🎒👜 15. Fejezet 🎒👜

Kitti:  Anitával sétáltam haza a buszmegállóból és nem is figyeltem rá. Gondolataim végig Noel körül jártak és nagyon rossz volt látni barátom mennyire boldog volt Maja bejelentésénél. Anita végig azt ecsetelte Ákos mennyire jól nézett ki az ingben és, kéne valami terv, amivel nem csak egy estére csábítaná el, hanem magához kötné a fiút. Mivel a téma még véletlenül sem érdekelt, csak néha szóltam közbe, és inkább hagytam beszélje ki magából Ákos iránti érzelmeit. Egy idő után Anita azonban észrevette, hogy nem igazán figyelek rá, és mérgesen felcsattant:

- Talán zavarok az álmodozósban?

- Mi?- néztem rá bután. - dehogy, csak kicsit elkalandoztam, de figyelek.. én...

- Persze, figyelsz. - gúnyolódott tovább.

- Bocsi, csak, nem tudom, mi legyen Noellel. - ismertem be, és újra eszembe jutottak csillogó szemei, mikor Kamillára nézett.

- Azt észrevettem, hogy fagyos a hangulat köztetek, az utóbbi napokban. Eléggé meglepődtem mikor mellém ültél, bár azért jól esett. Min vesztetek össze?

- Azt nem mondhatom meg.

- Ugyan már, én vagyok a legjobb barátnőd. - kezdett hízelegni azonnal.

- Igen, de ezt akkor sem lehet. Elárulnám Noelt.

- De már nem is vagytok jóba.

- Tudom, de attól ez még az ő titka. - tiltakoztam tovább.

- Jó, nekem édes mindegy, de ha rám hallgatsz, rendezed vele a feszkót. Ezer éve barátok vagytok, és sok közös dolgotok van. A másik, hogy nagyon sokan szeretnének a helyedbe lenni, ezért ne add másnak ezt a pozíciót.

- Milyen pozíciót? - kérdeztem és értetlenül Anitára néztem.

- Noel legjobb lánybarátja. - tárta szét karját.

- Jó ég! - nevettem fel. - Mi ez a hülyeség?

- Látszik, hogy nem tudod, mi megy a hátad mögött.

- Nem igazán érdekel.

- Pont ez az! Pedig a csajok arról beszélnek, mi lehet a baj, és hogy biztos kelleni fog majd valaki Noelnek, aki olyan, mint te. A többiek a közelébe akarnak kerülni, hiszen jó pasi... bár nyilván nem annyira, mint Ákos, de azért ott van a szeren tényleg, és tudom, hogy neked is bejön. - kacsintott rám, és ettől egyből zavarba lettem. Utáltam, hogy Anita ennyire ismer.

- Noel a legjobb barátom és teljesen mindegy mit érzek iránta, ez nem lesz sosem komolyabb a barátságnál. Nekem pedig elég volt ennyi is, de már ez is elveszett. - hajtottam le fejem.

- Kitti tudom, hogy teper utánad, és ezt értékelned kéne.

- Nem teper, csak lelkiismeret furdalása van.

- Hú, már egyre jobban kezd érdekelni a veszekedésetek tárgya. - kapott a mondatomon, de tudtam, hogy akkor sem tálalhatok ki, így megint csak hárítottam, mire Anita csak egy durcás fejet vágott. Hazaérve azonban elgondolkoztam a lány szavain, és úgy gondoltam igaza van, és nem hagyhatom, hogy más lányok elvegyék a helyem. Hiányzott a fiú, akin láttam, hogy a maga módján próbálja rendezni a dolgokat, amit igazán értékelnem kéne. Örültem, hogy másnap már péntek van, és úgy gondoltam szombaton összeülhetünk és megbeszélhetjük a helyzetet, én pedig megpróbálok megbocsájtani neki, és ha nem is örülök ennek a kapcsolatnak, támogatnom kell Noelt, hiszen a legjobb barátom. Másnap már sokkal kedvesebb voltam hozzá, és újra mellette foglaltam helyet, amit furcsállt, de láttam rajta, hogy azért örül. Az első és második óra végig Majával volt, én pedig nagyon élveztem minden percét, és már az sem zavart, hogy Noelt megint csak lökdösnöm kellett mikor láttam, hogy lemaradt. A nagyszünetben pár lánnyal beszélgettem, mikor láttam, hogy Noel körül az osztály díszmacái legyeskednek. Eszembe jutott, amit barátnőm mesélt, és azonnal elkapott a düh. Leugrottam a padról, és a fiú felé közeledtem.

- Noel beszélhetnénk? - kérdeztem és a szemem szinte villámokat szórt a sok picsa felé. - Lehetőleg négyszemközt.

- Persze, mehetünk. - mosolygott rám azzal az ellenállhatatlan mosolyával, amitől azonnal gyorsabb lesz a pulzusom.  - Mit akarsz a fejemhez vágni? - nézett rám, zsebre dugott kézzel mikor már eltávolodtunk a tömegtől, és a futópálya felé vettük az irányt.

- Én semmit. Csak bocsánatot szeretnék kérni, és megígérem, hogy nem szólok bele a dolgaidba. Bár továbbra is féltelek és még mindig azt a véleményem, hogy ökörséget csinálsz, de ha te így vagy boldog, akkor elfogadom. Viszont ne várd, hogy segítsek neked. Csak meghallgatom az agymenéseidet, és nem fogok ítélkezni.

- Annyira imádlak. - húzott szorosan magához, én pedig újra beszívtam fantasztikus illatát, és élveztem az ölelését. - Tudtam, hogy előbb- utóbb megbocsájtasz. - vigyorgott rám. - vagyis inkább csak reménykedtem, de tényleg örülök, és köszi. Hiányoztál Kitti.

- Te is nekem te tök! - túrtam bele göndör hajába, és próbáltam lazának tűnni.

- Mellesleg ha már itt tartunk, képzeld Kamilla tegnap is megcsókolt. - suttogta.

- Hogy mi? - csodálkoztam, és nem törődve a hideggel leültem a lelátó egyik székére. - De hol, és mikor?

- A tesi öltözőknél. Első óra előtt, miután te felszaladtál a lépcsőn, és otthagytál.

- Mégis minek ment ez a nő oda? - háborodtam fel és legszívesebben megtéptem volna.

- Beszélni akart velem, és mondtam, hogy tesink van. Erre azt mondta, hogy neki meg az egyik tanár úrral van megbeszélni valója így elkísért. Aztán bementem az öltözőbe, ahova követett. - fűzte tovább, de én egyre mérgesebb lettem. - Megkérdezte, hogy vagyok meg, hogy mi ez a folt a szemem alatt. Elmagyaráztam neki, mire sajnálkozott és olyan aranyos volt, hogy nem bírtam ellenállni neki és megcsókoltam. Olyan szép volt, és majdnem tovább mentünk, de megzavartak.

- Hála égnek! - sóhajtottam fel, és nem értettem, hogy ha már Noelnek nem is, de Kamillának miért csak ennyi esze van?

.- Én azért sajnáltam. - pirult el.

- De mégis ki nyitott rátok?  Ugye nem...

- Nyugi, Ákos volt, és nem lett belőle balhé.

-  Akkor már megint szerencsétek volt, de mi lett volna, ha más az?

- Jaj, Kitti ne lásd már ennyire borúsan a dolgokat, és kérlek, ne aggódj miattam.

- Megpróbálom, de akkor is hatalmas hülyeség amit tesztek, és felelőtlenek vagytok. Legalább ne az iskolában Noel!!!

 - A szerelmemért bármit megteszek, és nem érdekelnek a szabályok!! - kiáltotta, és mikor meghallottuk a csengőt unottan az épület felé vettük az irányt.

- Te nem voltál ilyen. - magyaráztam.

- Milyen?

- Ez!! Te mindig a jófiú voltál, és most meg úgy viselkedsz, mint egy hülye.

