Noel: A karácsonyi szünet hetébe léptünk, és már mindenki a téli
vakációról beszélt. Én is nagyon vártam, mert ez az év sokkal jobban
lefárasztott, mint a tavalyi. Az osztály is nagyon nyüzsgött, és alig bírtunk a
tananyagra figyelni. A nagy havazás a szünetekben szuper hó csatákat hozott,
aminek az általunk megfürdetett lányok kevésbé örültek. A város is karácsonyi
fényben pompázott, és jó hangulat áradt szét a tér közelében, ahol minden este
kisebb műsor volt. Hétfő este Ákossal és Kittivel indultunk útnak, hogy
megkóstoljuk a forralt bort, és a puncsot, majd vegyünk pár apróságot az
osztálykalapból kihúzott személyeknek. Eszembe jutott, hogy Kamillának is kéne
valamit ajándékoznom, mert így hátha magam felé billenthetném a választását.
Mióta megbeszéltük, hogy várok szinte semmi kommunikáció nem volt közöttünk. Ez
pedig nagyon rosszul esett, mert szerettem volna legalább átölelni, vagy
esetleg megcsókolni. Frusztrált, hogy nem tudom, mit gondol, hiszen az órán is
közömbösen viselkedett velem, majd kicsöngetésnél azonnal elhagyta a termet,
esélyt sem adva annak, hogy beszéljünk. Csak néztem az árusokat, de egyik sem
felelt meg az elképzeléseimnek. Egyedül az általam kihúzott lánynak vettem egy
angyalkát, amit majd kibővítek egy tábla csokival, és egy mini parfümmel, amit
Kitti tanácsolt.
- Nem iszunk valamit? - tudakolta Ákos, és fentebb tolta
kötött sapkáját. Bár hideg volt, a hóesés és a jó sok réteg alatt cseppet sem
fáztam. Főleg, hogy mama még indulás előtt egy hatalmas kötött sálat tekert a
nyakam köré.
- Ott van forró csokis. - mutatta Kitti, aki kipirult
arccal nézett ránk.
- Szerinted mi forró csokizni akarunk? - vetett rá egy
lesújtó pillantást barátom, amit a lány elengedett a füle mellett.
- Inkább igyunk egy forralt bort. Itt úgyse kérik a
személyit. - szóltam, és Kitti morgolódása ellenére három pohárral indultunk
tovább, de én még mindig kedvetlen és tanácstalan voltam.
- Mi a baj Noel? – kérdezte a lány.
- Csak nem tudom, mi legyen Kamillával. - ismertem be. -
Azt mondta, hogy adjak neki időt, de fogalmam sincs, hogy mi van. Én azt hittem
legalább beszélünk, vagy lesz azért köztünk valami, viszont fogalmam sincs, mi
legyen. Szeretnék neki valamit ajándékozni, de nem tudom, mit adhatnék.
- Szerintem ne foglalkozz vele! - vágta rá a lány, de Ákos
más véleményen volt.
- Noel, vegyél neki valami ékszert. Azt minden csaj
szereti.
- Igen, de itt csak bóvli van.
- Vagy ne vegyél neki semmit, hiszen miért költenéd
feleslegesen a pénzed olyanra, akit nem érdekelsz? - szólt közbe Kitti.
- Ez nem igaz! - vágtuk rá mindketten Ákossal.
- Jaj, Noel, tisztára meghülyít, és csak játszik veled. Nem
veszed észre??
- Nem így van! - védekeztem. - Azt mondta fontos vagyok
neki, csak időt kér. Be kell bizonyítanom, hogy jobb vagyok Csongornál. Kell
valami jó meglepetés.
- Nem tudod felvenni a versenyt egy milliomossal. Az a pasi
mindent megvehet neki, neked pedig drága ajándékokra nincs pénzed. - magyarázta
barátnőm a fájó igazságot.
- Akkor olyan kéne, ami nem kerül pénzbe. - gondolkodtam
hangosan, de bárhogy is törtem a fejem semmi nem jutott eszembe, és ekkor
megcsörrent Kitti telefonja, aki azonnal félre húzódott.
- Csak nem valami pasival beszél? - néztem utána, de Ákos
felröhögött.
- Azt nem gondolnám.
