Noel: A nagy pezsgőfürdőben ültünk én pedig alig bírtam betelni
Kamilla látványával. Az óra már éjfél után járt mikor kiszálltunk az ágyból, és
miközben én elpakoltam a vacsora maradékát szerelmem teli engedte a jakuzzit és
egy üveg bor kíséretében becsábított maga mellé. Egyszerűen csodálatos volt,
kicsit vizes haja, csillogó tekintete, telt ajkai és tökéletes teste, amit egy
szexi fürdőruhába bújtatott. Minden részletét beakartam vésni az emlékezetembe,
és reméltem, ha majd visszagondolok erre a napra, az mindig örömmel fogja
betölteni a szívem.
- Mi jár a fejedbe? - kérdezte mosolyogva, ahogy
egy nagyot kortyolt a borból.
- Csak az, hogy most minden olyan jó, és te is
annyira csodálatos vagy. Nem akarom, hogy ez véget érjen Kamilla.
- Hidd el én se, de élvezzük ki, amíg lehet. -
jött közelebb, és az én poharamat is teletöltötte. - Ne gondolj most semmi
rosszra Noel. - simogatta meg arcom, és egy puszit nyomott rá, ami csókban
végződött, és mikor lecsillapodtunk mélyen belenézett a szemembe, kisimított
egy tincset az arcomból, és lágy hangon folytatta. - tudod, még mindig alig
hiszem el, amit ma értem tettél, és az, hogy mennyire jó érzés volt mikor
megláttalak téged és a terített asztalt arra nincsenek szavak. Sosem tudom
megköszönni.
- Kamilla nem kell megköszönnöd, hiszen azért
csináltam, mert boldoggá akartalak tenni, és mert semmi értelmes karácsonyi
ajándék nem jutott eszembe. - magyarázkodtam.
- Semmit nem kellett volna venned nekem.
- Dehogy nem, hiszen a barátnőm vagy. - vágtam
rá magabiztosan, és bíztam benne, hogy ő is hasonlóan vélekedik erről. -
Szeretlek Kamilla, és én tényleg bármit megtennék érted.
- Noel ne mondd ezt. - szállt ki a vízből, és
lehúzta a poharában lévő maradék italt. Egy köntöst kapott magára, és szó nélkül
kiment a fürdőből, ahova pár perc múlva egy csomaggal tért vissza.
- Mi ez? - néztem rá kérdőn.
- Bontsd ki, de előbb inkább gyere ki, mert
véletlenül sem szeretném, ha elázna, vagy ilyesmi.
- Rendben. - adtam be derekam, és én is
kikecmeregtem a meleg vízből. Leültem egy műanyag székre és bontogatni kezdtem
a csomagot, amiből egy sötétkék ing hullott ki. Az anyagáról és persze a
logójáról azonnal levettem, hogy nagyon márkás ingről van szó. Zavartan néztem
a lányra, aki izgatottan várta hogyan reagálok az ajándékra.
- Boldog karácsonyt Noel! Én sem felejtettem el
a meglepetést.
- Köszönöm, de én ezt nem fogadhatom el. -
tettem vissza a csomagba.
- Mégis miért nem?
- Mert, ez sokba kerül, és én....
- Ne butáskodj már!! - állított le. - örömet
akartam neked okozni, és mivel még annyira nem ismerlek úgy gondoltam ez pont
jó lenne neked. Szerintem próbáld fel, de biztos jó lett a méret.
- Kamilla, én nem fogadhatom el, mert nem tudom
viszonozni. – ismételgettem.
- Már viszonoztad egy finom vacsorával, és egy
szuper szeretkezéssel. - búgta vággyal fűtött hangján, de én akkor is mérges
voltam rá ez miatt. Úgy éreztem egy nagyon rossz helyzetbe kerültem. - Noel ne
légy már ilyen, inkább örülj már egy kicsit. Talán nem tetszik?
- Nem erről van szó. Persze, hogy tetszik, de
nem akarom, hogy rám költsd a pénzedet.
- Te ezzel ne foglalkozz, és ha ez megnyugtat
szinte semmibe nem került azokhoz a cuccokhoz képest, amiket Csongor szokott
vásárolni magának, vagy én veszek neki.
