Noel: Szinte elviselhetetlen volt az a fájdalom, amit hazaérve
éreztem. Azt gondoltam Kami a pasija érkezése előtt egy kicsit még velem akar
lenni, erre szakít, és a köztünk kialakult dolgok ellenére eltaszít magától.
Ráadásul az egész az én hülyeségem miatt alakult így, hiszen ha nem mentem
volna hozzá óra után, ez nem történt volna meg. Mégiscsak egy hülyegyerek
vagyok, aki nem bír parancsolni a vágyainak. Becsaptam a szobám ajtaját, és
legszívesebben törni- zúzni tudtam volna mérgembe. Előkaptam a focilabdám
és teljes erőből a falba rúgtam mire mami lépett be aggódó arccal.
- Noel mit csinálsz?
- Semmit, csak mérges vagyok! - Vetettem oda, és
újra belerúgtam a golyóba.
- Fejezd be kisfiam! - Szólt mérgesen. - Mi
történt? Talán rossz jegyet kaptál, vagy...
- Semmi, hagyj békén és menj ki!
- De hát mi történt? - Kérdezte és egyre
riadtabb arcot vágott, de mivel továbbra is mérges voltam nem foglalkoztam
vele.
- Mondtam már, hogy SEMMI, és húzz már ki a
szobámból!
- Mégis hogy beszélsz te velem? - Emelte meg
újra hangját, de engem, cseppet sem érdekelt, hogy beszélek vele. Mérgembe
elővettem a focis táskám, és beledobáltam mindent, ami az edzéshez kellett.
Örültem is, hogy ma van, mert legalább levezethettem a felgyülemlett haragomat.
- Hova mész? - Csodálkozott és láttam rajta nem érti,
miért vagyok ennyire feldúlt.
- Edzésre, majd valamikor jövök! Ne várj meg a
vacsorával.
- De hát Noel így nem ülhetsz motorra! -
Követett az előszoba felé. - Kisfiam kérlek, mondd meg miért vagy ennyire
haragos?
- NEM! - Ismételgettem, ám mikor a cipőmet
húztam elém lépett, felnézett rám, így fojtott hangon megkérdezte.
- Talán összevesztél azzal a kislánnyal? Noel,
ha így van. - fogta meg karom - Nem szabad ennyire kikészülni, hiszen
lesz majd másik. Te egy nagyon helyes fiú vagy, és...
- Mami elég! Fogd fel, hogy nem akarok róla
beszélni, és már amúgy is elkéstem. Na, mentem. - Léptem ki az ajtón és egy
kövér gáz után meg sem álltam a csarnokig, ahol a fociedzést tartották.
Általában a kinti pályán szokott lenni, de amint beköszöntenek az őszi napok
fedett részen dolgozunk, és csak a mérkőzés előtti napon vagyunk a szabadban,
hogy szokjuk a fagyott talajt. Azonnal az öltözők felé vettem az irányt, ahol
már gyülekeztek a fiúk, és jókedvűen beszélgettek, páran pedig már nyújtottak.
Nem akartam senkihez szólni, így inkább csak ledobtam táskám Ákos mellé, és
igyekeztem csendben átöltözni. Némaságom azonnal feltűnt barátomnak és kérdőn
emelte rám kék szemeit.
- Jól vagy? - Tudakolta.
- Csak szar kedvem van.
- Történt valami?
- Nem! - Hagytam ott, és az ajtó felé indultam,
ám barátom nem elégedett meg ezzel a válasszal, így azonnal követett.
- A suliban még semmi bajod nem volt, sőt szinte
alig lehetett levakarni a képedről az idióta vigyorgást.
- Azóta sok minden történt. - Léptem be a
hatalmas csarnokba és lezártnak tekintettem a beszélgetést. Szerettem volna a
játékra koncentrálni, és kiadni a felgyülemlett mérgemet. Először a szokásos
gyakorlatok következtek, majd végre a futás, ami általában tíz kör volt, plusz
fel-le a lelátókra és vissza. Ezt normál esetben utáltam, és Ákossal együtt
mindig csak ellötyögtük, de most mindent beleadtam, és úgy hajtottam, mint még
soha. Barátom nem akart elmaradni mellőlem, így ő is követett, ám a lépcsőnél
lihegve újra rákérdezett mi történt velem.
- Mondtam, hogy szar napom van! - Szóltam oda,
de nem akartam beszélgetésre pazarolni az energiámat. Tekintetem előtt Kamilla
csodálatos arca jelent meg, és újra éreztem csókját. Tudtam nem az fájt, hogy
szakított velem, hanem, hogy hazudott. Nekem és saját magának is. Biztos voltam
benne, hogy úgy szeret, mint én őt. Vajon Csongor hazaért már? Mit csinálhatnak
éppen? Reménykedtem benne nem esnek azonnal ágynak, és nem kezdenek bele olyan dologba,
amit legutóbb velem élt át, és...
- Noel lassíts már! - Fújtatott haverom, de
szavaival ellenétben inkább rákapcsoltam, és nagy sebességgel lefutottam a
maradékot. Én lettem az első, így az edző megdicsért és én választhattam csapatot.
A csapatunkban nem csak az osztálytársaim szerepeltek, hanem évfolyam és a
másik iskolából való fiúk is, akik közül sok olyan játékos volt, akit bármikor
szívesen választanék. A hangulat mindig jó volt az edzéseken, és sosem volt
köztünk vita, vagy veszekedés. Mindenki tudta hol a helye, és mindenki azért
hajtott, hogy jövőre egy szinttel feljebb lépjünk és végre NB2-es Junior
bajnokságba tudjunk indulni, vagy bekerüljünk Vörösvár felnőtt csapatába.
Nyilván jó lenne komolyabban foglalkozni a focival, de arról már rég lemondtam,
hogy bekerülök bármelyik Nemzetközi válogatottba, így megelégszem azzal is,
hogy én lettem a csapatunk első számú kapusa, és az edző komolyan számít rám.
Az idei évtől hozzánk került Marci, aki jelenleg még ismerkedett a többiekkel,
és többet volt padon, mint pályán, és akiről megtudtam, hogy a volt barátnőmet
húzza. Mivel ő is tudott rólam, nem kerültünk közeli barátságba. Kiválasztottam
az ideiglenes csapattársaimat, és felvettünk a zöld megkülönböztető trikót.
Ákos természetesen bekerült hozzám, és megígérte, hogy győzni fogunk, és hozzá
tette, hogy reméli akkor jobb kedvem lesz. Az edzéseken nem meccsezünk
kilencven percet, de az, hogy nyersz, vagy vesztesz, meghatározhatja a napod,
és az edző is leszűrheti a tudásod, és ha rossz vagy a következő mérkőzésen
leülhetsz a padra. Remekül kezdtük a játékot, Ákos pedig csodálatos gólokat
rúgott, amivel már 2-0-ra álltunk. Nem sokkal az edzés vége előtt Marci
robogott felém a labdával. Úgy gondoltam bebizonyítom neki, hogy nagyon jó
vagyok, és ha rajtam múlik még a következő mérkőzésen sem lép pályára.
Egyszerre elöntött az adrenalin, és nem akartam semmit, csak egy szépet védeni,
ám Marci túlságosan messze volt, én pedig elnéztem és a másik irányba vetődtem,
a labda pedig a hálóba kötött ki. 2-1. Újra elöntött a düh, ami tovább
fokozódott, mikor két figyelmetlenség miatt bekaptam két villámgólt is.
Őszintén megmondva fogalmam sem volt róla, hogy eshetett ilyen hamar az a két
találat, mert mikor Kamilla arca bekúszott tudatomba teljesen szétcsúsztam. A
játékot elvesztettük, és mindenki lehorgasztott fejjel ment visszaöltözni.
Amilyen gyorsan csak lehetett haza akartam menni, így úgy döntöttem nem
tusolok. Bánatosan pakoltam be a táskámba, mikor Marci lépett be nagy hanggal a
terembe.
- Azt gondoltam jobb vagy ennél. - vettette oda
- de úgy látom igazak a hírek. De nem baj, mert nem sokáig leszel a csapatban,
ha így folytatod.
- Parancsolsz? - néztem fel rá, és szemeim
villámokat szórtak felé. - Miről beszélsz?
- Arról, hogy milyen béna gólokat kaptál. -
nevetett fel. - ilyeneket csak a vakok nem védenek ki. Legalább kiderült, hogy
nem azért vagy a pályán, mert jó vagy, hanem mert az apád az edző legjobb
barátja....volt.
- Hazudsz!!
- Az apád miatt vagy itt, de lassan kezd kikopni
a hátszeled, és lassan nem lesz elég, hogy egy nagynevű játékos ügynök fia
voltál. Már senki nem fog emlékezni a halott apádra.
- Rohadt szemét!!! - Üvöltöttem rá, és a falnak
nyomtam. - Ne merészeld a szádra venni az apámat.
- Azt hiszed, beijedek tőled? Tudod a volt
csajod is azt mesélte nem vagy egy nagy szám. - mosolygott gúnyosan, és ekkor
eldurrant az agyam, majd egy jól irányzott ütést mértem az orrára, amitől megtántorodott,
de nem esett el, sőt visszakézből ő is megütött, így dulakodás alakult ki
köztünk.
- Mégis mi folyik itt? - hallottam az edző
mérges hangját, majd engem Ákos, Marcit pedig a legjobb barátja Dávid
próbálta lefogni. Az orromból enyhén folyt a vér, és az arcom is eléggé fájt,
de Marci is hasonló helyzetben volt. - Mi történt itt fiúk?
- Csak volt egy kis vitánk, és...
- Szidtad az apámat! Mégis hogy képzeled ezt!
Nem is tudod, mennyire fáj, és nem volt jogod olyat mondani, ami nem igaz. -
fordultam Marci felé, aki egy zsebkendővel törölgette véres orrát.
- ELÉG! - vágott a szavamba az edző. - Nem
tűröm, hogy a csapatomba verekedés legyen, és azt sem, hogy valaki más
családtagját szidja. Mossátok meg az arcotokat, és irány tusolni, vagy öltözni.
Csütörtökön találkozunk, és addig eldöntöm mi lesz a büntetésetek. Viszlát. -
köszönt el, majd otthagyott minket. Mindenki pakolni kezdett, majd egyenként
szállingóztak ki a fiúk, engem pedig újra elfogott a szomorúság. A tükörbe
láttam, hogy kicsit még mindig vérzek, így újabb papírt tömködtem orromba.
- Mehetünk? - kérdezte Ákos, és mikor
bólintottam kiléptünk a folyosóra ahol Kittivel és Anitával találtuk szembe
magunkat.
- Jó Isten Noel mi történt veled? - szaladt elém
a lány, és arcomat nézte.
- Csak egy kis baleset. Nem számít. - vontam
vállat.
- Miféle baleset?
- Verekedett az exe jelenlegi barátjával. -
magyarázta Ákos. - bár amiket mondott az a szemét nem is csodálom. Én is
bemostam volna neki, ha szidta volna az apámat. - szólt, és jól esett, hogy
kiáll mellettem.
- Szidta az apádat? Akkor tényleg egy
szemét! - csattant fel Kitti.
- De ti miért vagytok itt? - tudakoltam mikor
már az ajtó felé mentünk.
- Én grafikára jöttem Anita meg angol
korrepetálásra. - szólt a lány.
- Angolra? Kamillához? - fordultam Anita felé,
és átfutott agyamon, hogy ha Kamilla még itt van, talán újra beszélhetek vele.
- Eredetileg vele lenne, de ma nem ért rá, és
mivel sokat segített Marika néninek így most ő tartotta. Inkább nyelvvizsgára
felkészítő, mint korrepetálás. - Nézett fel rám Anita miközben szőke haját
csavargatta.
- Szóval nem ért rá!! Ez csodálatos. -
rúgtam bele egy nagy kőbe az udvaron, és a barátaim látták, hogy nem vagyok
jól. Nyilván nem ért rá mikor Csongorral kell henteregnie. Mikor Anita elment
ők még mindig mellettem toporogtak, és folyamatosan arról kérdeztek miért
vagytok ilyen ideges, de nem akartam nekik elmesélni a dolgokat. Nem csak
magamat kellett megvédenem, de Kamillát sem sodorhattam bajba.
- Értsétek meg, hogy semmi. Inkább haza megyek.
- indulta ma motorom felé, de ők továbbra sem hagytak békén.
- Noel te nem vagy ilyen verekedős, és ordítozós.
Mi történt veled? - Állt járgányom elé Ákos.
- A hétvégén is csak úgy eltűntél, és .... köze
van ahhoz a csajhoz, akiről meséltél tegnap? - Kérdezte Kitti, és tekintete
szomorúan csillogott.
- Milyen csajról van szó, és Kitti miért tudja,
mikor én nem? – háborodott fel a fiú.
- Nyilván, mert engem jobban kedvel. - vágott
vissza haveromnak a lány.
- Ugyan már, te csak egy lány vagy. -
Gúnyolódott Ákos, majd szócsatába kezdtek, amiből rövid időn belül elegem lett,
így úgy döntöttem mivel ők a legjobb barátaim joguk van tudni az igazat.
- Srácok, figyeljetek rám! Elmondok mindent. A
hétvégét, és a mai napot is, de nem akarom, hogy itt beszéljük ezt meg.
- Beülhetnénk valamerre.
- Nem akarok beülni sehova Kitti, mert nem
akarom, hogy bárki is meghallja. Csak nektek akarom elmesélni, bár lehet, hogy
nálunk sem jó, mert a mama berágott rám. Eléggé csúnyán beszéltem vele délután.
- Nálunk mindenki otthon van, de attól még nem
fognak hallgatózni. Legalábbis remélem. - szólt csendesen Kitti és felvette
kötött sapkáját.
- Nálunk viszont senki sincs otthon, csak a
Nanny, de ő mindig lent van.
- Akkor menjünk Ákosékhoz. - csillant fel
szemem.
- Gyalog vagyok, és...
- Majd én, elviszlek. Pattanj fel. - nyújtottam
Kittinek a bukómat, Ákos pedig a kocsijához indult, és pár perc múlva barátom
hatalmas "palotája" előtt álltam meg. Útközben éreztem, hogy Kitti
szorosan ölel, de biztos voltam benne, hogy fél, így nem száguldottam annyira.
Kamilla arca újra bevillant előttem, és talán ha egyedül motoroztam volna,
elhajtottam volna felé. Ákos már kinyitotta a nagy kaput én pedig könnyedén
gurultam az ajtó elé. A szülei megint csak nem voltak itthon, egyedül csak a dadája,
aki ellátta és figyelte barátomat. Nanny egy kedves mama körüli nő, aki már
gyerek kora óta lakik Ákoséknál, és rengeteg dolgot csinál, és talán ő az egyedüli,
aki ismeri haverom minden balhéját, csaj ügyeit, és mégis unokájaként szereti,
és sosem ítélkezik felette.
- Jó estét. - köszöntünk Kittivel, mikor
beléptünk a hatalmas előszobába.
- Sziasztok, gyerekek. Ákos a konyhába van.
Adjátok a kabátot, és menjetek be.
- Köszönjük. - nyújtottuk át a ruháinkat Nanny
pedig elvitte a fogasra. Mint mindig most is ámultam Ákosék lakásán, és most is
elgondolkoztam azon, hogy a szülei vajon legális bizniszből hozták ezt össze?
- Kértek valamit? Van itt üdítő, rostos, de van
sör is, meg más ütősebb, ha kell.
- Nem kell, inkább beszéljünk, mert rengeteg a
tanulni valóm. - tette csípőre a kezét Kitti, és próbálta barátomat sürgetni.
- Nyugi Kittike, nem kell pattogni. Még csak hét
óra. Noel egy italt?
- Nem, köszi, inkább menjünk fel, mert ideges
vagyok, és ezt minél hamarabb el akarom mondani.
- Oké, akkor zúzzunk. - Mutatott előre, de még
magához vett egy doboz citromos sört. - Nanny a szobámba leszünk. Nem hoznál
fel valami kaját?
- Persze Ákoska mindjárt készítek valamit. -
hallottam valahonnan lentől az idős asszony hangját.
- Hihetetlen, hogy ennyire kihasználod szegényt.
Magad is tudnál készíteni valamit.
- Igen, Kitti, de nem fogok. Na, menjetek be. -
nyitotta ki szobája ajtaját, ami kétszerese volt az enyémnek, és minden volt
benne, ami egy ilyen idős fiúnak kellett. Hatalmas televízió, nagy ágy, modern
hifi rendszer, és a legmodernebb bútorok. Legújabb számítógépes, és XBOX-ra
való játékok a legújabb berendezéssel. A falon képek a családról, barátokról és
olyan eseményekről, amire Ákos a szüleivel ment. Mindhárman leültünk a babzsák fotelokba,
én pedig egyre idegesebb lettem. Nem tudtam mit fognak szólni a Kamillával
történt dolgaim miatt, de reméltem nem fognak elítélni, és nem akadnak ki
nagyon.
- Szóval miről akartál velünk beszélni? - nézett
rám a fiú és egy nagyot húzott söréből, amit Kitti szúrós szemmel figyelt.
- Elég nehéz, mert... én... eléggé ideges
vagyok. - hajtottam le fejem és a szőnyeg egyik rojtját kezdtem babrálni.
- Kell egy kis lazító? Van még pár jó minőségű
cigim.
- Noel nem fog füvezni, te idióta. - csattant
fel Kitti. - Ugye?
- Nem dehogy. Inkább elkezdem. Szóval az egész
már év elején kezdődött, mikor megláttam egy lányt, aki nagyon bejött, és egyre
többször gondoltam rá. Aztán úgy alakult, hogy sokszor láttam, és sok olyan
program volt, aminél közelebb kerültünk egymáshoz. Sokat beszélgettünk, és...
volt ez a hétvége. Vagyis a bál, én pedig ennél a lánynál aludtam.
- Mégis kiről van szó? - sürgetett Kitti, és
láttam rajta milyen ideges, ellenben Ákossal, aki inkább meglepődött arcot
vágott.
- Nyugi rá fogok térni! Szóval már a bál előtt
volt köztünk egy csók, amit én kezdeményeztem, és csodálatos volt. Tudom, hogy
ő is velem akar lenni, és tudom, hogy ő is szeret, de nem lehet. Aztán a bál
napján mikor mindketten otthagytatok elmentem hozzá, és lefeküdtem vele.
Álomszerű volt az egész, de mégis... fantasztikus, én pedig totál beleszerettem
ebbe a nőbe. Az egész hétvégét együtt töltöttük és jól éreztük magunkat. Minden
jól alakult, de én elbasztam ma, mert felelőtlen és meggondolatlan voltam. Nem
szabadott volna megcsókolnom az iskolába, de mégis megtettem. Ő pedig megijedt
és elhívott magához, majd beközölte, hogy vége. Totál kibuktam a dolgon, mert
az én faszságom miatt nem akar folytatást. Szóval ezért voltam délután olyan rosszkedvű,
és erre még rátett Marci beszólása, akit lehet nem kellett volna megvernem, de
akkor már minden baj volt.
- Mégis kiről van szó haver?
- Kamilláról. - mondtam ki némi hezitálás után,
és az arcukat figyeltem.
- Az angol tanárnőről?!!! - kérdezték mindketten
egyszerre, én pedig bólintottam.
- Te meghúztad Kamillát haver? Ez állati!! - röhögött
Ákos, és mosolyogva átölelt, de Kittin láttam, hogy teljesen megzuhant. Szemébe
könnyek csillogtak, és csak maga elé nézett. - Na és milyen volt? Milyen a
teste, jó az ágyba? Mesélj el mindent!!
- Mondd te tényleg ennyire kretén vagy? - állt
fel a lány és Ákos szemébe nézett. - Nem is érted ez mekkora baj? Ezért nem
mondta el nekünk, mert ez tiltott dolog. Noel annak a nőnek van barátja, és.. –
fordult felém, és tudtam, hogy igaza van, de a szívemnek nem tudtam
parancsolni.
- Tudom, de szeret engem. Nem Csongort szereti,
hanem engem.
- Jó ég, honnan gondolod? Normális vagy, de
komolyan?? Mi lesz, ha ez kiderül?
- Mégis hogy derülne ki? Talán szaladni fogsz az
igazgatóhoz, és bemártod a barátunkat?
- Nem, persze, de ez akkor is veszélyes. Jól
tette, hogy szakított veled, és nem folytatjátok, mert ez az egész egy
őrültség. Nem csak a korkülönbségre értem, hanem arra, hogy te diák vagy ő meg
tanár!! Kirúghatják te meg másik iskolába kerülhetsz. Hogy volt ennyi eszed??
- Beleszerettem, mert gyönyörű, és kedves,
és....
- Gondolom azért hívott el a bál estéjén, hogy
elcsábítson. Biztos hiányozott már neki egy kiadós numera.
- Ez nem igaz, csak egy Advilt akart adni, de én
erősködtem. - magyarázkodtam, de Kitti még mindig kiabált és mérhetetlenül
szomorú volt.
- Nem fogod fel mit tett?? Még nem is vagy
nagykorú, és..
- Kitti nyugi már, az a nő okos, Noel meg jó
pasi, és ennyi. Mi a faszért fújod fel ennyire? Nem a te ügyed, és..
- Ő a legjobb barátom, ahogy neked is. Nem
támogatni kéne, hanem ellenezni!!
- Neked talán több is, mint barát nem? - lépett
közelebb hozzá, és Kitti arca azonnal vörösbe váltott.
- Kapd be!!!! Remélem, büszkék vagytok
magatokra, és kibeszélitek a szaftos ágyrészleteket, amitől valószínű én csak
hánynék. - mondta és mire válaszolhattam volna barátnőm kiviharzott az ajtón
szinte fellökve szegény Nanny-t, aki egy nagy tálcát szorongatott a markába,
amit Ákos gyorsan elvett tőle.
- Ne menj utána! Most úgyis haragszik. -
ültetett vissza a fotelba, és elém tolta az egyik tányért.
- Csalódott bennem. - hajtottam le fejem.
- Ugyan, nem gondolnám, de ne foglalkozzunk
Kittivel. Inkább meséld el részletesebben a dolgokat. Nyugi én tuti nem akadok
majd ki. - röhögött fel, én pedig belekezdtem az egészbe, és mikor
hazaértem már sokkal könnyebb volt a lelkem, mint előtte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése