🎒👜 23. Fejezet 🎒👜

Kitti: A szívem őrült gyorsasággal vert, és úgy éreztem azonnal kiugrik a helyéből. Csak az ablakon lévő karácsonyi dekoráció apró fényei világították meg a szobát, így inkább az érzékeimre hagyatkoztam. Noel óvatosan az ágyra húzott és megcsókolt. Ezer féle gondolat futott át a fejemen, és bármennyire is szerettem volna siettetni az eseményeket nem akartam átvágni a fiút. Így óvatosan eltoltam magamtól, és a szemébe néztem.

- Biztos, hogy ezt akarjuk? - fürkésztem jóképű arcát. - nem szeretném, ha meggondolatlanok lennénk, vagy olyat tennénk, amit nem volna helyes. A barátságunk érdekében.

- Kitti nem lesz baj. Vagy te nem szeretnéd?

- Persze, hogy szeretném, de én még sosem...

- Megígérem, hogy minden jó lesz. - húzott megint közel. - Bízz bennem. - suttogta, és ekkor már nem bírtam nemet mondani. Teljesen átadtam magam neki, és élveztem, hogy olyan mélyről fakadó érzelmeket vált ki a testemből, amiket előtte még senki. Csodálatos volt az együtt töltött éjszaka nekem pedig sikerült kiűznöm azokat a gondolatokat a fejemből, hogy ez bármilyen bajba sodorhatná a barátságunkat.

Másnap reggel boldog mosollyal az arcomon ébredtem, és még mindig alig tudtam elhinni, hogy túlvagyok életem legfontosabb éjszakáján azzal a fiúval, akivel az első alkalmamat képzeltem el. Megfordultam és láttam, hogy Noel még mindig alszik. Egyenletes levegővétele belezavart a szoba csendjébe. Hihetetlenül édesen aludt, és alig bírtam megállni, hogy ne túrjak bele össze-vissza lévő göndör fürtjeibe. A focis falióra már tíz után járt, én pedig hatalmas mosollyal az arcomon pörgettem át az eseményeket. Ákos fantasztikus bulit hozott össze, ahol kitűnő volt a társaság, a sok kaja, pia és az éjféli tűzijáték. Kíváncsi voltam milyen a helyzet lent, így miután kikászálódtam az ágyból, felkaptam a tegnapi ruhám és leosontam a lépcsőn. Lent Ákossal találtam szembe magam, aki az nagy előszobai kanapén feküdt miközben a televíziót nézte.

- Szia. - köszöntem halkan.

- Végre felébredt a szerelmes pár egyik tagja. Jól leléptetek. - nevetett fel.

- Bocsi, csak hirtelen jött. - pirultam el azonnal, és megörültem mikor megláttam a telefonom az üvegasztalkán.

- Hívtak a szüleid, de mondtam, hogy még alszol. - kezdte és mikor látta ijedt fejem azonnal hozzátette. - nyugi azt nem mondtam, hogy kivel.

- Köszi. Mikor mentek el a többiek? - érdeklődtem és igyekeztem nem észrevenni a sok poharat, és üres üveget, ami a földön hevert.

- Olyan három, négy körül.

- Nagyon jól megszervezted. Komolyan.

- Ti is kellettetek hozzá, de azért én is úgy gondolom, hogy jó kis bulit csaptunk. Rengeteg szemét van, és sok üveg. - nézett körbe ő is majd nyújtózott egyet és kék szemeit rám emelte. - Nem akarsz beülni egy kicsit a medencébe? Hátul van fürdőruha a szauna körül.

- Azt hittem pakolunk vagy valami ilyesmi.

- Pakolni? Dehogy is. - nevetett fel. - Mindjárt jön a takarító brigád, ugyanis én egy poharat nem fogok arrébb rakni az biztos. Meg amúgy is nincs is jobb a másnaposság ellen, mint egy kiadós fürdőzés a fűtött medencébe.

- Ákos én szívesen segítettem volna pakolni, és ...

- Kittike ne már! Mi van, ha leverek egy poharat és Noel felébred. Azt nem venném a lelkemre. – játszott rá a helyzetre.

- Jaj de idióta vagy! De ha ennyire akarod, akkor rendben. Még úgysem medencéztem sosem úgy, hogy körülötte állt a hó.

- Ez a beszéd.  Megmutatom, hol találod a fürdőruhát.

Noel: - Te jó ég hol a francba vagyok??  - futott át először agyamon a gondolat, de miután felültem és körbe néztem nagy nehezen visszajöttek az emlékképeim a tegnap estéről. Eljutottam odáig, hogy nagyon jól éreztem magam, de Kamilla megint bekavart az érzéseimbe. Végül eljutottam oda, hogy a tűzijáték után Kitti vígasztalt, én pedig feljöttem vele Ákos szobájába és.... Ó NE! Iszonyú nagy idiótaságot csináltam már megint. Ezt nem kellett volna, hiszen Kitti nem ezt érdemli. Mi van, ha most azt hiszi, együtt vagyunk, és sérül a barátságunk is? Hirtelen nagyon utáltam magam, és próbáltam azzal vigasztalódni, hogy legalább egy jó este volt Kitti pedig önszántából ment bele a dolgokba, és biztos ő is tudja, hogy ez csak egy éjszakára szólt, és nyilván azzal is tisztában van, hogy én még mindig Kamillát szeretem. Mivel láttam, hogy a lány már nincs mellettem felkaptam az alsóm és a többiek keresésére indultam. Kicsit furcsa volt, hogy a hatalmas kuplerájon kívül senkit nem láttam a lakásba. Benéztem a konyhába, az előszobába és már majdnem kezdtem pánikba esni, mikor Kitti nevetésére lettem figyelmes így elindultam a hátsó udvar felé. Ákossal a medencében ugrándoztak és barátnőmön az a vendég fürdőruha volt, ami már olyan sok lányon volt, hogy szinte megszámolni is lehetetlen. Csak figyeltem barátaimat, és végig azon törtem a fejem mennyivel jobb lenne, ha Kitti Ákosért lenne oda, és akkor nem kéne magyarázkodnom. Nyilván Kitti csinos, és kedves, de mégis csak a legjobb barátom, akivel kicsit elvoltunk este. Kiléptem a hidegbe és azonnal megborzongtam. El sem tudtam képzelni, hogy képesek lubickolni mikor a füvet hó réget takarja 

- Jó reggelt!!! Gyere be, szuper a víz. - kiáltott oda Ákos mikor meglátott dideregni az ajtó előtt. - Nem kell beszarni, mert fűtve van. 

- Komolyan mondod? - kérdeztem, hiszen nem voltam biztos a fiú szavahihetőségében. 

- Mindjárt megmutatom! - Lőtt felém vízi pisztollyal egy adag vizet Kitti. 

- Basszus fejezd már be, megfagyok!!! - szóltam rá mérgesen, de ők csak jót nevettek rajtam.

- Akkor gyere be! Olyan vagy, mint valami kislány. - húzott tovább Ákos. 

- Még fürdő gatyám sincs. - tiltakoztam, és tudtam Ákos gatyái közül egyet sem fogok felvenni. 

- Jó leszel sima alsóba is. -  jött ki Kitti és gyorsan beburkolózott egy hatalmas törölközőbe. - Csobbanj egyet, addig én elmegyek a mosdóba, és hozok neked is egy törölközőt. - adott egy puszit az arcomra és kedvesen mosolygott rám.

- Rendben. - Adtam meg magam és a szauna előtti részlegen lekapkodtam a ruháimat.

- Noel ez a legjobb dolog másnaposság ellen, meg majd a gyógy kaja, amit nemsokára hoznak. Egyszerűen imádom ezt az életet. Na, ne kéresd már magad! - szólt rám újra. 

- Oké. - ugrottam bele egy bombát. A víz tényleg nagyon jó volt, és örültem, hogy sikerült rábeszélniük az úszásra. Kicsit fröcsköltük egymást, és hülyültünk mikor Ákos komoly képpel fordult felém. 

- Mi van veletek, Kittivel? 

- Semmi, vagyis... fogalmam sincs. Lehet nagy hibát követtem el. néztem rá elgondolkozva. - Nem kellett volna lefeküdnöm vele, de annyira kedves volt, és megvigasztalt, én pedig talán visszaakartam adni neki valamit ezért. Totál idiótának érzem magam, és most lelkiismeret furdalásom van. Még a piára sem foghatom, hiszen nem voltunk részegek. Talán csak egy picit ittasak, de én még akkor is Kamillát szeretem.

- De ő viszont jól láthatóan nem szeret téged. - vágta rá a szomorú igazságot a fiú. - Basszus Noel nézd már meg! - mutatott az éppen felénk tartó lányra. - Kitti okos, csinos csaj, aki odáig van érted. Értsd meg ő ezerszer jobb, mint Kamilla!! Sosem vágna át, vagy sosem tenne olyat, amitől te szarul érezhetnéd magad. - vázolta fel a dolgokat. 

- Mióta lettetek ti ilyen jóba? - tettem fel viccesen. 

- Mikor a bulit szerveztük. Egy csomó dolgot kellett megbeszélnünk, amíg te a szobádban kuksoltál. Noel ő a jó választás!! 

- Igazad van, és én is felfogom ésszel, de hogy kezdjek vele kapcsolatot, ha nem tudom neki teljes szívből azt adni, amit megérdemel? 

- Én úgy gondolom, ha mint barátnőd és nem, mint haverodként nézel rá az érzéseid is megváltoznak az irányában. Egy komolyabb beszélgetés után pedig mindketten eldöntitek, mit akartok majd a másiktól, de én biztos vagyok abban, hogy Kitti nyitna feléd. Megpróbálod legalább? 

- Igen megígérem. - bólintottam, de többet nem beszéltünk, hiszen a lány is csatlakozott hozzánk. Szinte egész nap a medencében regenerálódtunk, és csak enni mentünk ki. Az Ákos szülei által felbérelt takarító brigád pedig olyanra varázsolta a lakást, mintha semmilyen buli nem lett volna. Estefelé átnéztük a képeket, és egy párak kiraktunk Facebookra, és Instagrammra is, végül nyolc körül hazavittem Kittit és egy csókkal búcsúztunk el, annak fényében, hogy holnap átmegyek hozzá és kicsit elbeszélgetünk a történtekről.

Otthon sokat gondolkoztam mit kéne mondanom neki, és még papírra is levetettem a beszédemet. Azt semmiképpen nem akartam, hogy elveszítsem őt, mint barát, és tudtam minden egyes szónak súlya lesz, és ha rosszat szólók akár örökre elvághatom magam előtte. Még akkor is a mondandóm járt a fejembe mikor bekopogtam hozzájuk, anyukája pedig mosolyogva nyitott ajtót nekem, de ekkor már teljesen tisztába voltam azzal, hogy mit akarok a lánytól. 

Kitti: Egyszerűen nem találtam a helyem a szobámba, mert az agyam csak Noel körül forgott. Féltem, hogy talán úgy gondolja ez mégsem fog működni, és az együtt töltött este csak egy hülye hiba volt. Nem akartam, hogy így legyen, hiszen ő nem csupán csak egy srác, hanem már az a fiú is, aki elvette a szüzességem. Mikor a szüleim a buliról kérdeztek apum előtt nem mertem felhozni, de anyának elmondtam mindent, ő pedig figyelmesen meghallgatott és megköszönte, hogy beavattam a titkomba. Szerencsére nem akadt ki, és ő is reménykedett benne, hogy lesz köztünk folytatás. A szívem a torkomban dobogott mikor meghallottam a csengőt, majd megláttam barátomat. Kék farmer, nagy téli kabát, és egy vicces sapka volt rajta, amit még tőlem kapott.

- Szia. - kapta le kabátját, majd két puszival köszöntött én pedig majdnem elolvadtam a kék szemeitől. - Gyere be a szobába. - fogtam kézen.  

- Ezt neked hoztam. - nyújtotta át a kedvenc csokim. 

- Köszönöm, édes vagy.  Kérsz valamit enni, vagy inni? - tudakoltam. - persze a csokit is megkezdhetnénk. 

- Remek ötlet. - bontotta ki, és lehuppant az ágyamra.

- Milyen napod volt? - kezdtem egy semleges témával.

- Elment. - vont vállat. - próbálok ráhangolódni a holnaputáni sulira.

- Gondolod, átismételhetjük az anyagokat. - álltam fel, de ő csak visszahúzott maga mellé. 

- Dehogy is. Minden pillanatot kiakarok élvezni amit csak lehet....veled. - Mondta és megfogta a kezem.

- Várj, ezt talán megbeszélhetnénk. 

- Azért jöttem, hogy így legyen, de szerintem felesleges, mert egy idióta voltam, hogy eddig nem láttam mennyire jól működnénk együtt. 

- Noel én is örülnék neki, sőt, de nem akarok pótlék lenni. - válaszoltam csendesen.

- Nem vagy az, és...

- Ismerlek már, és tudom mennyire szerelmes voltál, vagy lehet még mindig szerelmes vagy Kamillába, én pedig bárhogy álltathatom magam, akkor is tudom, hogy ez nem változott attól, hogy lefeküdtél velem. 

- Talán megpróbálhatnánk! 

- Igen, de attól félek, hogy megbántanál, és akkor már barátok sem lehetnénk többet. - böktem ki, ami a legjobban foglalkoztatott. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz csak faltuk a csokit, végül Noel törte meg a kínos csendet.

- Kitti én nem akarnék soha fájdalmat okozni neked. Számomra előrébb vagy bárkinél, és ez az egész dolog ráébresztett arra, hogy nagyon sokat jelentesz nekem. A mama után te vagy az, akiért mindent megtennék. 

- De mi lesz, ha meglátod Kamillát az iskolában? - néztem bele szemeibe.

- Kamilla nagyon megbántott és sosem tudnék már hinni neki. Veled pedig úgy gondolom, mindent áttudnék vészelni, mert te nem csak a legjobb barátom vagy, hanem....

- Noel ígérd meg, hogy sosem bántasz meg! - álltam fel mellőle és az ablakhoz léptem, mire a fiú követett, és átfogta a derekam. 

- Soha nem bántanálak meg Kitti. - csókolt meg lágyan, majd egyre szenvedélyesebben, és úgy voltam vele adnom kell kettőnknek egy esélyt, és mindent megteszek, hogy a lehető legjobb barátnő legyek. Ezek után már nem hoztuk fel a dolgot, hanem élveztük egymás társaságát. Beraktunk egy filmet, amit összebújva néztük, közben sokat csókolóztunk, és rengeteget nevettünk. Boldognak éreztem magam mellette. Egész késő este ment haza, de még sokáig küldtük egymásnak szerelmes üzeneteket, másnap pedig elmentünk egy igazi randira. Jó lett volna, ha együtt töltjük az estét, de mindketten tudtuk, hogy holnap friss fejjel kell belevetni magunkat a napba.

- Köszönöm az estét. Nagyon jól éreztem magam. – nyomtam a kezébe a bukót.

- Én is. Holnap eljövök érted, és együtt elmehetünk a suliba. 

- Rendben akkor úgy készülök. - bújtam még hozzá, majd egy hosszú csók után elköszöntünk egymástól, én pedig a világ legboldogabb emberének éreztem magam.

Noel: Jó lesz ez így!! - mondogattam magamnak, miután elváltunk egymástól. Szeretem őt, mert a barátom és jó csaj. Elég jó ahhoz, hogy vele elfelejtsem Kamillát, és az, hogy ennyire szeret még egy pozitívum, nálam pedig majd úgyis kialakulnak a dolgok. Nem érdekel az sem, hogy mi lesz holnap vagy később. - tűnődtem tovább, de mikor hazaértem egyből elfogott a tanácstalanság. A mobilomon legalább négy nem fogadott hívás volt, amik mind Kamillától származtak. Mégis mit akarhat tőlem, és én mit tegyek, ha újra felhív? Vagy esetleg én hívjam vissza? Basszus fogalmam sincs. 

🎒👜 22. Fejezet 🎒👜

Nézzetek be a másik blogomra, mert oda is felkerült az új rész: Megismerni és megszeretni 13.

Kitti: Az ünnepek mindig nagy előkészülettel telnek nálunk. A pizzázót és a kisboltot is karácsonyi díszben varázsoljuk, és alkalomhoz illő zenék szólnak a helységben. Az otthoni ráhangolódást a mézeskalácssütéssel kezdem, majd becsomagolom az ajándékokat és feldíszítem a karácsonyfánkat. Szokás szerint apa megint hatalmas fát rendelt, amit, én cseppet sem bánok, mert imádom, ha csillog az egész lakás. A konyhából fantasztikus illatok áradtak, és alig vártam, hogy unoka tesómék is megérkezzenek, este legyen, és végre kibontsuk az ajándékokat. Mivel a bolt ötig nyitva volt, apa még ott tartózkodott. Csak lézengtem a lakásban, és azon a buta csókon gondolkoztam, amivel olyan felelőtlenül letámadtam Noelt. Cikinek éreztem az egészet és féltem, hogy ez megkavarja a dolgokat köztünk. Mikor Anitának elmeséltem csodálkozva hallgatta, és azt mondta okosnak kellett volna lennem. Nyilván igaza volt, de egyszerűen nem bírtam magammal mikor olyan jóképű volt, és annyira szépek voltak a szemei. Legjobban azonban mégis attól tartottam, hogy elmondja Ákosnak, aki biztos nem rejti véka alá, amiről sejtése van. Leültem a televízió elé, és bekapcsoltam az Igazából szerelmet. A kedvenc karácsonyi filmem, amit már láttam ezerszer, és képes vagyok a nyár kellős közepén is megnézni. Ám nem igazán figyeltem a történetre, hiszen ettől az idióta csóktól sehogy sem tudtam elvonatkoztatni.

- Kitti bejönnél kicsit segíteni? - hallottam anya kedves hangját a konyhából, így felálltam és nekiálltam a gombák panírozásának. Szerettem ezt csinálni, mert miközben ezzel pepecseltem járhatott az agyam a megoldáson. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy nem is vettem észre mikor lettem készen.

- Nagyon köszönöm - adott egy puszit anya és kedvesen rám mosolygott. Köténye foltos volt a zsiradéktól, de nekem még így is ő volt a legszebb nő a világon. - Jól vagy? Olyan hallgatag vagy.

- Nem csak... - kezdtem, de úgy voltam vele jobb, ha elmondom neki a bajom. Leültem a székre és miközben figyeltem tüsténkedését belekezdtem a történetbe. - tegnap tudod Noellel és Anitával építettük a hóembert a pizzázó udvarában. Nagyon jó volt minden, és Noel is aranyos volt, de mikor hazakísért elkezdtünk fogócskázni, ő pedig elkapott és megragadott a derekamnál fogva és levitt a földre. Utána nagyon nevettünk és egy hógolyót akart a fejemre dobni, de én nem hagytam és átfordultam úgy, hogy ő került alám. Aztán történt egy olyan dolog, ami lehet nem kellett volna.

-  Micsoda? - ült mellém ő is, és érdeklődve nézett rám.

- Megcsókoltam - böktem ki - tudom, hogy nem kellett volna, de valahogy nem tudtam megállni. Túlságosan jóképű volt, és én nem tudom. Egy hülye vagyok anya.

- Kitti nem vagy hülye, csak nagyon szereted. Bár lehet, hogy nem így kellett volna elcsattannia az első csókotoknak.

- Sehogy nem kellett volna elcsattannia - temettem arcom kezembe - nem tudom mi ütött belém.

- Már nagyon régóta többet érzel iránta, mint csak barátság igaz?

- Igen, de ezt akkor sem kellett volna. Mi van, ha most nem fog szóba állni velem, vagy valami megváltozik köztünk? Nem tudom, mit tennék, ha nem lennénk többet ennyire jóba.

- Szerintem ez a veszély nem áll fent kicsim. Noel egy okos és intelligens fiú, akinek te is nagyon sokat jelentesz.

- De nem szerelmes belém, és sosem lesz - szomorkodtam.

- Lehet ő is többet érez már irántad. Elvégre annyira szép kislány vagy - simogatta meg arcom.

- Sajnos nem így van. Másba szerelmes és ezt biztos tudom, mert szinte mindig erről a lányról áradozik, pedig az a csaj nem is akar tőle semmi komolyat, csak kihasználja, Noel pedig úgy megy utána, mint egy kiskutya.

- Tudod a szerelem bonyolult, de én biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi baj köztetek. Noel olyan jó fiú. Ez miatt ne szomorkodj, rendben van?

- Köszönöm, hogy meghallgattál anya - öleltem át, és sokkal könnyebbnek éreztem lelkemet. Újra átnéztem a dolgaimat, majd mikor apa megjött mindegyiket levittük a fa alá. Gyorsan átöltöztem, és ahogy a vacsora elkészült teríteni kezdtem. Egyre izgatottabb voltam, ami csak fokozódott mikor unoka tesómék is betoppantak. Szerettem, hogy hirtelen sokan vagyunk, és mindenki mosolyog és élvezi a társaságot. Anya újra csak fantasztikus ünnepi vacsorát hozott össze, és a nagynéném is szuper édességet sütött desszertnek. Teli hassal indultunk az ajándékokhoz. Mindenkinek igyekeztem kiválasztani a legjobban hozzá illőt, és titkon reméltem én is azt kapom, amit nagyon szeretnék. A szokásos ékszerek, apróbb meglepetések után, egy kisebb doboz volt apa kezébe, anyáéba pedig egy nagyobb csomag.

- Azt hiszem ezek még elmaradtak Kitti - nézett rám, és miután kibontottam őket ujjongva ugrottam a nyakukba. El sem hittem, hogy megkaptam a telefont és az új ruhát.

- Annyira köszönöm - hálálkodtam és alig tudtam letörölni a mosolyt az arcomról - Nem gondoltam volna, hogy eszetekbe jut.

- Miért felejtettük volna el? - kérdezték kórusba, és én újra átöleltem őket. Este anyuék a nappaliba beszélgettek, mi pedig az unokatesómmal a szobámba vonultunk. Szandi még csak általános iskola hetedik osztályába jár, de már most imádja a csajos dolgokat. Nagyon jó a kapcsolatunk, és olyanok vagyunk, mint ha édestestvérek lennénk. Mindkettőnknél az apai vonal az erősebb, és mindkettőnkben nagyon sok a hasonlóság. Mivel kapott egy elég profi smink szettet megkért, hogy sminkeljem ki. Csak dőltünk a röhöségtől miközben jobbnál jobb színkombinációkat raktunk össze. Mikor meguntuk beraktunk egy filmet, de végigbeszélgettünk. Előjött a divat, a suli, és a fiúk is. Szandinak már több hónapja van barátja, akit én azért korainak tartok, de hát ők tudják. Szerencsére unokatesóm sosem volt felelőtlen, és most sem a következményektől féltettem, de nekem még mindig nagyon kislány. Persze azért jól esett, hogy kikérte a tanácsomat és bíztam benne, hogy meg is fogadja. Tizenegy körül mondtunk búcsút egymásnak, de mivel nem voltam álmos még sokáig az új telefonomat nézegettem.

Az ünnep első napja eseménytelenül telt a nagyszüleimnél és fejben már a holnapi találkozóra gondoltam. Próbáltam Noelt is hívni, de nem vette fel, amit kicsit furcsának tartottam, de úgy voltam vele majd biztos visszahív. Megfordult a fejembe, hogy felhívom Ákost, de aztán úgy véltem elég lesz holnap elviselnem az idióta viselkedését. Meglepetésemre azonban a fiú megelőzött, és csodálkozástól kicsit sem mentes hangon felvettem a telefont.

- Szia, Ákos, mizu? Hazaérkeztetek már? - próbáltam valami értelmeset kérdezni.

- Igen, már korán reggel megérkeztünk - mondta kedvesen, ami egyre furább volt – Jól telt a Szenteste? Megkaptad, amiket szerettél volna?

- Igen lett új telefonom. Te pedig gondolom újra egy méregdrága akármit kaptál - állapítottam meg és egy nevetést kaptam válaszul - Szerettél volna valamit talán?

- Azért hívtalak, mert Noel nem veszi fel a telefont. Talán a mamája máshol kártyázik?

- Nem gondolnám, bár én is próbáltam hívni, és még nekem sem vette fel. Lehet, sokat kell ugrálni körülöttük.

- Jaja a nyugger parti már csak ilyen - viccelődött.

- Istenem Ákos, de bunkó vagy! Noel nagyon szeret segíteni, és ez a mamájának is nagyon jó.

- Oké nyugi már Kittike.

- Figyelj, nem tudom, mi van vele, de ha akarsz, menj el hozzá, és utána hívj fel, ha nem baj. Én sajnos nem mehetek.

- Akkor elmegyek én, és majd felhívlak, vagy valami. De ha gondolod, elmegyek kocsival és elviszlek téged. Gyorsan megjárnánk - ajánlotta fel.

- Köszi, de nem lehet. Majd holnap találkozok vele nálad.

- Rendben, ha nem akkor nem. Pedig azt hittem, hogy egyből ugrani fogsz - kezdte a gúnyolódást - főleg azok után, amit csináltatok.

- Véletlen volt - kaptam fel azonnal a vizet mire nevetni kezdett.

- Kittike ne már! Ne akadj ki Karácsonykor. Csak jeleztem, hogy tudok a dologról, és még mielőtt azt hinnéd, piszkállak, megnyugtatlak, hogy nem. Szerintem Noel nem látja kivel kéne lennie.

- Jaj, Ákos annyira utálom mikor kétszínű vagy - forgattam meg szemem.

- Miből gondolod Kittike? Én komolyan mondtam ezt. Noel és te jók lennétek együtt, és jól tetted, hogy léptél. Bár azért nem így kellett volna.

- Mit mondott még a csókról? - puhatolóztam.

- Semmi mást, csak, hogy ez történt.

- Nem volt mérges?

- Nem, egyáltalán nem. Kittike. Inkább csak meglepett.

- Hála Égnek. Eléggé féltem, hogy kiakad és nem fog szóba állni velem - böktem ki, és furcsa mód jól esett Ákosnak elmondani ezt, és jól esett az, hogy úgy véli, jók lennénk Noellel.

- Jó, én szerintem elugrok hozzá, és majd hívlak. További jó ünneplést.

- Nagyon köszönöm - raktam le, és visszamentem a  többiekhez. Estefelé Ákos aztán felhívott, hogy volt Noeléknál, barátom pedig eléggé maga alatt van, ugyanis Kamillának megkérték a kezét, ő pedig igent mondott. Hallottam Ákos hangján, hogy ő is teljesen kiakadt erre a nőre, és megbeszéltük, hogy innentől kezdve azon leszünk, hogy felvidítsuk barátunkat. Karácsony másnapján felpakoltam a fiúknak szánt ajándékot és Ákos háza felé indultam. Szülei kedvesen fogadtak és mondták, hogy a fiúk már fent vannak a szobába. Levettem a kabátom, cipőm és a nagy lépcsőn át megálltam a fehér ajtó előtt. Bentről kihallatszott a zene, Ákos pedig a téli hódításáról magyarázott.

- Sziasztok - nyitottam be. A srácok a földön ültek, előttük rengeteg üres szaloncukor papír, és egy teli tál. - Látom nem éheztek. Azért én is hoztam egy kis mézeskalácsot, amit én sütöttem - raktam le Ákos asztalára a tányért mire mindketten rávetették magukat - Azért a formákat is nézzétek meg.

- Isteni jó Kitti!! - dicsérte meg teli szájjal Noel, Ákos pedig bőszen helyeselt.

- Milyen szép a fád! - léptem az ablakhoz, ami előtt Ákos külön karácsonyfája állt, teli szebbnél- szebb díszekkel.

- Köszi, a közös lent van. Ha akarod, megnézheted majd azt is.

- Nem, de köszi - mosolyogtam rá, és Noelre siklott tekintetem. Tényleg eléggé rémesen nézett ki. Szemei fáradtak és vörösek voltak, göndör haja összevissza állt. - Jól vagy? - telepedtem le mellé.

- Nem igazán - szólt csendes hangon - azt hittem legbelül, hogy engem választ, de nem így lett. Ráadásul, ha a mama nem veszi észre a gyűrűt, talán még mindig nem tudok erről az eljegyzésről.

- Sajnálom Noel - fogtam meg kezét - te mindent megtettél, ha nem értékelte, akkor az, nem a te hibád.

- Éppen ez az, hogy mindent megtettem, amit tudtam. De nem tudok versenyezni Csongor gazdagságával.

- Azért, mert még nem dolgozol haver! Kamilla már felnőtt nő, önálló keresettel, és Csongor is az. Te pedig még nem vagy elég idős ehhez a kapcsolathoz. Jó elismerem jó nő, meg minden, de ez nem működhetett volna hosszútávon - ült le mellénk Ákos miközben középre rakta a mézeskalácsos tányért.

- Nem tudom mit kéne tennem most. Mégis hogy lehettem ennyire hülye?

- Mert megvezetett - vágtam rá - próbáld meg elfelejteni.

- Sosem tudom elfelejteni. Szeretem őt még mindig és akármit tett vagy tesz az érzéseim nem fognak megváltozni. Utálom, hogy még csak tizenhét éves vagyok - állt fel mérgesen - Még gyerek vagyok a szemébe, és ez feldühít! Iszonyatosan mérges vagyok, hogy nem tehetek semmi olyat, amitől kicsit komolyabbnak gondolna.

- Semmit nem kell tenned azon kívül, hogy elfelejted! - néztem fel rá, és idegesen Ákosra pillantottam. Reméltem ő tud valami olyat mondani, amivel lenyugtathatjuk barátunkat, de a fiú is csak bámult értetlenül.

- Ha nekem is sok pénzem volna, akkor biztos engem választ! De nincs, és még egy darabig nem is lesz.

- Noel ne okold magad! Tudom, hogy mennyire fáj, de túl kell lépni rajta. Lehet, hamarosan találkozol egy olyan lánnyal, akibe ugyanígy beleszeretsz majd.

- Nekem senki más nem kell csak Kamilla!!

- Haver Kittinek igaza van. A suliba is rengeteg jó csaj van, akinek bármikor beakaszthatsz, legalább felejtésként megpróbálhatsz egy párat - jött elő Ákos az idióta beszólásával.

- De nekem nem kell szex mástól, csak tőle.

- Ákos csak viccből mondta - mondtam gyorsan - nyilván nem kell senkit megbántani és csak azért lefeküdni valakivel, mert éppen rossz passzban vagy. Szerintem koncentrálj valami másra. Keress egy új sportot, vagy komolyabban ráfeküdhetsz a tanulásra is.

- Legszívesebben leinnám magam, elhajtanék hozzá és jól beolvasnék neki. A pasija előtt.

- Ez nem volna jó ötlet. Figyelj, tudom, hogy szarul vagy, de majd a szilveszteri buliba találsz valakit. Viszont most mi lenne, ha átadnánk egymásnak az ajándékokat? Elvégre azért jöttünk össze nem igaz?

- De persze, bocsi. Nem akartalak titeket lelombozni az ünnepi hangulat közepén. - lépett az asztalkához ahol két doboz volt. Először én adtam át a fiúk ajándékát. Noelnek egy különleges cd-t vettem, amit még a netről rendeltem, és limitált kiadású volt. Ákosnak pedig egy több ablakos képkeretet, amibe a hármunkról készült fotókat pakoltam. Úgy láttam elnyerte a tetszésüket, és még Noel arcán is megjelent a mosoly. Ákostól egy festő kiállításra szóló jegyet kaptam, ami jelenleg is fut a városban, Noeltől pedig azt a könyvet, amit már régóta szerettem volna beszerezni. Ők egymásnak egy-egy üveg italt és a focis játékhoz szükséges kiegészítőket vettek. Estefelé Noelnek már sokkal jobb kedve lett. Elkezdtük szervezni a szilveszteri bulit. Megbeszéltük, hogy a vendégeket Ákos hívja össze, Noel veszi a piákat és beszél a dj-vel. Én beszállok a kajába, és megpróbálok annyi óriás pizzát hozni, amennyit csak eltudok kunyizni apáméktól. Felajánlottam, hogy beszállok a dekorációba is, ám Ákos leintett, hogy azt már megbeszélte mással. Kicsit féltem, hogy se a szülei se a nevelője nem lesz házon belül, de megnyugtatott, hogy ő majd mindenre figyel.

- Lesz egy pincér, aki az innivalóknál van, és egy, aki az ennivalóknál. A pizzákat köszi Kittike, de az mellé más is kell. Olyan, ami felszívja a sok piát, amit majd este magunkba döntünk.

- Én nem fogok inni, és mivel te vagy a házigazda jobb lenne, ha te is józan maradnál.

- Az élet sajnos nem kívánság műsor, és nehogy már ne igyak a saját bulimon. Noel is iszik, elvégre felejt - veregette meg barátom hátát a fiú, és nem törődött szigorú pillantásaimmal - Minden jó lesz, és éjfélkor akarok tűzijátékot is. Majd megrendeltetem apámmal.

- Ákos én nem gondoltam, hogy ilyen sok pénzbe fog kerülni a közös bulink. Ne haragudj, de ha háromfelé dobjuk, nekünk akkor is egy vagyon lesz - aggodalmaskodtam, és hiába bökdöstem Noelt ő úgy ült mellettem, mint egy kuka.

- Kittike, ti csak azt szervezzétek meg, amit megbeszéltünk. Egy fillérrel sem kell többet fizetni. Nem akarom háromfelé dobni, mert mint mondtad én vagyok a házigazda, és természetes, hogy a java részt én állom. Nem kell nektek belefizetni semmi olyanba, amit nem vesztek meg, de a tökéletes szilveszteri bulihoz nem állhatok elő pár üveg borral, és pár doboz óriás pizzával.

- Azért nem pár dobozra gondoltam, de azt csinálsz, amit akarsz. Most viszont mennem kell. Ne haragudjatok. Nem jössz Noel?

- De, de én is megyek - állt fel a fiú mi pedig megcsodáltuk vadonatúj motoros bőrkabátját, ami újra csak mosolyt csalt arcára. Szerencsémre hazavitt, én pedig megpróbáltam rábeszélni apumat, hogy felajánljon legalább tíz doboz óriás pizzát a bulira.

A két ünnep között sok időt töltöttünk a szabadban, moziban, vagy egymásnál. Rengeteget szánkóztunk, hógolyóztunk, és élveztük a havazást. Néha Anita is csatlakozott hozzánk, aminek a fiúk kevésbé örültek. Barátnőm is szeretett volna beszállni a készülődésbe, de miután Ákos bunkó módon leintette többet nem hozta fel. A fiúval kapcsolatba sokszor kettős érzéseim voltak, mert volt, hogy nagyon kedves volt máskor meg iszonyatosan primitív. Szerencsére mikor Noelről volt szó, a jobbik énét vette elő, és ő is azon volt, hogy barátom a legkevésbé se gondoljon Kamillára. A szüleim a szilvesztert baráti társaságban töltötték, ami abból volt jó, hogy a magas sarkúba nem kellett gyalogolnom. Apám lerendezte, hogy minden pizza már időbe ott lesz a háznál, így nem nekünk kellett elszállítani őket. Az este közeledtével egyre idegesebb lettem. Örömmel vettem fel a karácsonyra kapott álomruhát, ami ezüstös színbe pompázott és teli volt flitterekkel. A mell kivágása is nagyon tetszett, hiszen egy jó melltartóval még a melleim is nagyobbnak tűntek. Megcsináltam a ruhához illő sminket, hajamat pedig laza hullámokba rendeztem. Lefényképeztem magam Anitának, és ő is elküldte a szettét. A piros ruhája nagyon szexisen állt rajta. 

- De csodálatos valaki - dicsért meg apum, ahogy elé álltam - még a végén rád ugrik a barátod. 

- Apa nincs barátom - ültem mellé. 

- Noelre gondoltam tudod. 

- Gondoltam, de ő akkor sem fog rám ugrani. 

- Szeretném, ha vigyáznám magadra, és ha esetleg akármi is lenne, akkor is okosan döntesz majd. 

- Apa nem kell félteni. Nem áll fent a veszélye annak, hogy bármit is tennék - nevettem fel, és egyre kínosabbnak éreztem ezt a beszélgetést. Szerencsére anyum csakhamar elkészült és elindultunk a buli helyszínére. Útközben még adtak pár tanácsot a fiúkkal kapcsolatba, én pedig bőszen bólogattam miközben alig bírtam visszafojtani a nevetésemet. 

- Hú, itt aztán megy a buli - jegyezte meg anyum, ahogy megálltak Ákosék háza előtt. A zene kihallatszott az utcára, és az ablakokon keresztül is látszott milyen sokan vannak - Vigyázz magadra, és ha bármi baj van, hívj fel. Itt alszol? 

- Nem tudom, majd meglátom. Lehet itt, ha nem baj. Van elég szoba, szóval.... 

- Te tudod. Jó bulit kicsim - adott egy puszit anya miközben kiszálltam a kocsiból. 

- Nektek is - köszöntem el, és a ház felé indultam. Meglepetésemre az ajtóban egy kedves lány állt, aki elkérte a kabátomat. A nagy hallba nagyon sokan voltak. A dj az egyik lépcső tetejénél állt, és onnan kiabált le a tömegre. Tekintetemmel barátaimat kerestem, és örültem, hogy megtaláltam őket pár osztálytársunk társaságába. 

- Kittike de csinos vagy! - ölelt át Ákos, és adott két puszit - Érezd otthon magad. Egyél, igyál, táncolj, és pasizz. 

- Rendben - mosolyogtam a fiúra, akinek vakító kék szemei kedvesen csillogtak rám, hófehér inge kiemelte vakító fehér fogát - Merre van Noel? 

- Ott nézd csak - mutatott kicsit arrébb - a fiúkkal beszélget. Szerintem táncolj vele - kacsintott rám. 

- Ákos fejezd be. Ne igyál sokat, és viselkedj úgy, mint egy házigazda. De ha kell valami, szólj, és segítek. 

- Nem kell semmibe segíteni. Vegyél magadhoz valamit és élvezd a bulit. 

- Oké, akkor odamegyek Noelhez és megkeresem még a többieket is - szóltam és barátom felé indultam. Noel nagyon jóképű volt. Sötétkék csőszárú nadrágot és tört fehér inget vett fel. Legszívesebben azonnal megcsókoltam volna. De e helyett csak hozzáléptem és két puszival üdvözöltem. 

- Kitti te milyen jól nézel ki - mért végig a gyomromban pedig azonnal szárnyra kaptak a pillangók. 

- Köszönöm, te sem panaszkodhatsz. Nem iszunk valamit? 

- De persze, gyere -  fogott kézen és a konyha felé mentünk ahol egy kedves pincérrel találtuk szembe magunkat. Szerencsére Anitát is megtaláltam, és ezután sorra jöttek az ismerős arcok. Egész este remekül éreztem magam. Sokat táncoltam, és a koktélokat sem vetettem meg. Ákos tényleg kitett magáért, és igaza volt, hiszen a sok pizza mellett azért jól esett több fajta ételt is megkóstolni. Éjféltájban Ákos lépett hozzám, aki meglepő módon még egész józan volt.

- Kittike nem láttad Noelt? 

- Nem, egy ideje már nem tudom, merre van. Fent nézted? 

- Még nem, de azt hittem te tudod, hol van. 

- Ne haragudj, de nem láttam. Megnézzük fent? - érdeklődtem, mire némán bólintottunk és felszaladtunk a lépcsőn - Komolyan ennyi szobát - mondtam magamban, hiszen a felső rész olyan volt akár egy labirintus. 

- Talán a hátsó fürdőbe van - nyitott be és mindketten megkönnyebbültünk mikor rátaláltunk a fiúra. A kövön ült, fejét a lábai közé hajtva. Ahogy meglátott minket felnézett ránk, és láttam, hogy könnyes a szeme. Azonnal hozzásiettem, lekaptam a cipőm és mellé kuporodtam. Ákos pedig a kádra ült. 

- Jól vagy? - aggodalmaskodtam - miért vagy itt fent? 

- Nem akartam lemenni. 

- De miért nem? Tök jó a buli haver. Ne szomorkodj itt egyedül. 

- Semmi kedvem semmihez. Lehet, hazamegyek. 

- Miért mennél haza? Itt is aludhatsz. Van egy csomó szoba, de ha akarod, az enyémbe is mehetsz. 

- Nem, köszi. Nem akarom elrontani a kedveteket, én csak... 

- Noel mi történt? - kérdezősködtem tovább mire megmutatta a telefonját, ahol éppen a Facebook volt megnyitva. Mikor megnéztem azonnal rájöttem a problémájára, ugyanis a képen, amit nézett, Kamilla és Csongor romantikázott valami ismeretlen helyen egy jakuzziban. Kezükbe pezsgő, a háttérben pedig a város fényei látszódtak. A kép alá pedig csak annyi volt írva: Boldog Új Évet. Majd hasthagakkal alatta a következő szavak: szerelmemmel, boldogság, ünneplés, romantika. Megmutattam Ákosnak is, aki ugyanolyan mérgesen nézett, mint én. 

- Noel nem kéne ezeket nézni! - adta vissza a fiú a telefont barátomnak. 

- De látnom kellett!! Nem tudtam mi van vele, és... 

-... és most így jobb? Olyan jólétezted magad eddig. Nem érte miért kell kínoznod magadat. Ez a nő még azt sem érdemli meg, hogy szót pazaroljunk rá - vágtam oda neki - Gyere, menjünk le, mindjárt éjfél. 

- Így van, legalább a tűzijátékot néz meg - húzta fel barátját a fiú, Noel pedig megadta magát nekünk, és visszajött velünk a tömegbe. Elhatároztam, hogy nem hagyom magára, és nem hagyom, hogy rossz kedve legyen. Ákos elment intézkedni a tűzijáték miatt mi pedig egy ital után egy csendesebb helyre indultunk. 

- Nem kell rám vigyáznod. Nyugodtan menj és táncolj - kezdte szomorkás hangon barátom. 

- Jó nekem itt. Legalább kicsit csend van. Majd a tűzijátékra kimegyek. 

- Tudod annyira szar volt látni. Úgy mellbe vágott ez az egész. Nem tudom, hol vannak, de biztos olyan helyen ahova velem az életbe nem jutna el. Soha nem lesz ennyi pénzem. 

- Noel ne agyalj már ezen - fogtam meg kezét. 

- Engem mindenki csak elhagy, és a végén egyedül fogok maradni. 

- Hogy mondhatsz ilyet? Senki nem hagy el. 

- A szüleim meghaltak, a barátnőm átvágta a fejem, és...

- Én itt vagyok! - vettem arcát két kezembe - itt vagyok veled, és én soha nem hagylak el! Akármi is lesz, én melletted leszek. Örökre, mert a legjobb barátom vagy, akiért bármit megtennék. Nem akarom, hogy szomorú legyél olyan ember miatt, aki semmit nem tesz érted. 

- Kitti...

- Csak hallgass meg. Nem veszed észre, hogy egész szünetben azon dolgoztunk Ákossal, hogy neked jó kedved legyen? Igyekeztünk elfelejtetni veled Kamillát. A barátaid vagyunk, akik sosem fognak magadra hagyni. A mamád is melletted áll, és nagyon szeret, és biztos vagyok abban is, hogy fentről a szüleid is kísérik az utadat - magyaráztam, és az én szememből is előbukkantak a könnyek. 

- Igazad van. Te mindig itt vagy mellettem, és én észre sem vettem. Sajnálom - simogatta meg arcom, és ekkor a hátunk mögül Ákos hangját hallottuk. 

- Mindjárt itt az éjfél, szóval énekeljük el a himnuszt utána pedig indulás a tűzijátékot nézni. 

- Gyere, menjünk - fogtam kézen, és a többiek felé indultunk. A himnusz után a hátsó udvarról figyeltük a tűzijátékot, ami csodálatos volt. 

- Ákos nagyon kitett magáért - súgtam Noel fülébe. 

- Igen. Nagyon király lett - nevetett fel, és ahogy vége lett a pincérek jöttek és még az udvaron mindenki magához  vette a poharát, majd körbejárva boldog új évet kívánt mindenkinek. Legvégén Noel maradt, akin szerencsére már nyoma sem volt a rosszkedvnek. 

-  Boldog Új Évet Kitti! 

- Neked is Noel! - koccintottam a poharam az enyémhez.

- Köszönök neked mindent. De tényleg mindent. 

- Semmit nem kell megköszönnöd, te lüke. Inkább menjünk be, mert iszonyún hideg van. 

- Rendben - léptünk be a jó melegbe a fiú pedig folytatta -  Kitti te az előbb felnyitottad a szemem és én most jöttem rá mekkora egy ökör vagyok, hogy eddig nem vettem észre azt, ami végig az orrom előtt volt.

- Miről beszélsz? - értetlenkedtem, mire erős kezeibe kapott, felcipelt az emeletre, és bevitt Ákos szobájába, ahol szenvedélyesen megcsókolt, majd az ágyra döntött. 

🎒👜 21. Fejezet 🎒👜

Sziasztok!  

Megérkeztem a blogom következő részével. Először is köszönöm, hogy már két feliratkozóm van, és köszönöm, az előző posztomhoz jött hozzászólásokat. Ha még nem olvastátok, akkor megtehetitek itt: Felhívás a Csendes olvasókhoz 

Noel: - Hurrá havazik!! - kiáltott Kitti amint belépett a szobámba. Nagy télikabátját belepték a pelyhek, arca pedig piros volt a kinti hidegtől. - Kelj már fel Noel! - húzta le rólam a takarót, viszont én erősebb voltam így egy rántással magamra húztam, aminek következtében a lány is az ágyamra esett.

- Noel mit csinálsz? - mérgelődött, ám úgy láttam mintha tetszene neki a dolog.

- Hagyj békén Kitti, aludni akarok egész nap!

- Mi a franc bajod van mikor már mindjárt dél? Ilyenkor rég kint szoktunk hógolyózni, meg szánkózni a dombon.

- Nem akarok hógolyózni, és szánkózni se. Tényleg nem akarok semmit sem csinálni, csak aludni.

- Ez nem vall rád. Mi a baj? - vette le kabátját, és az ágyamra ült. Tudtam, hogy addig nem fog békén hagyni, amíg el nem mondom neki a dolgokat.

- Szerintem Kamilla nem engem választ. - böktem ki, mire csak megforgatta szemeit. Nem értettem  hogy nem látja azt a kedves nőt, akit én mindennél jobban szeretek.

- Miből gondolod? Nem sikerült a meglepetés?

- De igen, és minden jó volt, sőt rettentően jó. - mosolyogtam rá sokat mondóan. - másnap mégsem volt határozott mikor megkérdeztem, mikor akarja elmondani a dolgokat a pasijának. Most pedig már vasárnap van, és még mindig nem kaptam tőle semmit. Holnap karácsony, és azt hittem, hogy már szingli lesz, és valahol a városba összefuthatunk. De lehet, hogy ebből nem lesz semmi.

- Noel te nagyon hülye vagy. - vágta rá, és járkálni kezdett a szobába. - Ha ez a nő nem becsüli meg azt, aki vacsorát főz neki, meg ilyesmi akkor egy idióta. Bár az is igaz, hogy baromi jóképű a pasija, és teli van pénzzel. Ez pedig egy olyan kombináció, amit nem sok lány utasítana vissza.

- Akkor miért feküdt le velem? - szálltam ki én is és mérgesen a ruháim után kutattam. - Megmondhatta volna, hogy nem.

- Talán mert még ő sem tudja, mit akar, de ha szeret, akkor úgyis melletted dönt majd. Lehet már döntött is, csak még nem akarja elmondani.

- Remélem igazad lesz Kitti. - szóltam. - nekem tényleg nem kell más csak ő.

- Jaj de jó! - sóhajtott egy nagyot. - Akkor nem megyünk ki szánkózni?

- Nem, ne haragudj, de várom, hogy hívjon, vagy ilyenek.

- Akkor jó. Én lépek. Ákosék holnap jönnek haza, szóval addig még Anitával is tudok bandázni.

- Ne haragudj rám Kitti. - húztam az ágyra. - mellesleg mikor adjuk át az ajándékot? Jó lesz a szokott napon?

- Persze, de te vettél nekem ajándékot? - hatódott meg.

- Igen, miért te nem?

- Dehogy nem te lüke. - nevetett fel. - jó lesz akkor, csak még beszéld meg a kedves barátoddal is. Neki is vettem, bár lehet az helyett inkább óvszert kellett volna.

- Jaj, Kitti előítéletes vagy, és köszönöm, hogy meghallgattál. Te mindig mellettem vagy. - fogtam meg kezét.

- Igen, én mindig veled leszek, és sosem hagylak el. - pillantott rám és különös fény csillant szemeibe. Ahogy lentebb nézett legbelül az jutott eszembe, hogy mindjárt megcsókol, de ez szerencsére szertefoszlott, ahogy a lány telefonja Messenger üzenetet jelzett.

- Akkor, ha nem jössz, én megyek, mert Anita most írt, hogy fél óra múlva a pizzériánál vár.

- Mi lenne, ha mégis veletek mennék? - ajánlottam fel, és mivel belement én is csatlakoztam hozzájuk. Egész nap elvoltunk, és nagyon jól éreztem magam. Persze azért Ákos eléggé hiányzott, főleg mikor a csajok megállás nélkül csacsogtak. A nagy udvarban végül megépítettünk egy hóembert, ami egész pofás lett, a lányok pedig mindenáron fotózkodni akartak vele, és velem is. Bőven sötétedett az idő, ahogy együtt sétáltunk Kittivel hazafelé.

- Holnap karácsony!! - ugrált mellettem. - remélem, megkapom az új telefont, mert ez a mostani már elég szar. Sőt kinéztem egy iszonyú szuper ruhát, amit megmutattam anyumnak is, de nem valószínű. hogy megkapom, pedig abba mehetnék szilveszterezni. Te mit kértél?

- Én semmit, csak azt, amit minden évben, hogy a mama még sokáig éljen, és még sokáig legyen velem. Nem kell semmi, ha ő velem van. Bár igaz, hogy Kamilla szerelme lenne a legjobb ajándék.

- Istenem Noel ejtsük már ezt a nőt. – mérgelődött megint.

- Jó rendben. - szóltam, de Kitti beszólása eléggé rosszul esett.

- Ne haragudj nem akartalak megbántani.

- Semmi baj! - mosolyogtam rá - egy verseny a nagy oszlopig? - csillant fel szemem, és mikor barátnőm futásnak eredt én is követtem. A csúszós, havas úton kicsit nehézkesen ment a futás, de mégis elértem Kittit, akit óvatosan derékon ragadtam, és lerántottam a hóba. Ahogy a lányra estem arcunk nagyon közel került egymáshoz, de nem foglalkoztunk vele csak nevettünk, én pedig egy apró hógolyót raktam a nyakához.

- Ó kapd be Noel!! - kiáltott fel, és ő is egy adagot készült az arcomra pakolni, de én megakadályoztam a mozdulatát és lefogtam kezeit. Kitti kapálózott, és végül ő kerekedett felém. Még mindig csak nevettünk, majd Kitti így szólt.

- Milyen különlegesek a szemeid a lámpafénybe. - mosolygott rám. - nagyon szépek.

- Köszi. - válaszoltam zavartan, és ekkor Kitti egyre közelebb jött, míg végül váratlanul megcsókolt. Időm sem volt tiltakozni, és csak úgy megtörtént a dolog, ami nem tartott pár másodpernél tovább annál, hogy barátnőm rájöjjön mit tett, és gyorsan felpattanjon a hóból.

- Noel én... sajnálom, én... jó ég, ez annyira gáz. Én nem is tudom.. én... - habogott, és idegesen tördelte kezeit. - Bocsáss meg. Fogalmam sincs mi ütött belém, elvégre csak barátok vagyunk és..

- Kitti nyugi! - állítottam le. - nem gáz. - néztem szemeibe. - nem történt semmi.

- Noel ez csak véletlen volt. Ne haragudj. - sírta el magát, és én annyira aranyosnak találtam, így szó nélkül átöleltem, és igyekeztem megnyugtatni, miközben azon törtem a fejem miért tett ilyet. Kitti sosem mutatott nagyobb érdeklődést irántam puszta barátságnál, és én sem tettem semmi félreérthetőt. Mindig is őt tartottam a legjobb barátomnak, akit még Ákosnál is jobba szeretek, de csak úgy tudtam rá tekinteni, akár egy testvérre.

- Ne sírj már Kitti. - nyugtattam tovább, mire megtörölte szemét és bűnbánó arccal rám nézett.

- Sajnálom Noel.

- Én nem haragszok.

- Biztos? - pillantott rám nagy kék szemeivel.

- Persze, hogy nem. Felejtsük el. - ajánlottam és mire elértünk hozzájuk már újra önfeledten nevettünk és csak dőlt belőlünk a hülyeség. Hazaérve mamával megbeszéltem, hogy holnap elhozatom a fát, és együtt feldíszítjük.

- Mi lenne, ha délelőtt kimennénk a temetőbe, majd délután én sütnék, egy kis karácsonyi meglepetést te pedig feldíszítenéd a fát.

- Úgy is nagyon jó mama. - öleltem át, és mellé telepedtem a televízióhoz ahol már ünnepi műsorok mentek. Közben megírtam a csókot Ákosnak, aki hatalmas röhögő fejeket küldött válaszként, én pedig nem foglalkoztam a gúnyolódásával. Biztos voltam benne, hogy Kitti csak pillanatnyi zavar miatt tett ilyet. Ákos persze nem bírta ki és felhívott, így elvonultam a szobámba.

- Mi a helyzet te csaj mágnes? - hallottam vidám hangját a vonal túloldaláról.

- Semmi különös, és nem vagyok csaj mágnes, ellenben veled gondolom.

- Hú, hallod iszonyat jó itt lenni, bár kicsit gáz, mert anyámék sokszor akarnak családi programot szervezni, de este legalább elengednek bulizni. Basszus nagyon jó itt minden, és nem csak arra értem, hogy mennyi jó csaj van, hanem a kajára, a piára, és a bulikra is. Az egész síelő rész olyan, mint a karácsonyi képeslapokon. Csupa hó minden, és este díszben úszik a város. Szar, hogy már holnap otthon leszünk. Jövőre, ha eljövünk, eljöhetnél te is. Biztos nagy sikert érnél el a csajokkal.

- Remélem, addig már Kamillával leszek.

- Én is hidd el, vagy Kittivel. - szólt és éreztem hangján, hogy megint gúnyolódik.

- Tuti, hogy csak véletlen volt. Nem vall ez Kittire.

- Haver én meg azon csodálkozok, hogy eddig kibírta.

- Ugyan már Ákos, ne kezd megint ezt a hülyeséget.

- Pedig hidd el, hogy igazam van. Már több éve szerelmes beléd.

- Barátok vagyunk, és úgy tekintünk egymásra, mint a testvérek.

- Te lehet, de ő nem, és ebben biztos vagyok. Tuti, hogy szeret téged, különben miért nincs még pasija, vagy miért nem hajtott még rám? - ötletelt, és az utolsó mondatán hangosan felnevettem.

- Nagyon bírom az önbizalmadat.

- Most miért? Az a nagy helyzet, hogy elég jól nézek ki, és sok mindent meg tudok adni a lányoknak. Az osztályból minden csaj megvolt már, vagy ha nem akkor az csak azért, mert én nem akartam. Kittihez is közeledtem, de elhajtott a búsba, ez pedig csak azért lehet, mert téged szeret.

- Vagy talán valaki mást, akiről nem tudunk. - elmélkedtem.

- Noel te vagy a legjobb barátja, és ha volna valakije, biztos vagyok benne, hogy te lennél az első, akinek elmondaná.

- Gondolod? - kérdeztem komolyabban, és visszagondoltam a csókunkra, ami igaz, hogy nagyon rövid volt, mégis éreztem, hogy a lány részéről teli van érzelemmel.

- Én biztos vagyok ebbe Noel, és tudod, hogy sosem hazudnék neked.

- Igen tudom, csak most olyan furi lesz a helyzetünk, és nem akarom, hogy megromoljon a kapcsolatunk. Nekem hiányozna Kitti, ha nem lennénk barátok.

- Szerintem, ha nem hozzátok fel nem lesz kínos. Csak nem kell ráfeszülni a dolgokra és még véletlenül sem kell felhozni.

- Jó persze, de szeretném, ha nem lenne igazad.

- Pedig jó páros lennétek. - szólt és eléggé meglepett ezzel a kijelentéssel. Főleg úgy, hogy azt gondoltam azért szorít, hogy Kamillával jöjjek össze.

- Én Kamillát szeretem.

- Igen, tudom, de korba is jobb lenne, és igaz, hogy a tanárnő is iszonyat jó csaj, de azért mégiscsak rizikós, de nem szólok bele, és tudod, hogy melletted állok, akármilyen hülyeséget is csinálsz, nem fogom engedni, hogy kihagy belőle. - mondta vidám hangon. - de most megyek, anyámék várnak. Holnapután találkozunk, addig is Boldog Karácsonyt neked és a mamádat üdvözlöm.

- Köszi, Ákos, neked is Boldog Karácsonyt, és a szüleidnek is. - üdvözöltem én is őket, és leraktuk a készüléket.

 Szenteste napján ebéd előtt kimentünk a temetőbe, ahol a szüleim sírjára raktunk egy mini koszorút és pár gyertyát. Mint minden évben most is elkapott a gondolat, hogy mennyire igazságtalan az élet, és nem helyes, hogy ők itt fekszenek, mikor még annyit élhettek volna. Szemem megtelt könnyel, és igyekeztem felidézni azokat az emlékeket mikor még velem voltak. Sajnos évről évre egyre távolibbnak tűntek, és egyre nehezebben sikerült felidéznem a hangjukat. A hidegben a könnyeim szinte arcomra fagytak, de láttam, hogy mama még nagyon nem akar menni.

- Talán kellett volna még valamit hozni? - tűnődött el, de én megnyugtattam, hogy így is tökéletes. Nagy vászonzsebkendőt vett elő, és újra megtörölte könnyben áztatott szemeit. A hó hullani kezdett én pedig óvatosan átkaroltam és lassan a nagy vaskapu felé kísértem.

- Jövőre már autóval jövünk ki. - néztem rá, de ő nem válaszolt, így folytattam. - neked is könnyebb lesz, ha veszek egy kocsit. Téged is könnyebben tudlak furikázni.

- Drága kisfiam, nem kell, én is eltudok menni, ahova kell. - emelte rám szemeit. - Kár, hogy ide kell jönni, holott anyádék is köztünk lehetnének még.

- Ez így van mama. Nekem is nagyon hiányoznak. - sírtam el újra magam, és szorosan átöleltem, ahogy ő is engem. - Olyan jó, hogy te velem vagy. Köszönöm.

- Én köszönöm. - suttogta,  és nagy nehezen hazavezettem. Otthon meggyújtottunk két gyertyát az emlékükre, és feldíszítettük az általam rendelt fát. Hálás lehettem, hogy a városban vannak jó emberek, és mivel tudták, hogy nem bírnám hazavinni így ők ajánlották fel, hogy házhoz hozzák. Apró gömbdíszek, angyalok, és aranyszínben világító égősor díszítette a fát. Amíg a mama megsütötte a finomabbnál- finomabb ételeket a vacsorához, én ünnepi díszbe varázsoltam a fenyőt, aminek a tetejére aranycsillagot raktam. Igazán elégedett voltam a munkámmal, és boldog voltam, hogy mamának is elnyerte a tetszését, és szerencsére már nyoma sem volt annak a szomorúságnak a szemébe, ami még a temetőbe volt.

- Kisfiam ez nagyon szép lett. - mérte végig a művemet. - már nemsokára készen van a vacsora, de előbb még idehozom az ajándékodat.

- Mama nem kellett volna semmit venned nekem.

- Ez csak egy kis apróság. - simogatta meg arcom és hamarosan egy nagyobb dobozzal a kezében tért vissza. Én is előhalásztam az ajándékot, amit a mama doboza mellé helyeztem. Nem szoktunk drága, és nagy meglepetéseket venni, de azért figyelünk a másikra. Nyolc körül elfogyasztottuk a vacsorát, és minden nagyon jó volt. Sokat beszélgettünk, és nevettünk a tévében bemutatott karácsonyi filmen, ami mi más is lett volna, mint a Reszkessetek betörők.

- Ez szuper volt mama. - fogtam meg teli hasam.

- Reméltem, hogy ízlett. - nyúlt át az asztalon és megsimogatta kezem. - szerintem megihatnánk egy kis pezsgőt is.  - állt fel és két kristálypoharat vett elő, majd segítettem kibontani azt az italt, ami az apám kedvence volt.  Összekoccintottuk a poharat és újra kellemes ünnepeket kívántunk.

- Ülj le, én elpakolok! - ajánlottam, és leszedtem az asztalt.

- Nem vagy kíváncsi az ajándékodra?

- De persze. - mosolyogtam, és nekiláttunk a dobozok bontogatásának. Én egy hónapos bérletet vettem neki, ami a városi fürdőbe szól, és minden extra dolog járt hozzá. Mama nagyon szeretett a barátnőivel eljárni régebben, csak mostanában nem volt ideje. Úgy láttam tetszik neki és ez megnyugvással töltött el, mert ajándékok terén nem vagyok túl kreatív. Eddig minden ötletem vagy Ákostól, vagy Kittitől jött.

- Bontsd ki te is! - nyújtotta felém a dobozt, amiről leszedtem az aranypapírt, és mikor kinyitottam szinte nem hittem a szememnek. Kérdőn néztem rá, és alig fogtam fel, hogy ez az enyém.

- Mama ez nagyon szép. - emeltem ki a bőrkabátot, ami belül meleg szőrmével volt bélelve. Gyönyörű volt, és iszonyat menőn nézett ki. - Köszönöm. - öleltem át szorosan. - Nem kellett volna, mert ez biztos nem volt olcsó.

- Mikor láttam, hogy kidobtad a másikat még ősszel úgy gondoltam kelleni fog egy téli is. Amit most hordasz az már nagyon szakadt, és nem is motorozáshoz való. Azóta spóroltam rá.

- Tényleg köszönöm. Biztos hordani fogom majd. - vettem magamra, és a tükör elé álltam. Iszonyú menőnek néztem ki, és az jutott eszembe, hogy ez még Ákos kabátjánál is jobban néz ki, és nevetnem kellett, ahogy elképzeltem barátom fejét mikor megmutatom neki. A meglepetések után újra leültünk tévézni és közben nem bírtam eltelni a mézeskalácsokkal és a szaloncukrokkal. Éjfél előtt szedelőzködni kezdtünk és elindultunk az éjféli misére, ami a katolikus templomba volt. Barátaim közül egyik sem jár ide, hiszen Kitti evangélikus, Ákosék pedig nem gyakorolják a vallásukat. Beléptünk a templomba és én majdnem elájultam. Az egyik padba Kamilla turbékolt Csongorral, és olyan szerelmes pillantásokat váltottak, hogy majdnem elhánytam magam, és a szívem szinte belesajdult a fájdalomba. Biztos voltam benne, hogy Csongor még nem tudja, hogy a lány engem választott. Legalábbis reméltem, hogy igazam lesz. A nő gyönyörű volt, mint mindig. Haja szoros kontyba fogta, csillogó fülbevalói szinte a vállát verdesték. Meleg szövetkabátot, és vörös bőrkesztyűt viselt. Alig tudtam a misére koncentrálni, hiszen végig az járt a fejembe miket tennék vele, ha kettesbe lennénk, és magamban reméltem Isten nem fog megbüntetni a piszkos gondolataimért, amiket a mise helyett a templomba képzelek. Végignéztem Csongoron is, és nem értettem Kitti vagy Kamilla mit esznek rajta. Szerintem egyáltalán nem volt jó pasi, csak gazdag. Ez pedig akkor is szembe tűnt volna, ha nem ismerem Kamillát, ugyanis Csongor kabátjáról ordított, hogy márkás, és valószínű többet ért, mint az én ruhatáram. Kamilla a mise végéig nem vett észre, csak a kijáratnál kapcsolódott össze tekintetünk. Szemembe nézett és a szívem újra gyorsabban kezdett dobogni, és annyira szerettem volna beszélni vele, de tudtam, nem lehet. A templomból kilépve mama hangját hallottam a hátam mögül. Nem néztem hátra, mert úgy gondoltam biztos a barátnőinek kíván kellemes ünnepeket.

- Noel várj meg! -  szólt, - vagy inkább gyere ide!

- Rendben. - fordultam meg és hirtelen nem hittem el, hogy Csongorral trécsel. Nagyon nehezen mentem oda, és csak még kellemetlenebb volt, mikor Kamilla is csatlakozott hozzánk.

- Csongor a gyerekkori barátnőm kisfia. Nyugodjék békében. - vetett keresztet mama. - bár már nem is olyan kicsi.

- Nem bizony. Ő az unokája? - nézett rám kedvesen. - nagyon büszke lehet rá.

- Igen, már tizenhét éves és nő, mint a gomba. - büszkélkedett velem mama.

- A szülei biztos büszkék lennének rá, és örülhetnek, hogy maga neveli. - komolyodott el Csongor én pedig azt hittem elsüllyedek szégyenembe. Mégis honnan a jó francból tud a szüleimről, és vajon ezt elmondta már Kamillának is? Nem akarom, hogy a nő sajnáljon, mert arra igazán semmi szükségem sincs.

- Milyen kedves kis barátnőd van. - váltott témát mamám, és Kamilla felé pillantott.

-  Köszönöm. Már nagyon régóta együtt vagyunk, csak ősszel költöztünk a városba. - osztotta meg velünk, és bár utáltam, azért most jól esett, hogy ilyen kedvesen beszél a mamámmal. Legalább annyira nem bunkó, mint amennyire elképzeltem. Sajnos még Kamillának is be kellett mutatkoznom, és eszembe jutott, hogy ha ezt Ákos látná, biztos kiröhögne. 

- Kamillának hívják, és a gimibe tanít. - fordult felém Csongor. - nem találkoztatok még? 

- Nem tudom. - vágtam rá komoly arccal, ahogy a nő tekintetébe néztem. - Nagyon ismerős a tanárnő. 

- Maga is nekem. - mosolygott rám szerelmem, és levette kesztyűjét, hogy könnyebben kihalásszon egy zsebkendőt a zsebéből. 

- Nahát, milyen csodálatos gyűrű! - kiáltott fel mama, és megfogta Kamilla kezét, aki azonnal zavarba jött és idegesen pillantott felém. Szerelmem úján tényleg ott virított egy szív alakú gyűrű, ami apró kövekkel volt kirakva, és tökéletesen látszott, hogy borzaszó drága lehetett.

- Igen, ma kaptam amikor....

- Megkértem a kezét! - büszkélkedett Csongor. - szerencsére igent mondott, és hamarosan szervezhetjük az esküvőt. 

- Tessék? - bukott ki belőlem, és úgy éreztem egy világ omlik össze bennem. Kamilla rám nézett és talán sajnálatot láttam szemeibe, és mintha némán a sajnálom szót suttogta volna. A mama persze azonnal gratulált, és arról beszélt, hogy két ilyen helyes embernek csak gyönyörű gyerekei lehetnek, úgyhogy kezdjenek el a gyerekáldáson is gondolkozni. Hála Istennek utána már nem sokat beszélgettünk a párossal, viszont a mama egész úton Csongort méltatta, aki szerinte tökéletes férje lesz egy ilyen csodálatos lánynak, mint amilyen Kamilla. Ez nagyon idegesítő volt, és úgy éreztem szétfeszít a düh és a tehetetlenség. Mégis, hogy tehette ezt velem? Hiszen pár napja még együtt voltunk, és a lelkemet kiadtam, hogy jól sikerüljön a meglepetés. Mégis egyetlen gyűrű miatt félredobta az egész eddigi kapcsolatunkat, és inkább a hatalmas luxust választotta helyettem. Ahogy hazaértünk mama jó éjt kívánt és elment aludni, én viszont inkább benyomtam a FIFAT és hajnalig tartó játékmaratont terveztem. Úgy gondoltam az XBOX majd elfelejteti velem a történteket, de szemeimből mégis folyni kezdtek a könnyek, és fiú létemre mégis úgy bőgtem, mint egy óvodás. A mellkasomban érzett fájdalomra egyszerűen semmi nem hatott, de ekkor eszembe jutott a pezsgő, amit vacsoránál ittunk, és hogy még maradt belőle fél üveg. Magamhoz vettem hát és ledöntöttem a torkomon. Az édeskés ital jól esett, és ha nem is felejtettem, de enyhült a fájdalmam. Nem tudom meddig voltam fent, de csak játszottam, ittam és sírtam, mígnem hajnaltájban elnyomott a szomorú álom.