🎒👜 3. Fejezet 🎒👜

Noel: A szobámba ültem és éppen az e-mailjeimet nézegettem, amikor kopogtattak az ajtómon.

- Hello.  - Lépett be Ákos hatalmas mosollyal az arcán.

- Szia. Minek örülünk ennyire? - Fordultam felé, miközben barátom lehuppant az ágyamra.

- Ha megmondom, te is örülni fogsz.

- Már alig várom! - Forgattam meg a szemem és tudtam, hogy újra egy olyan dolog jön, ami Ákos agymenésein alapszik. - Miről van szó?

- Este buliba megyünk, éssss... - emelte meg a hangját - végre elengedték Vivient is. Tudod, aki a másik osztályba jár. Úgy van, hogy én, Kitti, Anita, Vivien és egy másik csaj jön velünk bulizni.

- Semmi kedvem elmenni ezekkel a nyafogós csajokkal.

- Ott lesz Kitti is, majd elleszel vele. - Vetette oda.

- Kitti is minek barátkozik ilyenekkel, nem is értem. - Néztem rá és elgondolkoztam, hogy barátnőm miért alacsonyítja le magát ilyen – bár küllemre csodálatos – belül üres lányokra. Azt gondolja, hogy ettől bekerül a menő lányok táborába, és nem veszi észre mennyire gáz?

- Talán, mert belátta, hogy nem csak a könyvek bújása az élet értelme. Hátha bepasizik.

- Ákos, nem akarom, hogy ráhajts! - Szóltam komoly hangon. - Kitti nem érdemli meg, hogy átvágd.

- Nyugi Noel, nem érdekel már Kitti, mert sokkal jobb nőre hajtok. Mégpedig Vivienre a c-ből.

- Jó, én ebben nem veszek részt. - Zártam le, és már reméltem, hogy Ákos elmegy. Ám mama éppen ekkor lépett be egy tálca süteménnyel, amire azonnal rávetettük magunkat.

- Ez valami isteni. Köszönöm. - Mondta teli szájjal, mire mama arcán büszkeség suhant át. Mikor kiment, Ákos tovább folytatta.

- Noel, gyere már, nem akarok egyedül lenni. Kellesz erősítésnek.

- Ugyan már Ákos, te egyedül is elbírsz a lányokkal.

- Mellesleg, azért is nem akarok Kittire hajtani, mert tudom, hogy másba szerelemes. - Mondta közönyös hangon. Erre rögtön felkaptam a fejem. Kitti nem említette nekem, hogy új pasi lenne a láthatáron.

- Honnan tudod ezt?

- Mert mesélte Anitának. Én pedig pont mögöttük lépkedtem, és hát nem foghatom be a fülem.

- Ákos, te hülye vagy! Kihallgatni mások beszélgetését nem fair.

- Leszarom, de akkor is egy pasiról álmodozott, ráadásul nem is akárhogyan.

- Azt nem mondta, hogy ki az? – Érdeklődtem, és egyre kíváncsibbá tett a dolog.

- Nem, nevet nem mondott, csak, hogy totálisan odáig van az aranybarna szemeiért. - Röhögött fel, ahogy Kitti hangját próbálta utánozni.

- Majd rákérdezek este. Nekem mindent elmond.

- Na, de most lépek, mert angol korrepetálásra megyek a buli előtt, és még bele sem szagoltam a háziba. Jó lenne, ha már ez a fiatal csaj járna be rendszeresen, mert a terhes tanárnő az agyamra megy.

- Marika néni tök rendes.

- Igen, de nem olyan, mint ez a másik. Basszus, láttad milyen feneke van és.... - De nem fejezte be, mert megcsörrent a telefonja. Mikor kilépett a szobából elméláztam a szavain. Én is örültem volna, ha Kamilla tanárnő többször látogatná meg az osztályunkat. Mikor meglátott a folyosón és odajött hozzám, nagyon boldog voltam. Jól esett, hogy ennyire érdeklődik irántam. Persze lehet, hogy más gyerekkel is ugyanezt tette volna. Felidéztem a tekinteté és hogy mennyire zavarba jött attól, mikor megfogtam a kezét. Szemei riadtak voltak, de valami különleges fény is csillogott bennük. Észrevettem magamon, hogy egyre többször gondolok rá, és arra, hogy milyen jó lenne több időt tölteni vele. - Álmodozásomból a telefonom visító hangja rángatott vissza. Sóhajtva kaptam fülemhez a készüléket.

- Mondd Ákos!

- Bocsi, hogy leléptem, de anyám hívott. Akkor este jössz, ugye? Kérlek, Noel ne hagyj egyedül!

- Jó, oké, akkor kilencre kész leszek.

- Király! Köszi, haver. – Szólt, majd lerakta a telefont. Egy gyors zuhany és vacsora után készülődni kezdtem. Inget és farmert vettem fel. A duda pont akkor szólalt meg, mikor beállítottam a hajam. 

- Mama megyek, majd jövök valamikor.

- De mikor, Noel? - Állt fel a karosszékből és aggódva figyelt rám. – Kisfiam, ugye vigyázol magadra és...

- Mama, megígérem, hogy jófiú módjára viselkedek, és nem hozlak szégyenbe. Szeretlek.

- Várj! - Szólt utánam, amikor már az ajtóba voltam. - Van elég pénzed?

- Igen, mama, van, de megyek, mert Ákos már ideges. – Mondtam, de visszaszaladtam átölelni. Nem lesz semmi baj. Ez csak egy egyszerű buli, ahol pár barátommal jól érezzük magunkat.

- Kittike ott lesz?

- Igen, ott.

- Akkor vigyázz rá és persze magadra is! - Húzott újra magához. - Nagyon szeretlek.

- Én is mama, de tényleg megyek. Figyelj, max kettő, és itthon leszek. Holnap nem lesz iskola.

- Jó, akkor jó szórakozást. - Köszönt és én már pattantam is be a barátaim mellé. A taxi - egy kisbusz - elég nagy volt, és bőven elfért benne mindenki. Én Ákos mellé telepedtem le, aki már pezsgősüveget szorongatott, és így itatta a lányokat. Szemben vele Kitti ült, akit alig ismertem fel. Arcát most rengeteg smink takarta el és szemei is furcsán csillogtak rám. Mellette ült barátnője, Anita, és egy másik lány a c osztályból. Ákos mellett Vivien. Bár nagyon szépek és csinosak voltak, nem tudtam elvonatkoztatni a ténytől, hogy Kitti nem ilyen. Ahogy beértünk a buliba lehuppantunk egy boxba, és toltuk a piákat. Ákos whiskey-kólázott, a lányok pedig koktéloztak. Én maradtam a szokásos sörömnél. A hangulat egyre jobb lett, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy osztályfőnökünk lép oda az asztalunkhoz egy olyan cuccban, ami alig takar valamit. Mondjuk, ezt az alakot vétek is lett volna takargatni. Ami még Maja tanárnőnél is nagyobb meglepetés volt, az a mögötte megbújó Kamilla, akit akkor vettem észre, amikor Maja hozzászólt. Ő is mondott valamit, de a hangja már nem jutott el hozzám, csak végigmértem lentről fölfelé. Egyszerre volt szexi és bájos. Szemei zavartan csillogtak, mosolya pedig kedvességet sugárzott. Még sosem láttam ennyire kihívóan öltözni, ami csak még egy lapáttal rátett az érzéseimre. Mikor osztályfőnökünk meglátta, hogy üresek a poharaink, azonnal követelte, hogy igyunk egy újabb kört. Én nagylelkűen felajánlottam, hogy segítek. 

-  Kérek még egy kört a négyes boxhoz. - Hajoltam közelebb a pultos lányhoz, és az asztalunk felé mutattam, ahol Maja már leült a helyemre és Ákossal folytatott beszélgetést. Észre sem vette a lányok irigy pillantását. 

- Egy kicsit várni kell, de mindjárt csinálom. - Szólt a lány.

- Rendben, várunk. - Mondtam és felültem a bárszékre. Kamilla követte a mozdulatomat. Egy darabig csendben ültünk egymás mellett, ami jó alkalom volt, hogy még egyszer jól végigmérjem. Sötétkék ruhában volt, ami felhúzódott a combján, amikor felült a bárszékre. Szívem szerint ráraktam volna a kezem, de tudtam, a legjobb esetben is pofon vágna. Mégis, miket nem gondolok én? 

- Remélem nem baj, hogy elkísértelek. - Törte meg a köztünk lévő csendet

- Ugyan, nekem is könnyebb lesz így. Amúgy nem is gondoltam, hogy a tanárnővel fogok ma összefutni.  – Mondtam, és reméltem, hogy nem vette észre, hogy a lábait stírölöm. 