- Miért? Lehet megismerkedett valakivel, akiről nem is
tudunk. Mostanában olyan kevés dolgot oszt meg velem. Állandóan csak Anitával
csacsog. Már nem is engem tart a legjobb barátjának.
- Dehogy nem, csak.... - kezdte, mikor Kitti visszaszaladt
és bűnbánó tekintettel nézett ránk.
- Bocsi fiúk, de apa hívott, és azonnal haza kell mennem.
- Valami gond van? - érdeklődött Ákos, és én is megijedtem.
- Nem, csak a szüleimnek ma van az évfordulója, és apa
kitalálta, hogy elviszi vacsorázni anyámat, de még előtte készül egy kis meglepetéssel,
amibe én is segítek. Majd holnap úgyis találkozunk, és beszélünk. Ne maradjatok
sokáig, és csak keveset borozzatok. Puszi! - ölelt át minket, majd ott sem
volt, mi pedig kettesben ballagtunk hazafelé.
- Ez az! - bökte ki pár perc hallgatás után. - megvan a
meglepetésed. - fordult felém. - Kitti tök jó ötletet adott.
- Mivel?
- A vacsorával haver! Vidd el Kamillát valami fasza helyre.
Nemrég nyílt a városba egy, és...
- Jó ötlet lenne, de tuti nem jönne velem, mert mi van, ha
összefutunk valakivel, és lebuknánk?
- Akkor főzz te valamit! Annak nagyon örülne, és romantikus
is. A csajok szeretik, ha egy pasi főz nekik.
- Oké, elvégre a mamának is van, hogy főzök. Mondjuk, nem
kell nagydologra gondolni.
- Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy te főzöl.
- Ez szuper ötlet....- csillant fel szemem, de ekkor
eszembe jutott egy sokkal nagyobb probléma, ami újra a meglepetés útjába áll. -
lenne, de mégis hol főzzek? Nem vihetem haza, hiszen megtudná, hogy csak a
mamával lakom, és a mamának is mit mondok??
- Az a baj, hogy szívesen mondanám, hogy gyere hozzánk, de
anyámék ma jönnek haza, bár ha neked jó a péntek, akkor már nem vagyunk otthon
és tiéd lehet az egész ház.
- Merre mentek?
- Síelni. Apám szervezte le, és már tök várom. A tavalyi
táborba ahol laktunk volt egy csaj, akivel nagyon jól elvoltunk. - nevetett
fel, és én csak megráztam a fejem. Már sosem fog megkomolyodni.
- Az a baj, hogy legalább csütörtökig kéne megcsinálnom,
hiszen pénteken jön haza a pasija.
- Akkor főzz nála.
- Ugyan hova gondolsz? - nevettem fel, de ő csak tovább
magyarázott. - nem tudok úgy bemenni hozzá, hogy ő ne tudjon róla. Nincs
kulcsom a házához.
- Akkor valahogy meg kell szerezni. Úgy tudom csütörtökön
valami értekezlet lesz, szóval sokkal később fog hazaérni, így a suli után lesz
időd bevásárolni. De ha szeretnéd, segítek neked.
- Köszi, de mégis hogy szerezzem meg?? Nem nyúlhatok csak
úgy bele a táskájába, és....
- Maja!! Kérd meg Maját. - vágta rá az abszurd ötletet.
- Maja biztos nem fog segíteni.
- Kérdezd meg. Egy próbát megér. - szólt reménykedő hangon,
mikor már a házunk előtt voltunk.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet Maját is belevenni. Ő nem
annyira lelkesedik a kapcsolatunkért.
- Egy próbát megér, viszont lépek. Üdvözlöm a mamádat.
- Rendben, és köszi. - köszöntem el, majd bementem és még
akkor is Ákos ötletén agyaltam mikor már rég aludnom kellett volna.
Másnap az utolsó óránk Majával volt én pedig Ákos
unszolására utána mentem a folyosón és miután egy nagy levegőt vettem elé álltam.
- Tanárnő beszélhetnénk? - Kérdeztem mire kíváncsi
szemekkel meredt rám.
- Mondd, Noel mit szeretnél? Valamit nem értettél? -
érdeklődött kedves hangon, és reméltem nem fogom magamra haragítani a
kérésemmel, hiszen azt semmi képen nem akarnám. Maja mindig segítőkész volt, és
olyan jólelkű. Sok osztály irigyel minket miatta.
- De igen, minden világos volt.
