🎒👜 17. Fejezet 🎒👜

Kamilla: - Maja te meg mit keresel itt? - Csodálkoztam és nagyon megkönnyebbültem, hogy nem egy ismeretlen alak áll előttem, hanem a dús vörös hajú, barátnőm, aki még szabadidő ruhában és kevés sminkben is nagyon jól nézett ki....ellenben velem.

- Ne haragudj, de nem vetted fel a telefont, én pedig a mai után nagyon aggódtam miattad. Hívtalak már többször is - magyarázkodott barátnőm, kinek szemében mélységes aggodalmat láttam.

- Lehalkítottam, mert nem akartam, hogy bárki is zavarjon, amíg fürdök. Mégis hogy jöttél be? Úgy emlékszem bezártam az ajtót.

- Igen, de még év elején Csongor adott egy kulcsot, hogy ha bármi lenne, be tudjak jönni - mutatta fel az ezüst tárgyat, amiről én nem is tudtam. - Igazán nem akartalak megijeszteni, vagy ilyesmi, de tényleg nagyon aggódtam. Mikor nem vetted fel már a többszöri hívásomra beültem a kocsimba, és elhajtottam ide, és láttam, hogy ég a lámpa. Akkor kicsit megnyugodtam, de még mindig nem voltam benne biztos, hogy jól vagy, így bejöttem. Próbáltam szólni, de nem hallottad ettől a hangos zenétől.

- Semmi baj, bár való igaz, hogy eléggé a frászt hoztad rám - mosolyogtam, és kikapcsoltam a hangfalat, és kihúztam a kádból a dugót. - Most hogy láttál már tudod, nincs semmi bajom. Nyugodtan hazamehetsz.

- Kamilla mi a baj? Miért sírtál ennyire? - Nézett mélyen a szemembe, de én a választ kikerülve inkább lesiettem a lépcsőn.

- Kérsz valamit enni, vagy inni?

- Nem, én csak azt szeretném tudni, mi történt veled, hogy ilyen vagy. Még sosem láttalak ennyire rossz állapotban.

- Maja képzelődsz! Csupán csak lefárasztott a heti meló, és szerettem volna kicsit kikapcsolni. Egy pohár bort? - Vettem ki az üveget a hűtőből.

- Köszönöm nem, kocsival vagyok.

- Ugyan az apád a rendőrségen dolgozik - nevettem fel - biztos nem lenne belőle gond, ha egy pohárkával innál velem.

- Akkor elmondod mi a baj? - Próbálkozott, miközben kitöltöttem az italokat.

- Maja én jól vagyok.

- Nem, nem vagy jól!!!! Valami történt veled, és én próbálom kideríteni, hogy mi az. Miért vagy ennyire szétcsúszva mostanában. Mikor bejöttem hallottam mennyire fájdalmasan sírtál, szóval ne akard nekem bemagyarázni, hogy jól vagy!!! Talán Csongorral van gond?

- Nem, köztünk minden rendben. - indultam a nappali felé, és leültünk Majával a kanapéra.

- Akkor a melóban? Valamelyik idióta megbántott? Nézd, tudom, hogy nem mindegyik kolléga jó fej, de azokkal, akik hülyék, nem kell foglalkozni. Lehet csak irigyek, és ha bármit is beszóltak, akkor...

- A melóban is minden rendben! Komolyan - bizonygattam, és inkább megittam az italomat, hogy újra tudjak tölteni, Maja pedig nagy szemekkel nézett rám.

- Jó hamar lehúztad.

- Csak nem akartam, hogy megmelegedjen. Ó tényleg nem fázol? - Pattantam fel - megnézem a fűtést, de ha akarod a kandallóba is begyújthatok.

