🎒👜 12. Fejezet🎒👜

Kitti: Csak szaladtam ki a sötétben, és még az sem érdekelt, hogy a város másik végén lakom. Futottam, és szememből folyamatosan peregtek a könnyek, amik a hideg miatt jegesen szántották fel arcomat. A szívem millió darabba tört, és fájt látni, hogy legjobb barátomat,- aki persze életem szerelme- egy olyan nő csavarta az ujja köré, aki bajba sodorhatja. Egyszerűen képtelenségnek tartottam, hogy a tanárnő is úgy érezzen, ahogy Noel. Főleg, hogy Anitával utána kerestünk és mikor megláttuk élete párját még az én szívem is kicsit megdobbant. Hiszen Kamilla barátja borzasztóan jóképű, és látszik rajta, hogy kő gazdag. Anitánál meg különösen nagy sikert aratott, hiszen barátnőm totál odáig van a szőke, kék szemű herceg kinézetű pasiktól, akik dúskálnak a pénzben. Engem sosem érdekelt, hogy valaki mennyire gazdag, vagy, hogy milyen autóval jár. Számomra sokkal fontosabb volt az, hogy kedves és megértő legyen, na és, hogy ne legyen olyan buta, mint egy faék. Noel pedig mindennek megfelelt. Sőt még túl is teljesítette az elvárásomat, hiszen nem csak a belső tulajdonságai voltak jók, de még a külseje is. Mikor már kezdtem fáradni egy padra ültem, és csak tovább zokogtam. Sajnos túlságosan jól ismertem már barátomat ahhoz, hogy tudtam, ez részéről tényleg szerelem. Ostoroztam magam, amiért ennyire vak voltam, és nem vettem észre a jeleket. Tudtam, ahhoz sok időnek kellett eltelni, hogy eljussanak az ágyig. Vagy Kamilla tényleg ennyire magányos? Legszívesebben beolvastam volna annak a nőnek, és megmondtam volna, hogy hagyja békén a legjobb barátomat, de nem tehettem, és ez még jobban feldühített. Már nagyon vacogtam, de a könnyeim csak nem akartak elapadni, és én inkább szabad utat engedtem nekik. Már az sem érdeket, ha odafagyok a padhoz. Amúgy is mi értelme van így az életemnek, és hogy tudok ezután úgy nézni Noelre, mint azelőtt? A telefonom dallamos hangjára kaptam fel fejem, és láttam, hogy anya keres.

- Szia, anya. - szóltam bele és igyekeztem eltitkolni sírós hangom.

- Kitti merre vagy már? - érdeklődött aggódó hangon.

- Bocsi, hogy nem szóltam, csak Ákosnál voltam, mert Noel mondani akart....valamit. - magyaráztam, és újra sírásban törtem ki.

- Kitti valami baj van? Ott vagy még náluk?

- Nem anya, már eljöttem, de még messze járok otthontól. Itt ülök egy padon a parktól nem messze, és...

- Várj meg ott azonnal érted megyek, és elmeséled, mi van rendben?

- Ezt nem mondhatom el. - hárítottam, hiszen Noel titkát nem adhattam ki senkinek, akárhogy is fájt.

- Rendben, de várj meg Kitti. Nem akarom, hogy ilyen állapotban egyedül császkálj a sötétben. Pár perc.

- Köszönöm anya. - raktam le, és míg vártam igyekeztem megnyugodni, ám ez csak akkor sikerült mikor otthon végre álomba zuhantam.

Kamilla: Ahogy Noel elment a kanapéra ültem és hosszú percekig csak a fiún agyaltam. Szemeim előtt minduntalan megjelent bánatos tekintete, amitől sehogy sem bírtam megszabadulni. A szívem azt diktálta, hogy nem engedhetem el, és nem vethetek véget annak, ami jó ennyire jó volt, de az eszemmel tudtam, hogy a realitások talaján kell maradnom. Tehát ennek a kapcsolatnak sehogy sem lehet jövője. Csongor egy üzenetben jelezte, hogy már csak fél óra és végre látjuk egymást, így megtöröltem könnyes szemem és igyekeztem megnyugodni. Gyorsan megterítettem, és egy piros egybe ruhát vettem fel, amiről tudtam, hogy elnyeri majd a férfi tetszését. Már egész lenyugodtam, mikor a sötétkék Volvo begurult a garázsba, majd párom lépteit hallottam a lépcsőn.

- Szia, kicsim, megjöttem!! - kiáltott nagy hanggal, és ahogy meglátott ledobta táskáját, felém sietett majd szorosan átölelve megcsókolt. Nyelve azonnal bekúszott ajkaim közé és az enyémet kereste. Élvezetes volt, de valahogy mégsem váltott ki belőlem akkora érzelmet, mint amire emlékeztem.

- Őrület, de csinos vagy. - mért végig és eleresztett egy kedves mosolyt. - hiányoztál.

- Te is nekem. - válaszoltam és igyekeztem őszintének tűnni, ahogy végigfuttattam rajta tekintetem. Hullámos haját összefogva viselte, a fekete öltönynadrág, világoskék ing kombó pedig kiemelte szeme színét. Csongor mindig is imádta a drága, márkás dolgokat, és ez az öltözékre is kihatott. Volt egy bizonyos ár, ami alatt nem vett ruhát, vagy egyéb dolgokat.

- Már biztos éhes vagy. Menjünk enni. - ajánlottam kedves hangon. - a kedvencedet készítettem. - újságoltam, de ahogy a konyha felé közelítettem visszahúzott magához és mélyen a szemembe nézett.

- Várj egy kicsit. Előbb üljünk le a kanapéra. Van egy meglepetésem. - kezdte izgatott hangon és a csomagjaihoz sietett. Felpakolta a fotelra és addig kutatott, míg egy hosszabb bordó, bársony dobozkát húzott elő. - Kérlek, nyisd ki! - telepedett mellém.

- Csongor én.... mi ez?

- Csak nyugi, ez még nem az, aminek gondolod. Csupán csak egy kis apróság, és egy kis figyelmesség. Tudom, hogy kevés időt töltünk együtt és többet érdemelnél, de....

- Nekem nem kell ezért semmi - kezdtem, és hirtelen elkapott a lelkiismeret furdalás a történtek miatt, és egy pillanatra átfutott agyamon, hogy színt vallok, de végül nem tettem. Nem bánthattam meg őt, hiszen mindent meg akart nekem adni, és tiszta szívből szeret.

- Bontsd ki, hiszen a tiéd! - nógatott én pedig felpattintottam az ajándék tetejét, és a látványtól még a szavam is elállt. A dobozban egy gyémántkővel kirakott szív alakú arany nyaklánc pihent, amit egy apró korona motívum tett egyedivé. - remélem, tetszik.

- Ez gyönyörű, de... nem fogadhatom el. Biztos egy vagyonba került.

- Ennél sokkal drágább dolgokat is elfogadhatnál, és én azon leszek, hogy mindent megkapj, mert boldognak akarlak látni. Te vagy az én királynőm. Ezért is van rajta ez a minta.

- Csongor én boldog vagyok ilyen drága ajándékok nélkül is. - bizonygattam, de ez nem volt teljesen igaz, még akkor sem, ha mellette tényleg arany életem volt, viszont e miatt a sok utazás miatt, az érzelmi része már kihaló félben volt, és talán ezért is kerestem már máshol a boldogságot. Ahogy ezen méláztam, óvatosan felrakta a nyakláncot és gyengéd csókot nyomott a nyakamra.

- Nagyon jól áll!

- Köszönöm. - néztem rá vállam fölött, és szemeibe különös csillogást láttam, de mivel még nem akartam ágyba bújni vele kibújtam öleléséből és a tükörhöz léptem. Tényleg jól állt, és büszkén simítottam végig a finom láncon.

- Észvesztően gyönyörű vagy. - suttogta fülembe, majd egyre forróbban csókolt.

- Mi lenne, ha vacsoráznánk? Még semmit nem ettél mióta itthon vagy.

- Igaz, de teljesen másra éhezek jelenleg. - fogta át derekam, viszont én újra csak hárítottam.

- A kedvencedet főztem. Kérlek, gyere! - hízelegtem, és végre asztalhoz ültünk. Csongor beszélt a munkáról, új üzleti partnerekről, az élményeiről, és arról mennyire várja, hogy megírja a jelentést a főnökének, aki remélhetőleg busás jutalékkal ajándékozza meg. Figyelmesen hallgattam és csak néha kérdeztem rá egy-egy dologra.

- Most te mesélj! Milyen az iskola? Sikerült már megszokni?

- Igen, már nagyon jól megy minden.

- Van olyan osztály, akikkel jó a kapcsolatod, vagy mindegyik gyerek egyforma szemtelen és neveletlen?

- Dehogyis!!! - háborodtam fel kicsit. - Maja gyerekei igazán kedvesek és jól neveltek. Talán őket szerettem meg a legjobban. Az osztály átlaguk nekik a legjobb.

- Majával minden rendben?

- Igen, egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Ő lett a legjobb barátnőm, akinek sokat köszönhetek, de senkivel nem vagyok rosszba. Igyekszek aktívan részt venni az iskola programok szervezésében is. Tudod most volt hétvégén a Hópehely bál. Annak az előkészületeiből is kivettem a részem.