- Köszi, ez megnyugtatott. - álltam fel, és
kicsattogtam a vendégszobába.
- Szívem ne már! - hallottam a hátam mögül
Kamilla hangját. - most tényleg ennyire rosszul esik, hogy én is vettem neked
ajándékot? Mégis mit kellett volna vennem akkor?
- Semmit! - néztem rá. - semmit nem kellett
volna venni, mert ez nem erről szól.
- A karácsony az ajándékozásról szól.
- Igen, de én nagyon sokat törtem a fejem, hogy
olyat adjak neked, ami minimális pénzbe kerül, te meg...
- Édes, ez volt az elmúlt hat évem legszebb
meglepetése.
- Persze. - nevettem fel bánatosan. - nem az
inggel van a baj, hanem, hogy én nem tudok neked annyi drága dolgot venni, mint
Csongor, és ha elhagyod, számolnod kell azzal is, hogy nem tudod fenntartani
ezt az életszínvonalat.
- Nem érdekel az életszínvonal, és a luxus sem,
csak egyedül te. - jött közel és átkarolta a nyakam. - te itt vagy és jelen
pillanatban semmi nem számít.
- Jelen pillanatban.
- Istenem Noel kérlek, ne rugózz ezen. Inkább
bújjunk vissza az ágyba, elvégre már elmúlt éjfél is.
- Mikor fogod elmondani neki? - néztem mélyen
szemeibe, és igyekeztem tartani magam, és inkább hátat fordítottam mikor a lány
óvatosan lentebb húzta a fürdőruha pántját. Kamilla persze nem válaszolt, így
újra rákérdeztem.
- Noel mi lenne, ha most csak kettőnkkel
foglalkoznánk? - kiabált ki, én pedig nagy sóhajok után besétáltam mellé az
ágyba ahol újra egy mámoros éjszakát töltöttünk el.
Kamilla: Reggel álmosan keltem fel, de Noel nem volt mellettem így
azonnal kiugrottam az ágyból és a fiú keresésére indultam.
- Noel merre vagy? - szólongattam, és
megnyugodtam mikor megláttam szerelememet a konyhába.
- Csak kávét akartam főzni neked mire
felébredsz, és valami reggelit. - mosolygott rám, én pedig alig tudtam betelni
a látvánnyal, amit félmeztelen teste és kisfiús mosolya nyújtott.
- Igazán nem kellett volna.
- Ez nem probléma. - rakta le elém a csészét és
egy kistányért, majd hozzáláttunk a tegnapi vacsora maradékához. Csendben
ettünk, de láttam a fiún, hogy valamin nagyon töri a fejét.
- Valami gond van? - tudakoltam, mire megrázta a
fejét, de nem szólalt meg, én pedig nem értem be ennyivel. - Látom rajtad, hogy
valami gond van. Nem szeretnéd elmondani?
- Csak még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.
- nézett mélyen a szemembe.
- Milyen kérdésedre?
- Arra, hogy mikor fogod elmondani neki, hogy
szakítani akarsz vele?
- Jaj, Noel, ez nem ilyen egyszerű.
- Mégis miért nem?
- Azért, mert - kerestem a szavakat, és nem
tudtam a fiúra nézni - mert Csongor és én régóta együtt élünk, és nem akarom
megbántani, vagy ilyenek, hiszen ő egy jó ember, aki rengeteget tett értem.
Azon fáradozik, hogy nekem mindent meg tudjon adni, és tényleg nem olyan férfi,
akit meg akarnék bántani. Sokat szenvedett, és azt hiszem én mindig egy biztos
pont voltam az életébe.
- De mikor fogod neki elmondani? – tudakolta újra.
- Noel nem tudom! - álltam fel, és mérgesen
beraktam a tányért a mosogatóba. - Ez nem olyan egyszerű.
- Mégis miért ne lenne az? Elmondod neki, hogy
már nem akarsz vele élni, mert mást szeretsz és ennyi.
- Ezt így biztos nem mondhatom neki.
- Dehogy nem!! Ezen nincs mit finomítani. -
erősködött tovább, és ekkor megláttam azt a gyereket, aki eddig is előttem
állt, csak nem vettem tudomást róla. - Elvégre engem szeretsz nem? - jött
közelebb, de én nem tudtam megszólalni. A szívem mélyén biztos voltam benne,
hogy ő az, akit szeretek, de nem lehetek gonosz azzal az emberrel sem, aki
átrepüli a fél világot csak azért, hogy egy halom pénzt keressen, amit rám költ
majd. - Ugye szeretsz engem Kamilla? - emelte meg a fejem, és puha csókot
nyomott ajkaimra, de válasz helyett csak bólintottam Noel pedig nem firtatta
tovább a dolgokat.
- Remélem, még időben eldöntöd, de most
felöltözöm és megyek. Nem akarok összefutni vele.
- Szerintem csak estefelé jön, de ahogy szeretnéd.
- néztem utána, én is felszaladtam a hálómba, hogy magamra kapjak egy melegebb
ruhát. Szerencsére éppen leértem, hiszen úgy láttam szó nélkül akar elmenni.
- Hova szöksz?
- Nem szökök, csak gondoltam már felöltözök,
mire leérsz. Nem mentem volna el köszönés nélkül.
- Akkor megnyugodtam. - léptem közel hozzá. -
Nem felejtettél el valamit?
- Egy csókot? - villantott rám egy pimasz
mosolyt.
- Nem, te butus. Az ajándékodat. Azonnal hozom.
El ne menj! - böktem meg és gyorsan előhoztam az inget. - Boldog Karácsonyt, és
őszintén köszönök mindent.
- Neked is boldog karácsonyt, és ha elmondtad
neki kérlek, hívj fel jó?
- Azonnal felhívlak majd. - nyugtattam meg, és
már majdnem kint volt mikor visszanézett rám.
- Ugye tényleg elmondod neki és nem okozol nekem
csalódást? Ígérd meg Kamilla, hogy engem választasz?
- Megígérem. - csókoltam meg szenvedélyesen,
Noel pedig nyugodt szívvel ment haza, én pedig reménykedtem, hogy tényleg
Csongor szemébe merem mondani az igazságot.
Délután előkerestem az ünnepi dekorációt és
igyekeztem csillogóvá varázsolni a lakást. A lépcsőkorlátra apró fényfűzért
raktam, amiből az erkélyre és az előszoba ajtóra is jutott. Apró télapó és
angyalfigurákat raktam az ablakba, és gyertyákat tettem az asztalokra.
Begyújtottam a kandallót, és elszaladtam megvenni a mézeskalácshoz szükséges
dolgokat. Este nyolc körül járt az idő mikor a hátsó lejárati ajtó kinyílt és
Csongor lépett be rajta, hatalmas csomagokkal a kezébe.
- Megjöttem édesem! - kiáltotta nagy
hanggal.
- Szia. - siettem elé, és átvettem tőle a
dobozokat. - Hogy utaztál?
- Jól szerencsére, és képzeld megkaptam a pénzt
a munkáért. Előre. - újságolta, és üdvözlésként magához húzott majd megcsókolt.
Éreztem márkás parfümjét, és azt mennyire hiányoztam neki. Ahogy belenéztem
szép szemeibe akaratlanul is átfutott az agyamon mennyire jóképű.
- Gratulálok, akkor tényleg jó munkát végeztél.
Én pedig tegnap letanítottam az utolsó napomat az évben, ma pedig kidíszítettem
a lakást.
- Csodálatos lett. - nézett körbe, és mikor
levetkőzött mögém állt, és a fülembe suttogott. - Istenem, de hiányoztál. El
sem hiszem, hogy itthon vagyok.
- Én is örülök neki. Mégis mik ezek a
dobozok?
- Ajándékok, a testvéremnek, és természetesen
neked, aki a világon mindent megérdemel.
- Ugyan már. - nevettem fel. - nem vagy éhes?
Összedobhatok valamit, vagy akár rendelhetünk is. Holnap megsütöm a
mézeskalácsokat.
- Az nagyon jó lesz. - huppant le a kanapéra. -
gyere ide, mesélj mi történt veled?
- Csak a szokásos. - szóltam, és közelebb bújtam
hozzá. - elteltek a napok. A gyerekek aranyosak voltak, és rendben volt minden.
- Ennek örülök. Már megrendeltem a fát, és
Szenteste napján elmegyek érte. Jázminhoz is elviszem majd.
- Oké. - bólintottam, és eszembe jutott, hogy
talán most kéne előhozakodnom a dologgal, ám nem volt szívem még kimondani. -
Hozok valami frissítőt. - álltam fel, és előkerestem egy üveg italt és két
poharat, ám amint kitöltöttem hangos szuszogást hallottam, és láttam, hogy
Csongor elaludt. Örültem, hogy itthon van, de tudtam nem várhatok tovább és
amilyen gyorsan csak lehet, előállok a helyzettel. A tervem sajnos nem jött be,
hiszen sehogy sem találtam alkalmat rá. Párom egész szünetben nagyon aranyos,
és kedves volt. Elmentünk a testvéréhez és meghívtuk, hogy töltse velünk a
Karácsony első napját. Vasárnap pedig egy fantasztikus étterembe vacsoráztunk.
A kocsiban hazafelé éreztem, hogy itt lenne az alkalom, ám mégis lelkiismeret
furdalásom támadt, és újra csak elhallgattam előle a dolgokat. Hiába éreztem
magam rosszul a tömérdek figyelem elfeledtette velem Noelt, akire csak a
Csongorral való együttléteink során gondoltam újra. Szenteste napján a férfi
felállította a fát, utána pedig közösen díszítettük fel.
- Nagyon szép lett. Mindjárt alárakom a
dobozokat. - kezdte izgatott hangon, és ekkor úgy döntöttem itt az idő.
- Figyelj, azt hiszem, beszélnünk kéne. -
kezdtem, és éreztem, hogy a szívem a torkomba dobog.
- Miről van szó? - nézett rám, és tekintete az
arcomat fürkészte.
- Mi lenne, ha leülnénk ide. - invitáltam a
kanapéra, ő pedig követett. - nézd, én tudom, hogy nem a mai nap a
legalkalmasabb dolog ehhez, de azt hiszem, tudnod kéne pár dolgot.
- Milyen dolgokat?
- Szóval, tudod, hogy már rég óta vagyunk
együtt, és én nagyon tisztellek, és kedvellek, de azt hiszem, hogy én... én...
ezt nem tudom így tovább csinálni.
- Micsoda? Hogy érted ezt? Miről beszélsz? -
értetlenkedett, és mielőtt újra megszólalhattam volna azonnal magyarázkodni
kezdett. - Kamilla tudom, hogy rengeteg a munka, és keveset vagyok veled, de
hidd el, nagyon szeretlek, és nem volt olyan nap hogy ne gondoltam volna rád.
Sajnálom, ha elhanyagolva érezted magad, és nyilván igazad is van, de
megígérem, hogy visszafogom magam, és kevesebb utazást vállalok el. Mindent
megteszek érted, és mindent megadok neked, amit csak akarsz. Szilveszterkor
elutazhatnánk valami csodaszép helyre, sőt ha szeretnéd akár már holnap is
mehetünk, csak válassz egy országot, és én lefoglalom a jegyet.
- Csongor nem erről van szó. - suttogtam,
viszont ő felpattant és felszaladt a lépcsőn. Éreztem, hogy nem érti, mire
akarok kilyukadni, és ha nem mondom ki kerek- perec a dolgokat nem fogunk
előrébb jutni. Mikor visszajött kezében egy apró bársony dobozkát tartott és
nagyon izgatottnak tűnt.
- Nem ma akartam ezt elővenni, de úgy érzem
nincs más választásom. Mint mondtam nagyon szeretlek, és mint ahogy te is
mondtad már rég óta vagyunk egy pár. Úgy vélem a kapcsolatunk jó irányba halad,
még ha most nem is érzed úgy. Nem tudnám elképzelni mással az életemet, és
egyedül te vagy az a nő, akivel hosszútávra tervezek, és akitől gyereket
szeretnék. Ezért úgy gondolom, hogy itt az idő - térdelt le elém- hogy
megkérdezzem: Hozzám jössz feleségül? – nyitotta fel a dobozt, amiben
életem egyik legcsodálatosabb gyűrűje volt. A szemem azonnal könnybe lábadt, én
pedig kiböktem a választ: Igen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése