthatóan odáig volt érte. Próbáltam csak Majára figyelni, akivel nevetgéltünk, és egyre jobban éreztem magam. Még az sem érdekelt, hogy Jázmin vádló pillantásokat lövellt felém, és tudtam, holnap az első dolga lesz, megosztani Csongorral a kicsapongásomat. Éjfél tájban Maja kicsit pihenni akart, így leültünk a boxunkba. Szememmel újra Noelt kerestem, de sehol sem találtam. Elnézést kérve barátnőmtől az udvar felé siettem. A szívem nagyot dobbant, amikor megláttam a fiút, ahogy előre hajolva ül egy padon. Kezében újabb üveggel. 
- Noel jól vagy? - Siettem hozzá és leültem mellé a padra. 
- Kami te meg mit keresel itt? - Emelte rám szép szemeit, amik kicsit ködösen csillogtak. 
- Hol vannak a többiek? 
- Ákos elment Anitával, Kitti meg fáradt volt és hazament, én pedig... fogalmam sincs. Táncoltam egy elsős csajjal, aki azt mondta, hogy elmegy a mosdóba, de már fél órája nem jött vissza. Én meg úgy gondoltam nem érdekel, és inkább kijövök levegőzni. Eléggé fáj a fejem. 
- Sokat ittál!  - Állapítottam meg. 
- Nem, nem vagyok részeg, csak egy kicsit jobban éreztem magam. De teljesen tudatomnál vagyok, és mindenre emlékszek. Láttalak amúgy, csak a szónoklataid után nem mertem odamenni. Istenem szétmegy a fejem! Nincs nálad egy Advil vagy valami? 
- Nincs. Mondd, meddig engedtek el a szüleid? - Ugrott be, hiszen elég késő volt már. 
- Nem volt róla szó, hogy mikor megyek, de azt hiszem jobb lesz, ha most. A motorom elől van, és..
- Hé, így nem ülhetsz rá! - Álltam fel és visszahúztam a padra. - Nem engedem meg, hogy így vezess, hiszen ittál. 
- Te hogy jöttél el? 
- Majával, de már én is szeretnék hazamenni. - Szóltam és bevillant egy dolog. - Várj meg itt, mindjárt jövök! 
- De hova mész? Ne hagyj egyedül. 
- Nyugodj meg, és várj! Fél pillanat és itt vagyok. - Simogattam meg arcát ő pedig belepuszilt a tenyerembe. Egy félmosoly után beszaladtam Majahoz, és azt hazudtam neki, hogy Csongor most hív és haza kell mennem, mert csak most ér rá. Maja megértette és mivel láttam, hogy jól szórakozott pár számomra ismeretlen emberrel, otthagytam. 
- Már itt is vagyok. Gyere. 
- Hova megyünk? 
- Először is, mivel nem lakok messze elsétálunk haza, és nálam kicsit rendbe szeded magad. Beveszel egy gyógyszert, és rengeteg vizet iszol. Nem akarom, hogy a szüleid így lássanak meg. 
- Nem akarok kellemetlenkedni. - Kérette magát, de addig nógattam, míg elindultunk a sötét utcán. Jó érzés volt egymás mellett menni, és nem ellenkeztem, amikor óvatosan megfogta a kezem. A koktélozótól pár utcányira laktunk, de iszonyúan fáztam, mire beléptünk az ajtón. Gyorsan lekabátoltunk és a konyha felé indultam. 
- Mindjárt keresek egy gyógyszert. - Szóltam Noelnek, aki tátott szájjal bámulta a berendezéseinket. 
- Hihetetlen, hogy itt laksz. Ez valóságos palota. Nagyobb a házatok, mint Ákoséké, pedig az övékénél még sosem láttam pazarabbat.
- Köszi. Ha gondolod, a kanapéra is leülhetsz a nappaliba. Mindjárt viszem a vizet, és a gyógyszert. 
- Inkább megvárlak itt. - Ült le az egyik székre és figyelmesen nézett, ahogy a fiókban keresgélek.  
- Ahogy gondolod. Tudod, nekem nem is kéne ilyen hatalmas ház. Szerintem teljesen felesleges, hiszen alig használom ki. Lent van egy nappali, vendég szoba, és vendég fürdő. Fent pedig a háló, gardrób, egy nagyobb fürdő és egy szoba, ami majd valamikor a gyereké lesz. Kint pedig van egy nagy füves udvar és egy medence. De azt ilyenkor nem szoktunk használni. 
- Én azért eltudnám tölteni itt az időmet. Főleg veled. 
- A ti házatok is barátságos. A szüleid mivel foglalkoznak? Még sosem mesélted. - Érdeklődtem, és végre megtaláltam a keresett pirulát. De amikor a vizet töltöttem ki, Noel mögém lépett és váratlanul a nyakamba csókolt. 
- Ne beszéljünk most róluk. 
- Mit csinálsz? - Kérdeztem és a vállam felett ránéztem.
- Semmit, csak olyan gyönyörű vagy. Egész este erre vártam, hogy kettesben legyünk, de nem gondoltam volna, hogy pont nálad. 
- Vedd be a gyógyszert, utána pedig hazaviszlek. - Fordultam szembe vele és próbáltam kezébe adni a poharat. Ám Noel kivette a kezemből, és a pultra rakta. - Nem veszed be? 
- Sokkal jobban érzem magam most, hogy itt vagyok. Kamilla, én nem tudok úgy tenni, mint te. Nem tudom kitörölni a fejemből a csókot, és igazából nem is akarom. Megmondom őszintén, az első pillanattól kezdve vonzónak tartalak, és...
- Ne folytasd légy szíves! 
- De azt akarom, hogy tudd, és ne gondolj olyannak, mint Ákos. Én nem azért akarok veled lenni, hogy lefektesselek és behúzzalak a trófeáim közé. Nekem tényleg kellesz. Lehet, hogy fiatal vagyok, de teljesen tisztában vagyok az érzéseimmel. Volt már barátnőm, és tudom milyen az, ha szeretek valakit. Az is jó volt, de te más vagy. - Magyarázta,  és közben annyira zavarban volt.
A szavai hallatán éreztem, hogy egyre jobban ellágyulok, és rájöttem, hogy én is teljesen így érzek.
- Megértem, hogy szereted a párod, és nem akarod egy gyerekre pazarolni az idődet. 
- Ez nem igaz. - Bukott ki belőlem. - Én is érzek valamit, de még magam sem tudom, és az egész nagyon zavaros. Olyan dolgokat érzek, amiket nem szabadna, de ha a közelemben vagy, nem tudom kontrollálni őket. Noel, én nem viselkedhetek úgy, mint egy tini, akinek nem számít mi lesz holnap. Ha kiderül a köztünk lévő kapcsolat, engem kirúgnak és lehet, hogy soha nem taníthatok már. Pedig nekem ez az álmom. 
- Vigyázni fogok, hogy semmi ne derüljön ki. Ezt megígérem. Az iskola területe tabu. Nem foglak kellemetlen helyzetbe hozni soha, csak engedd, hogy szeresselek. – Mondta, és mivel nem tudtam mit mondani, közelebb jött és felültetett a pultra. Tekintetünk pont egy síkba került, én pedig megsimogattam arcát. Annyira jóképű volt. Ujjai óvatosan végigszántották meztelen hátam. Testem azonnal felforrósodott, és borzalmasan kívántam. 
- Noel én... 
- Kami ne gondolj semmire. Ígérem nem bánod meg, és hidd el, nem te leszel az első. - Suttogta és egyre lentebb csókolt egészen a nyakamtól a mellemig. Igyekeztem elhessegetni a stop táblákat a fejemből, amik megjelentek miközben kezem önálló életre kelt, és kihámozta ingéből a fiút. Felsőteste nem volt kimondottan izmos, de látszott, hogy a heti két edzés megtette a hatását. Beletúrtam göndör hajába, és engedtem, hogy felkapjon és a vendégszoba felé vigyen. Miközben lábammal átkaroltam csípőjét megéreztem férfiasságát a nadrág alatt, ami csak még jobban feltüzelt. Gyengéden az ágyra fektetett, és tovább folytatta testem kihámozását a ruhámból. Légzésünk egyre gyorsabb lett, mozdulataink pedig egyre sürgetőbbek. Most éreztem csak igazán, mennyire rég voltam már férfival, és mennyire jó, hogy valaki ennyire kényeztet. A félhomályban láttam, mennyire tetszik neki amit lát, és hogy szinte le sem tudja venni tekintetét melleimről. 
- Csodálatos vagy. - Lihegte. - Tökéletes a tested.... 
- Te is olyan szexi vagy. - Mondtam ki, amit gondoltam. Óvatosan levette rólam fehérneműmet, és nyelvével gyengéden végigszántott a testemen. Csukott szemmel élveztem minden érintését és tudtam, teljesen megbízhatok benne. Mozdulataiból éreztem, hogy tudja mit csinál, én pedig engedtem neki. 
- Noel én még sosem... – suttogtam. Azt akartam mondani, még sosem csaltam meg Csongort, de egy csókkal belém fojtotta a szót. Végigsimítottam izmos hátán, és mikor ajka újra a melleimre tévedt alig vártam, hogy belém hatoljon. Talán ő is megérezte, mert engedett kívánságomnak, és óvatosan engedte belém férfiasságát. Gyengéd volt, és egyre mélyebbre ért. Úgy éreztem, elveszek a gyönyörben, és láttam Noelnek is nehéz visszafogni magát. Hangos nyögéseinket visszaverték a falak, mi pedig egyre szorosabban öleltük egymást. A testemet átjárta a forróság, ami végigfutott a fejem búbjától egészen az alhasamig, hogy ott összegyűljön, és egy hatalmas gombóccá formálódjon, ami bármelyik pillanatban kitörhet. Noel egyre gyorsabban mozgott, ajkai pedig fáradhatatlanul csókoltak mindenhol, perzselő érzést hagyva maga után. Végül egy utolsó hatalmas lökéssel a gombóc kitört, én pedig a csillagokban éreztem magam. Noel teste megfeszült, majd ernyedten dőlt rám. Légzésem még mindig szabálytalan volt, szívverésem pedig dübörögve várta a megnyugvást. Csak simogattam puha haját, izmos hátát, ő pedig gyengéden cirógatta vállamat.
- Ez csodálatos volt Kami! - Nézett rám, és kisimított egy tincset az arcomból. - Még sosem volt ilyenben részem. 
- Elhiszed, ha azt mondom még nekem se? - Kuncogtam fel. - Soha nem gondoltam volna, hogy egy nálam hét évvel fiatalabb fiúval fogok szeretkezni, aki még csak nem is nagykorú.
- A kor nem is fontos. Amúgy is augusztusban már nagykorú leszek. 
- Addig még bőven van idő. 
- Így van, és rengetegszer átélhetjük még ezt. - Mosolygott, és újra magához vont egy forró csókra. Újra reagáltam rá, ahogy ő is, majd újabb és újabb csodálatos együttléttel ajándékoztuk meg egymást. Hajnaltájban Noel mélyen szuszogott mellettem, míg én puha, göndör haját simogattam. Biztos voltam benne, hogy még sosem voltam ennyire boldog, mint most.