🎒👜 16. Fejezet 🎒👜

Sziasztok!!! Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Nektek! Fogadjátok az új kinézetet, és az új részt, amit köszönök  a from Ninaa with love blog írójának. 💖Sok puszi!! 😃


Kamilla:  Noellel való szakítás után hetekig rémesen éreztem magam. Hihetetlen nehéz volt Csongor és mindenki előtt azt mutatni, hogy minden rendben van. Minden egyes nap megforgatta a tört a szívemben Noel tekintete, és viselkedése. A fiú hatalmas fordulatot vett, és teljesen kifordult magából. Az óráimon nagyon változó volt a hangulata és sosem tudhattam milyen passzban lesz aznap. Volt, hogy úgy viselkedett, mint akit nem érdekel a tananyag és Ákossal végigröhögték az egész negyvenöt percet. Ilyenkor borzasztóan dühös voltam, viszont ha rászóltam csak olaj volt a tűzre, de talán mégis ez volt a legjobb, hiszen a hét legtöbb óráján csak szomorú szemekkel bámult maga elé, és ha Kitti nem böki meg, nem csinál semmit, csak az ablakon bámul kifelé, vagy néz engem. Tudtam, hogy millió darabra törtem a szívét és mindent azért csinál, mert haragszik, én pedig nem vigasztalhattam meg és nem mondhattam neki, hogy az egész csak hazugság és ugyanúgy szeretem, mint akkor, mikor először csókolt meg vagy lefeküdtünk. Egy idő után próbáltam figyelmen kívül hagyni és a folyosón még véletlenül sem összefutni vele, ami nem volt annyira könnyű, de tudtam, hogy nem törhetek meg. Hogy a változást érzékeltessem szőkére változtattam a hajam, és igyekeztem sokkal szigorúbb lenni az osztállyal, mint eddig bármikor. Így ha Noel vagy valaki nem figyelt az órámon egy halom házival, vagy röpdolgozattal sújtottam őket, ez pedig egy idő után bevált, de a lelkivilágomat nem tette helyre.... és úgy láttam Noelét sem. Az egyik nap éppen hazafelé siettem mikor megláttam amint az egyik osztálytársával csókolózik a motorja mellett. A lányt ismertem és tudtam ő az egyik legszebb az osztályban. Hosszú szőke haja a hátát verdeste, csinos alakját pedig nagy mellei tették igazán figyelemfelkeltővé a fiúk számára. A fájdalom szinte mellbe vágott, és egészen addig mozdulni sem tudtam, míg Maja hangját nem hallottam a hátam mögül.
- Szia, hazafelé mész? - érdeklődött majd mikor meglátta mit nézek így szólt. - Noel nagyon furcsa mostanában. Kezd olyan lenni, mint Ákos. Úgy látom, hogy Barbit fűzi, de a múlt héten még Tamara volt soron.

- Hogy mi? - néztem rá értetlenül, és fájt, hogy ezekről nem tudtam.

- Nem is hallottad?? Noelt valami nagy csalódás érte, és az óta megállíthatatlanul csajozik. Furcsa, mert annyira jó lelkű és kedves fiú, de Ákos a legjobb haverja, amivel szerintem mindent elmondtam.

- Honnan tudsz ezekről?

- Az én gyerekeim Kamilla. Mindent tudok róluk. - nevetett fel, és hálát adtam az égnek, hogy azért mindent nem.

- Milyen nagy csalódás? - érdeklődtem tovább,  hiszen kíváncsi voltam mit tud barátnőm.

- Arról nem beszélnek, de biztos nagyon szerethette, ha ilyen gyorsan cserélgeti a lányokat. Mit csinálsz hétvégén?

- Nem tudom, még csak szerda van, de szerintem Csongor biztos kitalál valami programot. - forgattam meg szemem.

- Ha nincs semmi, talán összefuthatnánk. - ajánlotta Maja, én pedig megígértem, hogy megpróbálom összehozni, hiszen szerettem volna egy csajos estét, ugyanis Csongor szinte megfullasztott az állandó szeretetével, programokkal és ajándékokkal. Az elején persze jó volt, de egy idő után kezdtem besokallni. Hazafelé még mindig Noel és a lány járt a fejembe, és szinte kínzó volt a tudat, hogy a fiú mással csókolózik, és mással van együtt. Persze nem tudtam milyen komoly lehet ez a kapcsolat, és abból, amit Maja mondott nem számítottam hosszú távúra. Miután beálltam a garázsba elhatalmasodott rajtam a féltékenység, és a  tehetetlenség. Fejemet a kormányra hajtottam majd megeredtek a könnyeim. Szívem szerint felhívtam volna a fiút és kikérdeztem volna mindent az új barátnőjéről, de nem tehettem, hiszen nekem kell okosabbnak lenni, és nem engedhetem meg, hogy mindkettőnket bajba sodorjam.

- Kamilla jól vagy? - láttam meg Csongort, aki a garázs ajtóban állt. - Történt valami?

- Nem, semmi. - töröltem meg könnyes szemem, és kiszálltam az autóból.

- Miért sírtál. - nézett rám, és átfogta a derekam, én pedig belenéztem aggodalommal teli szemébe, és beletúrtam hajába, ami a vállát verdeste, és hogy megnyugtassam egy csókkal köszöntöttem.

- Csak nem volt jó napom. Ennyi. - szóltam és felsiettem a házba.

- Talán valamelyik munkatársad készített ki, vagy egy nyomi gyerek? - sietett utánam, de én továbbra is hárítottam. Semmi mást nem akartam, csak beülni egy forró fürdőbe és jól kisírni magam. - Kamilla kérlek, mondd el, miért sírtál. Szeretnék segíteni.

- Nincs semmi tényleg. - rúgtam le cipőmet és a kanapéra kuporodtam.

- Nézd, mondanom kell valamit, amit lehet nem most kéne, de nem akarom az utolsó pillanatra hagyni. - ült mellém kétségbeesett tekintettel.

- Miről van szó?

- Tudom, hogy megígértem neked, hogy az ünnepekig már nem utazok el, de közbe jött egy nagyon jó megbízás. Tudod, hogy a cégem nagyvállalat, ahol a munka sosem állhat meg. Mexikóba kéne utazni én pedig mikor kihirdették azonnal lecsaptam rá, hiszen ez a főnöknél is jó pont, és talán a karácsonyi bónuszt is jobban megnyomja, ha nem más végzi el a melót, hiszen ilyenkor már senki nem szeret dolgozni, de ismerem már annyira azokat a partnereket, hogy tudjam ezt a szerződést még az ünnepek előtt meg akarják kötni. Ne haragudj rám! - fogta meg kezem. - Ígérem, elmegyünk cserébe valamerre a szilveszterkor, és megígérem, hogy minden kívánságodat teljesítem Kamilla, csak ezt nézd még el nekem.

- Nem kell Csongor. - simogattam meg arcát, és legbelül kicsit örültem is, hogy újra egyedül lehetek, és talán rendezhetem a kapcsolatomat Noellel. - Mindenem megvan, amit csak akarok, és tényleg nem kell semmi más.

- Boldog vagy mellettem? - kérdezte meglepetten, én pedig hirtelen nem tudtam mit kéne mondani. Boldog voltam, hiszen tényleg mindenem megvolt, amit akartam, és ha bármit is szerettem volna Csongor azonnal megvette volna nekem. Legyen az egy ruha, cipő vagy egy különleges utazás. Viszont a szívem továbbra is szomorú volt és üres, hiszen minden érzelmemet egy olyan fiúnak adtam, akivel nem lehetek boldog, és aki valószínű már mással van együtt. Igyekeztem elfojtani ezeket és mélyen elzárni a lelkem legmélyébe, de most hogy párom így rákérdezett szemem újra megtelt könnyel, Csongor pedig ijedten nézett rám. - Valami rosszat kérdeztem kicsim, vagy haragszol a munka miatt? Nézd, ha ennyire felzaklat nem vállalom el, én...

- Nem dehogy, csak.... - kérlek, hagyj most! - Állítottam le és felszaladtam a lépcsőn egyenesen a hálóba. Bezártam az ajtót és ágyra vetve zokogtam. A mellkasomban a fájdalom szinte elviselhetetlen volt és minden eltemetett érzelmem, amit a két hét alatt elnyomtam úgy tört fel, mint egy vulkán. Hogy lehetek ennyire hálátlan az életnek, és hogy lehet, hogy ennyire magába bolondított egy tizenhét éves srác, akiről majdnem csak annyit tudok, hogy őrült jól csókol és nagyon jó az ágyban. Csongor kitartóan kopogtatott az ajtó előtt, és folyamatosan kérdezgette mi a baj.

- Akkor lemondom a melót, ha ennyire sajnálod. - mondta csalódott hangon, mire már magamhoz tértem és beengedtem a férfit, ő pedig szorosan magához ölelt.

- Nem akarom, hogy lemondd. Kérlek. - néztem fel rá még mindig könnyes szemekkel. - Szeretném, ha elmennél, és bocsáss meg a kitörésemért. Úgy viselkedtem, mint egy hisztis idióta,  de ez nem a munka miatt van, vagy azért, mert elutazol. Ez csak... egy iskolai dolog miatt van. Kérlek, ne haragudj rám. 

- Nem akarod megmondani, hogy mi történt? - jött beljebb és az ágyra húzott, de én csak a fejemet ingattam. - Rendben, akkor hagylak pihenni. Főzök valami finom vacsorát, és ha szeretnéd, behozom ide neked. 

- Köszönöm, de most nem vagyok éhes. Inkább csak nagyon fáradt vagyok. - suttogtam, majd Csongor felállt és egy csók után kiment a szobából én pedig újra álomba zuhantam. Másnap rémes érzés volt újra bemenni órára, és a szívemben újra belemart a fájdalom, hiszen Noel az aktuális barátnője mellett ült, akivel egész órán turbékoltak. Igyekeztem csak a leadandóra koncentrálni, és, hogy könnyebb legyen Kittit hívtam ki felelni, akiről tudtam mindig toppon van, és sosem okoz csalódást.... legalább, ő nem. Az óra végén még bent maradtam elpakolni az aktuális dolgaimat, és egyedül csak Kitti maradt bent, aki egy könyvet keresett. 

- Esetleg segítsek? - ajánlottam fel, és közelebb léptem az asztalához. A lány felém fordult és gonoszul rám mordult. 

- Nem kell!! Inkább hagyjon békén, és menjen a dolgára. 

- Rendben, én  csak segíteni akartam. - szóltam vissza, de Kitti újra keményen visszaszólt. 

- Maga miatt van ez az egész!!! Amit Noel tesz! Az minden csak maga miatt van!! 

- Ne haragudj, de nem értem miről beszélsz? - próbáltam játszani a tudatlant. 

- Jaj dehogy nem tudja!!! Noel maga miatt ilyen már két hete!!! Össze-vissza csajozik, meg csavarog, és a mamája mindig rajtam keresi, én pedig mindig falazok neki, mert.... mert ő a legjobb barátom. Mellesleg maga miatt még a barátságunk is majdnem tönkre ment, de önt nem zavarja, hiszen könnyen kihasznál másokat, mikor szórakozni támad kedve, vagy egyedül van, és nem nézi milyen sebeket okoz másoknak. Noel sosem volt egy csajozó gép, és most olyan lett, mint Ákos!! 

- Kitti nekem ehhez semmi közöm. - néztem mélyen a szemébe és próbáltam olyan nyugodt lenni amennyire csak tudtam. 

- Dehogy nincs és ezt maga is tudja!!! Nem vette észre, hogy csak szőke hajú lányokkal randizik az óta mióta maga is szőke?? Mit gondolt, hogy majd elfelejti azt, akiről álmodozott, és aki hazugságokkal  tömte teli a fejét??!!! 

- Kitti én nem ezt akartam. - vetettem a hátam a tanári asztalnak, és bár legszívesebben otthagytam volna, valaki előtt tisztázni akartam magam. - Teljesen  félre érted a helyzetet. 

- Mit lehet azon félre érteni, amit a barátomnak mondott???!!! - kérdezte szinte már hisztérikus hangon. 

- Tudod, vannak dolgok, amiket hiába is akarunk nagyon, de nem kaphatjuk meg, és ilyenkor egy olyan döntést kell hozni, ami mindenkinek jó. Még akkor is, ha a másik nem úgy gondolja, és vannak hazugságok, amiket ki kell mondani ahhoz, hogy a másik észhez térjen. 

- Észhez térjen??!! Hagyjuk!! Nem érdekel, hogy a tanárom, és nyugodtan berángathat az igazgatóhoz, de én egyszerűen hányok magától!!! Legyen boldog a tökéletes életével, Noelt meg hagyja békén!!! - Csapta hátára a táskát és otthagyott egyedül a gondolataimmal, és csak reménykedhettem, hogy a lány talán átgondolja majd a szavaimat és rájön a mögöttük vélt igazságra, és nem lát engem szörnyetegnek, csak egy kétségbeesett nőnek, aki valóban voltam. Az otthoni teendőim nagyrészt azzal teltek, hogy Csongornak pakoltam a ruhákat. Előtte kimostam, kivasaltam, majd szépen a bőröndökbe pakoltam, és igyekeztem minden eshetőségre felkészülni, hiszen ott hiába van meleg, azért bármikor leszakadhat az ég, vagy jöhetnek hűvösebb napok. 

- Megvan minden. - pakoltam le a garázsba az utolsó bőröndöt is. 

- Nagyon köszönöm, egy tündér vagy. Imádlak és megígérem, hogy ha tudok azonnal indulok hozzád. 

- Csak végezd a dolgod. - mosolyogtam rá, ő pedig felkapott és miután felcipelt a lakásba a kanapén tett magáévá elég intenzíven. A hétvégét egyedül és magányosan töltöttem, de cseppen sem zavart, hiszen senki előtt nem kellett megjátszanom magam, hiszen akkor sírhattam el magam, amikor csak rám tört. Kényelmes ruhába bújtam, majd mindenféle bugyuta sorozatot néztem, hatalmas nagy pattogatott kukoricával a kezembe. Csongor szerencsére odaért, és úgy tűnt jól érzi magát, és bizakodóan tekintett az üzlet kimenetelére. Vasárnap este a lelkiismeret furdalás miatt elindulta futni a decemberi hidegbe. Örültem, hogy hamar sötétedik és senki nem fog meglátni. A park felé vettem az irányt, és csak a fülhallgatóból szóló Only you című Little Mix zenére koncentráltam. A szövege nagyrészt úgyis az állapotomat tükrözte, szemeimet pedig újra csípni kezdték a sós könnyek. Mikor már nem bírtam tovább leültem egy padra, és igyekeztem megnyugodni és kifújni magam. Ahogy magamban az eseményeken törtem a fejem, egy túlságosan is ismerős motor hangját hallottam a túloldalról. Óvatosan arra felé siettem, és a szívem hatalmasat dobbant mikor megláttam Noelt. Nagyon jóképű volt a motoros ruhába, és úgy tűnt várt valakit. Az a valaki pedig kisvártatva meg érkezett Barbi képébe, majd szájon csókolta és elhajtott vele. Utáltam, hogy nem tudom hova mennek, de nem akartam belegondolni, hogy hazaviszi, és együtt töltik az éjszakát. A hetem ugyanolyan pokolian indult, mint az előző. Lassan úgy éreztem magam, mint egy zombi. Tettem a dolgom, majd hazamentem és aludtam. 

- Mondd jól vagy? - kérdezte Maja, akivel a könyvtárba futottam össze. 

- Persze miért. - füllentettem. 

- Ne haragudj, de eléggé ramaty állapotban nézel ki. Olyan mintha.... nem is tudom... valami lelki gondod lenne. 

- Nem, jól vagyok. Azok dolgozatok.? - Tereltem a témát mikor megláttam a nagy papírkupacot kezében. 

- Igen, éppen javítani akarom őket. Itt maradsz velem addig, vagy órád lesz? 

- Ráérek. - huppantam vissza a szépbe. - csak egy könyvet kerestem, de nem találtam meg, és itt olyan csönd van, és nyugalom. 

- Régebben én is szerettem ide járni, de már csak akkor vagyok itt, ha ilyen melót csinálok. Csongor elment? - pillantott rám, de utána egyből a dolgozatokat kezdte javítani. 

- Igen, el, és még elég sokáig Mexikóba is lesz. - osztottam meg vele.

- Szóval akkor ez miatt vagy ennyire kibukva? 

- Én nem vagyok kibukva, csak...

- Látszik, hogy valami nem oké veled. Mi történt? Nekem elmondhatod Kamilla. - nézett rám, és nagy volt a csábítás, hogy mindent kitálalok neki, de mégsem ment. 

- Nem mondhatom meg. - hárítottam. - Ne haragudj, de ezt nem szabad. 

- Komoly dolog? 

- Eléggé! - sütöttem le szemem és újra eleredtek a könnyeim, amit egy zsebkendővel próbáltam felitatni, Maja pedig aggódó szemekkel nézett rám. 

- Nézd, én őszintén segítek neked, hiszen barátok vagyunk nem? Akármi is nyomja a szíved, legyen az magán vagy munka ügy én itt vagyok. - szorította meg kezem. 

- Köszönöm, tényleg, de ezt még nekem is fel kell dolgoznom. - álltam fel, és inkább a mosdó felé vettem az irányt. Borzalmasan vártam a hétvégét, és már elterveztem, hogy végig ágyban leszek, és nem csinálok semmit, csak alszok, mert akkor nem érzem annyira padlón magam. Hatalmas hálát adtam, mikor eljött a péntek és próbáltam olyan gyorsan haza hajtani amennyire csak tudtam, és igyekeztem figyelmen kívül hagyni, Noel és Barbara heves csókcsatáját a kapuban. Azonnal lerúgtam a cipőmet, és a fürdő szoba felé indultam, egy üveg borral, és egy nagy boros pohárral. Útközben bekapcsoltam a hifit és jó hangosra állítottam, telefonomat pedig lenémítottam. Végre nem voltak korlátok csak magam a víz, és a bor. A zokogásom visszhangzott az üres fürdőbe, és csak akkor észleltem, hogy valaki más is van a lakásban, mikor meghallottam a lépéseket a padlón. 

- Ki az? - szóltam ki, és azonnal magam elé kaptam a törölközőm és a köntösöm után nyúltam. - Van itt valaki?!! - kiáltottam újra, és magamban azt gondoltam, hogy a sok fájdalom és az üveg bor teljesen kikészített. Óvatosan az ajtó felé mentem, majd kiléptem a folyosóra és megláttam a különös betolakodót.