- Kitti én még mindig a jófiú vagyok csak most fülig szerelmes. Alig várom, hogy téli szünet legyen és a lehető legtöbb időt töltsem vele.

- Ahhoz Csongornak is lesz egy két szava. - intettem le, de ő csak megrázta a fejét, majd mikor elkezdődött az óra nem szóltunk egymáshoz. Délután Noel hazavitt, és újra úgy éreztem minden rendben van, és bár tényleg felelőtlenek, de eddig még mindig szerencséjük volt. A péntek délutánt és estét sorozatnézéssel töltöttem, miközben Messengeren beszélgettem Noellel, és Anitával. A fiú elmesélte, hogy Kamilla újra találkozni akar vele, és alig várja a másnapot. Újra elővigyázatosságra intettem, ő pedig újra csak a szokásos szerelmes szövegeivel jött, így úgy voltam vele, hogy ráhagyom, hagy legyen boldog. Másnap nagy dörömbölésre ébredtem, majd mikor kinyitottam a szemem Noel állt az ágyam előtt, és borzasztó szomorú fejet vágott.

- Jó reggelt! - ültem fel. - Mi történt?

- Nézd, sajnálom, hogy felébresztettelek, de anyud azt mondta jöjjek be, és ... én... én... - ült le az ágyamra és elsírta magát. Gyorsan magamra kaptam a köntösöm, összefogtam a hajam és közelebb ültem hozzá.

- Noel mi a gond? Megijesztesz. - fogtam meg kezét és az órára néztem, ami fél tizenegyet mutatott. Jól elaludtam.  - talán a mamáddal van valami?

- Nem, dehogy én....

- JÓ REGGELT FIATALSÁG!! - kiáltott Ákos, és egy dobozos energia italt dobott oda barátomnak.

- Ez meg mit kertes itt? - álltam fel, és azonnal szorosabbra húztam a köntösöm.

- Neked is hoztam Kittike! -  dobta felém az én kedvencemet is. - csak nem hogy most keltél? Milyen bájos a szobád, és....

- Minek jöttél ide?

- Bocsi, én hívtam, de úgy akartam elmondani a dolgokat, hogy mindannyian itt vagyunk.

- Azért szólhattatok volna. Még fel sem öltöztem.

- Felőlem így is maradhatsz. - mért végig Ákos. - cuki a macis rucid.

- Kapd be! - mordultam fel, és inkább kortyoltam egyet az italból.

- Mi lenne, ha befejeznétek, és végre elmondhatnám, amiért itt vagyunk?

- Bocsi haver, kezd! Leülhetek ide Kittike? - mutatott az asztalom előtti székre.

- Igen, de ha még egyszer így hívsz, fejbe váglak! - vetettem oda.

- Rendben, köszi. Mondd Noel! - fordult barátom felé, és én is közelebb ültem mellé.

- Szóval tudjátok, hogy ma találkoztam Kamillával. Úgy volt, hogy egy kávézóba megyünk, de Csongornak dolga lett Pesten, Kamilla pedig nem akart kimozdulni. Így elhívott magához, én pedig azt hittem azért, hogy kicsit kettesben legyünk, mert én... szóval... egy hete még boldog voltam, és most meg... - hajtotta le fejét szomorúan nekem pedig szinte belesajdult a szívem a látványba.

- Mi történt most? - tudakoltam, és Ákosra néztem, aki ugyanolyan tanácstalan fejet vágott.

- Azt mondta, hogy nem akar tőlem semmit, mert nem szeret, és... csak kihasznált, mert nem akart egyedül lenni, és nem akarta szánalmasnak érezni magát. Mégis, hogy lehet ilyen valaki?

- Gondolod, hogy igazat mondott? - tette fel a kérdést Ákos, nekem pedig az jutott eszembe, hogy milyen álnok ez a nő, és vajon tudja- e milyen fájdalmat okozott a fiúnak. - Lehet csak azért mondta, mert ezt kellett, hogy mondja nem?

- Nagyon valóságos volt. - törölte meg szemét. - Azt hittem, majd eltöltünk pár órácskát együtt, erre meg ez. Kiakadtam, és annyira szar.

- Nézd, Noel lehet, hogy igaza van, és rájött, hogy ez egy hülyeség, amit...

- Ez nem hülyeség!!! - csattant fel a fiú és mérgesen rám nézett. - Szerinted az érzelmeim nem komolyak?

- Én nem ezt mondtam, de te azt hitted ez egy komoly dolog, most pedig bebizonyosodott, hogy nem. Lépj túl rajta!

- Már hogy lépnék, mikor egy hete még nála voltam és szinte egész hétvégén csak szeretkeztünk. Akkor talán hazudott nekem? Szerintetek?

- Igen! - Vágtam rá.

- Akkor valószínű nem! - Mondta Ákos. - Ezt csak te érezheted Noel, de ha engem kérdezel tegnap nem úgy láttam, mint aki megjátszaná magát, és nem csak arra értem mikor rátok nyitottam, hanem mikor bejött hozzánk. Látszott rajta milyen ideges, és ez miattad volt. Alig mert rád nézni. Biztos érez valamit.

- Akkor miért mondd ilyeneket nekem?

- Talán mert rájött, hogy neked nem lesz annyi eszed, hogy ez befejezd! - kezdtem újra, de megint csak leszólásokat kaptam, és egyre jobban dühített az, hogy Ákos úgy beszélt, mint aki Kamilla mellett állt.

- Mégis mit tegyek most? Úgy érzem megbántott, és nem tudom, hogy fogok hétfőn ránézni.

- Valószínű ő is így gondolja. - vélekedett a szőke fiú. - Talán adj neki időt, vagy nem tudom mit kéne csinálnod.

- Valószínű nem kéne tovább zaklatni!! Nem értem mit képzeltek magatokról fiúk? Ez egy tanár!! Noel pedig egy diák, akivel semmi nem lehet. Nyilván megértette, és ezért mondta most ezeket. Tudom, hogy fáj, és szarul esik, de fogadd el, és legyél végre olyan amilyen mindig is voltál!!!

- De nem tudok már olyan lenni, mert teljesen megváltoztatott. Szeretem őt, és biztos vagyok benne, hogy ő is engem. - Bizonygatta barátom, és ekkor anyum lépett be, egy nagy tál rágcsával a kezében. Míg a fiúk elmajszolgattak én gyorsan elvonultam és átöltöztem. Sajnáltam Noelt, és még jobban utáltam azt az álnok kígyót, amiért így behülyítette a legjobb barátomat.

- Wow egész csinos vagy ma Kittike! - jegyezte meg Ákos, amint visszatértem hozzájuk, és mikor gyilkos pillantást vetettem rá így szólt: - Kitti!!

- Ez csak egy itthoni cucc. Miről beszélünk? Még mindig Kamilla a téma? - járattam végig szemem a fiúkon. Noel a már megvetett ágyamba feküdt. Szemét a plafonra szegezte, és láttam, hogy nagyon nem itt jár. Ákos pedig még mindig a széken ül, és a telefonját bújta.

- Igen, és az, hogy mit tegyünk

- Nézd Noel, nem kell semmit tenned! Szerintem egy kicsit hagyd, hogy lecsillapodjanak a dolgok.

- Nem akarom, hogy Csongor elvegye tőlem. - nézett rám, és barna szemei mérhetetlen szomorúságot sugároztak.

- Ő a barátja! Vele él együtt.

- Igen, de...

- Szerintem harcolj érte, és mutasd meg, hogy nem lehet téged csak úgy leejteni. - tanácsolta Ákos, én pedig újra a szemeimet forgattam. - Hívd el valamerre, és...

- A városba? Hogy meglássák őket? Normális vagy? - néztem rá.

- Akkor másik városba, vagy...

- NEM! Nem hívom el sehova és nem csinálok semmit. Semmi értelme nincs. Csak szenvedek tovább, és ennyi. - állt fel a fiú. - talán elfelejtem... majd valamikor. Na lépek. Kitti jössz velem hétfőn?

- Persze, ha viszel. - mosolyogtam rá, majd vigasztalóan átöleltem.

- Nagyon nem várom a hétfőt! Sziasztok! - köszönt el, majd kilépett az ajtón, és már csak ketten maradtunk ezzel a paraszttal. 

- Te nem mész? - néztem rá, és nem érdekelt, hogy milyen utálatos a hangom. A fiú nem szólt semmit, csak a telefonját babrálta. Mivel semmi jelét nem adtam annak, hogy beszélgetni akarnék vele végül ő unta meg és belekezdett a mondandójába.

- Tudod, egy ideje már figyellek téged, és sok minden megfordult a fejembe veled kapcsolatban. Te egy igazán jó csaj vagy, és párszor elgondolkoztam a tényen, hogy mi lenne, ha összejönnénk.

- Na persze még csak az kéne! - Vetettem oda keményen  ám ő figyelembe sem véve a közbeszólásomat folytatta.

- Tudod engem minden csaj meg akar kapni, mert hát nyilván jóképű vagyok, és sok pénzem van. Bármit meg tudok adni nekik, amit csak akarnak. De te tök más vagy, és sosem éreztem azt, hogy bejönnék neked. Az okát pedig sokáig nem tudtam, és...

- Nyilván azért nem mert egy seggfej vagy, aki kihasználja a lányokat, és elmegy velük egy éjszakára, aztán dobja őket! - Vágtam közbe mérgesen, és eszembe jutott Anita barátnőm, akit a bál estéjén megfektetett, aztán mégis elküldött a búsba.

- Talán ez is benne van, de nem ez a legnyomósabb indok, és a mai nap folyamán végre teljesen biztos vagyok benne, hogy miért nem olvadsz el tőlem, úgy, mint a többi csaj, és miért nem másztál még rám.

- Mondd te hallod magad mikor ilyen önelégült vagy? Egyszerűen felfordul tőled a gyomrom, de komolyan.  - Néztem bele kék szemeibe.

- Inkább magabiztos. De ne térjünk el a dolgoktól. Szóval rájöttem ma a lényegre, és tudod mi az? Te szerelmes vagy Noelba. - Mondta ki az igazat nekem pedig azonnal vörösbe változott arcom, a szívem pedig hatalmas gyorsasággal kezdett verni. Ennyire nem látszódhat, vagy ha mégis Noel miért nem vette észre eddig? Bár az sem lenne jó ötlet, hiszen akkor a barátságunk átmenne kínos beszélgetésekbe, és előbb- utóbb biztos megszakadna, amit nem akarnék. Éreztem, hogy valamivel vissza kéne vágni, de semmi értelmes nem jutott eszembe, így ő folytatta az okfejtését.

-  Ezért akadtál ki mikor Noel elmesélte nekünk, hogy mi volt Kamillával, és ezért nem akarod, hogy Noel megpróbálja újra.

- Ez hülyeség! Azért nem akarom, mert az egész kapcsolat egy vicc!! 

- Szereted Noelt ez biztos. 

- Semmi nem igaz abból, amit mondasz. Noel a legjobb barátom, már általános óta, és...

- Azóta szerelmes vagy belé.

- NEM! NEM! Ő a csak a legjobb barátom, és... - kezdtem, de Ákos gúnyosan elmosolyodott.

- Kár tagadni drága szívem, hiszen én átlátok rajtad.

- Tudod mit, fejez be, és tűnj el a szobámból!! Most azonnal! Ezt a beszélgetést pedig felejtsük el! 

- Nyugi Kittike én nem mondom el neki!  Előbb- utóbb úgyis rájön. - nevetett fel, és gyorsan kilépett az ajtón mielőtt hozzávágtam volna valamit. Mérgesen az ágyra rogytam és abban a pillanatban borzasztóan utáltam Ákost és Kamillát is.