🎒👜 13. Fejezet🎒👜

Kamilla: Miután eldöntöttem, hogy elvállalom Maja osztályát barátnőm készülődni kezdett, és egy apró búcsúztatót tervezett csütörtökre, ahova engem is meghívott. Mint mondta azért, mert én veszem át Marika helyét. Noelt két napig nem láttam, és bár a hiánya nagyon rosszul esett, igyekeztem a sok papírmunkával elterelni gondolataimat róla. Mivel Marika ki akarta élvezi az utolsó hetet nem maradt sok helyettesíteni valóm, és az a pár óra nagyon simán lezajlott. Otthon Csongor körül sürgölődtem és igyekeztem jó barátnő lenni. Lestem minden kívánságát és rábólintottam minden programra. Párom kedden elvitt vacsorázni, szerdán pedig mozi után még Jázminhoz is betértünk a bárba. Csongor igyekezett olyan programokat csinálni, amivel közelebb kerülhetünk egymáshoz. Úgy láttam talán lelkiismeret furdalása van azért, mert több hétig volt távol tőlem. Minden együtt töltött pillanatban jól éreztem magam, de Noel képét sehogy sem tudtam kitörölni az agyamból. Az együttléteink alatt is csak a fiúra gondolva tudtam ellazulni. A csütörtöki búcsúztató a második és a harmadik óra szünetében volt, és biztos voltam benne, hogy Noel is ott lesz, így csinosan akartam kinézni. Egy fekete ceruza szoknyát, és egy világoszöld blúzt húztam elő a szekrényből, amit egy hasonló színű övvel dobtam fel.

- Valaki nagyon csinos! - Hallottam Csongort a hátam mögül, aki még az ágyban feküdt, és kedvesen pillantott rám.

- Ma van Marika búcsúztatója, és Maja engem is elhívott, ezért öltöztem ki.

- Pár diák biztos csorgatja a nyálát utánad. - lépett mögém és szorosan átkarolt. - de te csak az enyém vagy, én pedig a legszerencsésebb férfi a világon.

- Butaságokat beszélsz. - pirultam el. - ők még túl fiatalok.

- Azért csak van szemük, és ne tudd meg, hogy én ennyi idősen miket nem fantáziáltam a tanárnőimről.

- Itt senki nem fantáziál! - zártam le, és inkább más témát dobtam fel. - Te hova készülsz ma? Elmész a fővárosba?

- Nem, hanem arra gondoltam, hogy elviszlek ma az iskolába, és ha végeztél elmegyek érted.

- Ez igazán nem szükséges.

- Viszont én szeretném. - simította ki a hajam az arcomból. - Kérlek!

- Na, jó, akkor öltözz fel gyorsan, én addig hozom a táskám. - siettem le a lépcsőn, és miután a férfi is elkészült együtt indultunk el a munkába. Mivel az idő eléggé esőre állott, Csongor aggódva nézett rám.

- Mindenképpen szólj, ha végeztél, és már itt is vagyok. Nem szeretném, ha eláznál az esőbe.

- Kedves vagy. - fogtam meg kezét, és ekkor egy túlságosan ismerős motor hajtott el mellettünk, de a piros lámpánál mégis beértük. A fiú benézett a kocsiba, felemelte a bukón lévő plexit, és tekintetünk találkozott egymással. Elmosolyodtam, és egy aprót intettem, de Noelnak nem volt ideje viszonozni, hiszen a lámpa újra zöldre váltott. Kicsit furcsálltam, hogy Kitti nem ül a motoron, de betudtam annak, hogy talán beteg. A Volvo hamar beért az iskolába én pedig a kiszálláshoz készülődtem. Noel is akkor ért oda a parkolóhoz, én pedig szerettem volna váltani vele pár szót.

- Akkor majd hívlak. - kaptam fel táskám.

- Várj még! - húzott vissza Csongor és megsimogatta arcom. - Szép napot és vigyázz magadra drágám! Szeretlek Kamilla. - hajolt közel és puhán megcsókolt, amit viszonoztam és csak akkor vetettem véget mikor Noel hangját hallottam a kapuból amint Kittivel beszélget.

Noel: A beismerő vallomásom után Ákos továbbra is mellettem állt, de Kitti roppant ellenséges lett. Másnap motorral mentem érte, de a szülei azt mondták már rég elment a busszal. Nem értettem, hiszen a lány utálta a tömegközlekedést, ám mikor kérdőre vontam csak vállat vont és átült Anita mellé. Hiába próbáltam beszélni vele, folyamatosan csak hárított és elutasítóan beszélt velem. Fájt, hogy annyira sem tart, hogy legalább leüljünk megbeszélni a dolgokat, és hogy neki ez miért esik rosszul. Hiszen az én döntésem és tudok vigyázni magamra. Kitti hiányánál azonban sokkal rosszabb volt az, amit Kamilla iránt éreztem. A két napban egyszer sem láttam és az sms-eimre sem válaszolt. Kínzó volt a tudat, hogy Kamilla már Csongorral  tölti a napjait, majd vele bújik ágyba. Este álmatlanul forgolódtam, mert csak a lány járt az eszembe, és testének tökéletes képétől sehogy sem bírtam szabadulni. Kívántam és tudtam beszélnem kell vele. Másnap reménykedtem, hogy Kamilla tartja az óránkat, és nagyot csalódtam, hiszen Marika lépett be az ajtón. Nem is érdekelt miről van szó, és mivel Kitti sem ült mellettem a gondolataim szabadon szárnyalhattak szerelmem körül. A következő órát Maja tartotta, aki elújságolta, hogy angol tanárunk a terhessége miatt jövő héten már nem dolgozik az iskolában és helyét Kamilla veszi át. A szívem hatalmasat dobbant, és örömömben majd' kiugrottam a bőrömből.

- Szeretnék egy apró búcsúztatót, amin adunk egy csokor virágot, és valami csokit. Ákos majd te adod neki a virágot, és mondjuk - járatta szemét közöttünk- Kitti adja a csokit. Én pedig egy ajándék kosarat adok, amibe pár baba holmit fogok pakolni. A csokinak mindenképpen drágának kell lenni, és a virág sem lehet akármilyen. Majd hoztok számlát, és az osztálypénzből megoldjuk. Remélem érhető voltam, és minden ajándék olyan lesz, aminek Marika örülhet. Csütörtökön lesz az utolsó órája pont veletek, és szeretném, ha minden fantasztikusan alakulna. Tehát tessék készülni rá, sokat tanulni, jelentkezni és okosan válaszolni. Értettem? - kérdezte, mi pedig kórusban igennel feleltünk, majd egy baromi unalmas történelem óra következett, amire szintén alig figyeltem. Csak firkálgattam és robot szerűen másoltam, ami a táblán volt. Mikor már éppen kezdtem besokallni az évszámoktól meghallottam először a jelző, majd a kicsengetés zenéjét, ami most sokkal jobban tetszett, mint máskor. A terem hamar kiürült, és már csak páran lézengtünk, így újra odaléptem Kittihez.

- Ráérsz ma? - tudakoltam. - elmehetnénk valamerre, és megbeszélhetnénk a dolgokat.

- Bocsi, de sok a tanulni valóm, és még vásárolnom is kell Marika néninek.

- Elmehetek veled, és együtt...

- Noel nem érdekelsz. Nem akarok asszisztálni a hülyeségedhez, és nem akarom látni, hogy életed egyik legnagyobb hibáját követed el, amiről azt hiszed szerelem - állított le, és táskáját felkapva már kint is volt az ajtón.

- Hagyd tiszta hülye - rakta vállamra kezét Ákos, aki végignézte a dolgokat.

- Egyszerűen nem értem miért vágja a fejemhez, hogy hibát követek el. Tudom, mit teszek, és tudom azt is, hogy hiába hangzik őrültségnek Kamilla engem szeret. - magyaráztam hevesen és csak úgy bedobáltam a könyveimet a táskámba. Miután Ákos is így tett az udvarra indultunk és folytattuk a beszélgetést.

- Akkor próbáld megszerezni, Kittire meg szarj rá. Hagy picsogjon.

- Az a baj, hogy ő az egyik legjobb barátom, és őszintén megmondva most jól jönnének a csajos tanácsai.

- Hé, haver én is itt vagyok, és értek a lányok nyelvén. - nevetett fel, majd komolyabb hangon folytatta. - De ha ennyire hiányzik, akkor állj elé, és kerek perec kérdezz rá, hogy miért nem fogadja el a boldogságod úgy, mint egy rendes barát tenné. Biztos be fogja vallani, és akkor kibékültök. Viszont most lépek, mert még ezer dolgom van. Anyuék talán ma hazajönnek. Gondold át, amiket mondtam. Na csá.

- Hello haver. - köszöntem el, és miután felültem a motorra haza hajtottam. Igyekeztem a tanulásra összpontosítani, de a két lány nem hagyott nyugodni. Kitti és Kamilla is nagyon fontosak a számomra, és mindkettőjükkel tisztázni akartam ezt a helyzetet. Kitti nélkül elveszettnek éreztem magam, hiszen barátnőm mindig mellettem állt a fontos helyzeteimnél. Szar volt egyedül ülni a padban és még a motoron is hiányzott az, hogy piszkál mikor kicsit gyorsabban nyomom a gázt. Kamilla viszont az a nő lett, akit szerettem. Színtiszta szerelemmel és nem akartam elveszíteni. A vacsora után beszélgettem pár szót a mamával majd miután megfürödtem dobtam egy üzenetet Kittinek, amiben kértem várjon meg, hogy együtt mehessünk reggel. Sajnos azonban csak egy " ne fáradj" volt a válasza hozzám. Mérgesen az ágyra dobtam a készüléket és én is álomba zuhantam. Reggel egy fekete csőfarmert, és egy világoskék inget vettem fel, majd miután elköszöntem mamától újra a járgányomra pattantam és Kittiék házáig meg sem álltam. Egy nagy levegőt vettem és reméltem barátnőm mosolygós arca fogad, de sajnos csalódnom kellett, ugyanis az édesanyja nyitotta ki az ajtót. Kitti szüleivel nagyon jó a kapcsolatom, és máig nem feledem el, mennyire segítőkészek voltak a szüleim halálakor és azután is. Sokszor aludtam már náluk és sosem éreztem magam kellemetlenül a társaságukban. Kitti édesanyja külsőre olyan, akárcsak a lány, viszont a haja szőke, és teljesen egyenes. Általában mindig mosolygós, de ma furcsa szemekkel mért végig. 

- Jó reggelt, Kitti elkészült már? 

- Kitti már elment a busszal. - vetette oda némi jeges éllel a hangjába. 

- Úgy volt, hogy én viszem. - hajtottam le fejem csalódottan.

- Nekem ezt egy szóval sem említette. 

- Értem, akkor megyek. Köszönöm. - léptem le a lépcsőn, de az édesanyja még utánam szólt.

- Noel várj! Nem tudom min vesztetek össze, és nem is az én dolgom, de kérlek, beszéljétek meg.

- Én igyekszek, és azon vagyok minden nap, de Kitti hallani sem akar róla. Elült mellőlem és akárhogy próbálkozom nem hajlandó a békülésre.

- Akkor próbáld jobban. Olyan zaklatott volt ezen a héten. Sokat sírt és tudom, hogy hiányzol neki. Még akkor is, ha nem mutatja.

- Nekem is hiányzik, de tehetetlen vagyok. - tártam szét kezem. - de megígérem, hogy tovább próbálkozom.

- Köszönöm Noel. Te vagy a legjobb barátja, és ti olyan jók vagytok ketten. 

- Tudom. - szálltam fel motoromra. - megteszem, amit csak tudok. Viszlát. 

- Szia, Noel. - köszönt el, én pedig az iskolába hajtottam. A piros lámpánál Kamilláék álltak mellettem egy csodaszép Volvóval, amit csak akkor vettem észre mikor felemeltem a szemvédőm. A lány egy aprót intett, de mire viszonoztam volna a lámpa újra zöldre váltott, én pedig inkább leelőztem őket, hogy még előttük beérhessek az iskolába. A kapuban Kittit és Anitát pillantottam meg, és mikor eszembe jutott az édesanyja eldöntöttem lesz, ami lesz, beszélni fogok vele, hiszen ezt akkor is tisztázni kell.

- Kitti várj! Beszélhetnénk négyszemközt? - néztem Anitára mire a lány durcásan odébb állt. 

- Mit akarsz? – pillantott fel rám.

- Elmentem érted, de nem vártál meg. - magyaráztam, miközben beljebb mentünk. Első órám tesi volt, de a lányok nem vettek részt rajta, mert nekik ilyenkor  táncfoglalkozásuk volt. 

- Talán mert Anitával akartam buszozni. 

- De te utálsz busszal járni. 

- Noel nem vagyok rád kíváncsi. Hagyj engem békén! - vágta rá, de mielőtt elment volna, megfogtam a kezét és magam felé fordítottam. 

- Miért haragszol rám? A Kamilla ügy miatt? 

- Jó ég, az a dolog csak a te fejedben létezik. - forgatta meg szemeit.

- Ez nem igaz. Kamilla szeret engem.

- Tényleg akkor miért smárol most is úgy a pasijával, mint aki fel akarja falni? - mutatott a kocsira, amiben Kamilla és Csongor hevesen csókolóztak. A látvány túlságosan is szíven ütött, és nem is érettem igazán. - Erről beszéltem Noel. Én pont ettől az érzéstől akartalak megvédeni. Ébredj fel, és ha sikerül talán beszélhetünk. De addig nem akarok a képzelgéseidről beszélgetni. 

- Átmehetnék délután? - próbálkoztam még, miközben láttam, hogy Kamilla kiszáll az autóból és egyenesen felénk tart.

- Nem akarom, hogy át gyere. 

- De megbeszéltük, hogy átnézzük a kémiát. 

- Egyedül is meg tudod csinálni. Okos vagy, és csak pár feladat, amihez a magyarázat ott van a könyvben. 

- Kitti én... 

- Jó reggel! - lépett hozzánk Kamilla. Mindketten viszonoztuk a köszönést, de Kitti inkább csak odavakkantott neki valamit. - Noel esetleg beszélhetnénk? 

- Persze, természetesen. - vidultam fel, és már nem is foglalkoztam Kittivel, amit a lány is észrevett, hiszen bánatos arccal odébb állt, és mielőtt bármit is mondtam volna neki felsietett az emeletre, én pedig Kamillával együtt az öltözők felé vettem az irányt.