 - Igen, én sem így terveztem a ma estét, de, Maja annyira akaratoskodott, hogy nem tudtam nemet mondani neki. - Nevetett fel csilingelő hangján. 

- Jól tette. - Csúszott ki a számon. 

- Talán, jobb is így. Legalább nem vagyok egyedül otthon. – Mondta szomorúan. 

- Miért volna egyedül otthon, talán nincs senkije? – 

- Tudod, van egy barátom, akivel együtt élek, de mivel ő üzletemberként dolgozik, szinte alig látom. Úgy is mondhatnám, hogy van egy barátom, aki nincs is. - Hajtotta le búsan a fejét, én pedig mérges voltam magamra, hogy az én kérdésem miatt lett szomorú. 

- Sajnálom, én nem akartam, hogy rosszkedvű legyen. 

- Ugyan, nem tudhattad Noel. Tudod, ma van a születésnapja, de a munkája miatt nem tud hazajönni. 

- Akkor nagyon szereti azt, amit csinál, és nem akarja feladni. 

- Az igaz, imádja a munkáját. Neki ez az élete, a sok utazgatás és a sok tárgyalás. Most biztos azt gondolod, hogy hálátlan nő vagyok.
- Nem, dehogy! Biztosan szereti magát.

- Nem tudom. Néha azt gondolom, hogy nem is a munka miatt utazgat, hanem azért, mert van más nő is az életében. 

- Tanárnő, ez hülyeség! A barátja szerintem összetehetné a két kezét is, hogy egy ilyen jó nő a csaja, mint maga! Ön nem csak gyönyörű, de kedves és értelmes is. - Daráltam le gondolkodás nélkül. A szavaim azonnal elérték azt, amit ki akartam váltatni. Kamilla elvörösödött és zavarában csak egy köszönömöt suttogott el. - Komolyan beszélek, remélem, tudja. - Fogtam meg a kezét. Amikor rám nézett elvesztem a barna szemeiben. Éreztem, hogy megváltozik köztünk a levegő és a szívem egyre gyorsabban kezdett dobogni. Az idő is megállt egy pillanatra, majd akkor tértünk vissza a valóságba, amikor a pultos lány elénk tette az italokat. A varázs, ami kialakult, azonnal megtört, Kamilla pedig gyorsan megfogta a két koktélt, és az asztalunkhoz sietett. Én is felpakoltam az ottmaradt italokat és követtem őt. Az asztalunknál már csak Anita volt, hiszen a többiek mind táncolni mentek. Kitti a lányokkal Ákos pedig - meglepetésemre -  Maja tanárnővel. 

- Maja aztán nem teketóriázik. - Nevetett fel Kamilla, amikor ő is feléjük nézett. 

- Nem ám, eléggé laza, de mi ezt egy cseppet sem bánjuk. - Szólt Anita és magához húzta a koktélját. 

- Nem tarjátok furcsának? - Érdeklődött Kamilla és láttam rajta, hogy próbálja kerülni velem a szemkontaktust. 

- Nem, szerintem tök menő, hiszen nem mindegyik osztály mondhatja el magáról, hogy egy ilyen belevaló tanára van, aki osztálykirándulásoknál nem múzeumlátogatást vagy kiállítás-megnyitókat szervez, hanem vidámparkba és bob pályára visz minket. Sőt tavaly velünk együtt bulizott és üvegezett is. 

- Az igen. - Nevetett fel. - Bár mindig is tudtam, hogy imád bulizni, de ezt azért nem hittem volna. Mégiscsak a diákjai vagytok. 

-  Igen, ez így igaz, de szerintem pont ezért tud minket fegyelmezni és mi is ezért szeretjük és tiszteljük őt. Ráadásul nagyon jól magyarázza a történelmet. - Vázoltam fel. Ekkor egy ismeretlen fiú lépett oda az asztalunkhoz és felkérte Anitát táncolni, aki boldogan mondott igent. Ahogy ketten maradtunk Kamillával odafordult hozzám.

- Jól esett, amiket az előbb mondtál nekem Noel. - Nézett bele végre a szemembe. - Köszönöm,

- Csak az igazat mondtam. 

- Megoldódott már a délutáni problémád? - Váltott gyorsan témát mielőtt mást is mondhattam volna. 

- Igen, szerencsére Ákos nem akarja Kittit megfektetni. Helyette inkább Vivient. - Mutattam a szőke lányra, aki most éppen barátommal táncolt. 

- Szép lány... 

- Ja és eléggé buta is. Ákosnak való. Bár legalább nem piszkálja Kittit. 

- Nagyon fontos neked ez a lány. 

- Ő a legjobb barátom. Ha ő nem lenne, nem tartanék ott, ahol most vagyok. Sok minden történt az életemben, de ő mindig mellettem volt. 

- Sosem volt köztetek semmi? - Érdeklődött és mintha kicsi féltékenység vegyült volna a hangjába. 

- Nem, soha, és nem is hinném, hogy lenne. 

- Lehet, hogy csak te gondolod így, és Kitti azért van melletted, mert többet érez barátságnál.

- Szerintem nem. Ákos mesélte, hogy odavan egy pasiért, akiről eddig nem szólt, és egy kicsit rosszul is esik ez a titkolózás. De majd elmondja, ha akarja. 

- Miért nem kérdezel rá? 

- Nem tudom, lehet, hogy majd holnap. – Mondtam, és jó ötletnek tartottam, amit Kamilla mond. Amikor szünet lett a zenében a többiek végre csatlakoztak. Ákos hülye poénjait hallgattuk, meg Maja tanárnő meséit az előző osztályáról. Mindenki dőlt a nevetéstől, majd mikor újra felhangozott egy jól ismert zene, a lányok sikítozva futottak a táncparkettre. Ákos újra hódítani indult, és mi megint kettesben maradtunk Kamillával, aki a telefonját nézegette. Mivel elfogyott az innivaló felálltam és újra a pulthoz léptem ahol Ákos a pincérlányt boldogította. 

- Na, mi van haver. - Köszönt rám, és láttam rajta, hogy bőven elég lesz neki a wiskey. 

- Csak egy italért jöttem a tanárnőnek. 

-  Az a csaj egy istennő! Kár, hogy az osztályfőnököm. Hidd el, meg tudnám fektetni. Érzem! 

- Ákos, én nem Majáról beszélek,  hanem Kamilláról. 

- Őt is, csak kár, hogy neki te jössz be. - Lökött vállba röhögve. 

- Hülye vagy, van pasija. 

- Akkor miért néz rád úgy, mint aki azt várja, mikor smárolod le? 

- Tessék? - Csodálkoztam. 

- Jól hallottad, mellesleg rajtad is látni lehet, mennyire bejön. Ja, és Kittinek tuti te vagy az a barna szemű, akiről pletykáltak, ugyanis mikor meglátta mennyire jól elbeszélgettek, majdnem felrobbant mérgében. 

- Ákos, te félrebeszélsz! - Teremtettem le. - Kitti nem szeret, FOGD FEL! 

- Kérd fel táncolni Kamillát! - Szólt utánam. - Ha elfogadja, akkor igazam lesz, ha nem, akkor életemben először tévedtem. 

- Én nem vagyok olyan, mint te!

- Pedig most az egyszer te is lehetnél tökös. Nem kell mindig a jófiút játszani!- mondta, majd felhajtotta az italát. Én erőt véve magamon az asztalhoz léptem, és a tanárnő szemébe néztem. 

- Valami baj van? - Kérdezte mikor látta, hogy nem ülök mellé. 

- Én csak arra gondoltam, hogy talán... volna kedve velem táncolni? 

- Noel, én... - Kezdte és akkor már éreztem, hogy egy idióta vagyok, aki engedte, hogy Ákos felhasználja az érzelmeimet, és magam felé fordítsa. - Ne haragudj, de, nem volna jó ötlet. 

- De hát Maja is... mármint a tanárnő is..

- Noel, - állt fel és közelebb lépett hozzám, amitől megéreztem fantasztikus illatát. - Én nem vagyok Maja. Ő szeret bulizni, de én nem, és ami neki belefér, az nekem nem. A barátnőmnek nincsen senkije, ellenben nekem már három éve van barátom Sajnálom, Noel, és azt hiszem ideje hazamennem. Megkeresem Maját és elköszönöm tőle, és a többiektől. 

- Kikísértetem? - Próbálkoztam, bár nem tudom miért. 

- Nem, tudom, hogy merre van a kijárat. További jó bulizást, és vigyázz magadra! Ne igyál sokat, hétfőn találkozunk. - Szólt csendesen, és barátnője felé vette az irányt. Csak néztem és tudtam hiába is próbálom bemagyarázni az ellenkezőjét magamnak, teljesen belezúgtam Kamillába.