- KAMILLA ÜLJ LE ÉS MONDD EL MI A BAJ!! -  Kezdte kemény hangon, és visszahúzott a helyemre. - Nem akarom elfogadni, hogy minden jó, mikor láthatólag semmi nem jó. A barátnőd vagyok, aki totál ideges, és aki segíteni szeretne. Légy szíves ne tedd ezt velem, mert esküszöm, felhívom Csongort és ide rendelem.

- Ezt nem mondhatom el - kezdtem, és próbáltam érthető lenni - ez egy olyan dolog, amit nem szabad, mert nem csak én kerülök bajba, de más is.

- Más, ki más? Mit tettél, valami durva dolgot?

- Igen, de ne gondolj olyanra, amiket az apád szokott mesélni, vagy ilyenek. Ugyanis semmi illegális dologba nem keveredtem.... vagyis... de... vagyis én... - gondoltam át, és újra könnyes lett szemem.

- Komolyan megijesztesz!! Nézd, akármi van, én, nem hagylak magadra - jött közelebb, és biztatóan rám mosolygott - segíteni akarok neked.

- Maja ez akkor is nagyon meredek, és fogalmam sincs, hogy jutok ki ebből az állapotból.

- Jó, ha nem Csongor és nem a munka, akkor mi lehet? Talán beteg vagy? Valami gyógyíthatatlan dolog?

- Nem, nem - tagadtam azonnal és rájöttem, hogy valakinek muszáj lesz elmondanom, és erre Maja a legjobb ember - pasi ügy.

- Pasi ügy? - Ütközött meg - talán megcsaltad Csongort?

- Igen, és most... én... nem tudom, mit tegyek.

- Figyelj valószínű magányosnak érezted magad, és megtörtént egyszer...

- Többször.

- Akkor többször, de ha Csongort szereted, akkor nem baj. Nem tud róla, és ha rajtam múlik nem is fog.

- Ez nem ennyire egyszerű, sőt borzasztóan komplikált, mert én beleszerettem, de nem lehet.

- Talán nős?

- Nem, nem az, és még kapcsolata sincs... vagyis, most éppen van, de tudom, hogy nem komoly.

- Kamilla, ha virágnyelvekben beszélsz, akkor nem tudok rájönni, kiről van szó.

- Nem is kell, hogy tudj róla. Legyen elég annyi, hogy megcsaltam Csongort, és az óta csak erre a fiúra tudok gondolni, és ez teljesen tönkre tesz, hiszen a kapcsolatunk alapból egy hülyeség, és egy vicc, de én szeretem, és tudom, hogy ő is. Utálom ezt a helyzetet, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy milyen volt mikor megcsókolt, vagy milyen volt vele a szex, és utálom magam, hogy ennyire hálátlan vagyok, hiszen Csongor mindent megad nekem, és nem tizenhét éves.

- Mennyi idős??!! - Kérdezte tátott szájjal mikor elszóltam magam.

- Basszus nem akartam, csak véletlen volt....

- Te egy tizenhét éves gyerekkel szexeltél??!!!! Atya ég Kamilla. - Túrt bele hajába majd idegesen töltött magának egy újabb pohárral. - Basszus ez nagyon meredek.

- Szerinted miért nem akartam elmondani??

- Mégis, hogy, és.....

- Nem tudom, csak úgy megtörtént. Egyik pillanatban még nem volt köztünk semmi aztán a másikban meg a terem kellős közepén csókolóztunk, Noel pedig annyira kedves és figyelmes volt, és én....

- NOEL! Aki az én osztályomba jár?!! - Habogott és azt hittem azonnal elájul az én hülyeségem miatt.

- Igen, ő az - válaszoltam, és még egy halom zsebkendőt vettem ki a dobozból, hogy kifújjam az orrom. - Maja én hatalmas nagy baromságot csináltam, de szakítottam vele, viszont most teljesen ki vagyok készülve, mert tudom, hogy megbántottam, és csalódást okoztam neki, és...

- Akkor Noel is ezért ilyen. - Ült vissza, és megint csak töltött magának. - Miattad ilyen, szomorú, és miattad ilyen hülye. Te törted össze a szívét. Te vagy az a lány.

- Igen, és annyira sajnálom őt is és a helyzetet, mert ennek nem így kellett volna történnie, és én nem tehetek ilyet egy gyerekkel.

- Az igaz, hiszen ő még nincs tizennyolc éves, és ha úgy vesszük téged akár börtönbe is csukhatnak.

- Az érzelmeim elől nem tudok elfutni, és ő sem könnyíti meg a helyzetemet.

- Mikor kezdődött ez az egész?

- Csongor szülinapjára készültem, de ő nem jött haza, mert akkor is dolgozott. Nagyon szomorú voltam és egyedül bánkódtam óra után a teremben ahova Noel visszajött valamiért. Kedves volt, és megkérdezte mi a baj, majd egyszer csak megcsókolt - idéztem fel csukott szemmel az emléket.

- Nem szabadott volna hagynod ezt!!

- Persze, nyilván, de olyan jól esett. Utána pedig jöttek a báli előkészületek, és nagyon sokat voltunk együtt. Sokszor én hoztam haza, hogy a sötétben már ne motorozzon. Kezdtük megismerni egymást, ő pedig mindig kedves és aranyos volt velem, aztán a bál estéjén lefeküdtünk és az egész hétvégét együtt töltöttük. Én pedig beleszerettem.

- Ó jó ég! Noel pedig nyilván beléd - nézett bele könnyes szemembe.

- Ő sokkal jobban, mint én.... vagyis azt hittem, hogy ő jobban odáig van értem, de úgy érzem, már én sem tudok nélküle lenni, és az mikor látom, hogy Barbival csókolózik egy döfés a szívembe.

- Kamilla ezt nem csinálhattad volna. Ő még csak egy felelőtlen kölyök, akit nem az ésszerűség hajt, csak a hormonjai. Ismerem őket már több mint két éve. Noel mindig is egy komoly, értelmes srác volt, akinek első a tanulás, és a mamája. Persze az is igaz, hogy nagyon sokat rontott, és nagyon más mostanában, de így teljesen világos, hogy miért.

- Kérlek, ne ítélj el! - Zokogtam fel újra, és ekkor Maja átölelt, ami nagyon jól esett. - Talán csak azért volt az egész, mert magányosnak éreztem magam, ő pedig megmutatta milyen az, ha fontos vagyok. Jó persze Csongornak is, de ő nincs itt sosem. Noel olyan dolgokat adott nekem, amiket senki más. Ő az a fiú, akit én tényleg szeretek, de tudom, hogy nem hallgathatok a szívemre.

- Én, nem ítéllek el, bár való igaz, hogy ez nagyon durva, és ha ez kiderül hatalmas botrány lesz.

- Feldobsz engem? - Néztem rá riadtan, mire ő kedvesen elmosolyodott.

- Hova gondolsz? Mégis hogy adnám ki a legjobb barátnőmet, és az egyik diákomat.

- Olyan egyedül éreztem magam, és ő.... ő itt volt. Annyit beszélgettünk, és rengeteget nevettünk, és az volt az egyik legjobb hétvégém amióta Vörösvárra költöztem. Úgy érzem rajtad kívül senkim nincs itt, mert mindenki egy elkényeztetett dívának tart, holott ez nem igaz. Én nem akartam Noel életét sem tönkretenni, és főleg nem akartam, hogy miattam rontson az iskolába.

- Kamilla, én úgy gondolom, hogy ez mindenképpen meg kell oldanotok. Nyugodt és normál körülmények között. Ez a fiú már borzasztóan sokat csalódott az életben, és rengeteg fájdalom és veszteség érte. Most pedig itt egy újabb, ami lehet, hogy megint odajuttatja ahol a szülei halála előtt volt.

