🎒👜 14. Fejezet 🎒👜

Kamilla: Mikor Kitti elment Noellel egymás mellett sétáltunk az öltözők felé, és az iskoláról meg az elmúlt két napról beszélgettünk. Elmeséltem neki a Csongorral történt dolgokat, ő pedig elmondta, hogy Ákos és Kitti tud rólunk.

- Hogy mi van? - ütköztem meg, és mélyen aranybarna szemeibe néztem. - Mégis miért mondtad el? Ez annyira veszélyes. - túrtam bele hajamba miközben beértünk az öltözőbe, ahol rajtunk kívül még nem volt senki, ami nem annyira lepett meg, hiszen még alig múlt fél nyolc, és a testnevelésre amúgy sem szoktak sietni a diákok. 

- Igen, tudom, de ők nem köpnek be minket. - bizonygatta. - ők a legjobb barátaim, akik mindig mellettem állnak, és bármit elmondhatok nekik. Mondjuk igaz, hogy Kitti az óta nagyon bunkó, de Ákos mellettem áll, és biztat, hogy ne adjam fel a kapcsolatunkat.

- Noel kérlek! Ezt már megbeszéltük. Nekünk ez nem fog működni. - pillantottam rá, és ekkor észrevettem egy halványkék foltot a szeme alatt. - Mi történt veled?

- Semmi, csak hétfőn volt egy kis balhém az edzésen. - hajtotta le fejét, és úgy láttam szégyelli a dolgokat.

- Mégis mit csináltál?

- Volt egy összetűzésem az egyik gyerekkel, aki a másik suliba jár, és új a csapatban. - ült le és mesélni kezdett. - amúgy is szar volt a kedvem, amire rátett, hogy kikaptunk az én hibámból. Aztán a gyerek elkezdte szidni az apámat, és feldühödtem, majd verekedni kezdtünk.

- Jó ég Noel! - ültem mellé, és meglepődtem a szavain, hiszen nem ilyennek ismertem meg.

- Nem akartam, csak annyira felhúzott, és nem szeretem, ha a szüleimet valaki emlegeti. Az edző persze kiakadt, és azt mondta ma büntetést fogunk kapni. Lehet, nem játszhatok a hétvégén.

- Sajnálom. - fogtam meg kezét. - elmondtad a szüleidnek? - tudakoltam, mire furcsa szemekkel rám nézett, majd nemlegesen megrázta a fejét. - Mégis miért nem? Talán kiálltak volna melletted, hiszen ez nem szép dolog.

- Azért, mert a szüleim... szóval, nem akarom, hogy beleavatkozzanak.

- Ugyan már Noel. - fogtam össze magam előtt karjaimat és idegesen sétáltam fel-alá. - Mégis mit szóltak mikor így mentél haza?

- Csak megkérdezték mit csináltam, én pedig annyit mondtam, hogy verekedtem.

- De Noel...

- Nézd, nem lehetne, hogy ejtsük ezt a témát? - vágott bele szavamba és egyre idegesebbnek tűnt. - nem akarok erről beszélni, és a szüleimről sem.

- Csak annyit akartam mondani, hogy ne keveredj még egyszer verekedésbe, mert nem szeretném, ha bajod esne, és megsérülnél. Kérlek, próbálj meg vigyázni magadra.

- Ígérem nem lesz ilyen, de te is feldühítettél, hiszen szakítottál velem, holott nem is akartál.

- De igen, akartam. - szóltam és inkább hátat fordítottam neki, hogy ne vegye észre, hazudok, de ekkor Noel hátulról átkarolt engem pedig átjárt a rég nem érzett borzongás.

- Még nem is mondtam mennyire csinos vagy ma. Igazán szexi, és izgató.

- Fejezd be! - léptem el tőle, és szembefordultam vele. - Ezt nem csinálhatjuk.

