🎒👜 18. Fejezet 🎒👜

Kamilla: Jól esett újra érezni Noel csókját, de tudtam ezzel az égvilágon semmit nem fogunk megoldani, és ha tovább folytatom a dolgokat, csak még jobban összezavarom szegényt. Gyengéden eltoltam magamtól, és mélyen barna szemeibe néztem.

- Figyelj Noel, komolyan szeretnék beszélni veled, de nem itt. Nem itt a kocsiba, és nem ilyen körülmények között.

- Akkor hol? - fürkészte arcom, én pedig kiböktem, amit szeretnék.

- Talán az edzésed után eljöhetnél hozzám, és komolyan átbeszélhetnénk a dolgokat.

- Ez igazán jól hangzik. - csillant fel szeme, és tudtam ő teljesen mást képzel el, így gyorsan lehűtöttem.

- Csak nyugi, mert tényleg csak beszélgetni akarok, és semmi több. Kérlek ne is próbálkozz majd mással, mert... - de ekkor nem bírtam folytatni, mert Maja koptatott idegesen az ablakon.

- Mi a baj? - húztam le, és a lányra emeltem tekintetem.

- Noelnak menni kéne, mert nem akarom, hogy gyanús legyen.

- Rendben akkor majd nálam találkozunk. - fordultam a fiú felé, aki alig akarta elengedni kezem.

- Azt hiszem, négy körül már végzek. - osztotta meg velem, majd egy gyors puszi után kiszállt és a pályára futott, barátnőm pedig indította az autót. Az úton nem sokat beszéltünk, mert gondolataim végig azon jártak, hogy fogom felvezetni Noelnak az érzéseimet úgy, hogy megértő legyen, és semmi képen ne bántsam meg. Maja szerencsére nem szólt hozzám, és csak akkor kérdezett rá mikor már a házunk előtt voltunk.

- Nem tudom, mi legyen, de ez így biztos nem jó.

- Szerintem jól döntesz majd, akármit is mondasz neki, de azt mindenképpen tartsd szem előtt, hogy ő még csak egy gyerek, akit a hormonjai vezérelnek, és nem biztos, hogy ésszel tud dönteni. Továbbra is te vagy a felnőtt, és neked kell felelősségteljesen viselkedni. Nem használhatod ki.

- Nem is akarom kihasználni. - magyaráztam, mire Maja nem szólt semmit, csak elköszönt, én pedig jobbnak láttam, ha kicsit pakolászok otthon, és próbálok megnyugodni. Ám Noel nem érkezett meg még öt óra tájban sem, és egy kicsit aggódni kezdtem miatta. Nem tudtam miért nem jön már, ha megígérte,  és már éppen telefonáltam volna neki, mikor megcsörrent a csengő. Gyorsan felpattantam, és a szívem újra hevesebben kezdett verni, mikor a fiú göndör fürtös arcát láttam az ajtóban. Egy vastagabb fekete kabátot, és fekete farmert vette fel.

- Már azt hittem nem jössz. - szóltam üdvözlésként. - vedd le a kabátod, és gyere beljebb.

- Jöttem volna hamarabb is, de úgy gondoltam letusolok és átöltözöm edzés után, mert akármilyen hideg is van kint azért az illatom nem volt valami frankó. Merre menjek?

- Az előszobába. Megyek én is mindjárt, csak kitöltöm a teát. - kiabáltam ki a konyhából miközben a fiú elhelyezkedett és a telefonján kezdett babrálni. Arca nyugodt volt, és hihetetlenül vonzó. Két bögrét raktam le az asztalkára, majd én is mellé telepedtem. Kortyoltam párat az italból, és mikor Noel elrakta a telefonját belekezdtem a mondandómba.

- Köszönöm, hogy eljöttél. Sokat jelent nekem, hogy tudunk értelmesen beszélni. Eléggé fontos dolog, amit mondani akarok, és kérlek, ne sértődj meg, vagy ne viselkedj úgy, mit egy sértődött kisfiú.

- Most is arról lesz szó, hogy bánod a dolgokat, és kihasználtál? - kérdezte kemény hangon, de én megráztam a fejem.

- Nem, erről szó sincs. Nézd én az utóbbi hetekben tényleg borzasztóan éreztem magam, és rossz volt, hogy rajtad is láttam nem vagy jól. Ez a sok csajozás is azért volt, mert szomorú voltál.

- Igen, mert felejteni akartam, de mint már az autóban is mondtam nem sikerült.

- Mert te nem olyan vagy, mint Ákos. - magyaráztam, majd csendben hozzátettem. - szerencsére.

- Legalább tudom, hogy másnak is bejövök. - mosolygott rám pimaszul, mire inkább felálltam és csak járkáltam a szobába. Egy darabig csend volt, majd miután Noel párat kortyolt a teából megköszörülte torkát és megkérdezte.

- Szóval akkor miért is vagyok itt?

- Tudod, hogy érzek irántad olyat, amit nem lenne szabad, és nem tudok tenni semmit ellene.

- Nem is kell, mert...

- De. - vágtam bele szavába. - ez nem mehet tovább!! Vagyis nem így.

- Akkor hogy? - kérdezte, és egy nagy levegő után belekezdtem.

- Arra gondoltam, hogy talán adhatnál egy kis időt, amíg átgondolom a dolgokat, és azt, hogy mégis mit akarok ettől a kapcsolattól. Mert hiányoztál nagyon, és most is jó veled lenni, de ha ezt folytatni akarjuk, mindenképpen ki kell találni, hogy működjön úgy, hogy jó legyen, és egyikünk se kerüljön bajba. Minden lehetőséget alaposan át kell rágnom magamban, és tiszta fejjel kell döntenem.

- Szóval most arra kérsz, hogy várjak rád addig, amíg kitalálod, hogy szeretsz-e?- tudakolta és egész annyira szánalmasnak és önzőnek tűnt, de nem volt más választásom így csak bólintottam.

- Nem tudom erre mit kéne mondanom, hiszen annyira fájt, amit tettél, és most mi a biztosíték arra, hogy nem versz át?

- Én magam. - fogtam meg kezét, és megsimogattam arcát. - kérlek, Noel értsd meg ez nekem mennyire nehéz. Még Csongorral is szakítom kell.

- Van rá valamilyen esély, hogy az irányomba dönts?

- Persze, hogy van, csak most nagyon sok lesz a teendőm. Valószínűleg másik lakást is kell majd keresnem, mert biztos, hogy nem maradhatok ebben a házban.

- Én segítek neked ebben is. Mindent megteszek érted.

- Te még gyerek vagy! Ezt nekem kell megoldanom. Tudod ez a ház nagyon sokat jelent nekem, és Csongor is jó ember, és mi régóta élünk együtt, és ha úgy döntök, hogy téged választalak, az életem alaposan felfordul majd. 

- Én tudom, hogy neked fontos a kényelem és az, hogy minden meglegyen, de bármit megteszek érted Kamilla, csak próbáljuk meg. - jött egyre közelebb, és éreztem kezdek elgyengülni. Olyan jó volt, hogy tudtam neki igazán fontos vagyok, és ő sosem menne el, és sosem hagyna magamra. Hiába fiatal, de sokkal komolyabb, mint a kortársai. - Mennyi időre van szükséged? 

- Nem tudom, de bíznod kell bennem! - kérleltem, és próbáltam a tekintetemmel elmondani azt, amit még nem mertem hangosan. 

- Jó, legyen. Szakítok Tamarával, és várni fogok. - vágta rá végül. -  mindent megtennék érted. Te vagy az első lány, akibe, úgy igazán szerelmes vagyok. - suttogta és már szinte olyan közel volt, hogy a leheletét is éreztem. Ajka résnyire nyitódott, majd gyengéden az enyémekhez ért, és lágy csókban folytatódott a mozdulat. Szorosan átfogtam nyakát, és beletúrtam göndör hajába. Élveztem, hogy nyelvünk összeér, de mikor megpróbált hátra dönteni eltoltam magamtól. 

- Most pedig menj! 

- Elmenjek? De hát..

- Noel menj haza! Holnap iskola, és még tanulnod kell, én pedig átnézem a dolgaimat. - álltam fel, és összefontam magam előtt a karom. A fiú felállt majd megitta a maradék teáját és az ajtóhoz sétált felöltözni. Nem sietett, és egyikünk sem szólt már egy szót sem, de legbelül végre már világosan láttam a dolgokat. Ha Csongor hazajön, elmondok neki mindent, és ha máshova nem is talán Majához költözhetek addig, míg nem találok saját lakást, és ha letelik ez a durván másfél év, végre tényleg boldog lehetek azzal a fiúval, akinek még nem merem kimondani azt, hogy szeretem.