- A szülei halála előtt?? - Csodálkoztam mire Maja mindent elmondott nekem a történtekről, amit én hitetlenkedve, és hatalmas sajnálattal hallgattam. - Istenem szegény fiú.

- Még szerencse, hogy a mamája él, és ő azért eléggé jól tartja magát, így Noelt is magához vette, és az óta ő neveli. Azt hittem tudsz róla.

- Nem - ráztam fejem, és eszembe jutott, hogy a fiú mindig hárított, ha a családjáról kérdeztem. - Ő folyamatosan terelt, ha a család jött szóba, de igazából fel sem tűnt, csak most így visszagondolva, és amiket te is mondasz már minden világos.

- Kamilla, ezt meg kell beszélnetek. Nem tudom, mi lenne a helyes, és nem azt mondom, hogy ne szeresd, vagy valami. Nyilván nem jó dolog, és persze rengeteg szabályt megszegtek, de Noel most borzalmasan padlón van, és az sem segít neki, hogy Ákos után megy. Legalábbis a tanulmányi átlagát nem húzza fel ez az ész nélküli csajozás.

- Bízott bennem, és én meg átvágtam - folytak újra könnyeim az arcomról.

- Nem!! Nem vágtad át, csak azt tetted, ami a helyes. Jól döntöttél mikor elküldted őt, és tudom, hogy nem mondhattál neki mást, de ez így nem mehet tovább!!

- Utálom, hogy ennyire szeretem!! Mégis hogy lehetek ilyen???

- Sajnos ezek a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy akarjuk, és nem tudod irányítani az érzéseidet, de felnőtt vagy, és kérlek, viselkedj is úgy!!! Jó lehet, most azt mondod, pont én beszélek, de én...

- Te mindig megtartottad azért a három lépést a diákokkal, még akkor is, ha laza vagy. Ők mindig tudják hol a határ.

- Noelnek is kellett volna, de felelőtlen volt.

- Én meg hülye!!

- Inkább igyál, jót fog tenni - állt fel és kivette a következő üveget a hűtőből, majd mindkettőnknek töltött. - Nagy baj lenne, ha ma itt aludnék?

- Dehogy, legalább nem lennék egyedül.

- Jó,  köszi. Amúgy még arra gondoltam, hogy holnap edzése van Noelnek, és úgy tudom a kinti pályán. Sokan szokták megnézni azt is, és engem is mindig elhívnak, mert szeretnek büszkélkedni a tudásukkal. Szóval arra gondoltam, elvinnélek oda, és megbeszélhetnétek a dolgokat.

- Mi van, ha ott a barátnője?

- Biztos nem lesz ott, mert hétvégére elutaztak, és csak vasárnap este jönnek haza. Az anyja szólt, onnan tudom, szóval elmehetnénk és beszélhetnél vele.

- Mi van, ha szóba sem áll velem? - Töprengtem.

- Akkor majd én közbe lépek, de nem hagyom, hogy szenvedj, és azt sem akarom, hogy ő szenvedjen tovább.

- Ő még csak egy gyerek..

- Akinek valószínű te vagy az első nagy szerelme. Te is tudod milyen az első szerelem. Ezt nem szabad félvállról venni. Vagyis ha tényleg nem akarsz játszani vele, mondd meg így és kész. Én segítek neked.

- Olyan jó barátnő vagy - öleltem át Maja pedig biztosított róla, hogy akármi is lesz az ügy kimenetele ő mellettem áll. Jól esett, hogy ilyen kedves, és örültem, hogy nekem sem kellett titkolóznom, hanem nyíltan beszélhetek erről mással is. Szinte hajnalig beszélgettünk, és folyamatosan ittunk, aminek az lett a következménye, hogy másnap dél körül ébredtünk fel.

- Jó reggel - kászálódtam ki az ágyból, kócosan és fejfájósan.

- Szia - jött ki a vendégszoba ajtón a lány, aki már felöltözött. - Jól elaludtunk.

- Igen, eléggé. Nem vagy éhes? Összeüssek valamit? - Ajánlottam, és lehuppantam a kanapéra.

- Nem, inkább menjünk be a városba, és reggelizzünk meg, majd elmehetnénk vásárolni, és délután kimehetnénk az edzésre.

- Gondolod, hogy jó ötlet? - Pillantottam fel rá.

- Igen, de előbb elmegyünk hozzám, én pedig villámgyorsan átöltözök, és ott megiszunk egy kávét.

- Én is tudok készíteni - pattantam fel, viszont Maja leintett.

- Nem kell, de öltözz át te is és indulás - utasított én pedig úgy tettem, ahogy mondta. A Majánál történt gyors kávézás után jó alaposan bereggelizünk, és szinte minden ruhaboltot bejártunk a városba. Nagyon jól éreztem magam, és boldog voltam, hogy Maja próbál segíteni rajtam. A rengeteg ruhát azonban nem akartuk az edzésre kivinni, így előbb ő majd én pakoltam le a holmikat.

- Még felszaladok átöltözni - mondtam, ahogy beértünk a házba.

- Mégis minek? Így is jól nézel ki, és kabátban úgysem látszik, mi van rajtad.

- Tudom,de...

- Noelnek nem kell kiöltöznöd Kamilla - nevetett fel, én pedig kicsit elszégyelltem magam.

- Igazad van, ő még csak egy gyerek. Inkább tényleg induljunk.

- Remek! - Kapta ki a kocsi kulcsot a zsebéből, és a pálya felé indultunk, ahol az esős idő miatt csak pár ember lézengett. - Azt hittem többen lesznek, de nem baj. Nézd, csak ott van Noel a kapuba.

- Igen, tényleg - dobbant nagyot a szívem, ahogy megláttam a sötétkék melegítőben, kapus kesztyűben álló fiút - nem akarom zavarni.

- Nem zavarod. Látod, hogy csak össze-vissza labdáznak, és úgy látom Noel megint nincs ott fejben. Lehet, újra te jársz az eszébe - szólt, én pedig láttam a fiún, hogy nincs jó formában.

- Vagy a barátnője.

- Menj már!! Beszélj vele - unszolt Maja.

- De mégis mit mondjak neki, és mi van, ha meglátnak? Mit gondolnak, mit akarok Noeltől, és...

- Hihetetlen vagy - szállt ki a kocsiból, és már csak azt láttam, hogy a pálya felé siet, ezután odaszól valamit a fiúnak, és elnézést kérve a kocsi felé vezeti őt, miközben arról beszél, hogy mennyire sokat rontott. Úgy döntöttem én is kiszállok az autóból, ám mikor Noel meglátott visszafelé kezdett indulni.

- Noel várj! - Kapott utána Maja. -  Gyere, szállj be az autóba, és...

- Miért van itt Kamilla? Vagyis a tanárnő?

- Noel szeretnék beszélni veled.

- Hagyjon békén. Nem látja, hogy dolgom van?

- Nagyon kérlek, ne menj el! - Kérleltem - csak hagy magyarázzam meg.

- Nem érdekel, mit akar mondani!

- Noel légy szíves - állt elé Maja is, mire a fiú nagy levegőt vett, ezután megfordult és felém indult.

- Mit akar? - Emelte rám aranybarna szemeit. - Nincs sok időm, mindjárt kezdjük és...

- Bocsáss meg! - Kezdtem, és igyekeztem visszatartani a könnyeimet mikor belenéztem szomorú szemeibe. - Én nem akartalak megbántani, én csak..

- Kamilla nekem erre nincs időm - forgatta meg szemeit, és ha nem fogom meg kezét odébb állt volna. Ám én feltartóztattam és keményen rá szóltam - Maradj itt és engedd, hogy megmagyarázzam!!

- Nézzétek, jobb lenne, ha mondjuk, beülnétek a kocsiba - kezdte Maja és a pálya felé nézett ahol Ákossal egyetemben a többi fiú is felénk pillogott - szállj be! - Utasította Maja diákját és örömömre Noel így tett - majd kitalálsz valamit a többieknek, elvégre okos fiú vagy.

- Köszi, Maja - suttogtam és én is a hátsó ülésre ültem, majd hálát adtam, amiért barátnőm autó ablaka sötétített. A csend jót tett, és az, hogy csak Noel és én voltunk. A fiú levette kesztyűét megtörölte homlokát és mérges szemmel nézett felém. 

- Miért kellett Maja tanárnőt is belerángatni? 

- Segít nekünk.

- Nekünk?  Nincs is olyan, hogy nekünk. 

- Én szeretném, ha lenne, és...

- Ezt nem hallgatom tovább! - Vágott a szavamba mielőtt bármit is mondhattam volna, de visszahúztam, és nem engedtem ki, amit nem vett túl jó néven. - Kamilla edzésem lesz, hagyj békén. 

- Noel én nem gondoltam komolyan azokat a dolgokat, amiket a szakításnál mondtam. Én csak próbáltam ésszerűen gondolkozni, de nem megy, és hinned kell nekem. Az egész eddigi idő, amit külön töltöttünk borzalmasan nehéz, és fájdalmas volt.

- Neked volt fájdalmas?? NEKED?? Mégis szerinted én mit éreztem, vagy mit érzek most?? Átvágtál, és azt mondtad, csak unatkoztál, és csak kihasználtál. 

- Igen tudom, de azért mondtam, mert ezt kellett mondanom, de már rájöttem, hogy hiba volt, mert hiányzol. Főleg az után, hogy láttalak Barbival és..

- Szóval innen fúj a szél - fordult felém és újra elővette a kesztyűket, én pedig reméltem nem fog itt hagyni csak úgy.  - Összejöttem Barbival, és féltékeny vagy, hogy most nem veled foglalkozom. Ez pedig rosszul esik neked, mert nincs, aki körülötted ugráljon. 

- Ez nem igaz....vagyis csak részben. Te nem azért kellesz nekem, hogy körbe ugrálj, hanem, hogy velem legyél, és... én pedig veled. Veled akarok lenni, mert én... - néztem rá, de egyszerűen nem tudtam kimondani azt, hogy szeretlek. - Annyira hiányzol Noel, és tudnom kell, mit érzel Barbi iránt. 

- Ehhez nincs közöd, ahogy már hozzám sincs. 

- Szereted őt? Úgy igazán, szereted? - Ültem közelebb és megfogtam kezét - szeretném, ha megmondanád, mert tudnom kell és..

- Nem, nem szeretem, Nem vagyok belé szerelmes képzeld, mert még mindig téged szeretlek, és akárhogy is próbálok mással lenni, nem tudom kitörölni a fejemből azt ami kettőnk között volt. Nem megy, de azt hittem, ha majd összejövök Barbival, vagy Tamarával, vagy akárkivel és lefekszek vele könnyebb lesz, de nem lett. Sőt kibaszottul rosszabb lett, mert veled ellentétben én nem tudom megjátszani magam. 

- Én sem játszottam meg magam. Pont erről beszélek, hogy mindent, amit tettem, és mondtam igaz volt. Bocsáss meg nekem Noel, és könyörgöm, ne legyél rám mérges.

- Ne sírj Kamilla! - Ölelt magához, nekem pedig olyan jó volt érezni a teste melegét, és a szíve dobogását. - Nem tudom mit kéne most tennem, mert össze vagyok zavarodva. Mégis honnan tudjam, hogy szeretsz, és nem fogsz újra átvágni. Mi a biztosíték rá? - Emelte fel a fejem én pedig átkaroltam a nyakát és szenvedélyesen megcsókoltam.