- Akkor mi a baj? Miben segíthetek?
- Nem mennénk esetleg valahova ahol... nincsenek sokan? -
néztem körbe a folyosón, mire Maja a mosdók előtti csendesebb részhez húzott.
- Igen? - nézett rám újra, én pedig belekezdtem.
- Kamilláról lenne szó, mert...
- Noel, ne! - állított le azonnal. - nem akarok a kettőtök
dolgáról tudni.
- Kérem, csak hallgasson meg, és ha azután is azt mondja,
nem segít, akkor megígérem, nem fogom a segítségét kérni. Csak hagy mondjam el,
mit szeretnék.
- Rendben van. - bólintott én pedig mindent elmondtam neki
a meglepetéssel kapcsolatban. Maja tágra nyílt szemekkel hallgatta tervem, de
mást nem tudtam leolvasni arcáról.
- Szóval akkor segít?
- Arra kérsz, hogy szerezzem meg a legjobb barátnőm
kulcsát, aki a te tanárod, és akivel olyan kapcsolatban vagy, ami még
véletlenül sem etikus. Mégis meglepetést akarsz szerezni neki annak reményében,
hogy becsábíthatod az ágyba?
- Nem, én nem akartam becsábítani sehova. - ellenkeztem,
bár azért ez is megfordult a fejembe. - csak olyan ajándékot szeretnék neki
adni, ami nem pénzbe kerül, hiszen Csongorral nem tudnék versenyezni az
anyagiakban.
- Ez igaz. Csongor mindent megadhat Kamillának és meg is
ad.
- Igen tudom, de szeretném, ha Kamilla boldog lenne, és
tetszene neki a dolog. Kérem Maja, segítsen! Annyira szeretem őt.
- Noel még olyan gyerek vagy, és nem kéne egy olyan
kapcsolatba belerondítani, ami jól működik. Hagyd a barátnőmet békén! Most
pedig ha nem haragszol mennem kell. - lépett hátrébb.
- Akkor nem segít?
- Sajnálom, de én ebbe még véletlenül sem veszek részt, és
ajánlom, hogy térj észhez te is, és keress olyan lányt, aki korban hozzád
illik! - szólt keményen és szemei szigorúan néztek rám. - Most pedig menj
órára, mert mindjárt becsöngetnek!
- Értettem. - néztem utána szomorúan, és már tényleg
fogalmam sem volt mivel álljak elő. Mikor elmondtam Ákosnak és Kittinek a
dolgokat. Ákos azt tanácsolta holnap azért még tegyek egy próbát, Kitti viszont
azt, hogy felejtsem el, és inkább a tanulásra koncentráljak. Mivel haveromnak
még dolga volt így Kittivel sétáltam haza, és már nagyon zavart, hogy a lány
ennyire csendes. Egész úton alig beszéltünk, és csak a hó ropogása
hallatszódott a talpunk alatt.
- Mondd, valami baj van? Talán haragszol rám? – böktem ki
végül.
- Ugyan dehogy, csak nem tartom jó öletnek, hogy még mindig
Kamilla után sóvárogsz, és vacsorát akarsz főzni neki. Nem hiszem el, hogy
ennyire elvette ez a nő az eszed.
- Szeretem őt Kitti, és értsd meg mindent megtennék érte,
és annyira szeretnék neki örömet okozni, csak nehéz. Tényleg nálatok nem
lehetne? Mármint a pizzázóba?
- Dehogy is! Hova gondolsz? - háborodott fel. - még csak az
kéne, hogy ilyennel álljak anyámék elé.
- Jó, csak egy kérdés volt nem kell leharapni a fejem. -
suttogtam. - nem akarok veled összeveszni, de hidd el én tényleg nagyon -
nagyon szeretem. Neked nem volt még olyan pasi, akit annyira szerettél, hogy
akármit megtettél volna érte? - néztem bele szemeibe, amiből mérhetetlen
szomorúságot olvastam ki.
- Noel, én.... én... nekem... - dadogta. - mennem kell! -
vágta rá, és válaszomat meg sem várva ott hagyott és sietős léptekkel hazaindult.
Otthon megbeszéltem mamával a karácsonyi dolgokat. Minden ünnepnapkor kimentünk
a temetőbe, és minden Szentestét az éjféli misével zárunk. Már megvettem a neki
szánd ajándékom, és a fát is megrendeltem, Karácsony első napján minden évben
eljönnek a mama barátnői, akiknek már nem él a férjük vagy messze van a
családjuk, és egy jó hangulatú kártyapartit tartanak, én pedig lesem minden
kívánságukat. Ez mindig jót tesz mamának, és én is örülök, hogy kicsit
felszabadul. Másnap pedig a barátaimat ajándékozom meg. Először Kittit majd
Ákost. Néha ők is adnak egymásnak ajándékot, de ez attól függ milyen a
jelenlegi viszonyuk. Szerencsére tavaly jó volt, így reménykedhettem benne,
hogy most sem lesz semmi feszkó. Kedden és szerdán a karácsonyi ünnepségen kívül
semmi nem történt. Mindenki csak nyűglődött és alig vártuk a tízperces
szüneteket is. Utolsó óra előtt azonban már nem bírtam tovább, és a folyosón
Kamilla felé indultam. Azonban a tervem meghiúsult, mert Tamara állt az utamba
egy kisebb csomaggal a kezében.
- Noel én szeretnék boldog karácsonyt kívánni neked! -
nyújtotta át ajándékát, én pedig meglepően néztem rá.
- Tamara ezt igazán nem kellett volna. Mi már nem vagyunk
együtt, és én nem vettem neked semmit. Ne haragudj. - hajtottam le fejem, és
totál idiótának éreztem magam.
- Semmi baj. Ezt már akkor megvettem mikor először együtt
voltunk, és azt hittem együtt töltjük az ünnepeket.
- Sajnálom, én tényleg sajnálom. - bánkódtam.
- Nem kell, csak kérlek, fogadd el az ajándékot, mert neked
vettem.
- Rendben, köszönöm. - vettem át, és meglepetésemre két
puszi helyett egy hatalmas ölelést kaptam a lánytól, amiben az ő részéről
érezhetően sokkal több volt. A válla felett azonban összeakadt a tekintetem
Kamillával, és úgy láttam rosszul esik, amit Tamara tesz, ám sokáig nem
gondolkodhatott, mert Maja jött felé és együtt a tanári felé vették az irányt.
Kamilla: Iszonyúan szíven ütött mikor megláttam Noelt amint
Tamarával ölelkezik. Amióta megbeszéltük, hogy ad egy kis időt, rengeteget
gondolkoztam a dolgokon. Lakás után kutattam, és többször elgyakoroltam mit
mondok majd Csongornak. Számomra teljesen világossá váll, hogy Noel mellett
teszem le a döntésemet, de egyelőre féltem még előállni vele. Ám a látottak
csak még jobban megerősítettek a döntésemben.
- Mi a baj? - nézett rám barátnőm mikor meglátta bánatos
arcom.
- Semmi, csak fáradt vagyok. Ez a holnapi értekezlet már
igazán nem hiányzott.
- Nekem se. - huppant le helyére és a papírjaival
bíbelődött. - esetleg van még más is?
- Mi más? - tettem a tudatlant.
- Amit az imént annyira bámultál a folyosón. Tamara és
Noel.
- Azt hiszem, igen. - ismertem be és igyekeztem halkabbra
fogni hangom. - Nagyon rosszul esett, mert úgy tudtam szakítottak, és Noellel
megbeszéltem, hogy ad egy kis időt nekem.
- Kamilla nem kéne ebbe belebonyolódnod. Főleg, hogy nem
helyes. - tanácsolta.
- Tudom, de annyi mindent kaptam tőle már érzelmileg. Olyan
kedves és jólelkű fiú, én pedig azt hiszem, tényleg szeretem. Vele akarok
lenni, és szerintem szakítok Csongorral. Amint hazaér elmondom neki, hogy már
nem szeretem. Nem mondom meg, hogy mással akarok lenni, és azt sem, hogy
megcsaltam, csak, hogy nem akarok vele lenni.
- Ez őrültség! Csongor borzalmasan szeret téged.
- Igen, de sosincs velem, és nem is törődik azzal, mit
érzek.
- Most is azért dolgozik, hogy neked mindened meglegyen.
Mindent miattad tesz Kamilla!! Noel mit tud neked adni? Semmit, hiszen még csak
egy gyerek!! Istenem nem lehetsz ennyire hülye és felelőtlen.
- Szerelemes vagyok belé Maja. - ismertem be, és próbáltam
olyan halkan beszélni amennyire csak tudok. - Vettem neki egy ajándékot is. Egy
drágább inget, ami tudom, hogy fantasztikusan fog állni rajta.
- Jó Isten Kamilla!! - forgatta meg szemeit barátnőm. - Nem
hiszem el, hogy egy kis taknyos gyerek ennyire magába habarintott.
- Én sem, de nem tudok ellene tenni akármennyire is
szeretném. Semmi mást nem akarok csak minél hamarabb szakítani Csongorral,
kibérelni egy kis lakást, és végre Noellel lenni.
- Ezt inkább nem hallgatom tovább. - áll fel és megigazította
ruháját. - Nagyon kérlek, ne csinálj őrültséget.
- Nem akarok, de ha nem is állsz mellettem, legalább ne
támadj miatta.
- Rendben, megígérem. Elvégre az a lényeg, hogy te boldog
legyél, és hogyha ehhez Noel kell, akkor nem szólok semmit.
- Köszönöm. - öleltem meg, majd én is órára siettem.
Noel: - Istenem már csak holnap és aztán szünet. Ha visszajövünk
a síelésből a szokott napon eljöhetnétek hozzánk és ott átadhatjuk az
ajándékokat. - kezdte Ákos, és mi is azon a véleményen voltunk, hogy jó lesz
úgy.
- A szilvesztert is megbeszélhetnénk akkor. - szólt Kitti.
- Most ki a soros?
- Én, és biztosíthatlak benneteket, hogy nagyon állat
lesz. Rengeteg csajjal, sok kajával és persze sok piával.
- A szüleid mit szólnak hozzá? - érdeklődtem Ákostól,
miközben a folyosóról az udvar felé indultunk. - Nem fognak haragudni?
- Nem is lesznek otthon. Amint hazaérünk a síelésből, már
mennek is tovább, és csak újévkor jönnek haza. Legalábbis remélem.
- Oké, ha kell valamiben segíteni, szólj, és szívesen
megyek. Esetleg ha kell, vihetek pár óriás pizzát is, vagy ilyesmi.
- Az nagyon jó lesz, köszi, Kitti. Noel te is ráérsz?
- Persze, én is ráérek, és segíthetek a szervezésben. -
magyaráztam, és már majdnem kiértünk az ajtón mikor a hátam mögött Maja tanárnő
hangját hallottam.
- Noel! Noel várj! - szalad utánam. - Sziasztok, gyerekek.
- Jó napot! - köszöntük kórusban.
- Beszélhetnék veled esetleg? - nézett rám, és mikor
barátaim kíváncsi tekintetét meglátta nyugodt, de határozott hangon folytatta.
- négyszemközt.
- Akkor mi megyünk is. Majd holnap találkozunk.
- Rendben, majd rátok csörgök a buli miatt. - köszöntem el
tőlük, és levettem a sapkám. Maja egy üres terembe invitált, nekem pedig
rengeteg dolog átfutott az agyamon. Miért akar velem négyszemközt beszélni?
Talán valami rosszat tettem, vagy nem jók a jegyeim? Nem értettem a dolgot, és
egyre idegesebb lettem.
- Figyelj Noel, te is tudod, hogy nem támogatom azt, ami
közted és Kamilla között zajlik. Mindketten nagyon rendesek és jó emberek
vagytok. Viszont te még gyerek vagy, ő pedig felnőtt nő, akinek nem egy ilyen
fiúra kéne elpazarolnia az idejét, mint te.
- Tanárnő én..
- Végigmondhatom? - Kérdezte azzal a szúrós tanári hangján,
amit akkor használ, ha belebeszélnek az órába. Mivel bólintottam tovább
folytatta. - De a barátnőm valamilyen oknál fogva nagyon kedvel téged, és amit
ma mondtál abból úgy vettem le, hogy te is őt. Nem akarom, hogy szomorú legyen,
és azt sem, hogy megbántsd, vagy esetleg ő tegyen olyat, amiért megint Ákos
szindrómába mész át. Viszont gondolkoztam a dolgokon, és úgy látom, egyelőre
nincs mitől tartanom. Ezért most odaadok neked egy kulcsot, ami az enyém, és
Kamilla lakását nyitja. - vette ki a táskájából a kulcstartóját, amiről
leakasztotta az említett darabot. - Csináld meg a vacsorát, és szerezz neki
örömet. - nyomta a kezembe, én pedig alig hittem a szememnek. - Mivel holnap az
értekezlet miatt később ér haza, bőven lesz időd elkészíteni az ételt, de azért
legalább öt órára legyél vele kész. Nagyon vigyázz, hogy senki ne lássa meg,
mikor belépsz a kapun, és kinyitod az ajtót. A motorodat pedig jobb, ha otthon
hagyod. Semmi feltűnés nem lehet, mert nagyon veszélyes, és ez egy kisváros. Ha
itt kiderülnek a dolgok, abból hatalmas botrány lehet. Ezt pedig egyikünk sem
akarja.
- Tanárnő én nem is tudom, mit mondjak. - remegett hangom,
és még mindig alig fogtam fel az imént történteket.
- Nem mondj semmi, csak csináld meg a meglepetést, és utána
hagyd ott a kulcsomat nála. Majd szünetben elmegyek érte. Most pedig menj!
- Köszönöm. Annyira köszönöm. - hálálkodtam, és az örömtől
szinte ugrálni tudtam volna, de e helyett gyorsan hazaindultam és összeírtam,
ami a holnapi vacsorához kell, majd Ákos és Kitti segítségével megvásároltam az
összes hozzávalót a boltban, miközben folyamatos tanácsokat kaptam barátaimtól.
Csütörtökön iszonyúan ideges voltam, és még véletlenül sem tudtam figyelni az
órákon, bár szerencsére inkább csak az ünnepekről beszélgettünk Mindenki
odaadta a csomagokat azoknak, akiket kihúzott, és mindenki nagyon boldog volt.
Az iskola karácsonyfája hatalmas volt, és szünetekben ünnepi zenék
hallatszottak a rádióból. Minden a Karácsony körül forgott, ami ránk is
ráragasztotta a hangulatot. Mikor vége volt a napnak hazaszaladtam és elmondtam
mamának, hogy mit tervezek. Azt tudta, hogy egy lánynak szeretnék meglepetést
okozni, de persze azt nem, hogy kinek. Azt is mondtam, hogy lehet, nem alszok
itthon, bár ebbe nem akartam nagyon beleélni magam, mert tudtam, ha pofára esek
csak nekem lesz rosszabb.
- Azért majd szünetben igazán bemutathatnád nekem ezt a
kislányt. - hallottam mama hangját, mikor már a kabátomat húztam. Kamilla
otthonáig elég sok idő mire elérek, de Ákos felajánlotta, hogy szívesen elvisz,
aminek igazán örültem.
- Majd meglátjuk, lehet nem ér majd rá.
- Rendben, de vigyázz magadra, és persze arra a kislányra
is. - jött ki és újra a nyakam köré tekerte a vastag sálam.
- Vigyázok. Úgy hallom jött Ákos. Szeretlek mama. - adtam
egy puszit neki. - ha hamarabb nem, holnap jövök. Nem lesz baj?
- Nem, de a telefonod legyen bekapcsolva!
- Megígérem, és ha bármi baj van, hívj fel. - Köszöntem el,
és haverom autójához siettem.
- Mehetünk?
- Igen, már tök ideges vagyok. - ismertem be.
- Nem lesz gáz haver. Végül melyik kaja mellett döntöttél?
- Először valami menőt akartam, de aztán úgy voltam vele,
hogy maradok a járt úton, és a spagetti mellett döntöttem. Azt talán nem szúrom
el.
- Biztos, hogy nem szúrod el! Ja, amúgy nézd meg, mi van a
hátsó ülésen. - bökött hátra, ahol egy hatalmas rózsa csokor és egy üveg
prémium minőségű bor volt.
- Ez meg mi?
- A tiéd...vagyis inkább Kamilláé és a tiétek. Gondoltam
teljesen kimegy majd a fejedből, ezért kicsit intézkedtem. Remélem ezzel is
csak növelem az esélyeidet.
- Basszus Ákos, köszönöm. Igazi barát vagy. - hálálkodtam,
és ha nem lett volna túl félreérhető biztos megöleltem volna.
- Nem tesz semmit. Nekem is te vagy a legjobb
haverom, és komolyan szeretném, ha összejönne neked. Ez az a ház? - állt meg
szerelmem háza előtt, és mikor igennel feleltem megállt, én pedig kiszálltam és
miután kivettem az ajándékokat, és az Ákostól való dolgokat elköszöntem tőle,
és benyitottam Kamillához. Iszonyúan ideges voltam, és szinte még egy tányér
keresése is bajt okozott. Legszívesebben lehúztam volna a barátomtól kapott
bort, de inkább betettem a hűtőbe. Igyekeztem mindent pontosan úgy csinálni,
ahogy szoktam, és hihetetlenül ügyeltem mindenre. Nem akartam sokat koszolni,
és nem akartam rendetlenséget sem hagyni. Az óra négy körül járt mikor végre
elkészültem az étellel, és kezdhettem a terítést. A virágot egy vázába raktam,
és az előszobai asztalra helyeztem. A mosdón és a konyhán kívül nem mászkáltam
sehol sem, hiszen nagyon jól tudtam nem tehetem. A terítés után az asztal
közepére raktam egy gyertyát, amit csak akkor készültem meggyújtani mikor
Kamilla hazaér. Mosolyogva néztem a terített asztalra és nagyon reméltem
tervem tényleg örömet okoz majd a lánynak. Mikor pedig már éppen sokalltam az
időt Maja autója állt meg a ház előtt, amiből életem nője szállt ki, és elindult
az ajtó felé. Még pont annyi időm maradt, hogy meggyújtsam a gyertyát, és elé
induljak ajtót nyitni.
Kamilla: Egy iszonyúan fárasztó nap után még véletlenül sem
hiányzott az értekezlet. Alig vártam, hogy hazamenjek, vegyek egy forró fürdőt
és beüljek a televízió elé egy üveg borral. Bár ahogy belegondoltam a dolgokba
vágtam egy fancsali képet, hiszen szinte semmi étel nem volt otthon. Csongor
írt egy üzenetet, amiben tudat, hogy holnap estefelé ér haza. Vártam is, és nem
is. Féltem tőle, hogy mit fog szólni ahhoz, amit mondani fogok neki. Már bőven
négy körül járt az idő, kint pedig sötétedett, mikor véget ért az értekezlet.
Mikor kiléptem a havas, csúszós útra hálát adtam, hogy nem autóval jöttem.
Ilyen időben nagyon félek vezetni. Lassan lépkedtem hazafelé mikor barátnőm
kocsija állt meg mellettem.
- Kamilla, gyere, hazaviszlek. - szólt kedvesen, nekem pedig
nem kellett többször mondani, hiszen a hideg miatt már kezdtem átfagyni.
- Köszönöm. - szálltam be, és levettem havas sapkám.
- Azt hittem kocsival vagy. - nézett rám csodálkozva.
- Nem, ilyenkor annyira utálok vezetni. - ismertem be. -
nem sok értelme volt a mai napnak.
- Az biztos, de most már szünet. Hurrá!! - kiáltott fel
jókedvűen. - Mit csinálsz a szünetben?
- Nem tudom, szerintem lakást keresek, és próbálom túlélni
az ünnepeket, és te?
- Szerintem anyámékhoz megyek, és ott leszek egész végig. -
osztotta meg velem. - még a szilvesztert is ott töltöm, és remélem, újra
találkozok valami helyes pasival, aki mellet nem érezhetem gázosnak, hogy
egyedül vagyok.
- Jaj, te, olyan szép vagy, és rengeteg jelölted lenne.
- Igen, de azok a pasik mind olyan idióták.
- Talán jobb is egyedül, mert akkor azzal lehetsz, akivel
akarsz. - méláztam el, de barátnőm nem szólt rá semmit, és én is csak akkor
szólaltam meg mikor megáll a házunk előtt. - nem akarsz bejönni egy italra,
vagy valamire? Bár őszintén megmondva fogalmam sincs, mit fogok vacsorázni,
mert nem sok minden van itthon.
- Nem, de te érezd nagyon jól magad. - mosolygott rám
titokzatosan, amit sehogy sem értettem, de inkább annyiban hagytam, és
elindultam az ajtó felé. Hirtelen nagyot dobbant a szívem, mert a konyhai és az
előszobai villany égve volt, és én biztos voltam benne, hogy lekapcsoltam. A
zárba dugtam a kulcsot, de ahogy lenyomtam a kilincset az ajtó kinyílt, és Noel
mosolygó, de egyben ideges arcát pillantottam meg.
