2019. július 28., vasárnap

🎒👜 21. Fejezet 🎒👜


Sziasztok!  

Megérkeztem a blogom következő részével. Először is köszönöm, hogy már két feliratkozóm van, és köszönöm, az előző posztomhoz jött hozzászólásokat. Ha még nem olvastátok, akkor megtehetitek itt: Felhívás a Csendes olvasókhoz 

Noel: - Hurrá havazik!! - kiáltott Kitti amint belépett a szobámba. Nagy télikabátját belepték a pelyhek, arca pedig piros volt a kinti hidegtől. - Kelj már fel Noel! - húzta le rólam a takarót, viszont én erősebb voltam így egy rántással magamra húztam, aminek következtében a lány is az ágyamra esett.
- Noel mit csinálsz? - mérgelődött, ám úgy láttam mintha tetszene neki a dolog.
- Hagyj békén Kitti, aludni akarok egész nap!
- Mi a franc bajod van mikor már mindjárt dél? Ilyenkor rég kint szoktunk hógolyózni, meg szánkózni a dombon.
- Nem akarok hógolyózni, és szánkózni se. Tényleg nem akarok semmit sem csinálni, csak aludni.
- Ez nem vall rád. Mi a baj? - vette le kabátját, és az ágyamra ült. Tudtam, hogy addig nem fog békén hagyni, amíg el nem mondom neki a dolgokat.
- Szerintem Kamilla nem engem választ. - böktem ki, mire csak megforgatta szemeit. Nem értettem  hogy nem látja azt a kedves nőt, akit én mindennél jobban szeretek.
- Miből gondolod? Nem sikerült a meglepetés?
- De igen, és minden jó volt, sőt rettentően jó. - mosolyogtam rá sokat mondóan. - másnap mégsem volt határozott mikor megkérdeztem, mikor akarja elmondani a dolgokat a pasijának. Most pedig már vasárnap van, és még mindig nem kaptam tőle semmit. Holnap karácsony, és azt hittem, hogy már szingli lesz, és valahol a városba összefuthatunk. De lehet, hogy ebből nem lesz semmi.
- Noel te nagyon hülye vagy. - vágta rá, és járkálni kezdett a szobába. - Ha ez a nő nem becsüli meg azt, aki vacsorát főz neki, meg ilyesmi akkor egy idióta. Bár az is igaz, hogy baromi jóképű a pasija, és teli van pénzzel. Ez pedig egy olyan kombináció, amit nem sok lány utasítana vissza.
- Akkor miért feküdt le velem? - szálltam ki én is és mérgesen a ruháim után kutattam. - Megmondhatta volna, hogy nem.
- Talán mert még ő sem tudja, mit akar, de ha szeret, akkor úgyis melletted dönt majd. Lehet már döntött is, csak még nem akarja elmondani.
- Remélem igazad lesz Kitti. - szóltam. - nekem tényleg nem kell más csak ő.
- Jaj de jó! - sóhajtott egy nagyot. - Akkor nem megyünk ki szánkózni?
- Nem, ne haragudj, de várom, hogy hívjon, vagy ilyenek.
- Akkor jó. Én lépek. Ákosék holnap jönnek haza, szóval addig még Anitával is tudok bandázni.
- Ne haragudj rám Kitti. - húztam az ágyra. - mellesleg mikor adjuk át az ajándékot? Jó lesz a szokott napon?
- Persze, de te vettél nekem ajándékot? - hatódott meg.
- Igen, miért te nem?
- Dehogy nem te lüke. - nevetett fel. - jó lesz akkor, csak még beszéld meg a kedves barátoddal is. Neki is vettem, bár lehet az helyett inkább óvszert kellett volna.
- Jaj, Kitti előítéletes vagy, és köszönöm, hogy meghallgattál. Te mindig mellettem vagy. - fogtam meg kezét.
- Igen, én mindig veled leszek, és sosem hagylak el. - pillantott rám és különös fény csillant szemeibe. Ahogy lentebb nézett legbelül az jutott eszembe, hogy mindjárt megcsókol, de ez szerencsére szertefoszlott, ahogy a lány telefonja Messenger üzenetet jelzett.
- Akkor, ha nem jössz, én megyek, mert Anita most írt, hogy fél óra múlva a pizzériánál vár.
- Mi lenne, ha mégis veletek mennék? - ajánlottam fel, és mivel belement én is csatlakoztam hozzájuk. Egész nap elvoltunk, és nagyon jól éreztem magam. Persze azért Ákos eléggé hiányzott, főleg mikor a csajok megállás nélkül csacsogtak. A nagy udvarban végül megépítettünk egy hóembert, ami egész pofás lett, a lányok pedig mindenáron fotózkodni akartak vele, és velem is. Bőven sötétedett az idő, ahogy együtt sétáltunk Kittivel hazafelé.
- Holnap karácsony!! - ugrált mellettem. - remélem, megkapom az új telefont, mert ez a mostani már elég szar. Sőt kinéztem egy iszonyú szuper ruhát, amit megmutattam anyumnak is, de nem valószínű. hogy megkapom, pedig abba mehetnék szilveszterezni. Te mit kértél?
- Én semmit, csak azt, amit minden évben, hogy a mama még sokáig éljen, és még sokáig legyen velem. Nem kell semmi, ha ő velem van. Bár igaz, hogy Kamilla szerelme lenne a legjobb ajándék.
- Istenem Noel ejtsük már ezt a nőt. – mérgelődött megint.
- Jó rendben. - szóltam, de Kitti beszólása eléggé rosszul esett.
- Ne haragudj nem akartalak megbántani.
- Semmi baj! - mosolyogtam rá - egy verseny a nagy oszlopig? - csillant fel szemem, és mikor barátnőm futásnak eredt én is követtem. A csúszós, havas úton kicsit nehézkesen ment a futás, de mégis elértem Kittit, akit óvatosan derékon ragadtam, és lerántottam a hóba. Ahogy a lányra estem arcunk nagyon közel került egymáshoz, de nem foglalkoztunk vele csak nevettünk, én pedig egy apró hógolyót raktam a nyakához.
- Ó kapd be Noel!! - kiáltott fel, és ő is egy adagot készült az arcomra pakolni, de én megakadályoztam a mozdulatát és lefogtam kezeit. Kitti kapálózott, és végül ő kerekedett felém. Még mindig csak nevettünk, majd Kitti így szólt.
- Milyen különlegesek a szemeid a lámpafénybe. - mosolygott rám. - nagyon szépek.
- Köszi. - válaszoltam zavartan, és ekkor Kitti egyre közelebb jött, míg végül váratlanul megcsókolt. Időm sem volt tiltakozni, és csak úgy megtörtént a dolog, ami nem tartott pár másodpernél tovább annál, hogy barátnőm rájöjjön mit tett, és gyorsan felpattanjon a hóból.
- Noel én... sajnálom, én... jó ég, ez annyira gáz. Én nem is tudom.. én... - habogott, és idegesen tördelte kezeit. - Bocsáss meg. Fogalmam sincs mi ütött belém, elvégre csak barátok vagyunk és..
- Kitti nyugi! - állítottam le. - nem gáz. - néztem szemeibe. - nem történt semmi.
- Noel ez csak véletlen volt. Ne haragudj. - sírta el magát, és én annyira aranyosnak találtam, így szó nélkül átöleltem, és igyekeztem megnyugtatni, miközben azon törtem a fejem miért tett ilyet. Kitti sosem mutatott nagyobb érdeklődést irántam puszta barátságnál, és én sem tettem semmi félreérthetőt. Mindig is őt tartottam a legjobb barátomnak, akit még Ákosnál is jobba szeretek, de csak úgy tudtam rá tekinteni, akár egy testvérre.
- Ne sírj már Kitti. - nyugtattam tovább, mire megtörölte szemét és bűnbánó arccal rám nézett.
- Sajnálom Noel.
- Én nem haragszok.
- Biztos? - pillantott rám nagy kék szemeivel.
- Persze, hogy nem. Felejtsük el. - ajánlottam és mire elértünk hozzájuk már újra önfeledten nevettünk és csak dőlt belőlünk a hülyeség. Hazaérve mamával megbeszéltem, hogy holnap elhozatom a fát, és együtt feldíszítjük.
- Mi lenne, ha délelőtt kimennénk a temetőbe, majd délután én sütnék, egy kis karácsonyi meglepetést te pedig feldíszítenéd a fát.
- Úgy is nagyon jó mama. - öleltem át, és mellé telepedtem a televízióhoz ahol már ünnepi műsorok mentek. Közben megírtam a csókot Ákosnak, aki hatalmas röhögő fejeket küldött válaszként, én pedig nem foglalkoztam a gúnyolódásával. Biztos voltam benne, hogy Kitti csak pillanatnyi zavar miatt tett ilyet. Ákos persze nem bírta ki és felhívott, így elvonultam a szobámba.
- Mi a helyzet te csaj mágnes? - hallottam vidám hangját a vonal túloldaláról.
- Semmi különös, és nem vagyok csaj mágnes, ellenben veled gondolom.
- Hú, hallod iszonyat jó itt lenni, bár kicsit gáz, mert anyámék sokszor akarnak családi programot szervezni, de este legalább elengednek bulizni. Basszus nagyon jó itt minden, és nem csak arra értem, hogy mennyi jó csaj van, hanem a kajára, a piára, és a bulikra is. Az egész síelő rész olyan, mint a karácsonyi képeslapokon. Csupa hó minden, és este díszben úszik a város. Szar, hogy már holnap otthon leszünk. Jövőre, ha eljövünk, eljöhetnél te is. Biztos nagy sikert érnél el a csajokkal.
- Remélem, addig már Kamillával leszek.
- Én is hidd el, vagy Kittivel. - szólt és éreztem hangján, hogy megint gúnyolódik.
- Tuti, hogy csak véletlen volt. Nem vall ez Kittire.
- Haver én meg azon csodálkozok, hogy eddig kibírta.
- Ugyan már Ákos, ne kezd megint ezt a hülyeséget.
- Pedig hidd el, hogy igazam van. Már több éve szerelmes beléd.
- Barátok vagyunk, és úgy tekintünk egymásra, mint a testvérek.
- Te lehet, de ő nem, és ebben biztos vagyok. Tuti, hogy szeret téged, különben miért nincs még pasija, vagy miért nem hajtott még rám? - ötletelt, és az utolsó mondatán hangosan felnevettem.
- Nagyon bírom az önbizalmadat.
- Most miért? Az a nagy helyzet, hogy elég jól nézek ki, és sok mindent meg tudok adni a lányoknak. Az osztályból minden csaj megvolt már, vagy ha nem akkor az csak azért, mert én nem akartam. Kittihez is közeledtem, de elhajtott a búsba, ez pedig csak azért lehet, mert téged szeret.
- Vagy talán valaki mást, akiről nem tudunk. - elmélkedtem.
- Noel te vagy a legjobb barátja, és ha volna valakije, biztos vagyok benne, hogy te lennél az első, akinek elmondaná.
- Gondolod? - kérdeztem komolyabban, és visszagondoltam a csókunkra, ami igaz, hogy nagyon rövid volt, mégis éreztem, hogy a lány részéről teli van érzelemmel.
- Én biztos vagyok ebbe Noel, és tudod, hogy sosem hazudnék neked.
- Igen tudom, csak most olyan furi lesz a helyzetünk, és nem akarom, hogy megromoljon a kapcsolatunk. Nekem hiányozna Kitti, ha nem lennénk barátok.
- Szerintem, ha nem hozzátok fel nem lesz kínos. Csak nem kell ráfeszülni a dolgokra és még véletlenül sem kell felhozni.
- Jó persze, de szeretném, ha nem lenne igazad.
- Pedig jó páros lennétek. - szólt és eléggé meglepett ezzel a kijelentéssel. Főleg úgy, hogy azt gondoltam azért szorít, hogy Kamillával jöjjek össze.
- Én Kamillát szeretem.
- Igen, tudom, de korba is jobb lenne, és igaz, hogy a tanárnő is iszonyat jó csaj, de azért mégiscsak rizikós, de nem szólok bele, és tudod, hogy melletted állok, akármilyen hülyeséget is csinálsz, nem fogom engedni, hogy kihagy belőle. - mondta vidám hangon. - de most megyek, anyámék várnak. Holnapután találkozunk, addig is Boldog Karácsonyt neked és a mamádat üdvözlöm.
- Köszi, Ákos, neked is Boldog Karácsonyt, és a szüleidnek is. - üdvözöltem én is őket, és leraktuk a készüléket.
 Szenteste napján ebéd előtt kimentünk a temetőbe, ahol a szüleim sírjára raktunk egy mini koszorút és pár gyertyát. Mint minden évben most is elkapott a gondolat, hogy mennyire igazságtalan az élet, és nem helyes, hogy ők itt fekszenek, mikor még annyit élhettek volna. Szemem megtelt könnyel, és igyekeztem felidézni azokat az emlékeket mikor még velem voltak. Sajnos évről évre egyre távolibbnak tűntek, és egyre nehezebben sikerült felidéznem a hangjukat. A hidegben a könnyeim szinte arcomra fagytak, de láttam, hogy mama még nagyon nem akar menni.
- Talán kellett volna még valamit hozni? - tűnődött el, de én megnyugtattam, hogy így is tökéletes. Nagy vászonzsebkendőt vett elő, és újra megtörölte könnyben áztatott szemeit. A hó hullani kezdett én pedig óvatosan átkaroltam és lassan a nagy vaskapu felé kísértem.
- Jövőre már autóval jövünk ki. - néztem rá, de ő nem válaszolt, így folytattam. - neked is könnyebb lesz, ha veszek egy kocsit. Téged is könnyebben tudlak furikázni.
- Drága kisfiam, nem kell, én is eltudok menni, ahova kell. - emelte rám szemeit. - Kár, hogy ide kell jönni, holott anyádék is köztünk lehetnének még.
- Ez így van mama. Nekem is nagyon hiányoznak. - sírtam el újra magam, és szorosan átöleltem, ahogy ő is engem. - Olyan jó, hogy te velem vagy. Köszönöm.
- Én köszönöm. - suttogta,  és nagy nehezen hazavezettem. Otthon meggyújtottunk két gyertyát az emlékükre, és feldíszítettük az általam rendelt fát. Hálás lehettem, hogy a városban vannak jó emberek, és mivel tudták, hogy nem bírnám hazavinni így ők ajánlották fel, hogy házhoz hozzák. Apró gömbdíszek, angyalok, és aranyszínben világító égősor díszítette a fát. Amíg a mama megsütötte a finomabbnál- finomabb ételeket a vacsorához, én ünnepi díszbe varázsoltam a fenyőt, aminek a tetejére aranycsillagot raktam. Igazán elégedett voltam a munkámmal, és boldog voltam, hogy mamának is elnyerte a tetszését, és szerencsére már nyoma sem volt annak a szomorúságnak a szemébe, ami még a temetőbe volt.
- Kisfiam ez nagyon szép lett. - mérte végig a művemet. - már nemsokára készen van a vacsora, de előbb még idehozom az ajándékodat.
- Mama nem kellett volna semmit venned nekem.
- Ez csak egy kis apróság. - simogatta meg arcom és hamarosan egy nagyobb dobozzal a kezében tért vissza. Én is előhalásztam az ajándékot, amit a mama doboza mellé helyeztem. Nem szoktunk drága, és nagy meglepetéseket venni, de azért figyelünk a másikra. Nyolc körül elfogyasztottuk a vacsorát, és minden nagyon jó volt. Sokat beszélgettünk, és nevettünk a tévében bemutatott karácsonyi filmen, ami mi más is lett volna, mint a Reszkessetek betörők.
- Ez szuper volt mama. - fogtam meg teli hasam.
- Reméltem, hogy ízlett. - nyúlt át az asztalon és megsimogatta kezem. - szerintem megihatnánk egy kis pezsgőt is.  - állt fel és két kristálypoharat vett elő, majd segítettem kibontani azt az italt, ami az apám kedvence volt.  Összekoccintottuk a poharat és újra kellemes ünnepeket kívántunk.
- Ülj le, én elpakolok! - ajánlottam, és leszedtem az asztalt.
- Nem vagy kíváncsi az ajándékodra?
- De persze. - mosolyogtam, és nekiláttunk a dobozok bontogatásának. Én egy hónapos bérletet vettem neki, ami a városi fürdőbe szól, és minden extra dolog járt hozzá. Mama nagyon szeretett a barátnőivel eljárni régebben, csak mostanában nem volt ideje. Úgy láttam tetszik neki és ez megnyugvással töltött el, mert ajándékok terén nem vagyok túl kreatív. Eddig minden ötletem vagy Ákostól, vagy Kittitől jött.
- Bontsd ki te is! - nyújtotta felém a dobozt, amiről leszedtem az aranypapírt, és mikor kinyitottam szinte nem hittem a szememnek. Kérdőn néztem rá, és alig fogtam fel, hogy ez az enyém.
- Mama ez nagyon szép. - emeltem ki a bőrkabátot, ami belül meleg szőrmével volt bélelve. Gyönyörű volt, és iszonyat menőn nézett ki. - Köszönöm. - öleltem át szorosan. - Nem kellett volna, mert ez biztos nem volt olcsó.
- Mikor láttam, hogy kidobtad a másikat még ősszel úgy gondoltam kelleni fog egy téli is. Amit most hordasz az már nagyon szakadt, és nem is motorozáshoz való. Azóta spóroltam rá.
- Tényleg köszönöm. Biztos hordani fogom majd. - vettem magamra, és a tükör elé álltam. Iszonyú menőnek néztem ki, és az jutott eszembe, hogy ez még Ákos kabátjánál is jobban néz ki, és nevetnem kellett, ahogy elképzeltem barátom fejét mikor megmutatom neki. A meglepetések után újra leültünk tévézni és közben nem bírtam eltelni a mézeskalácsokkal és a szaloncukrokkal. Éjfél előtt szedelőzködni kezdtünk és elindultunk az éjféli misére, ami a katolikus templomba volt. Barátaim közül egyik sem jár ide, hiszen Kitti evangélikus, Ákosék pedig nem gyakorolják a vallásukat. Beléptünk a templomba és én majdnem elájultam. Az egyik padba Kamilla turbékolt Csongorral, és olyan szerelmes pillantásokat váltottak, hogy majdnem elhánytam magam, és a szívem szinte belesajdult a fájdalomba. Biztos voltam benne, hogy Csongor még nem tudja, hogy a lány engem választott. Legalábbis reméltem, hogy igazam lesz. A nő gyönyörű volt, mint mindig. Haja szoros kontyba fogta, csillogó fülbevalói szinte a vállát verdesték. Meleg szövetkabátot, és vörös bőrkesztyűt viselt. Alig tudtam a misére koncentrálni, hiszen végig az járt a fejembe miket tennék vele, ha kettesbe lennénk, és magamban reméltem Isten nem fog megbüntetni a piszkos gondolataimért, amiket a mise helyett a templomba képzelek. Végignéztem Csongoron is, és nem értettem Kitti vagy Kamilla mit esznek rajta. Szerintem egyáltalán nem volt jó pasi, csak gazdag. Ez pedig akkor is szembe tűnt volna, ha nem ismerem Kamillát, ugyanis Csongor kabátjáról ordított, hogy márkás, és valószínű többet ért, mint az én ruhatáram. Kamilla a mise végéig nem vett észre, csak a kijáratnál kapcsolódott össze tekintetünk. Szemembe nézett és a szívem újra gyorsabban kezdett dobogni, és annyira szerettem volna beszélni vele, de tudtam, nem lehet. A templomból kilépve mama hangját hallottam a hátam mögül. Nem néztem hátra, mert úgy gondoltam biztos a barátnőinek kíván kellemes ünnepeket.
- Noel várj meg! -  szólt, - vagy inkább gyere ide!
- Rendben. - fordultam meg és hirtelen nem hittem el, hogy Csongorral trécsel. Nagyon nehezen mentem oda, és csak még kellemetlenebb volt, mikor Kamilla is csatlakozott hozzánk.
- Csongor a gyerekkori barátnőm kisfia. Nyugodjék békében. - vetett keresztet mama. - bár már nem is olyan kicsi.
- Nem bizony. Ő az unokája? - nézett rám kedvesen. - nagyon büszke lehet rá.
- Igen, már tizenhét éves és nő, mint a gomba. - büszkélkedett velem mama.
- A szülei biztos büszkék lennének rá, és örülhetnek, hogy maga neveli. - komolyodott el Csongor én pedig azt hittem elsüllyedek szégyenembe. Mégis honnan a jó francból tud a szüleimről, és vajon ezt elmondta már Kamillának is? Nem akarom, hogy a nő sajnáljon, mert arra igazán semmi szükségem sincs.
- Milyen kedves kis barátnőd van. - váltott témát mamám, és Kamilla felé pillantott.
-  Köszönöm. Már nagyon régóta együtt vagyunk, csak ősszel költöztünk a városba. - osztotta meg velünk, és bár utáltam, azért most jól esett, hogy ilyen kedvesen beszél a mamámmal. Legalább annyira nem bunkó, mint amennyire elképzeltem. Sajnos még Kamillának is be kellett mutatkoznom, és eszembe jutott, hogy ha ezt Ákos látná, biztos kiröhögne. 
- Kamillának hívják, és a gimibe tanít. - fordult felém Csongor. - nem találkoztatok még? 
- Nem tudom. - vágtam rá komoly arccal, ahogy a nő tekintetébe néztem. - Nagyon ismerős a tanárnő. 
- Maga is nekem. - mosolygott rám szerelmem, és levette kesztyűjét, hogy könnyebben kihalásszon egy zsebkendőt a zsebéből. 
- Nahát, milyen csodálatos gyűrű! - kiáltott fel mama, és megfogta Kamilla kezét, aki azonnal zavarba jött és idegesen pillantott felém. Szerelmem úján tényleg ott virított egy szív alakú gyűrű, ami apró kövekkel volt kirakva, és tökéletesen látszott, hogy borzaszó drága lehetett.
- Igen, ma kaptam amikor....
- Megkértem a kezét! - büszkélkedett Csongor. - szerencsére igent mondott, és hamarosan szervezhetjük az esküvőt. 
- Tessék? - bukott ki belőlem, és úgy éreztem egy világ omlik össze bennem. Kamilla rám nézett és talán sajnálatot láttam szemeibe, és mintha némán a sajnálom szót suttogta volna. A mama persze azonnal gratulált, és arról beszélt, hogy két ilyen helyes embernek csak gyönyörű gyerekei lehetnek, úgyhogy kezdjenek el a gyerekáldáson is gondolkozni. Hála Istennek utána már nem sokat beszélgettünk a párossal, viszont a mama egész úton Csongort méltatta, aki szerinte tökéletes férje lesz egy ilyen csodálatos lánynak, mint amilyen Kamilla. Ez nagyon idegesítő volt, és úgy éreztem szétfeszít a düh és a tehetetlenség. Mégis, hogy tehette ezt velem? Hiszen pár napja még együtt voltunk, és a lelkemet kiadtam, hogy jól sikerüljön a meglepetés. Mégis egyetlen gyűrű miatt félredobta az egész eddigi kapcsolatunkat, és inkább a hatalmas luxust választotta helyettem. Ahogy hazaértünk mama jó éjt kívánt és elment aludni, én viszont inkább benyomtam a FIFAT és hajnalig tartó játékmaratont terveztem. Úgy gondoltam az XBOX majd elfelejteti velem a történteket, de szemeimből mégis folyni kezdtek a könnyek, és fiú létemre mégis úgy bőgtem, mint egy óvodás. A mellkasomban érzett fájdalomra egyszerűen semmi nem hatott, de ekkor eszembe jutott a pezsgő, amit vacsoránál ittunk, és hogy még maradt belőle fél üveg. Magamhoz vettem hát és ledöntöttem a torkomon. Az édeskés ital jól esett, és ha nem is felejtettem, de enyhült a fájdalmam. Nem tudom meddig voltam fent, de csak játszottam, ittam és sírtam, mígnem hajnaltájban elnyomott a szomorú álom. 

2019. július 25., csütörtök

🎒👜Blogon kívül: Felhívás a csendes olvasókhoz!! 🎒👜

Egy kedves blogos barátnőm indította el ezt a kezdeményezést, amihez én is csatlakozok!
Kérlek olvassátok el és gondolkozzatok el rajta!

Az Ő blogját és a kezdeményezést itt olvashatjátok el eredetibe: Katt ide

Az utóbbi időben egyre több blogon vettem észre, hogy hiába lelkes a szerkesztő, hiába posztol, egyszerűen senki sem kap kommentet.

Hol van az az időszak, mikor az embernek nem esett le a gyűrű az ujjáról, hogy kapott egy hozzászólást a témával kapcsolatban?

Hol van az az időszak, mikor nem csak egy gyors like-ra futotta a Facebookon, hanem tényleg, vettük a fáradtságot, hogy elolvastuk a blogger/ina bejegyzését, és megosztottuk vele a gondolatainkat?

Eltűnt. És ezért rettentően szomorú vagyok.

Igazából ez egy felhívás a mindenkori mindig csendes olvasóknak, hogy hiába csinálja egy blogger/ina a blogját, hogyha nem kap visszajelzést. Ha nem kap visszajelzést, honnan tudja, hogy jó-e az, amit csinál? Hogy olvassák a bejegyzéseit? Hogy lesznek-e érdeklődök, olvasók, esetleg jelentkezők, hogyha nyereményjátékot rendez?

Ez nem csak a szerkesztőkön múlik, hanem RAJTATOK olvasókon is, hogy egyetlen kommenttel támogattok minket.

Mi mit kapunk ezért cserébe? Ugyanúgy semmit, mint ti. De nem jobb érzés azt tudatni a kedvenc íróddal, szerződdel, hogy überjó, amit csinál? És tudod, hogy ezt meghálálja, hogy nem hagyja abba a blogolást?

Sokan egyáltalán nem pénzért írnak, hanem szívből, szórakozásból. És ezt az örömet, a lelkesedést veszitek el azzal, hogy csendben olvastok valakit. Hány meg hány nagyszerű bloggertársam zárta be online naplóját, mert hiába olvasták, ha annyit se írtak neki, hogy „Szia! Klassz a blogod, csináld még!”?

Mit tudtok tenni? Akár chatbe, akár vendégkönyvbe, akár hozzászólásban ÍRTOK a szerkesztőnek.

Mi mit tudunk tenni? Tartjuk a lelkesedést, és kitartunk egymás mellett, támogatjuk egymást akkor is, hogyha továbbra is csendben marad az olvasótábor...

Valószínű, hogy ez is le fog csengeni x idő múlva, de ez mind megelőzhető, hogyha író-olvasó figyel egymásra. És ez az olvasókon is múlik, nem csak rajtunk, írókon...

Saját hozzászólás: Köszönöm a feliratkozómnak, hogy úgy döntött olvasásával támogat. Nagyon jól esik! 💖

2019. július 24., szerda

🎒👜 20. Fejezet 🎒👜


Noel: A nagy pezsgőfürdőben ültünk én pedig alig bírtam betelni Kamilla látványával. Az óra már éjfél után járt mikor kiszálltunk az ágyból, és miközben én elpakoltam a vacsora maradékát szerelmem teli engedte a jakuzzit és egy üveg bor kíséretében becsábított maga mellé. Egyszerűen csodálatos volt, kicsit vizes haja, csillogó tekintete, telt ajkai és tökéletes teste, amit egy szexi fürdőruhába bújtatott. Minden részletét beakartam vésni az emlékezetembe, és reméltem, ha majd visszagondolok erre a napra, az mindig örömmel fogja betölteni a szívem.
- Mi jár a fejedbe? - kérdezte mosolyogva, ahogy egy nagyot kortyolt a borból.
- Csak az, hogy most minden olyan jó, és te is annyira csodálatos vagy. Nem akarom, hogy ez véget érjen Kamilla.
- Hidd el én se, de élvezzük ki, amíg lehet. - jött közelebb, és az én poharamat is teletöltötte. - Ne gondolj most semmi rosszra Noel. - simogatta meg arcom, és egy puszit nyomott rá, ami csókban végződött, és mikor lecsillapodtunk mélyen belenézett a szemembe, kisimított egy tincset az arcomból, és lágy hangon folytatta. - tudod, még mindig alig hiszem el, amit ma értem tettél, és az, hogy mennyire jó érzés volt mikor megláttalak téged és a terített asztalt arra nincsenek szavak. Sosem tudom megköszönni.
- Kamilla nem kell megköszönnöd, hiszen azért csináltam, mert boldoggá akartalak tenni, és mert semmi értelmes karácsonyi ajándék nem jutott eszembe. - magyarázkodtam.
- Semmit nem kellett volna venned nekem.
- Dehogy nem, hiszen a barátnőm vagy. - vágtam rá magabiztosan, és bíztam benne, hogy ő is hasonlóan vélekedik erről. - Szeretlek Kamilla, és én tényleg bármit megtennék érted.
- Noel ne mondd ezt. - szállt ki a vízből, és lehúzta a poharában lévő maradék italt. Egy köntöst kapott magára, és szó nélkül kiment a fürdőből, ahova pár perc múlva egy csomaggal tért vissza.
- Mi ez? - néztem rá kérdőn.
- Bontsd ki, de előbb inkább gyere ki, mert véletlenül sem szeretném, ha elázna, vagy ilyesmi.
- Rendben. - adtam be derekam, és én is kikecmeregtem a meleg vízből. Leültem egy műanyag székre és bontogatni kezdtem a csomagot, amiből egy sötétkék ing hullott ki. Az anyagáról és persze a logójáról azonnal levettem, hogy nagyon márkás ingről van szó. Zavartan néztem a lányra, aki izgatottan várta hogyan reagálok az ajándékra.
- Boldog karácsonyt Noel! Én sem felejtettem el a meglepetést.
- Köszönöm, de én ezt nem fogadhatom el. - tettem vissza a csomagba.
- Mégis miért nem?
- Mert, ez sokba kerül, és én....
- Ne butáskodj már!! - állított le. - örömet akartam neked okozni, és mivel még annyira nem ismerlek úgy gondoltam ez pont jó lenne neked. Szerintem próbáld fel, de biztos jó lett a méret.
- Kamilla, én nem fogadhatom el, mert nem tudom viszonozni. – ismételgettem.
- Már viszonoztad egy finom vacsorával, és egy szuper szeretkezéssel. - búgta vággyal fűtött hangján, de én akkor is mérges voltam rá ez miatt. Úgy éreztem egy nagyon rossz helyzetbe kerültem. - Noel ne légy már ilyen, inkább örülj már egy kicsit. Talán nem tetszik?
- Nem erről van szó. Persze, hogy tetszik, de nem akarom, hogy rám költsd a pénzedet.
- Te ezzel ne foglalkozz, és ha ez megnyugtat szinte semmibe nem került azokhoz a cuccokhoz képest, amiket Csongor szokott vásárolni magának, vagy én veszek neki.
- Köszi, ez megnyugtatott. - álltam fel, és kicsattogtam a vendégszobába.
- Szívem ne már! - hallottam a hátam mögül Kamilla hangját. - most tényleg ennyire rosszul esik, hogy én is vettem neked ajándékot? Mégis mit kellett volna vennem akkor?
- Semmit! - néztem rá. - semmit nem kellett volna venni, mert ez nem erről szól.
- A karácsony az ajándékozásról szól.
- Igen, de én nagyon sokat törtem a fejem, hogy olyat adjak neked, ami minimális pénzbe kerül, te meg...
- Édes, ez volt az elmúlt hat évem legszebb meglepetése.
- Persze. - nevettem fel bánatosan. - nem az inggel van a baj, hanem, hogy én nem tudok neked annyi drága dolgot venni, mint Csongor, és ha elhagyod, számolnod kell azzal is, hogy nem tudod fenntartani ezt az életszínvonalat.
- Nem érdekel az életszínvonal, és a luxus sem, csak egyedül te. - jött közel és átkarolta a nyakam. - te itt vagy és jelen pillanatban semmi nem számít. 
- Jelen pillanatban.
- Istenem Noel kérlek, ne rugózz ezen. Inkább bújjunk vissza az ágyba, elvégre már elmúlt éjfél is. 
- Mikor fogod elmondani neki? - néztem mélyen szemeibe, és igyekeztem tartani magam, és inkább hátat fordítottam mikor a lány óvatosan lentebb húzta a fürdőruha pántját. Kamilla persze nem válaszolt, így újra rákérdeztem. 
- Noel mi lenne, ha most csak kettőnkkel foglalkoznánk? - kiabált ki, én pedig nagy sóhajok után besétáltam mellé az ágyba ahol újra egy mámoros éjszakát töltöttünk el. 

Kamilla: Reggel álmosan keltem fel, de Noel nem volt mellettem így azonnal kiugrottam az ágyból és a fiú keresésére indultam. 
- Noel merre vagy? - szólongattam, és megnyugodtam mikor megláttam szerelememet a konyhába. 
- Csak kávét akartam főzni neked mire felébredsz, és valami reggelit. - mosolygott rám, én pedig alig tudtam betelni a látvánnyal, amit félmeztelen teste és kisfiús mosolya nyújtott. 
- Igazán nem kellett volna. 
- Ez nem probléma. - rakta le elém a csészét és egy kistányért, majd hozzáláttunk a tegnapi vacsora maradékához. Csendben ettünk, de láttam a fiún, hogy valamin nagyon töri a fejét. 
- Valami gond van? - tudakoltam, mire megrázta a fejét, de nem szólalt meg, én pedig nem értem be ennyivel. - Látom rajtad, hogy valami gond van. Nem szeretnéd elmondani? 
- Csak még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. - nézett mélyen a szemembe. 
- Milyen kérdésedre? 
- Arra, hogy mikor fogod elmondani neki, hogy szakítani akarsz vele? 
- Jaj, Noel, ez nem ilyen egyszerű. 
- Mégis miért nem? 
- Azért, mert - kerestem a szavakat, és nem tudtam a fiúra nézni - mert Csongor és én régóta együtt élünk, és nem akarom megbántani, vagy ilyenek, hiszen ő egy jó ember, aki rengeteget tett értem. Azon fáradozik, hogy nekem mindent meg tudjon adni, és tényleg nem olyan férfi, akit meg akarnék bántani. Sokat szenvedett, és azt hiszem én mindig egy biztos pont voltam az életébe. 
- De mikor fogod neki elmondani? – tudakolta újra.
- Noel nem tudom! - álltam fel, és mérgesen beraktam a tányért a mosogatóba. - Ez nem olyan egyszerű. 
- Mégis miért ne lenne az? Elmondod neki, hogy már nem akarsz vele élni, mert mást szeretsz és ennyi.
- Ezt így biztos nem mondhatom neki.
- Dehogy nem!! Ezen nincs mit finomítani. - erősködött tovább, és ekkor megláttam azt a gyereket, aki eddig is előttem állt, csak nem vettem tudomást róla. - Elvégre engem szeretsz nem? - jött közelebb, de én nem tudtam megszólalni. A szívem mélyén biztos voltam benne, hogy ő az, akit szeretek, de nem lehetek gonosz azzal az emberrel sem, aki átrepüli a fél világot csak azért, hogy egy halom pénzt keressen, amit rám költ majd. - Ugye szeretsz engem Kamilla? - emelte meg a fejem, és puha csókot nyomott ajkaimra, de válasz helyett csak bólintottam Noel pedig nem firtatta tovább a dolgokat. 
- Remélem, még időben eldöntöd, de most felöltözöm és megyek. Nem akarok összefutni vele. 
- Szerintem csak estefelé jön, de ahogy szeretnéd. - néztem utána, én is felszaladtam a hálómba, hogy magamra kapjak egy melegebb ruhát. Szerencsére éppen leértem, hiszen úgy láttam szó nélkül akar elmenni.
- Hova szöksz?
- Nem szökök, csak gondoltam már felöltözök, mire leérsz. Nem mentem volna el köszönés nélkül. 
- Akkor megnyugodtam. - léptem közel hozzá. - Nem felejtettél el valamit? 
- Egy csókot? - villantott rám egy pimasz mosolyt. 
- Nem, te butus. Az ajándékodat. Azonnal hozom. El ne menj! - böktem meg és gyorsan előhoztam az inget. - Boldog Karácsonyt, és őszintén köszönök mindent. 
- Neked is boldog karácsonyt, és ha elmondtad neki kérlek, hívj fel jó? 
- Azonnal felhívlak majd. - nyugtattam meg, és már majdnem kint volt mikor visszanézett rám. 
- Ugye tényleg elmondod neki és nem okozol nekem csalódást?  Ígérd meg Kamilla, hogy engem választasz? 
- Megígérem. - csókoltam meg szenvedélyesen, Noel pedig nyugodt szívvel ment haza, én pedig reménykedtem, hogy tényleg Csongor szemébe merem mondani az igazságot. 

Délután előkerestem az ünnepi dekorációt és igyekeztem csillogóvá varázsolni a lakást. A lépcsőkorlátra apró fényfűzért raktam, amiből az erkélyre és az előszoba ajtóra is jutott. Apró télapó és angyalfigurákat raktam az ablakba, és gyertyákat tettem az asztalokra. Begyújtottam a kandallót, és elszaladtam megvenni a mézeskalácshoz szükséges dolgokat. Este nyolc körül járt az idő mikor a hátsó lejárati ajtó kinyílt és Csongor lépett be rajta, hatalmas csomagokkal a kezébe.
- Megjöttem édesem! - kiáltotta nagy hanggal. 
- Szia. - siettem elé, és átvettem tőle a dobozokat. - Hogy utaztál? 
- Jól szerencsére, és képzeld megkaptam a pénzt a munkáért. Előre. - újságolta, és üdvözlésként magához húzott majd megcsókolt. Éreztem márkás parfümjét, és azt mennyire hiányoztam neki. Ahogy belenéztem szép szemeibe akaratlanul is átfutott az agyamon mennyire jóképű. 
- Gratulálok, akkor tényleg jó munkát végeztél. Én pedig tegnap letanítottam az utolsó napomat az évben, ma pedig kidíszítettem a lakást. 
- Csodálatos lett. - nézett körbe, és mikor levetkőzött mögém állt, és a fülembe suttogott. - Istenem, de hiányoztál. El sem hiszem, hogy itthon vagyok. 
- Én is örülök neki. Mégis mik ezek a dobozok? 
- Ajándékok, a testvéremnek, és természetesen neked, aki a világon mindent megérdemel. 
- Ugyan már. - nevettem fel. - nem vagy éhes? Összedobhatok valamit, vagy akár rendelhetünk is. Holnap megsütöm a mézeskalácsokat. 
- Az nagyon jó lesz. - huppant le a kanapéra. - gyere ide, mesélj mi történt veled? 
- Csak a szokásos. - szóltam, és közelebb bújtam hozzá. - elteltek a napok. A gyerekek aranyosak voltak, és rendben volt minden.
- Ennek örülök. Már megrendeltem a fát, és Szenteste napján elmegyek érte. Jázminhoz is elviszem majd. 
- Oké. - bólintottam, és eszembe jutott, hogy talán most kéne előhozakodnom a dologgal, ám nem volt szívem még kimondani. - Hozok valami frissítőt. - álltam fel, és előkerestem egy üveg italt és két poharat, ám amint kitöltöttem hangos szuszogást hallottam, és láttam, hogy Csongor elaludt. Örültem, hogy itthon van, de tudtam nem várhatok tovább és amilyen gyorsan csak lehet, előállok a helyzettel. A tervem sajnos nem jött be, hiszen sehogy sem találtam alkalmat rá. Párom egész szünetben nagyon aranyos, és kedves volt. Elmentünk a testvéréhez és meghívtuk, hogy töltse velünk a Karácsony első napját. Vasárnap pedig egy fantasztikus étterembe vacsoráztunk. A kocsiban hazafelé éreztem, hogy itt lenne az alkalom, ám mégis lelkiismeret furdalásom támadt, és újra csak elhallgattam előle a dolgokat. Hiába éreztem magam rosszul a tömérdek figyelem elfeledtette velem Noelt, akire csak a Csongorral való együttléteink során gondoltam újra. Szenteste napján a férfi felállította a fát, utána pedig közösen díszítettük fel.
- Nagyon szép lett. Mindjárt alárakom a dobozokat. - kezdte izgatott hangon, és ekkor úgy döntöttem itt az idő. 
- Figyelj, azt hiszem, beszélnünk kéne. - kezdtem, és éreztem, hogy a szívem a torkomba dobog. 
- Miről van szó? - nézett rám, és tekintete az arcomat fürkészte. 
- Mi lenne, ha leülnénk ide. - invitáltam a kanapéra, ő pedig követett. - nézd, én tudom, hogy nem a mai nap a legalkalmasabb dolog ehhez, de azt hiszem, tudnod kéne pár dolgot. 
- Milyen dolgokat? 
- Szóval, tudod, hogy már rég óta vagyunk együtt, és én nagyon tisztellek, és kedvellek, de azt hiszem, hogy én... én... ezt nem tudom így tovább csinálni.
- Micsoda? Hogy érted ezt? Miről beszélsz? - értetlenkedett, és mielőtt újra megszólalhattam volna azonnal magyarázkodni kezdett. - Kamilla tudom, hogy rengeteg a munka, és keveset vagyok veled, de hidd el, nagyon szeretlek, és nem volt olyan nap hogy ne gondoltam volna rád. Sajnálom, ha elhanyagolva érezted magad, és nyilván igazad is van, de megígérem, hogy visszafogom magam, és kevesebb utazást vállalok el. Mindent megteszek érted, és mindent megadok neked, amit csak akarsz. Szilveszterkor elutazhatnánk valami csodaszép helyre, sőt ha szeretnéd akár már holnap is mehetünk, csak válassz egy országot, és én lefoglalom a jegyet. 
- Csongor nem erről van szó. - suttogtam, viszont ő felpattant és felszaladt a lépcsőn. Éreztem, hogy nem érti, mire akarok kilyukadni, és ha nem mondom ki kerek- perec a dolgokat nem fogunk előrébb jutni. Mikor visszajött kezében egy apró bársony dobozkát tartott és nagyon izgatottnak tűnt. 
- Nem ma akartam ezt elővenni, de úgy érzem nincs más választásom. Mint mondtam nagyon szeretlek, és mint ahogy te is mondtad már rég óta vagyunk egy pár. Úgy vélem a kapcsolatunk jó irányba halad, még ha most nem is érzed úgy. Nem tudnám elképzelni mással az életemet, és egyedül te vagy az a nő, akivel hosszútávra tervezek, és akitől gyereket szeretnék. Ezért úgy gondolom, hogy itt az idő - térdelt le elém- hogy megkérdezzem: Hozzám jössz feleségül? – nyitotta fel a dobozt, amiben életem egyik legcsodálatosabb gyűrűje volt. A szemem azonnal könnybe lábadt, én pedig kiböktem a választ: Igen!

2019. július 11., csütörtök

🎒👜 19. Fejezet 🎒👜


Noel: A karácsonyi szünet hetébe léptünk, és már mindenki a téli vakációról beszélt. Én is nagyon vártam, mert ez az év sokkal jobban lefárasztott, mint a tavalyi. Az osztály is nagyon nyüzsgött, és alig bírtunk a tananyagra figyelni. A nagy havazás a szünetekben szuper hó csatákat hozott, aminek az általunk megfürdetett lányok kevésbé örültek. A város is karácsonyi fényben pompázott, és jó hangulat áradt szét a tér közelében, ahol minden este kisebb műsor volt. Hétfő este Ákossal és Kittivel indultunk útnak, hogy megkóstoljuk a forralt bort, és a puncsot, majd vegyünk pár apróságot az osztálykalapból kihúzott személyeknek. Eszembe jutott, hogy Kamillának is kéne valamit ajándékoznom, mert így hátha magam felé billenthetném a választását. Mióta megbeszéltük, hogy várok szinte semmi kommunikáció nem volt közöttünk. Ez pedig nagyon rosszul esett, mert szerettem volna legalább átölelni, vagy esetleg megcsókolni. Frusztrált, hogy nem tudom, mit gondol, hiszen az órán is közömbösen viselkedett velem, majd kicsöngetésnél azonnal elhagyta a termet, esélyt sem adva annak, hogy beszéljünk. Csak néztem az árusokat, de egyik sem felelt meg az elképzeléseimnek. Egyedül az általam kihúzott lánynak vettem egy angyalkát, amit majd kibővítek egy tábla csokival, és egy mini parfümmel, amit Kitti tanácsolt.
- Nem iszunk valamit? - tudakolta Ákos, és fentebb tolta kötött sapkáját. Bár hideg volt, a hóesés és a jó sok réteg alatt cseppet sem fáztam. Főleg, hogy mama még indulás előtt egy hatalmas kötött sálat tekert a nyakam köré.
- Ott van forró csokis. - mutatta Kitti, aki kipirult arccal nézett ránk.
- Szerinted mi forró csokizni akarunk? - vetett rá egy lesújtó pillantást barátom, amit a lány elengedett a füle mellett.
- Inkább igyunk egy forralt bort. Itt úgyse kérik a személyit. - szóltam, és Kitti morgolódása ellenére három pohárral indultunk tovább, de én még mindig kedvetlen és tanácstalan voltam.
- Mi a baj Noel? – kérdezte a lány.
- Csak nem tudom, mi legyen Kamillával. - ismertem be. - Azt mondta, hogy adjak neki időt, de fogalmam sincs, hogy mi van. Én azt hittem legalább beszélünk, vagy lesz azért köztünk valami, viszont fogalmam sincs, mi legyen. Szeretnék neki valamit ajándékozni, de nem tudom, mit adhatnék.
- Szerintem ne foglalkozz vele! - vágta rá a lány, de Ákos más véleményen volt.
- Noel, vegyél neki valami ékszert. Azt minden csaj szereti.
- Igen, de itt csak bóvli van.
- Vagy ne vegyél neki semmit, hiszen miért költenéd feleslegesen a pénzed olyanra, akit nem érdekelsz? - szólt közbe Kitti.
- Ez nem igaz! - vágtuk rá mindketten Ákossal.
- Jaj, Noel, tisztára meghülyít, és csak játszik veled. Nem veszed észre??
- Nem így van! - védekeztem. - Azt mondta fontos vagyok neki, csak időt kér. Be kell bizonyítanom, hogy jobb vagyok Csongornál. Kell valami jó meglepetés.
- Nem tudod felvenni a versenyt egy milliomossal. Az a pasi mindent megvehet neki, neked pedig drága ajándékokra nincs pénzed. - magyarázta barátnőm a fájó igazságot.
- Akkor olyan kéne, ami nem kerül pénzbe. - gondolkodtam hangosan, de bárhogy is törtem a fejem semmi nem jutott eszembe, és ekkor megcsörrent Kitti telefonja, aki azonnal félre húzódott.
- Csak nem valami pasival beszél? - néztem utána, de Ákos felröhögött.
- Azt nem gondolnám.
- Miért? Lehet megismerkedett valakivel, akiről nem is tudunk. Mostanában olyan kevés dolgot oszt meg velem. Állandóan csak Anitával csacsog. Már nem is engem tart a legjobb barátjának.
- Dehogy nem, csak.... - kezdte, mikor Kitti visszaszaladt és bűnbánó tekintettel nézett ránk.
- Bocsi fiúk, de apa hívott, és azonnal haza kell mennem.
- Valami gond van? - érdeklődött Ákos, és én is megijedtem.
- Nem, csak a szüleimnek ma van az évfordulója, és apa kitalálta, hogy elviszi vacsorázni anyámat, de még előtte készül egy kis meglepetéssel, amibe én is segítek. Majd holnap úgyis találkozunk, és beszélünk. Ne maradjatok sokáig, és csak keveset borozzatok. Puszi! - ölelt át minket, majd ott sem volt, mi pedig kettesben ballagtunk hazafelé.
- Ez az! - bökte ki pár perc hallgatás után. - megvan a meglepetésed. - fordult felém. - Kitti tök jó ötletet adott.
- Mivel?
- A vacsorával haver! Vidd el Kamillát valami fasza helyre. Nemrég nyílt a városba egy, és...
- Jó ötlet lenne, de tuti nem jönne velem, mert mi van, ha összefutunk valakivel, és lebuknánk?
- Akkor főzz te valamit! Annak nagyon örülne, és romantikus is. A csajok szeretik, ha egy pasi főz nekik.
- Oké, elvégre a mamának is van, hogy főzök. Mondjuk, nem kell nagydologra gondolni.
- Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy te főzöl.
- Ez szuper ötlet....- csillant  fel szemem, de ekkor eszembe jutott egy sokkal nagyobb probléma, ami újra a meglepetés útjába áll. - lenne, de mégis hol főzzek? Nem vihetem haza, hiszen megtudná, hogy csak a mamával lakom, és a mamának is mit mondok??
- Az a baj, hogy szívesen mondanám, hogy gyere hozzánk, de anyámék ma jönnek haza, bár ha neked jó a péntek, akkor már nem vagyunk otthon és tiéd lehet az egész ház.
- Merre mentek?
- Síelni. Apám szervezte le, és már tök várom. A tavalyi táborba ahol laktunk volt egy csaj, akivel nagyon jól elvoltunk. - nevetett fel, és én csak megráztam a fejem. Már sosem fog megkomolyodni.
- Az a baj, hogy legalább csütörtökig kéne megcsinálnom, hiszen pénteken jön haza a pasija.
- Akkor főzz nála.
- Ugyan hova gondolsz? - nevettem fel, de ő csak tovább magyarázott. - nem tudok úgy bemenni hozzá, hogy ő ne tudjon róla. Nincs kulcsom a házához.
- Akkor valahogy meg kell szerezni. Úgy tudom csütörtökön valami értekezlet lesz, szóval sokkal később fog hazaérni, így a suli után lesz időd bevásárolni. De ha szeretnéd, segítek neked.
- Köszi, de mégis hogy szerezzem meg?? Nem nyúlhatok csak úgy bele a táskájába, és....
- Maja!! Kérd meg Maját. - vágta rá az abszurd ötletet.
- Maja biztos nem fog segíteni.
- Kérdezd meg. Egy próbát megér. - szólt reménykedő hangon, mikor már a házunk előtt voltunk.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet Maját is belevenni. Ő nem annyira lelkesedik a kapcsolatunkért.
- Egy próbát megér, viszont lépek. Üdvözlöm a mamádat.
- Rendben, és köszi. - köszöntem el, majd bementem és még akkor is Ákos ötletén agyaltam mikor már rég aludnom kellett volna.
Másnap az utolsó óránk Majával volt én pedig Ákos unszolására utána mentem a folyosón és miután egy nagy levegőt vettem elé álltam.
- Tanárnő beszélhetnénk? - Kérdeztem mire kíváncsi szemekkel meredt rám.
- Mondd, Noel mit szeretnél? Valamit nem értettél? - érdeklődött kedves hangon, és reméltem nem fogom magamra haragítani a kérésemmel, hiszen azt semmi képen nem akarnám. Maja mindig segítőkész volt, és olyan jólelkű. Sok osztály irigyel minket miatta.
- De igen, minden világos volt.
- Akkor mi a baj? Miben segíthetek?
- Nem mennénk esetleg valahova ahol... nincsenek sokan? - néztem körbe a folyosón, mire Maja a mosdók előtti csendesebb részhez húzott.
- Igen? - nézett rám újra, én pedig belekezdtem.
- Kamilláról lenne szó, mert...
- Noel, ne! - állított le azonnal. - nem akarok a kettőtök dolgáról tudni.
- Kérem, csak hallgasson meg, és ha azután is azt mondja, nem segít, akkor megígérem, nem fogom a segítségét kérni. Csak hagy mondjam el, mit szeretnék.
- Rendben van. - bólintott én pedig mindent elmondtam neki a meglepetéssel kapcsolatban. Maja tágra nyílt szemekkel hallgatta tervem, de mást nem tudtam leolvasni arcáról.
- Szóval akkor segít?
- Arra kérsz, hogy szerezzem meg a legjobb barátnőm kulcsát, aki a te tanárod, és akivel olyan kapcsolatban vagy, ami még véletlenül sem etikus. Mégis meglepetést akarsz szerezni neki annak reményében, hogy becsábíthatod az ágyba?
- Nem, én nem akartam becsábítani sehova. - ellenkeztem, bár azért ez is megfordult a fejembe. - csak olyan ajándékot szeretnék neki adni, ami nem pénzbe kerül, hiszen Csongorral nem tudnék versenyezni az anyagiakban.
- Ez igaz. Csongor mindent megadhat Kamillának és meg is ad.
- Igen tudom, de szeretném, ha Kamilla boldog lenne, és tetszene neki a dolog. Kérem Maja, segítsen! Annyira szeretem őt.
- Noel még olyan gyerek vagy, és nem kéne egy olyan kapcsolatba belerondítani, ami jól működik. Hagyd a barátnőmet békén! Most pedig ha nem haragszol mennem kell. - lépett hátrébb.
- Akkor nem segít?
- Sajnálom, de én ebbe még véletlenül sem veszek részt, és ajánlom, hogy térj észhez te is, és keress olyan lányt, aki korban hozzád illik! - szólt keményen és szemei szigorúan néztek rám. - Most pedig menj órára, mert mindjárt becsöngetnek!
- Értettem. - néztem utána szomorúan,  és már tényleg fogalmam sem volt mivel álljak elő. Mikor elmondtam Ákosnak és Kittinek a dolgokat. Ákos azt tanácsolta holnap azért még tegyek egy próbát, Kitti viszont azt, hogy felejtsem el, és inkább a tanulásra koncentráljak. Mivel haveromnak még dolga volt így Kittivel sétáltam haza, és már nagyon zavart, hogy a lány ennyire csendes. Egész úton alig beszéltünk, és csak a hó ropogása hallatszódott a talpunk alatt.
- Mondd, valami baj van? Talán haragszol rám? – böktem ki végül.
- Ugyan dehogy, csak nem tartom jó öletnek, hogy még mindig Kamilla után sóvárogsz, és vacsorát akarsz főzni neki. Nem hiszem el, hogy ennyire elvette ez a nő az eszed.
- Szeretem őt Kitti, és értsd meg mindent megtennék érte, és annyira szeretnék neki örömet okozni, csak nehéz. Tényleg nálatok nem lehetne? Mármint a pizzázóba?
- Dehogy is! Hova gondolsz? - háborodott fel. - még csak az kéne, hogy ilyennel álljak anyámék elé.
- Jó, csak egy kérdés volt nem kell leharapni a fejem. - suttogtam. - nem akarok veled összeveszni, de hidd el én tényleg nagyon - nagyon szeretem. Neked nem volt még olyan pasi, akit annyira szerettél, hogy akármit megtettél volna érte? - néztem bele szemeibe, amiből mérhetetlen szomorúságot olvastam ki.
- Noel, én.... én... nekem... - dadogta. - mennem kell! - vágta rá, és válaszomat meg sem várva ott hagyott és sietős léptekkel hazaindult. Otthon megbeszéltem mamával a karácsonyi dolgokat. Minden ünnepnapkor kimentünk a temetőbe, és minden Szentestét az éjféli misével zárunk. Már megvettem a neki szánd ajándékom, és a fát is megrendeltem, Karácsony első napján minden évben eljönnek a mama barátnői, akiknek már nem él a férjük vagy messze van a családjuk, és egy jó hangulatú kártyapartit tartanak, én pedig lesem minden kívánságukat. Ez mindig jót tesz mamának, és én is örülök, hogy kicsit felszabadul. Másnap pedig a barátaimat ajándékozom meg. Először Kittit majd Ákost. Néha ők is adnak egymásnak ajándékot, de ez attól függ milyen a jelenlegi viszonyuk. Szerencsére tavaly jó volt, így reménykedhettem benne, hogy most sem lesz semmi feszkó. Kedden és szerdán a karácsonyi ünnepségen kívül semmi nem történt. Mindenki csak nyűglődött és alig vártuk a tízperces szüneteket is. Utolsó óra előtt azonban már nem bírtam tovább, és a folyosón Kamilla felé indultam. Azonban a tervem meghiúsult, mert Tamara állt az utamba egy kisebb csomaggal a kezében.
- Noel én szeretnék boldog karácsonyt kívánni neked! - nyújtotta át ajándékát, én pedig meglepően néztem rá.
- Tamara ezt igazán nem kellett volna. Mi már nem vagyunk együtt, és én nem vettem neked semmit. Ne haragudj. - hajtottam le fejem, és totál idiótának éreztem magam.
- Semmi baj. Ezt már akkor megvettem mikor először együtt voltunk, és azt hittem együtt töltjük az ünnepeket.
- Sajnálom, én tényleg sajnálom. - bánkódtam.
- Nem kell, csak kérlek, fogadd el az ajándékot, mert neked vettem.
- Rendben, köszönöm. - vettem át, és meglepetésemre két puszi helyett egy hatalmas ölelést kaptam a lánytól, amiben az ő részéről érezhetően sokkal több volt. A válla felett azonban összeakadt a tekintetem Kamillával, és úgy láttam rosszul esik, amit Tamara tesz, ám sokáig nem gondolkodhatott, mert Maja jött felé és együtt a tanári felé vették az irányt.

Kamilla: Iszonyúan szíven ütött mikor megláttam Noelt amint Tamarával ölelkezik. Amióta megbeszéltük, hogy ad egy kis időt, rengeteget gondolkoztam a dolgokon. Lakás után kutattam, és többször elgyakoroltam mit mondok majd Csongornak. Számomra teljesen világossá váll, hogy Noel mellett teszem le a döntésemet, de egyelőre féltem még előállni vele. Ám a látottak csak még jobban megerősítettek a döntésemben.
- Mi a baj? - nézett rám barátnőm mikor meglátta bánatos arcom.
- Semmi, csak fáradt vagyok. Ez a holnapi értekezlet már igazán nem hiányzott.
- Nekem se. - huppant le helyére és a papírjaival bíbelődött. - esetleg van még más is?
- Mi más? - tettem a tudatlant.
- Amit az imént annyira bámultál a folyosón. Tamara és Noel.
- Azt hiszem, igen. - ismertem be és igyekeztem halkabbra fogni hangom. - Nagyon rosszul esett, mert úgy tudtam szakítottak, és Noellel megbeszéltem, hogy ad egy kis időt nekem.
- Kamilla nem kéne ebbe belebonyolódnod. Főleg, hogy nem helyes. - tanácsolta.
- Tudom, de annyi mindent kaptam tőle már érzelmileg. Olyan kedves és jólelkű fiú, én pedig azt hiszem, tényleg szeretem. Vele akarok lenni, és szerintem szakítok Csongorral. Amint hazaér elmondom neki, hogy már nem szeretem. Nem mondom meg, hogy mással akarok lenni, és azt sem, hogy megcsaltam, csak, hogy nem akarok vele lenni.
- Ez őrültség! Csongor borzalmasan szeret téged.
- Igen, de sosincs velem, és nem is törődik azzal, mit érzek.
- Most is azért dolgozik, hogy neked mindened meglegyen. Mindent miattad tesz Kamilla!! Noel mit tud neked adni? Semmit, hiszen még csak egy gyerek!! Istenem nem lehetsz ennyire hülye és felelőtlen.
- Szerelemes vagyok belé Maja. - ismertem be, és próbáltam olyan halkan beszélni amennyire csak tudok. - Vettem neki egy ajándékot is. Egy drágább inget, ami tudom, hogy fantasztikusan fog állni rajta.
- Jó Isten Kamilla!! - forgatta meg szemeit barátnőm. - Nem hiszem el, hogy egy kis taknyos gyerek ennyire magába habarintott.
- Én sem, de nem tudok ellene tenni akármennyire is szeretném. Semmi mást nem akarok csak minél hamarabb szakítani Csongorral, kibérelni egy kis lakást, és végre Noellel lenni.
- Ezt inkább nem hallgatom tovább. - áll fel és megigazította ruháját. - Nagyon kérlek, ne csinálj őrültséget.
- Nem akarok, de ha nem is állsz mellettem, legalább ne támadj miatta.
- Rendben, megígérem. Elvégre az a lényeg, hogy te boldog legyél, és hogyha ehhez Noel kell, akkor nem szólok semmit.
- Köszönöm. - öleltem meg, majd én is órára siettem.

Noel: - Istenem már csak holnap és aztán szünet. Ha visszajövünk a síelésből a szokott napon eljöhetnétek hozzánk és ott átadhatjuk az ajándékokat. - kezdte Ákos, és mi is azon a véleményen voltunk, hogy jó lesz úgy.
- A szilvesztert is megbeszélhetnénk akkor. - szólt Kitti. - Most ki a soros?
- Én, és biztosíthatlak benneteket, hogy nagyon állat lesz.  Rengeteg csajjal, sok kajával és persze sok piával.
- A szüleid mit szólnak hozzá? - érdeklődtem Ákostól, miközben a folyosóról az udvar felé indultunk. - Nem fognak haragudni?
- Nem is lesznek otthon. Amint hazaérünk a síelésből, már mennek is tovább, és csak újévkor jönnek haza. Legalábbis remélem.
- Oké, ha kell valamiben segíteni, szólj, és szívesen megyek. Esetleg ha kell, vihetek pár óriás pizzát is, vagy ilyesmi.
- Az nagyon jó lesz, köszi, Kitti. Noel te is ráérsz?
- Persze, én is ráérek, és segíthetek a szervezésben. - magyaráztam, és már majdnem kiértünk az ajtón mikor a hátam mögött Maja tanárnő hangját hallottam.
- Noel! Noel várj! - szalad utánam. - Sziasztok, gyerekek.
- Jó napot! - köszöntük kórusban.
- Beszélhetnék veled esetleg? - nézett rám, és mikor barátaim kíváncsi tekintetét meglátta nyugodt, de határozott hangon folytatta. - négyszemközt.
- Akkor mi megyünk is. Majd holnap találkozunk.
- Rendben, majd rátok csörgök a buli miatt. - köszöntem el tőlük, és levettem a sapkám. Maja egy üres terembe invitált, nekem pedig rengeteg dolog átfutott az agyamon. Miért akar velem négyszemközt beszélni? Talán valami rosszat tettem, vagy nem jók a jegyeim? Nem értettem a dolgot, és egyre idegesebb lettem.
- Figyelj Noel, te is tudod, hogy nem támogatom azt, ami közted és Kamilla között zajlik. Mindketten nagyon rendesek és jó emberek vagytok. Viszont te még gyerek vagy, ő pedig felnőtt nő, akinek nem egy ilyen fiúra kéne elpazarolnia az idejét, mint te.
- Tanárnő én..
- Végigmondhatom? - Kérdezte azzal a szúrós tanári hangján, amit akkor használ, ha belebeszélnek az órába. Mivel bólintottam tovább folytatta. - De a barátnőm valamilyen oknál fogva nagyon kedvel téged, és amit ma mondtál abból úgy vettem le, hogy te is őt. Nem akarom, hogy szomorú legyen, és azt sem, hogy megbántsd, vagy esetleg ő tegyen olyat, amiért megint Ákos szindrómába mész át. Viszont gondolkoztam a dolgokon, és úgy látom, egyelőre nincs mitől tartanom. Ezért most odaadok neked egy kulcsot, ami az enyém, és Kamilla lakását nyitja. - vette ki a táskájából a kulcstartóját, amiről leakasztotta az említett darabot. - Csináld meg a vacsorát, és szerezz neki örömet. - nyomta a kezembe, én pedig alig hittem a szememnek. - Mivel holnap az értekezlet miatt később ér haza, bőven lesz időd elkészíteni az ételt, de azért legalább öt órára legyél vele kész. Nagyon vigyázz, hogy senki ne lássa meg, mikor belépsz a kapun, és kinyitod az ajtót. A motorodat pedig jobb, ha otthon hagyod. Semmi feltűnés nem lehet, mert nagyon veszélyes, és ez egy kisváros. Ha itt kiderülnek a dolgok, abból hatalmas botrány lehet. Ezt pedig egyikünk sem akarja.
- Tanárnő én nem is tudom, mit mondjak. - remegett hangom, és még mindig alig fogtam fel az imént történteket.
- Nem mondj semmi, csak csináld meg a meglepetést, és utána hagyd ott a kulcsomat nála. Majd szünetben elmegyek érte. Most pedig menj!
- Köszönöm. Annyira köszönöm. - hálálkodtam, és az örömtől szinte ugrálni tudtam volna, de e helyett gyorsan hazaindultam és összeírtam, ami a holnapi vacsorához kell, majd Ákos és Kitti segítségével megvásároltam az összes hozzávalót a boltban, miközben folyamatos tanácsokat kaptam barátaimtól. Csütörtökön iszonyúan ideges voltam, és még véletlenül sem tudtam figyelni az órákon, bár szerencsére inkább csak az ünnepekről beszélgettünk Mindenki odaadta a csomagokat azoknak, akiket kihúzott, és mindenki nagyon boldog volt. Az iskola karácsonyfája hatalmas volt, és szünetekben ünnepi zenék hallatszottak a rádióból. Minden a Karácsony körül forgott, ami ránk is ráragasztotta a hangulatot. Mikor vége volt a napnak hazaszaladtam és elmondtam mamának, hogy mit tervezek. Azt tudta, hogy egy lánynak szeretnék meglepetést okozni, de persze azt nem, hogy kinek. Azt is mondtam, hogy lehet, nem alszok itthon, bár ebbe nem akartam nagyon beleélni magam, mert tudtam, ha pofára esek csak nekem lesz rosszabb.
- Azért majd szünetben igazán bemutathatnád nekem ezt a kislányt. - hallottam mama hangját, mikor már a kabátomat húztam. Kamilla otthonáig elég sok idő mire elérek, de Ákos felajánlotta, hogy szívesen elvisz, aminek igazán örültem.
- Majd meglátjuk, lehet nem ér majd rá.
- Rendben, de vigyázz magadra, és persze arra a kislányra is. - jött ki és újra a nyakam köré tekerte a vastag sálam.
- Vigyázok. Úgy hallom jött Ákos. Szeretlek mama. - adtam egy puszit neki. - ha hamarabb nem, holnap jövök. Nem lesz baj?
- Nem, de a telefonod legyen bekapcsolva!
- Megígérem, és ha bármi baj van, hívj fel. - Köszöntem el, és haverom autójához siettem.
- Mehetünk?
- Igen, már tök ideges vagyok. - ismertem be.
- Nem lesz gáz haver. Végül melyik kaja mellett döntöttél?
- Először valami menőt akartam, de aztán úgy voltam vele, hogy maradok a járt úton, és a spagetti mellett döntöttem. Azt talán nem szúrom el.
- Biztos, hogy nem szúrod el! Ja, amúgy nézd meg, mi van a hátsó ülésen. - bökött hátra, ahol egy hatalmas rózsa csokor és egy üveg prémium minőségű bor volt.
- Ez meg mi?
- A tiéd...vagyis inkább Kamilláé és a tiétek. Gondoltam teljesen kimegy majd a fejedből, ezért kicsit intézkedtem. Remélem ezzel is csak növelem az esélyeidet.
- Basszus Ákos, köszönöm. Igazi barát vagy. - hálálkodtam, és ha nem lett volna túl félreérhető biztos megöleltem volna.
- Nem  tesz semmit. Nekem is te vagy a legjobb haverom, és komolyan szeretném, ha összejönne neked. Ez az a ház? - állt meg szerelmem háza előtt, és mikor igennel feleltem megállt, én pedig kiszálltam és miután kivettem az ajándékokat, és az Ákostól való dolgokat elköszöntem tőle, és benyitottam Kamillához. Iszonyúan ideges voltam, és szinte még egy tányér keresése is bajt okozott. Legszívesebben lehúztam volna a barátomtól kapott bort, de inkább betettem a hűtőbe. Igyekeztem mindent pontosan úgy csinálni, ahogy szoktam, és hihetetlenül ügyeltem mindenre. Nem akartam sokat koszolni, és nem akartam rendetlenséget sem hagyni. Az óra négy körül járt mikor végre elkészültem az étellel, és kezdhettem a terítést. A virágot egy vázába raktam, és az előszobai asztalra helyeztem. A mosdón és a konyhán kívül nem mászkáltam sehol sem, hiszen nagyon jól tudtam nem tehetem. A terítés után az asztal közepére raktam egy gyertyát, amit csak akkor készültem meggyújtani mikor Kamilla hazaér. Mosolyogva néztem a terített asztalra és nagyon reméltem  tervem tényleg örömet okoz majd a lánynak. Mikor pedig már éppen sokalltam az időt Maja autója állt meg a ház előtt, amiből életem nője szállt ki, és elindult az ajtó felé. Még pont annyi időm maradt, hogy meggyújtsam a gyertyát, és elé induljak ajtót nyitni.

Kamilla: Egy iszonyúan fárasztó nap után még véletlenül sem hiányzott az értekezlet. Alig vártam, hogy hazamenjek, vegyek egy forró fürdőt és beüljek a televízió elé egy üveg borral. Bár ahogy belegondoltam a dolgokba vágtam egy fancsali képet, hiszen szinte semmi étel nem volt otthon. Csongor írt egy üzenetet, amiben tudat, hogy holnap estefelé ér haza. Vártam is, és nem is. Féltem tőle, hogy mit fog szólni ahhoz, amit mondani fogok neki. Már bőven négy körül járt az idő, kint pedig sötétedett, mikor véget ért az értekezlet. Mikor kiléptem a havas, csúszós útra hálát adtam, hogy nem autóval jöttem. Ilyen időben nagyon félek vezetni. Lassan lépkedtem hazafelé mikor barátnőm kocsija állt meg mellettem.
- Kamilla, gyere, hazaviszlek. - szólt kedvesen, nekem pedig nem kellett többször mondani, hiszen a hideg miatt már kezdtem átfagyni.
- Köszönöm. - szálltam be, és levettem havas sapkám.
- Azt hittem kocsival vagy. - nézett rám csodálkozva.
- Nem, ilyenkor annyira utálok vezetni. - ismertem be. - nem sok értelme volt a mai napnak.
- Az biztos, de most már szünet. Hurrá!! - kiáltott fel jókedvűen. - Mit csinálsz a szünetben?
- Nem tudom, szerintem lakást keresek, és próbálom túlélni az ünnepeket, és te?
- Szerintem anyámékhoz megyek, és ott leszek egész végig. - osztotta meg velem. - még a szilvesztert is ott töltöm, és remélem, újra találkozok valami helyes pasival, aki mellet nem érezhetem gázosnak, hogy egyedül vagyok.
- Jaj, te, olyan szép vagy, és rengeteg jelölted lenne.
- Igen, de azok a pasik mind olyan idióták.
- Talán jobb is egyedül, mert akkor azzal lehetsz, akivel akarsz. - méláztam el, de barátnőm nem szólt rá semmit, és én is csak akkor szólaltam meg mikor megáll a házunk előtt. - nem akarsz bejönni egy italra, vagy valamire? Bár őszintén megmondva fogalmam sincs, mit fogok vacsorázni, mert nem sok minden van itthon.
- Nem, de te érezd nagyon jól magad. - mosolygott rám titokzatosan, amit sehogy sem értettem, de inkább annyiban hagytam, és elindultam az ajtó felé. Hirtelen nagyot dobbant a szívem, mert a konyhai és az előszobai villany égve volt, és én biztos voltam benne, hogy lekapcsoltam. A zárba dugtam a kulcsot, de ahogy lenyomtam a kilincset az ajtó kinyílt, és Noel mosolygó, de egyben ideges arcát pillantottam meg.
- Kellemes Karácsonyt!! - kiáltott nagy hanggal, és lesegítette a kabátom. A meglepődöttségtől alig tértem magamhoz, és minden új dologra úgy csodálkoztam rá, akár egy kisgyerek.
- Mégis hogyan, és.... Istenem de szép csokor, és... te főztél?
- Igen, és a virágot is én hoztam. Gyere beljebb, és foglalj helyet.
- Noel, én nem térek magamhoz. - hebegtem, és igyekeztem visszatartani örömkönnyeimet. - Nekem még senki nem főzött vacsorát, és ... hogyan jöttél be? - néztem szemébe, és most először láttam meg úgy igazán. Mályvaszínű inge kiemelte barna szemeit, amibe néha beleért göndör fürtös haja. Világos farmerja hátulról nagyon jól mutatott rajta.
- Kamilla adta a kulcsot, és Ákos, és Kitti segített bevásárolni. Nem nagydolgot csináltam, de...
- Spagetti. - néztem a tányéromra. - Imádom a spagettit. Nagyon ügyes vagy.
- Csak kevés mosatlant csináltam, amit beraktam a gépbe, viszont nem igazán értek hozzá, így nem tudtam bekapcsolni. Ne haragudj. - sütötte le szemét, de én közelebb mentem hozzá, és megsimogattam az arcát.
- Nem haragszok, és nem is gondoltam volna, hogy ma hazaérek, és itthon találok egy fantasztikus fiút, aki vacsorával és egy gyönyörű virággal vár. Köszönöm. - húztam közelebb és gyengéden megcsókoltam, ami hosszúra nyúlt, és az egész testemet átjárta a borzongás. Úgy éreztem szeretnék tovább menni, de Noel leállított.
- Előbb együnk, jó, és beszéljük meg a dolgokat. Foglalj helyet! Szedjek neked?
- Noel nyugi! Ne idegeskedj, kérlek. A saját konyhámban vagyok, és feltalálom magam. Előbb igyunk egy kis bort. Úgy látom nagyon finomat hoztál. - vizsgáltam meg a palackot, és elővettem két poharat, amiket Noel teletöltött.
- Őszintén megmondva a bort Ákos választotta, és...
- Cssss, ne magyarázkodj már folyton! Inkább egyél, és élvezzük az estét. - mosolyogtam rá. A vacsora közben Noel kicsit leengedett én pedig még mindig meghatottnak éreztem magam a meglepetés miatt. Figyeltem a fiút, és egyre vonzóbb lett számomra. Elmesélte, hogy adta át neki Maja a kulcsát, és elmondta, ami Tamarával történt. Elmondta már nagyon várja az ünnepeket, de főleg a szilvesztert.
- Esetleg eljöhetnél velem?
- Ákosékhoz? - nevettem fel. - mégis hogy gondolod ezt?
- Jó persze elég furcsa lenne. - ismerte be, és inkább töltött még egy kis bort.
- Az biztos, és szerintem mindenki sokkot kapna.
- Főleg ha mindenki szeme láttára megcsókolnálak.
- Jaj, Noel, eljön az is, de még várnunk kell addig, amíg le nem érettségizel.
- Mi lesz addig? - fogta meg kezem.
- Nem tudom, de egyelőre legyen elég annyi, hogy most itt vagyunk, és élvezzük ezt a csodálatos vacsorát, és egymás társaságát.
- Rendben. Kérsz még? - állt fel, hogy szedjen még, de én leintettem, és inkább felálltam én is.
- Köszönöm szépen. Minden nagyon finom volt.
- Megmondhatod, ha nem ízlett. - nézett rám aggódva.
- Ne mondd ezt, inkább igyuk meg a bort, vegyünk elő még egy üveget, majd üljünk be a kádba. Őrületesen jól esne egy forró fürdő, veled. - kacsintottam rá.
- Azt akarod mondani, hogy itt aludjak? Veled?
- Igen, szeretném, ha a ma éjszakát itt töltenéd. Persze csak ha...
- Baromira szeretném Kamilla. - húzott magához, és olyan szenvedélyesen csókolt, hogy előbb a vendégszoba felé vettük az irányt, és nem a fürdés miatt szabadultunk meg ruházatunktól.