- Senki nem lát meg minket Kamilla. Nem kell félni, én vigyázok rád. - suttogta, és lágyan megcsókolt, aminek egyszerűen nem tudtam ellenállni. Ajkai puhán tapadtak enyémre, nyelve pedig selymesen ért az enyémhez. Beletúrtam göndör fürjei közé, és csak öleltem, ő pedig egyre közelebb húzott magához, és egyre fentebb csúsztatta szoknyámat. Megéreztem vágyát, és ettől teljesen elvesztettem az eszem. Kezeim az inge gombjaival babrált, de mielőtt sikerült volna megszabadítanom ruházatától kicsapódott az ajtó, és Ákos lépett be rajta nagy hanggal.

- Noel már ilyen korán... - kezdte, mi pedig azonnal eltávolodtunk egymástól, és mindketten vörös fejjel néztünk a szőke fiúra. - Elnézést, én... szóval visszajövök.

- Várj Ákos! Nem kell elmenned, én megyek. Sziasztok. - léptem ki, és a női mosdó felé vettem az irányt. Nem akartam tudni, hogy Ákos mit gondolhat rólam, és dorgáltam magam, amiért újra elhatalmasodott rajtam a vágy. Újra csak a szerencsén múlott, hogy nem egy másik fiú nyitott ránk, és megígértem magamnak, hogy ez soha többé nem fordulhat elő. Akármennyire nehéz is lesz, ezt a kapcsolatot le kell zárnom. Maja nagyon lelkes volt, és megmutatta az ajándékkosarat, amit Marikának vett. Teli volt babaruhával, és édes játékokkal. A szívem a torkomban dobogott, és sehogy sem akartam bemenni az osztályba, hiszen most nem csak Noel miatt aggódhatok, de Ákos és Kitti miatt is. Mi van, ha Ákos elmondta Kittinek? Mi van, ha leleplezem magam? Rengeteg kérdés kavargott a fejembe, és rájöttem hibát követtem el mikor átvállaltam Marikától az osztályt. A második óra után azonban Maja lépett elém széles mosollyal és kérte tartsak vele a terembe. A folyosón úgy éreztem mindjárt elájulok, de tudtam tartanom kell magam, hiszen elvégre én vagyok a felnőtt, a tanár, aki példát mutat a gyerekeknek. A teremben már mindenki bent volt, Marika pedig éppen hozzájuk beszélt arról mennyire hiányozni fognak. A gyerekek egytől- egyik elegáns ruhában öltöztek, és mindenki igazán csinos volt.

- Sziasztok! - köszöntött Maja. - Remélem nem zavarunk meg semmit.

- Nem már végeztem, csak elköszöntem a gyerekektől. - fordult felénk Marika, és szemeiből könnyek gördültek ki. - Furcsa lesz itt hagyni ezt a sok lurkót.

- Azért jöttünk be, hogy kicsit megkönnyítsük a búcsút, és mivel több, mint két éven keresztül tanítottad a gyerekeimet, szeretnék egy kis ajándékot átadni neked. - nyújtotta felé a kosarat barátnőm, majd Ákos és Kitti is odaadták a virágot és a csokoládét. Nagyon megható pillanat volt, és a gyerekek is olyan kedvesek voltak. Mindenki átölelte Marikát és a legjobbakat kívánta neki. Végül én öleltem át, és kicsit én is megkönnyeztem a dolgokat. Igaz, hogy a pár hónap alatt nem alakult ki köztünk szoros barátság, de megkedveltem őt is, és tudtam nehéz lesz átvennem a helyét. Miután Marika kiment csak a gyerekek és mi maradtunk bent Majával, aki elmondta, hogy jövő héttől én veszem át az osztályt, de szeretné, ha ugyanolyan kedvesen viszonyulnának hozzám, mint előző tanárukhoz. Próbáltam nem keresni a szemkontaktust Noellel, de nagyon nehéz volt nem rá nézni. A legrosszabb azonban Kitti tekintete volt, aki gonoszul már- már utálattal pillantott rám. Hirtelen eszembe jutott, amit Noel mondott a lány viselkedéséről, és azon gondolkoztam miért haragszik rá, és miért nem fogadja el, ha a legjobb barátja boldog? Biztos voltam benne, hogy Noel ellenkező esetben támogatná a lány döntését, és nem kritizálná.

- Szóval akkor megbeszéltünk mindent? - kérdezte Maja, én pedig próbáltam nem olyannak tűnni, mint aki most tért vissza az álomvilágból.

- Persze, igen, akkor hétfőn bejövök. - szóltam és igyekeztem nagyon komoly lenni. Miután kisétáltunk a teremből, egy nagyot fújtattam. Örültem, hogy nem kell többé a sok gyerek közelében lennem. Elhatároztam, hogy hétvégén beszélek Noellel és komolyan elmagyarázom neki a dolgokat, hiszen tudtam, hogy képtelen lennék úgy dolgozni, hogy a fejembe jár, és csak arra tudok gondolni, mennyire jól csókol, és milyen jó vele a szex. Pénteken nem volt órám, így átnéztem azokat a dolgozatokat, amiket Marika hagyott az asztalomon. Mindegyiket kijavítottam, és mivel az eredmények nagyon jók voltam boldogan mentem le a lépcsőn. A kapuban már Csongor várt, aki úgy gondolta elvisz ebédelni. A lépcsőn lefelé menet a két fiúba botlottam, tekintetünk pedig mélyen egymásba fúródott Noellel. Eszembe jutott a hétvégi tervem, így megállítottam őket, és próbáltam nagyon komoly hanggal belekezdeni a mondandómba.

- Noel, ráérsz szombaton?

- Persze. - vágta rá a fiú, és megláttam a boldogságot a szemében, Ákos pedig csak bután mosolygott mellette.

- Beszélni szeretnék veled, mert van pár dolog, amit még hétfő előtt tisztázni akarok. Találd ki, hol találkozzunk, és odamegyek. A szombat délelőtt megfelel.

- Esetleg elmehetnék hozzád?

- Nem! Csongor otthon lesz, így nem akarom, hogy odajöjj. Találj ki valami olyan helyet, ami eldugott, de azért nyilvános. Úgy tudom, a város szélében van egy kis kávézó.

- Igen, de oda senki nem jár.

- Vagy csak a csórók. - szólt közbe Ákos, de nekem pont megfelelő volt a hely, így abban maradtunk, hogy szombat reggel kilenckor ott találkozunk. Ám a tervem alapos fordulatot vett, hiszen Csongor bejelentette, hogy már szombat hajnalban Pestre kell mennie, így a nap jó részében egyedül leszek. Mivel semmi kedvem nem volt kimozdulni hát írtam Noelnak egy üzenetet, hogy inkább nálunk találkozzunk. Csak egy egyszerű szabadidőt, és egy itthoni pólót vettem fel. A fiú kicsivel tíz óra után ért hozzánk, és mikor meghallottam lépteit a szívem egyre gyorsabban kezdett verni. Magamban újra átgondoltam mit fogok neki mondani, és reméltem elgyengülés nélkül végig tudom vinni tervemet.

- Szia. - nyitottam ki az ajtót, és magamba újra megállapítottam mennyire jóképű, és milyen édesen áll haja, miután lekapta fejéről a sapkát.

- Ide lerakhatod a cipőd a kabátodat pedig a fogasra. - mutattam, és a fiú így is tett, én pedig korholtam magam, amiért ennyire tetszik, amit látok. Pedig csak egy cső farmer, és egy szürke pulóver volt rajta. - Gyere beljebb. Kérsz valamit enni, vagy inni?

- Nem, miért hívtál ide? Csongor merre van? - lépkedett félve mintha attól tartana párom bármelyik pillanatban felbukkan az egyik szobából.

- Pestre kellett mennie. Már nagyon korán elindult. - osztottam meg vele. - Azért hívtalak, mert komoly dologról akarok veled beszélni.

- Miről? Talán terhes vagy? - nézett rám riadtan, ahogy leült az előszobai kanapéra.

- Dehogy is. - nevettem fel, de azonnal komollyá váltam. - Másról van szó. Mégpedig kettőnkről.

- Ez jó téma. - mosolyodott el, és megpróbált közelebb jönni, ám én jobbnak láttam, ha nem engedem közel magamhoz.

- Légy szíves engedd, hogy befejezzem, és ne vágj a szavamba!

- Oké, mondd!

- Ami köztünk volt, az jó volt, és hazudnék, ha azt mondanám, nem. De sok a buktató, és rengeteg dolog miatt ez a kapcsolat már eleve halálra volt ítélve. Nem akarom, hogy úgy kezdjük el a közös munkát, hogy bármelyikünknek is kellemetlen legyen. Nem tudnám úgy letanítani az órát, ha közben az járna a fejembe, ami köztünk volt. Én nem csinálom ezt Noel. Neked pedig meg kell értened, és el kell fogadnod a döntésemet. 

- Ákos miatt nem kell félned. 

- Nem csak Ákosról van szó. Persze az is eléggé közrejátszik a dolgokban, hiszen akárki más megláthatott volna. Újra felelőtlenek és hülyék voltunk. Nem fogom engedni, hogy tönkretedd a karrieremet az iskolában. - mondtam ki a kemény szavakat, és reméltem elérem, amit akarok. 

- Soha többé nem fogok közeledni hozzád az iskolában Kamilla. Nekem elég, ha itt találkozunk, vagy bárhol a városban. 

- Nem! Noel Vörösvár nem annyira nagyváros, és az emberek beszélni fognak. Én pedig nem akarom, hogy a szájára vegyenek. Se téged, sem pedig engem. 

- Majd vigyázunk, és kitaláljuk, hogy legyen. Ha kell Ákosékhoz is mehetünk. 

- NEM!! - Emeltem fel a hangom. - Nem megyünk sehova, mert befejeztem. Vége, és fogadd el. 

- Miért fogadnék el olyat, amit még te sem akarsz, hiszen tudom, hogy szeretsz. - hajtogatta, és ekkor eszembe jutott valami, amit mindenképpen mondanom kellett ahhoz, hogy Noel észhez térjen. Akármennyire is fájt, és akármekkora hazugság volt. Ezért szembefordultam vele és mélyen a szemébe néztem. 

- Noel én, nem szeretlek téged, csak magányos voltam. Te pedig éppen kapóra jöttél. Helyes vagy és fiatal, nekem pedig pont erre volt szükségem azon a hétvégén, hogy ne érezzem annyira szánalmasnak magamat. A szex persze fantasztikus volt, de nem akartam tőled semmit, és most sem akarok. Csak ...

- Játszottál velem? -  esett le neki, és mérhetetlen szomorúságot olvastam ki szemeiből, ami a szívemig ért, de keménynek kellett maradnom. 

- Mondhatjuk így is, igen. Mégis mit gondoltál, hogy egy olyan nő, mint én pont egy ennyi idős gyerekre vágyik, mikor egy olyan pasival jár, aki egy ilyen palotát vett neki, és minden kívánságát lesi. Te mit tudsz nekem felmutatni? Az angol dolgozatodat? 

- Tudom, hogy nem mondasz igazat. Nem lehetsz ennyire gonosz. Hiszen te egy kedves és gyönyörű nő vagy. 

- Ez nem gonoszság, ez az igazság! Nem kellesz nekem! - szóltam és minden szót alaposan kihangsúlyoztam. A fiú egy darabig csendben ült, én pedig alig bírtam visszatartani sírásomat, és legszívesebben megöleltem volna. Végül Noel felállt, de még búcsúzóul így szólt. 

- Hatalmasat csalódtam benned, de legfőképpen magamban, hogy ennyire rossz emberismerő vagyok. Viszontlátásra. Hétfőn találkozunk tanárnő. - ezután gyorsan felöltözött és elhajtott, én pedig mérhetetlenül gyűlöltem magam, hiszen összetörtem annak az embernek a szívét, akit tiszta szívből szeretek.