- Kellemes Karácsonyt!! - kiáltott nagy hanggal, és
lesegítette a kabátom. A meglepődöttségtől alig tértem magamhoz, és minden új
dologra úgy csodálkoztam rá, akár egy kisgyerek.
- Mégis hogyan, és.... Istenem de szép csokor, és... te
főztél?
- Igen, és a virágot is én hoztam. Gyere beljebb, és
foglalj helyet.
- Noel, én nem térek magamhoz. - hebegtem, és igyekeztem
visszatartani örömkönnyeimet. - Nekem még senki nem főzött vacsorát, és ...
hogyan jöttél be? - néztem szemébe, és most először láttam meg úgy igazán. Mályvaszínű
inge kiemelte barna szemeit, amibe néha beleért göndör fürtös haja. Világos
farmerja hátulról nagyon jól mutatott rajta.
- Kamilla adta a kulcsot, és Ákos, és Kitti segített
bevásárolni. Nem nagydolgot csináltam, de...
- Spagetti. - néztem a tányéromra. - Imádom a spagettit.
Nagyon ügyes vagy.
- Csak kevés mosatlant csináltam, amit beraktam a gépbe,
viszont nem igazán értek hozzá, így nem tudtam bekapcsolni. Ne haragudj. -
sütötte le szemét, de én közelebb mentem hozzá, és megsimogattam az arcát.
- Nem haragszok, és nem is gondoltam volna, hogy ma
hazaérek, és itthon találok egy fantasztikus fiút, aki vacsorával és egy
gyönyörű virággal vár. Köszönöm. - húztam közelebb és gyengéden megcsókoltam,
ami hosszúra nyúlt, és az egész testemet átjárta a borzongás. Úgy éreztem
szeretnék tovább menni, de Noel leállított.
- Előbb együnk, jó, és beszéljük meg a dolgokat. Foglalj
helyet! Szedjek neked?
- Noel nyugi! Ne idegeskedj, kérlek. A saját konyhámban
vagyok, és feltalálom magam. Előbb igyunk egy kis bort. Úgy látom nagyon
finomat hoztál. - vizsgáltam meg a palackot, és elővettem két poharat, amiket
Noel teletöltött.
- Őszintén megmondva a bort Ákos választotta, és...
- Cssss, ne magyarázkodj már folyton! Inkább egyél, és
élvezzük az estét. - mosolyogtam rá. A vacsora közben Noel kicsit leengedett én
pedig még mindig meghatottnak éreztem magam a meglepetés miatt. Figyeltem a
fiút, és egyre vonzóbb lett számomra. Elmesélte, hogy adta át neki Maja a
kulcsát, és elmondta, ami Tamarával történt. Elmondta már nagyon várja az
ünnepeket, de főleg a szilvesztert.
- Esetleg eljöhetnél velem?
- Ákosékhoz? - nevettem fel. - mégis hogy gondolod ezt?
- Jó persze elég furcsa lenne. - ismerte be, és inkább
töltött még egy kis bort.
- Az biztos, és szerintem mindenki sokkot kapna.
- Főleg ha mindenki szeme láttára megcsókolnálak.
- Jaj, Noel, eljön az is, de még várnunk kell addig, amíg
le nem érettségizel.
- Mi lesz addig? - fogta meg kezem.
- Nem tudom, de egyelőre legyen elég annyi, hogy most itt
vagyunk, és élvezzük ezt a csodálatos vacsorát, és egymás társaságát.
- Rendben. Kérsz még? - állt fel, hogy szedjen még, de én
leintettem, és inkább felálltam én is.
- Köszönöm szépen. Minden nagyon finom volt.
- Megmondhatod, ha nem ízlett. - nézett rám aggódva.
- Ne mondd ezt, inkább igyuk meg a bort, vegyünk elő még
egy üveget, majd üljünk be a kádba. Őrületesen jól esne egy forró fürdő, veled.
- kacsintottam rá.
- Azt akarod mondani, hogy itt aludjak? Veled?
- Igen, szeretném, ha a ma éjszakát itt töltenéd. Persze
csak ha...
- Baromira szeretném Kamilla. - húzott magához, és olyan
szenvedélyesen csókolt, hogy előbb a vendégszoba felé vettük az irányt, és nem
a fürdés miatt szabadultunk meg ruházatunktól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése