🎒👜 9. Fejezet🎒👜

                                                                       Noel:   

 Vasárnap furcsa neszek zajára keltem fel, és mikor kinyitottam a szemem Kamillát láttam, ahogy hálóingjében és mezítláb a nyitott szekrény előtt pakolászik. Előtte egy hatalmas fekete zsák, félig megtöltve ruhadarabokkal. Mikor észrevette, hogy felébredtem kedvesen rám mosolygott, nekem pedig átfutott agyamon, hogy ilyen össze-vissza álló hajjal is annyira édes.

- Jó reggelt! Hogy aludtál? 

- Nagyon jól. Mit csinálsz? - léptem hozzá, és egy puszit nyomtam rózsás arcára, amitől azonnal édesen lesütötte a szemét. 

- Csak van egy pár ruhám, amit már nem hordok. Ősszel mindig lehozom ebbe a szobába, és Karácsony körül összeszedem, hogy elvigyem a ruha gyűjtőbe. 

- De miért? - értetlenkedtem és sehogy sem állt össze a kép.

- Azért, mert onnan elviszik a rászorulóknak. Persze nem mindet adom oda, mert próbálok még jó állapotban lévő darabokat adni. Ami pedig kicsit szakadt vagy már eléggé kopott az megy a kukába. 

- Nem is tudtam, hogy ilyen jótékony vagy. 

- Nem reklámozom, mert szeretek anonim maradni. Tudod, úgy gondolom, hogy vannak olyan családok, akik nem tehetnek róla, hogy nincs ilyen életük, de megérdemlik, hogy ők is szép darabokba járjanak. 

- Olyan vagy, mint egy angyal, aki még gyönyörű is - húztam közelebb és belenéztem szépséges szemébe. A vékony hálóing teljesen beindított, ám Kamilla kedvesen elutasította a próbálkozásaimat, ezért jobbnak láttam, ha egy zuhannyal lehűtöm magam, és felöltözöm. Mire kiértem Kamilla is leváltotta a hálóruháját egy laza szabadidőre, és az előtte heverő zsák is majdnem megtelt. 

- Esetleg segítsek? 

- Nem köszi, ezeket úgyis csak én tudom. Neked pedig haza kéne menned nem? 

- Ugyan! - forgattam meg szemeimet, és lehuppantam az ágyra. - Semmi dolgom nincs, csak...

- Tanulni! - nézett rám újra azokkal a szigorú tanári szemeivel, majd folytatta. - Egész hétvégén belesem néztél a könyve! Te is tudod, hogy ez nem mehet a jövőd rovására. 

- Jövő? - horkantottam fel. - Ne izgulj, kitűnő vagyok. 

 - Igen, de ez egy állapot, amit harmadikba nagyon nehéz fenntartani.

- Nekem sikerülni fog - válaszoltam magabiztosan, mire egy sóhaj után visszafordult a ruhákhoz, és egy zöldeskék hosszujjú ruhát vett le a vállfáról, és minden nélkül a zacskóba hajította. 

- Ezt miért dobod ki? Tök szép a színe. 

- Igen, de már nem mostani, és a gyöngyök is leszakadozó félben vannak rajta. Kár pedig nagyon szerettem ezt a ruhát - nézett végig rajta, én pedig akkor vettem észre a nyakát szegélyező díszeket. 

- Szerintem csinosan állna, és talán átlehetne alakítani. 

- Na persze - nevetett fel. 

- Ha felveszed, én eldöntöm, hogy kuka vagy sem - lelkesedtem fel. 

- Na jó, meggyőzzél! – kivette a zsákból és kis idő múlva felöltözve lépett ki a fürdőből, nekem pedig szinte elállt a szavam. Egyszerűen csodálatos volt.

- Mi van? - rángatott vissza hangja az azonnal meglódult fantáziámból. - Kicsit szűk és jobban megnézve elég kivágott.

- Úgy gondolom őrületesen szexi. Kiemeli az alakodat és a melleidet. Ne dobd ki, hanem vedd fel ezt holnap a suliba.

- Semmiképpen! - tiltakozott. - Látszik rajta, hogy nem új.

- Én nem veszem észre - szóltam, és minél több időt töltöttem el mustrálásával annál vonzóbbnak és kívánatosabbnak láttam. 

- Inkább leveszem és visszaöltözök. 

- Várj! Had segítsek! - húztam közel és a cipzárral kezdtem matatni, amit egyre lentebb húztam és minden feltáruló bőrfelületre egy puszit nyomtam. 

- Noel átöltözök! - csúszott ki ölelésemből és felszaladt a szobába. A délelőtti pakolászás után Kamilla egy finom ebédet főzött majd leheveredtünk a televízió elé meccset nézni egy adag pattogatott kukorica társaságában, egy puha pléddel betakarózva úgy, hogy Kamilla a mellkasomon feküdt. Igazán intim pillanat volt, nekem pedig nagyon jó érzés volt érezni őt. 

- Szereted a focit? -  kérdeztem mikor bekapcsolta az aktuális olasz bajnoki közvetítést, amin éppen egy Inter- Genoa meccset adtak. Kamilla igenlően bólogatott, ami őszintén meglepett. Azt hittem csak az én kedvemért kapcsolt foci meccsre. Mesélni kezdte, hogy régebben Csongor is focizott, de egy térdsérülést követően abbahagyta, és maradt a második álma az üzlet. De még mindig nagyon szereti, és ha van ideje, elmegy nagyobb rangadókra, vagy megnézi. Legutóbb Los Angelesben volt egy Galaxy mérkőzésen, mert a kedvenc focistája ott rúgja a bőrt. 

- Ó ez nagyon király lehet! - álmélkodtam és belül borzalmasan irigyeltem ezt a pasit. Nem csak az övé a világ legcsodálatosabb nője, de még a legjobb meccsekre is eljuthat. Mennyire szeretnék vele helyet cserélni. 

- Igen, az. Ő is nagyon élvezte, és sok képet küldött róla. 

- Ki a kedvence? 

- Azt hiszem Zlatan Ibrahimovic- mondta ki az én kedvenc játékosom nevét -, még találkozott is vele, mert az egyik partnercég egy kisebb összeggel támogatta a csapatot.

- Hú, ez hihetetlen nagy élmény lehet. Nekem is ő az egyik kedvencem, de valószínű nekem sosem lesz ilyen szerencsém - szóltam kicsit búsan, mire a lány rám nézett és biztatóan csak ennyit mondott. 

- Sosem tudhatod, mit hoz a jövő. 

- Ez igaz. Neked van kedvenced? - tudakoltam, hogy Kamillára terelődjön a szó. Minél több dolgot tudtam meg róla, annál közelebb éreztem magam hozzá. 

- Stephan El Shaarawy.  Aki az AS. Romába focizik, és ilyen cuki haja van, és nagyon szép szemei. 

- Igen, tudom, kiről van szó – bólogattam -, jó focista ő is. 

- Az biztos. Számomra a legjobb. 

- Láttad már játszani? - tudakoltam, mert azt gondoltam, Csongor biztos elintézte már, hogy élete szerelme élőbe lássa kedvencét. Legalábbis én biztos így tennék, ha ennyi pénzem és befolyásom lenne, ám a lány nemlegesen nézett rám.

- Még nem, de Csongor megígérte, hogy egyszer elvisz. Bár ha így haladunk - sóhajtott fel. - Te mióta játszol a csapatba? 

- Már elég kicsi korom óta. Tudod ez ilyen családi szenvedély. 

- Az édesapád is fan? 

- Igen, ő játékos ügynök volt - magyaráztam, és ekkor leesett, hogy akaratomon kívül beszéltem róla.

- Mert most micsoda? - tette fel a logikus kérdést Kamilla, de én nem akartam felelni. Vagyis inkább nem akartam hazudni, de tudtam az igazat sem mondhatom meg, így inkább felálltam és az órára néztem.  Fél öt felé járt az idő, kint pedig már sötétbe borult az ég. 

- Azt hiszem jobb, ha megyek - kaptam fel táskámat, és a cipőmet kezdtem húzni.

- Valami rosszat kérdeztem? - jött utánam a lány. 

- Nem, de jobb, ha megyek. Köszönöm ezt a két csodálatos napot, és persze ezeket a nagyon szuper éjszakákat. Ugye tudunk még találkozni a jövő héten? 

- Megpróbálom, de Csongor itt lesz, és nem lehetek olyan sokat távol. Én is köszönöm Noel, jól éreztem magam. 

- Hiányozni fogsz este, de örülök, hogy holnap láthatlak és remélem, abba feszes zöld ruhába leszel – miután felvettem kabátom, megcsókoltam. Csak a búcsú pillanatában jöttem rá mennyire szeretem és milyen nehéz az elválás. Hosszú percekig öleltük egymást, míg végül Kamilla vetett véget a dolognak. 

- Menj, mert tényleg késő van, és nagyon sötét! Holnap majd beszélünk, és ha eltudok szabadulni a héten, rád írok. 

- Ha csak egy órára is nekem az is elég, mert a lényeg, hogy kettesbe legyünk. 

- Tudom - nézett fel rám, és gyengéden megsimogatta arcom. Idősebb volt, de ha elém állt olyan volt számomra, mint egy  törékeny királylány, én pedig tudtam, hogy megakarom menteni és azt akartam, hogy boldog legyen mellettem. 

- Szeretlek Kamilla - a szavak hirtelen csúsztak ki a számom, de úgy gondoltam nem baj, hiszen tényleg ezt éreztem, ám a nő nem viszonozta vallomásomat csak halkan így szólt. 

- Vigyázz magadra Noel! Jó éjt! - ezután egy arc puszi után kinyitotta az ajtót, én pedig kiléptem, de még a hátam mögött hátra szóltam. 

- Jó éjt drágám! - integettem, és örömittasan felszálltam motoromra és elhajtottam. 

A hatalmas boldogságtól szinte repülni tudtam volna, ehelyett inkább ráléptem a gázra és élveztem a gyorsaságot. Szerencsére az út teljesen száraz volt, így kedvemre száguldozhattam, miközben gondolataim vissza-vissza kalandoztak erre a fantasztikus két napra, ami tuti előkelő helyen szerepel az eddigi legjobb hétvégéim listáján. Tudtam, hogy ez a nő teljesen az úja köré csavart a kedvességével, és a határtalan szépségével. Teste pedig páratlan volt, amivel nagyon nehezen tudtam betelni. Most mégis kivárásra kell játszanom, mert bár hiába éreztem, hogy ő is odáig van értem, nem lesz könnyű menet, hogy véglegesen az enyém legyen. Az pedig, hogy nem viszonozta szerelmi vallomásomat legbelül fájt, de biztos voltam benne, hogy fél kimondani az érzéseit, és még magának sem meri bevallani mi is ez, ami köztünk történik. Okosnak kell lennem, és nem viselkedhetek úgy, mint egy gyerek, hiszen pont ez az, amiért megrémül a dolgoktól. Mégis ahogy róttam az utcákat egyszeriben minden annyira könnyűnek és tökéletesnek tűnt. Szerettem volna elmondani Kittinek és Ákosnak a dolgokat, de nem tehettem, így csak annyit tudtak, hogy egy lánnyal töltöttem a hétvégét. Istenem, de még milyennel. Gyorsan leraktam a motort, és besiettem a lakásba, hogy előkeressem táskámból a Kittitől kapott szótárat. Még hétfő előtt elakarta neki vinni, hogy ne tűnjek megbízhatatlannak.

- Szia, mami! - léptem be a lakásba, ahol a kinti hamar jött sötét miatt fényár úszott.

- Noel! De jó, hogy itt vagy. Merre jártál? Alig voltál itthon a hétvégén.

- Mondtam, hogy a barátaimmal leszek - csörtettem egy puszi után a szobámba, és rádőltem az ágyra. Istenem, máris hiányzik Kamilla. Benyomtam egy zenét, és elővettem gitáromat. Nagyon rég játszottam már rajta, de most olyan boldog voltam, hogy úgy éreztem kell egy kis zene. Az énekessel együtt énekeltem, miközben pengettem a húrokat, arcomról pedig nem tudtam letörölni a hatalmas jókedvet, amit mami is észrevett mikor belépett a szobámba.

- Úgy látom jól telt a hétvégéd - szólt, és kikapcsolta a hifimet -, már nagyon rég láttalak ennyire boldognak. Történt valami?

- Nem mami, csak jókedvem van. Minden kezd jól alakulni.

- Még nem is beszéltél a bálról. Megmondom őszintén eléggé aggódtam, mikor este nem jöttél haza.

- Mami tudod, hogy jó helyen voltam, és semmi baj nem történik. Bízz bennem, kérlek! - mentem közelebb hozzá és megfogtam kezét. Ahogy szemeibe néztem kicsit elfogott a bűntudat, amiért átvertem és tudtam tényleg nagyon aggódott, amiért nem hibáztathatom, hiszen sok szörnyűséget élt már át életében.

- Igen, de akkor is féltelek kisfiam - simogatta meg arcom. - Örülök, hogy boldog vagy. Talán valamelyik kislány van a dologba? - tapintott rá, nekem pedig újra széles mosolyra húzódott a szám.

-  Mondhatjuk úgy is.

- Szilvia? - utalt a volt barátnőmre, akivel szerencsére év eleje óta nem beszéltem. - Újra kapcsolatba kerültél vele?

- Nem, nem, annak már vége. Sokkal másabb lányról van szó.

- Az egyik osztálytársad? - puhatolózott, de én azonnal hárítottam.

- Nem mami, nem, de kérlek, ne faggass már! - álltam fel és inkább előkerestem a szótárat.

- Mikor ismerhetem meg?

- Mami, még nem komoly, csak ismerkedünk. Még az sem biztos, hogy lesz belőle valami. Egyelőre csak elvagyunk, és...

- De ugye vigyázol rá? - nézett rám ijedten és azonnal tudtam mire gondol.

- Persze, ez nem kérdés. Viszont most mennem kell Kittihez, mert nálam maradt a szótára, amit már tegnap vissza kellett volna neki adnom. Mindjárt jövök.

- Azért ha úgy látod, szívesen megismerném a kis barátnődet - szólt még utána mikor felvettem a kabátom, és a cipőm.

- Nem biztos, hogy örülne neki, de majd megemlítem nála - nevettem fel, és magamba elgondoltam melyikkőjük lepődne meg jobban. Mami, vagy Kamilla. Szerencsére Kitti még beengedett, de eléggé szigorú szemekkel nézett rám. Miután pár szót eldumáltam a szüleivel a szobája felé vettük az irányt.

- Hol a jó égbe voltál két napig? - szegezte nekem a kérdést és szemei szinte villámokat szórtak felém. - Nem Ákosnál az tuti, szóval valami értelmes és hihető választ kérek, és ne hazudozz nekem lányokról!

- Nem mondhatom meg, de legyen elég annyi, hogy faaantasztiiikuus volt!! - magyaráztam.  - Életem legjobb hétvégéje volt Kitti és én olyan, de olyan...

- Hülye vagy!!! - kiabált rám mérgesen. - Megint visszamentél ahhoz, aki összetörte a szíved?

- Mi van? Istenem miért mindenki Szilvire gondol azonnal?

- Ki mindenki?

- A mami is azt hitte.

- Mert ő lenne logikus - tárta szét karját és mellém ült. - Noel kiről van szó?

- Nem mondhatom meg - kezdtem -, akármennyire is szeretném, nem lehet.

- De miért? Talán olyan, aki másik évfolyamba van? Vagy esetleg elsős?

- Ne kérdezősködj, mert akármennyire is szeretném, nem tehetem. Legyen elég annyi, hogy jó volt, és azt hiszem, szerelmes vagyok.

- Szerelmes? De hát... te nem lehetsz szerelmes másba - bukott ki belőle, amit kicsit furcsálltam, és nem is igazán értettem. - Vagyis, eddig mindent elmondtál, és most is megbízhatsz bennem.

- Tudom, de ez nem csak rám veszélyes, hanem a másik félre is. Értsd meg, nem lehet!

- Jó, rendben, de miből gondolod, hogy szerelmes vagy? Mióta ismered azt a lányt? Sosem mondtad, hogy bejönne neked valaki, vagy kavarnál valakivel - szomorodott el, amit kicsit furcsálltam. Kitti sosem viselkedett még így ezelőtt.

- Nem mondtam, mert nem voltam biztos a dolgomba, de már teljesen az vagyok. Miért vagy szomorú? Egy kicsit örülhetnél velem - böktem meg óvatosan -, most te sírsz? - lepődtem meg, ahogy a lány könnyes szemeibe néztem. Kitti azonban némán megrázta a fejét, és rekedt hangon így szólt.

- Jobb lenne, ha most elmennél. Köszönöm, hogy visszahoztad a szótárat, és ha gondolod, segítek neked holnap, mert biztos nem volt időd az angollal foglalkozni - lépett az ablakhoz és láttam, még mindig könnyes szemét törölgetni, ami eléggé kellemetlen volt. Nem annyira tudtam mit kezdeni vele mikor sír, és örültem, hogy ez nem sűrűn fordul elő.

- Köszi, de minden oké?

- Persze, persze, csak fáradt vagyok. Sokat tanultam ma, és...

- Haragszol rám? - fordítottam magam felé, és úgy örültem volna, ha belelátok a fejébe. Néha annyira bonyolultak a lányok.

- Nem haragszok, csak rosszul esik ez a titkolózás mikor mindent elmondunk egymásnak.

- Igen, és én tényleg szeretném, mert te vagy a legjobb barátom, de annyi bajt zúdítanék a nyakamba, és lehet a tiédbe is.

- Akkor ne mondd el tényleg. Örülök, hogy boldog vagy, és még meg sem köszöntem a pénteki táncot. Szerintem nagyon szuperek voltunk együtt.

- Az biztos. Király páros a miénk - szóltam és végre Kitti arcán is megjelent egy apró mosoly - De most lépek, mert a mami már kiakad. Holnap érted jövök, ahogy szoktam. Köszi, még egyszer a szótárat. Szeretlek Kitti. - öleltem át.

- Én is nagyon szeretlek Noel! - mondta, de ez mintha másképp hangzott volna, mint általában, ám úgy voltam vele biztos csak nehéz napjai vannak, és ezért ilyen érzelmes, így amilyen gyorsan csak tudtam hazamotoroztam. Egy laktató vacsora után aztán bevonultam a szobámba és nekiláttam a rengeteg leckének, amit a hétvégén kellett volna megtanulnom. A feladatok sokasága miatt még nyolc óra után is a könyveimet bújtam, és a kémia rejtelmeibe próbáltam elmerülni, mikor mami lépett be köntösbe és egy tányérral a kezébe, amin két almás pite volt.

- Hoztam egy kis sütit, hogy jobban fogjon az agyad. 

- Köszi, mami, de most nincs időm enni, meg már amúgy is vacsoráztam. 

- Egy kis édesség azért nem árt. Azt hittem amúgy, hogy már alszol. Olyan csöndben voltál. 

- Fogalmam sincs, mikor kerülök ágyba. 

- Lehet, ha nem járkáltál volna el, akkor most több időd lenne aludni - vetette oda és hangjából kivehető volt a szemrehányás a hétvégi távollétem miatt. 

- Igazad van mami, de ez a hétvége nem fog a tanulás rovására menni - néztem bele szemeibe. 

- Jó te tudod kisfiam, viszont akkor sem szeretném, ha egy kislány miatt elvesztenéd az eszed, és a jó jegyeidet. Tudod, hogy a szüleid is nagyon jó tanulók voltak. 

- Igen tudom - szóltem és mégiscsak kivettem egy süteményt a tányérból. Mikor beleharaptam az édes íz átjárt és annyira jólesett, hogy gyorsan felfaltam az egészet. 

- Hozzak még? 

- Nem, köszi. Isteni finom volt, viszont most tényleg koncentrálnom kéne. 

- Rendben. Mellesleg Kittike jól van? - szólt még vissza az ajtóból. 

- Igen, jól, bár kicsit fura volt, de gondolom, most olyan csajos napjai vannak. amitől kissé hisztisebb. De miért? 

- Csak mert az előbb beszéltem az anyukájával, aki azt tudakolta mit mondtál neki mikor ott jártál, ugyanis azóta megállás nélkül sír. 

- Micsoda? - Csodálkoztam. - Én nem mondtam neki semmit. Csak visszavittem a szótárat és már jöttem is haza. Fogalmam sincs, mi lehet a baja, de nem miattam van tuti. Akkor is sírós volt mikor odaértem. - Mondtam, de persze tudtam, hogy ez nem igaz. Kitti akkor akadt ki mikor megemlítettem neki, hogy van egy lány. 

- Értem Noel, de akármilyen szerelmes is vagy, ne forduljon elő, hogy hanyagolod a barátaidat. Főleg ne Kittikét. 

- Nem fogom mami - ígértem meg, mire kiment én pedig úgy gondoltam többet már nem tudok tanulni, és holnap amúgy is csak angolból írunk. Feltéve, ha jön Marika néni. Bár szívem szerint jobban örültem volna, ha Kamilla lenne velünk, és nem csak a dolgozat elmaradása miatt. Gyorsan megtusoltam és bebújtam ágyamba, de nem jött álom a szememre, ugyanis gondolataim Kitti körül forogtak. Mi történhetett, amiért így kibukott? Ennyire haragszik rám, amiért nem mondtam meg kiről van szó? Lehet attól fél, hogy elhanyagolom a barátságunkat? De ilyen sosem fordulhatna elő, hiszen sokkal fontosabb nekem, mint bárki más. Nélküle nem tudnék meglenni, és nem is akarok. Az óra ekkor fél tíz felé járt, én pedig nem bírtam ki és feltárcsáztam a lányt, aki álmos, és szipogó hangon szólt bele a telefonba. 

- Mit akarsz Noel? 

- Jól vagy? - érdeklődtem, mire egy pár perc csend és egy orrfújás után így válaszolt. 

- Igen, persze. Miért? 

- Mert az anyukád felhívta a mamit, hogy mi történt mikor ott voltam, mert azóta sírsz. 

- Basszus, nem gondoltam, hogy kihallatszik. 

- Szóval mi a baj Kitti? 

- Semmi, csak amit mondtam. Fáradt vagyok és...

- Azért nem szoktál sírni. Miért nem mondod meg nekem? Lehet, tudnék segíteni. Valaki megbántott, vagy valami történt, amiről tudnom kéne? 

- Nem, csak azt hittem barátok vagyunk, és....

- Kitti bármi lesz is, és akárkivel is jövök össze nekem te mindig is a legjobb barátom maradsz, és mindig is az egyik legfontosabb ember leszel az életembe. Érted ezt? 

- Igen, persze – válaszolta sírós hangon -, csak én... én.... 

- Nyugodj meg, nagyon kérlek! - csitítottam és mikor tudtam nincs más választásom egy nagy levegő után belekezdtem. - Holnap elmesélem az egész hétvégét jó? Megígérem, hogy elmondok mindent, ami velem történt. Így jó lesz? Nem fogok titkolózni, ha ez ennyire rosszul esik, csak kérlek, ne sírj, mert annyira rossz hallani, és rossz, hogy nem tudlak megvigasztalni. 

- Nem kell elmondanod, ha nem akarod. Nem fogok rád kényszeríteni semmit. Majd elmondod, ha úgy gondolod. Viszont most jobb lenne, ha leraknánk. Jó éjt Noel. 

- Jó éjt Kitti, holnap érted megyek. Szia. 

- Szia - köszönt el, ezután lerakta a készüléket, én pedig addig agyaltam azon, hogy holnap mit fog Kitti szólni a hétvégémhez, míg álomba zuhantam.