- Sajnálom, hogy nem lehettem veled. - fogta meg kezem. - de ígérem, hogy Januárig egy utat sem vállalok be. Csak Pestre utazgatok majd, mert a partnereinkkel kötött megbeszéléseket az itthoni vezetőkkel is át kell tárgyalni. Karácsonykor pedig elmehetnénk egy különleges helyre, ahol az Újévet is eltölthetnénk. Csak válaszd ki, hogy Európa melyik országába legyen. De felőlem egy egzotikus szigeten is eltölthetjük az ünnepeket. Homokos tengerpart, pálmafák és egy jó koktél mellett, valami hatalmas buliba. Benne lennél?

- Azt gondolom felesleges ennyi pénzt kiadni, mikor itthon is lehetünk, és talán mi is csinálhatnánk egy bulit, ahova elhívnánk a barátainkat.

- Jaj, Kamilla az dög unalmas lenne. Hagyok gondolkodási időt.

- Csongor nem kell idő. Én nem akarok elutazni! - Vágtam rá kicsit hangosabban, ami őt is meglepte.

- Rendben, csak azt hittem örülnél neki, de nem számít. Kipakolom a csomagjaimat. - állt fel kicsit csalódott képpel, de mivel nem érdekelt a véleménye nem foglalkoztam vele.

- Jó, én elmegyek addig tusolni. - hagytam rá, és nem vettem tudomást arról, hogy magában pufog. Gyorsan levetkőztem, majd beálltam a meleg vízsugár alá. Igyekeztem kiüríteni a gondolataimat, és próbáltam kiverni azt fejemből mikor Noellel álltunk a tus alatt. Ez persze nem ment könnyen, hiszen a fiú hangja folyamatosan a fülemben csengett. Egy puha törölközőt tekertem magamra, és ahogy átvettem a háló ruhám a telefonom egy üzenetet jelzett. - Mégis ki lehet az ilyenkor? - méláztam el, és a szívem megdobbant mikor Noel sorait olvastam a készüléken. Az sms elolvasása után szinte alig tértem magamhoz, de újra, és újra elolvastam, hogy magamba véssem minden egyes mondatát, ami túlságosan jól esett lelkemnek. ˇˇ Akármi is lesz, tudd, hogy nagyon jól éreztem magam a hétvégén, és tudom, hogy te is. Nem akarom, hogy vége legyen. Kérlek, próbáljuk meg. Én türelmes vagyok, mert szeretlek. Holnap találkozunk. Jó éjt N."

- Kamilla itt vagy? - rángatott vissza Csongor hangja a valóságba, én pedig gyorsan kikapcsoltam a telefonom.

- Persze, csak tusoltam, de már megyek is.

- Ne siess! Inkább maradj velem. - jött be a fürdőbe a férfi, miközben gombolni kezdte ingét, ami alól előbukkant tökéletesen kidolgozott felső teste. Haja most kiengedve lógott majdnem a válláig, és pár perc múlva már csak egy szál Armani alsóba állt előttem. Hihetetlenül vonzó volt, mégis valami megváltozott bennem iránta. A Noellel történtek előtt azonnal rávetettem volna magam, most mégis hiányzott belőlem a vágyakozás, és csak semlegesen néztem Csongorra.

- Nem jössz velem újra a kabinba?

- Csongor már tusoltam, és...

- Ugyan már Kami! Ne kéresd magad. Annyira hiányoztál, és annyira kívánlak. - húzott maga után és szinte még levetkőzni sem volt időm, azonnal megnyitotta a csapot, majd egyre mohóbban vette birtokba meztelen testemet. Csókjai és érintései egyre forróbbak voltak, és láttam rajta, hogy nem tud leállni. - Szeretlek Kamilla, és soha nem tudnék nélküled élni. Gyere, menjünk a hálóba. - tekert maga köré egy törölközőt, majd szó nélkül felkapott és az említett szobába cipelt. Lágyan az ágyra fektetett, és kényeztetni kezdett. Igyekeztem ellazulni, de egyszerűen képtelen voltam rá, és csak akkor sikerült mikor újra eszembe jutott Noel és az első csodálatos éjszakánk. Utáltam magam, hogy a szeretkezésünk alatt végig a fiú járt az eszembe, de másképp képtelen lettem volna elélvezni. Szerencsére Csongor fáradt volt egy újabb menethez, így a gyönyör után azonnal álomba zuhant.

Reggel az ébresztő ugrasztott ki ágyamból, majd felkaptam egy fekete szoknyát és egy hozzá illő zöldes árnyalatú blúzt. Időben be akartam érni, hiszen még Marikával is beszélnem kellett, aki kisegített tegnap azzal, hogy átvállalta a nyelvvizsgára felkészítő külön órámat. Már a cipőmet húztam mikor Maja képe jelent meg telefonomon. Gyorsan felkaptam és jókedvűen beleszóltam.

- Jó reggel! Hogy vagy?

- Szia, mikor tudsz leghamarabb beérni? - kérdezte és hangjából enyhe pánikot hallottam ki.

- Szerintem negyed órán belül bent vagyok. Miért valami gond van?

- Az igazgató úr mindenképpen beszélni akar velünk, még nyolc előtt.

- Jó ég miért? - érdeklődtem és már én is kezdtem pánikba esni.

- Azt nem tudom, de annyit írt, hogy értesítselek téged, mert a te számodat nem tudja.

- Oké, akkor amilyen gyorsan csak tudok, megyek. Köszi, hogy szóltál. - raktam le, és a kávémat otthagyva kocsiba pattantam és meg sem álltam az iskoláig. Bent még minden elég csendes volt, és csak pár korai diák lézengett a folyosókon és a termekbe. A tanáriba indulván Maját pillantottam meg, aki Marika mellett ballagott.

- Sziasztok, lányok! - köszöntem mire mindketten felém indultak.

- Tényleg hamar ideértél. - dicsért meg Maja, és ő is lerakta a mellettem lévő asztalhoz táskáját.

- Siettem amennyire csak tudtam. Még Csongornak sem volt időm szólni. Mi a helyzet? - futtattam végig tekintetemet a kolléganőimen.

- Nekem lesz egy bejelentésem, ami mindkettőtöket érinteni fogja. Tegnap már szóltam róla a főnökségnél, és szerintem ezért hívat majd.

- Miről van szó?

- Bent elmondom. - titokzatoskodott Marika, és egy halvány mosoly jelent meg szája szélén. 

- Rendben, de ehhez mi miért kellünk? - Tudakolta Maja. 

- Azért, mert rátok is hatással lesz az, amit mondok. Mindkettőtökre. - simogatta meg pocakját, és éreztem, hogy a babával lesz kapcsolatos a dolog. 

- Á hölgyeim, már ilyen korán! Nagyon örülök, hogy sikerült beérni. Jöjjenek be az irodába. - invitált a főnök, és a székre rakta zakóját. Szerencsére nem sokat jártam az irodába, ami barátságosnak tűnt. A fa bútorok ízlésesen voltak elrendezve. A polcokon sok könyv sorakozott, ami előtt egy kis asztal helyezkedett el. Körülvéve kényelmes bőr fotelekkel. Az ablaknál lévő asztalon laptop és egy virág volt. 

- Üljenek le! Esetleg egy kávét? 

- Nekem órám lesz, szóval siethetnénk?! - türelmetlenkedett Maja és egyik lábáról a másikra álldogált. 

- Majd megoldjuk. Ez sokkal fontosabb. Üljön le Maja. 

- Rendben. - sóhajtott barátnőm, és mellénk telepedett a kanapén. 

- Akkor akár kezdheti is kedves Marika. 

- Rendben! - igazította meg szoknyáját és ránk nézett. - Szóval pénteken voltam orvosnál a baba miatt, aki azt mondta, hogy jól tenném, ha innentől kezdve nem dolgoznék, mert pihennem kell. Nem kockáztathatom az egészségemet, és a kislányomét sem, ezért tegnap eljöttem az Igazgató úrhoz, hogy átbeszéljük a továbbiakat. Mivel már úgyis csak fél állásban voltam, és rendszerint te helyettesítettél úgy gondoltuk az én óráimat és az osztályaimat átvehetnéd te Kamilla. 

- Én? - csodálkoztam, de nagyon jól esett, hogy nem másra gondoltak. 

- Igen, hiszen sokat jártál be Maja gyerekeihez, és az utóbbi időben szinte már te vitted az egészet. Ha pedig Maja megengedi, akkor te lehetnél a gyerekek tanárja egészen az érettségiig. 

- Hú, ez eléggé megdöbbentett. - szóltam őszintén. - úgy terveztem, hogy még van egy hónapom. Kicsit ideges lettem, mert eddig is voltak óráim, de inkább csak helyettesítéseket vittem, és nem volt konkrét osztályom ahova csak én jártam be.

- Nézze Kamilla, tudom, hogy eleinte ijesztő, de azért gondoltunk magára, mert már ismeri őket. Tudja kezelni a gyerekeket, akik szeretik magát. A felkészítő csoportot is maga csinálja, és sok egyéb dolog van, amiből kiveszi a részét. Ez csak egy apró változás. A kérdés, hogy Maja átengedi-e az osztályát önnek, és hogy maga elvállalja- e. 

- Természetesen. Kamilla nagyon jó barátnőm, és biztos vagyok benne, hogy pár plusz óra nem fog gondot okozni neki. - Hallottam Maja hangját is.

- Akkor már csak magán van a döntés, kedves Kamilla. - fordult felém a főnök, és a két lány is figyelmesen nézte válaszomat. Sok minden átfutott az agyamon. Főleg Noel és mikor eszembe jutott a fiú már tudtam, hogy kell döntenem.