🎒👜 6. Fejezet 🎒👜

Kamilla

TE JÓ ISTEN! Mit tettem? Mégis, mi a fene volt ez, és hogy történhetett meg ilyen? Egyáltalán normális vagyok? Már biztos, hogy nem! Mi ütött belém, amikor megcsókolt? Nemhogy eltoltam volna magamtól, hanem engedtem, hogy tovább simogasson. Jobb lesz, ha most azonnal hazamegyek, és nem jövök vissza a dekorálásra. Majd csak kitalálok valamit. és...

- Kamilla, várj! - Hallottam hátam mögött Maja hangját, miközben sietősen próbáltam összeszedni dolgaimat a tanáriból. Semmi mást nem akartam, csak hogy minél hamarabb hazaérjek, és egy pohár bor mellett megnyugodjak, de barátnőm továbbra is felém tartott.

- Szia, valami gond van? Melyik idióta bosszantott fel? Csak mondd meg, és azonnal kiosztok egy beírást.

- Szia Maja, nem húzott fel senki.

- Tényleg? Pedig elég idegesnek tűnsz. Akkor mi a gond?

- Csak fáradt vagyok, és szeretnék hazamenni. Nem hiszem, hogy visszajövök délután. Ne haragudj, majd a bálon találkozunk. Már ha eljövök. - Húztam el szám.

- Miért ne jönnél? Csongor talán...

- Nem ér haza, én pedig nem akarok magányos lenni.

- Nem leszel magányos, mert én is ott leszek. Egyedül.

- Miért egyedül? Mi van azzal a tökéletes udvarlóval, akiről meséltél?

- Vége, mert túl komolyan vette a dolgokat. Én még nem vagyok felkészülve.

- Értem, sajnálom. De ha megbocsájtasz, most mennék. Ne haragudj, de nagyon fáradt vagyok, és most csak arra vágyom, hogy egyedül legyek, és elmerüljek a gondolataimban.

- Rendben, de remélem tényleg nincs komolyabb baj.

- Nem, nincs. - Mosolyogtam rá, és búcsúzásként átöleltem. Legszívesebben elmondtam volna neki a csókot, de nem tudtam hogyan fogadná. Igaz, hogy sokkal lazább gondolkodású, mint a többi kollégám, de lehet, hogy ez még nála is meredek lenne.

Kisiettem az autómhoz, és hazahajtottam. Felbontottam egy palack bort, és beleültem a masszázs kádamba. Jó érzés volt kicsit lazítani, és igyekeztem kiüríteni a fejem. De sehogy sem ment, hiszen folyamatosan Noelhez és a csókhoz tértem vissza. Sajnos legbelül tudtam, hogy nem a csókkal volt a legnagyobb baj, hanem az érzéssel, amiket kiváltott belőlem. Noel mindig is egy értelmes, kedves fiú volt a szememben, de sosem gondoltam rá úgy mint férfi. Nyilván nem is gondolhatnék, hiszen még kiskorú. Mégis ez a tökéletes csók rávilágított arra, mennyire jól érti a dolgát, és mennyi érzelem lakozik benne. Még mindig ajkaimon éreztem az övét, ami egyszerre volt puha és forró. Olyan volt, amit még Csongor is megirigyelhetne. Be kellett látnom, hogy a kora ellenére képes olyan érzelmeket kiváltani belőlem, amik még számomra is ijesztőek, és amikre ha nem vigyázok, egy veszélyes csapdába sodornak. Vajon mi lett volna, ha nem szólal meg a csengő, és nem halljuk meg a gyerekeket? Meddig mentünk volna el? Hiába akartam becsapni magam, élveztem Noel minden érintését. Túl rég volt már olyan, hogy Csongoron kívül más is észrevett, vagy közeledett volna hozzám. A hosszúra nyúlt fürdő után köntösben mentem le a konyhába, hogy valami harapni való után nézzek. Magamhoz vettem egy kis gyümölcsöt, töltöttem még a borból, és bekuckóztam a TV elé. Talán picit elaludhattam is, mert arra eszméltem, hogy kopogtatnak a külső bejárati ajtón. Kint már sötét volt. Rápillantottam az órára, fél hat volt. Nem tudtam ki lehet az, hiszen nem vártam senkit, Csongor pedig biztos nem jött haza. Összehúztam köntösömet, és kinyitottam az ajtót. Noel volt az. Aggodalmas arccal állt előttem.

- Te meg mit keresel itt? - És nem tudtam, melyikünk lepődött meg jobban.

- Nem jöttél vissza a dekorálásra, és Maja azt mondta, hogy nem érezted jól magad. Mi a baj?

- Csak fáradt vagyok, de ezért igazán nem kellett volna idejönnöd. Egyáltalán, honnan tudtad, hogy hol lakok?

- Ákos mondta. – Bökte ki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. - Ők sem laknak innen messze. Elég szép környék, és a házatok is gyönyörű.

- Köszönöm. Most láthattad, hogy jól vagyok, szeretnél még valamit, vagy....

- Miattam nem jöttél vissza? - Kérdezte szinte vádló hangon.

- Ezt nem értem. - Próbáltam eltitkolni az érzéseimet, és reméltem, hogy nem látja az arcomon, mennyire beletrafált a dolgokba.

- A csók miatt, és mert nem akartál látni.

- Noel, csak egy botlás volt, és nem jelentett semmit. Nem tudom, hogy történt, de véletlen volt, aminek sosem szabad újra megismétlődni.

- Véletlen? Nem nevezném annak.

- Tényleg? - Tettem karba a kezem. - Akkor minek nevezed Noel, mondd? Mert szerintem nagyon is véletlen volt. Ha úgy vesszük meg sem történt.

- Meg sem történ?! – Ezen teljesen kiakadt, a szemei szinte villámokat szórtak. - Te ezt a csókot így nevezed? Mert szerintem nagyon is valóságos volt, amit mindketten akartunk.

- A te oldaladról nem tudok nyilatkozni ez tény, de én úgy gondolom....

- Te is élvezted! Éreztem, hogy élvezted. - Lépett közelebb, és túlságosan közel került hozzám. Szinte éreztem parfümje illatát, és tudtam, hogy most kell okosnak lennem. Hátráltam egy picit, és szigorúan a szemébe néztem.

- Ide figyelj Noel! Te még gyerek vagy, akinek a fejében ezer millió dolog fordul meg. Nyilván a hormonjaid is az egeket verdesik, de én nem vagyok meggondolatlan nő! Felnőtt vagyok, aki tudja, mit lehet és mit nem. Ezt pedig semmiképpen nem szabad!

- Figyelj, sajnálom, hogy megcsókoltalak. Lehet, hogy nem így kellett volna, de annyira gyönyörű és kedves vagy. Amikor pedig sírtál, egyszeriben úgy éreztem, hogy minden rossztól megakarlak védeni.

- Én is meg tudom védeni magam, és jól vésd az eszedbe: te diák vagy én pedig tanár, és köztünk soha nem lehet semmi!

- Sokkal több van bennem, mint te képzeled. Hagyd, hogy bebizonyítsam, és engedd, hogy szeresselek!

- Miről beszélsz? – Zavaromban felnevettem fel, mert tudtam, ennek sehogy sem lesz jó vége. A hajamat kezdtem babrálni, de nem tudtam lenyugodni.

- Én itt vagyok! Nem hagylak egyedül. Soha. Mellettem boldog lehetsz, és oké még nincs sok pénzem, de dolgozok és...

- Na látod, pont ez az! - Vágtam bele szavába. - Neked nem dolgoznod kell, hanem még tanulnod! Mert még gyerek vagy! A csókról pedig annyit, hogy szinte letámadtál. A képzelgéseid pedig nem valósak, hiszen soha nem adtam okot neked arra, hogy ilyeneket gondolj.

- Hazahoztál egy csomószor, és nagyon jól elvoltunk a kocsiba is, és....

- Azt csak szívességből tettem. - Túrtam bele hajamba. - Noel nekem barátom van, aki...

- Szereted még?

- Nincs jogod ilyet kérdezni!

- De van, mert érzem, hogy te is érzel valamit irántam. Kérlek Kamilla, csak.. - lépett közelebb és lágyan megfogta a kezem. A szívem egyre gyorsabban vert, de próbáltam nem elveszteni a józan eszem. - Csak próbáljuk meg. - Suttogta. - Te is tudod, hogy érettebb vagyok, mint a társaim, és komolyabb gondolkodású.

- Noel, nem lehet! - Toltam el, és belenéztem szemeibe, amikből túlságosan is kivehető volt a vágy. - Most pedig jobb lesz, ha hazamész, és megnyugszol. Vigyázz az úton, jó éjszakát.

- Kamilla, kérlek...

- Sajnálom, de nekem nem jelentett annyit, mint neked. - Mondtam csendesen, és becsuktam az ajtót. Megnyugodtam, amikor hallottam ahogy elhajt a motorral. Szívem szerint behívtam volna egy teára, de biztos voltam benne, hogy azzal mindent elrontanék. Nem lehetek gyenge a közelében, és ha még vannak is érzéseim, azt semmiképpen sem mutathatom ki. Jól mondtam, ő még csak egy gyerek, és akármilyen jóképű és vonzó is számomra, a kapcsolatunk tiltott. Egy újabb pohár után írtam Csongornak egy üzenetet, hogy sajnálom, hogy nem lesz velem a bálban, és álomba merültem. Másnap korán keltem, de mivel csak két utolsó órám volt, elmentem ruhát vásárolni. Persze annyira nem izgatott, de tudtam, mégsem mehetek oda egy olyanba, amit már többször viseltem. A városban szerencsére sok jó üzlet van, így könnyen rátaláltam a megfelelőre: egy ezüstös, enyhén kivágott, a hátát szabadon hagyó, strasszokkal díszített ruhára. Első látásra megszerettem, hiszen a csillogó minta mindig is a kedvenceim közé tartozott és a dress kódnak is megfelelt.  Az eladó még egy csipkés fehérneműt és egy push up melltartót is ajánlott, és bár fogalmam sem volt, mégis kinek mutatnám meg, azért megvettem. Tetszett a csipke és az, hogy a melltartóban nagyobbnak tűntek a melleim. Egy gyors ebéd után elindultam az iskolába, és igyekeztem még véletlenül sem Noel osztálya felé menni. Szerencsére a helyettesítési kiírásnál nem szerepelt a nevem, és mivel Marikát is bent láttam, reménykedtem, hogy nem fognak berángatni hozzájuk. Szünetben megmutattam Majának a szerzett darabot, és örültem, amikor elmesélte, hogy ő is ezüstösben jön. Megbeszéltük, hogy a bál előtt elugrik majd és együtt készülődünk. Az óráim gyorsan leteltek, a hetedik után hazafelé vettem az irányt. Hihetetlenül ideges voltam, és tudtam, hogy ez Noel miatt van. Vajon kivel érkezik a bálra? Hoz magával valakit? Esetleg egy olyan lányt, aki a barátnője? Annyit tudtam csak, hogy Kittivel táncol. Hiába próbáltam mantrázni, hogy nem jelent semmit, és nem is érdekel, belül nagyon hiányzott, és féltem, hogy mit érzek majd, ha meglátom mással. Szavai még mindig a fülemben csengtek, és a tekintetét is láttam magam előtt.

Otthon még mindig körülötte kavarogtak a gondolataim, amikor Maja megérkezett. Nagy mosollyal nyitottam ajtót neki, de ő hangosan lépett be, hideget hozva maga után.

- Hú, elég szar idő van kint! – Morgott, és felakasztotta a kabátját a fogasra.

- Nekem mondod? Egész nap fáztam. Kérsz valamit inni?

- Egy pohár ital jól esne, köszi.

- Gyere a konyhába! - Kiáltottam ki, és kitöltöttem két pohár rosét. Maja ruhája gyönyörű ezüst és jégkék színű kövekkel borított, mélyen kivágott csoda volt. - De csinos vagy! - Dicsértem meg.

- Köszi, nem túlzás?

- Ugyan dehogy. A hajad is olyan jó! Te leszel az est fénypontja.

- Na persze, én is attól félek. - Nevetett fel, és magához vette az egyik poharat. - Mire igyunk?

- Nem tudom, talán arra, hogy eddig minden jól megy az iskolában, és ezután is csak jól alakulnak majd a dolgaim. - Felemeltem a poharat, de barátnőm leintett.

- Inkább arra, hogy ez az este akárhogy is alakuljon, emlékezetes lesz, és legyen az a mottója, hogy semmi nem számít, csak az, hogy jól érezzük magunkat, és nem törődünk a következményekkel!  

- Húha, ez meredek, de tudod, mit? Nem bánom! Legyen ez a mottója! – Felkacagtam, és összekoccintottuk a poharunkat.

- Amúgy mi van Csongorral? Szándékozik mostanában hazaérni? – Érdeklődött Maja, és bekapott egy darab csokit.

- Nem tudom, talán a jövő héten. Lassan kezdem megszokni, hogy egyedül vagyok.

- Ugye tudod, hogy ez nem jó. Te fiatal vagy, és szép, és nem jó, hogy ennyire elhanyagol téged.

- Nem érzem magam elhanyagolva. Elvégre majdnem minden nap beszélünk telefonon, és videóchatelünk is.

- De az még nem helyettesíti az élő intimitást. - Ingatta fejét és tudtam, teljesen igaza van. – Lehet, hogy válaszút elé kéne állítanod. Vagy te vagy a munka, de a kettő nem megy.

- Maja, nem akarom megfosztani a munkájától. Elvégre ezért tanult, és mikor kinevezték az egyik cégcsoport elnökévé, én is boldog voltam. El kell fogadnom, hogy ez a munka utazásokkal és megbeszélésekkel jár. Csak így tudja építeni a kapcsolatait.

- Honnan tudod, hogy csak a céges kapcsolatait építi? - Húzta  fel szemöldökét, és én azonnal tudtam, mire akar rávezetni. Persze azonnal tagadtam.

- Csongor sosem csalna meg! Ismerem már annyira, hogy...

- Nem mondtam ezt egy szóval se, de jobb félni, mint megijedni.

- Három éve vagyunk együtt, előtte pedig barátok voltunk. Tudom, hogy több éve tetszettem neki, mielőtt vette a bátorságot vett és elhívott randira. Nagyon kedves és aranyos ember, és róla tudnám elképzelni utoljára, hogy félrelépne. Szeret engem és... én is őt. - Mondtam, de az utóbbi kijelentésemben már nem annyira voltam biztos. Maja rögtön megérezte ezt.

- Nem voltál valami meggyőző. Talán te már nem azt érzed, amit régebben?

- De, persze, csak...

- Kamilla, mi a baj? Talán nem érzed biztosnak az érzelmeid Csongor iránt?

- Maja, én nem is tudom. Szeretem, és jó vele. Már ha itt van, de az utóbbi időben nagyon sok minden történt, amit nem tudok neki elmesélni, és rossz, hogy ezeket az élményeket egyedül kell átélnem. Amikor beszélgetünk, általában ő mesél, és az én dolgaim nem mindig kerülnek szóba. Persze szeretem hallgatni őket, de kicsit azért érdeklődhetne rólam is.

- Akkor, ha legközelebb beszéltek, talán kezd te az élménybeszámolót. - Tanácsolta és megígértem neki, hogy megfogadom.

Még egy darabig beszélgettünk, majd elkészítettük a sminkünket és elindultunk az iskola felé. A báli teremmé átalakított tornaterem egyszerűen varázsaltos volt. Azok a vásznak takarták el a falakat, amiket mi díszítettünk föl. A plafonról csillogó gömbök, díszek és fényfüzérek lógtak le, középen pedig egy hatalmas, kövekkel kirakott csillár függött. A téli hangulatról még a helység egy-egy pontjában felállított mini karácsonyfa, hóember és Mikulás is gondoskodott. A zenekar lágy zenét játszott, minket pedig pincérekké avanzsált végzős tanulók kínálgattak a welcome drinkkel. Maja azonnal elvett két Martinit.  

- Szabad innunk még ilyen korán? 

- Miért ne? Most szórakozunk! 

- Igen, de mi van, ha meglátja az igazgató úr? - Pillantottam körbe. Azonnal kiszúrtam, hogy itt van, és tőlünk nem messze társalog néhány emberrel.  

- Nem fogjuk leinni magunkat, Kamilla! Túlságosan ráfeszülsz a dolgokra. Itt nem tanárok vagyunk, hanem vendégek. Meg amúgy is rengeteget dolgoztunk ezen az egészen. Nézz csak körbe! - Mutatott kezével - Szinte az egészet a mi gyerekeink csinálták. Gyere, keressük meg a helyünket! 

- Rendben. Azt hiszem, a tesisekkel ülünk. 

- Igen, Péter direkt téged kért maga mellé. - Kacsintott rám, amikor tesis kollégámat hozta szóba, aki sokszor próbál flörtölni velem. 

- Remek. - Forgattam a szemem, és már majdnem leültem volna, amikor Maja felkiáltott. 

- Ott az osztályom! De csinosak, már be is öltöztek. Menjünk oda hozzájuk, jó? 

- Én inkább nem mennék. - Mondtam gyorsan, amikor láttam, hogy Noel a társaság közepén áll. Jól szabott öltönyében nagyon vonzó volt, mosolyától pedig az én szívem is megmelegedett. 

- Na jó, akkor mindjárt jövök.

Követtem a szememmel, és észrevettem, hogy Noel azonnal felém pillant, amint Maja odaért hozzájuk. Rögtön lángvörös lett az arcom, amikor a találkozott a tekintetünk. Nem álltam a pillantását, így jobbnak láttam, ha kimegyek a levegőre és elszívok egy cigarettát. Rá is gyújtottam, de pár perc után megéreztem, hogy nem vagyok egyedül a lámpafény alatt. 

🎒👜 5. Fejezet🎒👜

Noel

Mérgesen és egy kicsit szomorúan szálltam ki az autóból, és betrappoltam a házba. Mama az aktuális sorozatát nézte, és csak akkor vette észre jelenlétemet, amikor ledobtam a táskám.

- Megjöttél, Kisfiam? - Nézett fel mosolyogva. - Késő van, merre voltál eddig?

- Csak volt egy kis plusz feladat a suliban. Tudod, a báli előkészületek. Van valami vacsora?

- Persze, mindjárt melegítem is. – Felelt, és a konyha felé indult, de én inkább leállítottam.

- Hagyd, nézd tovább, én is feltalálom magam. - Kedvesen rámosolyogtam, majd belenéztem kék szemeibe, és kicsit ráncos arcába. Mama édesanyám anyukája, aki már elég idős, de így is jól tartja magát, és sokkal felvilágosultabban gondolkozik, mint a vele egykorúak. Bár ehhez nyilván hozzátartozik az is, hogy miattam  fel kellet vennie a fordulatot. Bár néha ingatja a fejét, ha Kittivel vagy Ákossal olyan dolgokról beszélgetünk, ami neki már nem fér bele. Mama nagyon fiatalon ment férjez, és amíg a férje katona volt, ő egy tehetősebb családhoz állt be szolgálni – ahogy akkoriban mondták. Segített a házi munkában, majd amikor idősebb lett, ő vezette a konyhát. A papa sajnos életét vesztette egy gyakorlaton, és a mama egyedül maradt. Akkor már terhes volt édesanyámmal, és eleinte félt elmondani, mert nem akarta elveszíteni a munkáját. Szerencsére a munkaadója támogatta a terhesség alatt, és a szülés után is visszafogadták jóval több fizetésért. Pár éven belül összegyűjtött annyit, hogy egy saját házat tudjon venni Vörösváron. A nyugdíjig egy boltban dolgozott. Édesanyámat mindig tisztességesen, és szeretetben nevelte, és mivel nagyon takarékos volt, sosem volt semmiben hiányuk. Anyukám nagyon jó tanuló volt, így az érettségi után sportorvosnak tanult. Így ismerkedett össze édesapámmal, aki játékos ügynökként kereste a betevőt, és rengeteg híres focista fordult meg a keze alatt. Én a házasságuk negyedik évében születtem meg, és a nyolcadik életévemet töltöttem be, mikor egyik este egy rendőr kopogott a házunk ajtaján, és közölte a szörnyű hírt. A szüleim autóbalesetest szenvedtek, és nem élték túl, nekem pedig ezentúl a mamámmal kell élnem. A világ egy pillanat alatt megváltozott számomra. Ahogy ezeken méláztam, könnyek gyűltek a szemembe. Vajon milyen lenne most az életem, ha túlélték volna? Emlékszem, akkortájt semmi nem érdekelt, és mélységes depresszióba zuhantam, és se a suli, se a barátok nem tudtak segíteni ebben. Csak a szüleimet akartam, és azt, hogy valaki jöjjön, és mondja azt, hogy minden rendben, és ez az egész csak egy buta vicc volt. A tanulmányi átlagom mélyrepülésbe kezdett, a mamával pedig folyamatosan az igazgatóhoz rohangáltunk, hiszen a folytonos balhéimat már nem tudták tolerálni. Harmadik közepén majdnem kicsaptak. Ekkor érkezett az osztályba Kitti, a mindenből kitűnő, félénk lány, akivel pár hónap alatt elválaszthatatlan barátok lettünk. Ő volt az, aki átsegített a nehézségeken, és visszaterelt a helyes útra. Számomra sosem volt zavaró, hogy lány, hiszen Ákos mellett megvolt az egyensúly az életemben. Kittivel olyan dolgokról tudtam beszélgetni, amiket Ákossal csak elnevettük. Szerencsére mindegyikőnket felvettek a helyi gimibe, még egy osztályba is kerültünk. Az életünk megváltozott, de a barátságunk nem, és tudtam csak hálás lehetek neki, amiért mellettem állt, és átsegített minden bajon. Kittivel mindent tudtunk egymásról: a családjáról, a régi dolgairól, és a napi dolgokról. Tetszett benne, hogy egyszerre laza, vicces, és még véletlenül sem olyan, mint a többi tucat lány. A szülei rendes emberek, akikkel szintén jó a viszonyom. Az édesanyja a helyi óvodában dolgozik, az apja pedig azt a boltot vette meg, ahol a mama még nagyon régen dolgozott. Persze, azóta már rengetegszer átalakították, és jelenleg egy pizzéria is üzemel a külső udvari részében. Sok-sok évig voltunk így ketten, amikor csatlakozott hozzánk Ákos, akinek nagyon jómódú a családja, de mivel a szülei alig vannak itthon, sosem tudtam, mivel foglalkoznak. A márkás autók, ruhák, hatalmas ház alapból megvan neki, ahogy a legjobb csajok is.  Mégis barátként tekintett rám, és bármikor mellém állt. Tudom, legbelül jó fej srác. A hármasunk töretlen, bár Kitti és Ákos nem bírják egymást. Miattam mégis kompromisszum kötnek, vagy ha pasis bulit szervezünk, Kitti lelép Anitához. Igaz, én meg őt nem bírom, hiszen hihetetlenül vékony, idegesítő hangja van, folyamatosan a hajával, az alakjával van elfoglalva, és mindig hihetetlen sok sminket pakol magára. Összességében nagyon jól elvagyok a többi osztálytársammal is, Maja tanárnő egy jó közösséggé kovácsolt össze minket. Maja után újra eszembe jutott Kamilla, és miközben a vacsoráztam, rajta gondolkodtam. Jó volt, hogy az utóbbi napokban ennyit voltam a közelében, és már előre tudtam, hogy hiányozni fog, ha ennek a báli mizériának vége, és újra motorral járok majd haza. Tudtam, hogy nem szabadna, hogy ilyen sokat mélázzak rajta, de a tekintete és a kedves mosolya még álmomban is velem volt.

- Ízlik a vacsora, Noel? - Lépett be mama, és leült mellém.  

- Igen, nagyon köszönöm. 

- Mi volt ma az iskolában? 

- Csak a szokásos, és készülünk a bálra. Holnap is ilyenkor jövök majd, de nyugi, nem lesz gáz. 

- A motorod itthon volt. Busszal mentél vagy Kittiék vittek el? 

- Nem, gyalog mentem, és Kamilla tanárnő hozott haza. Tudod, vele csináljuk a dekorációkat. 

- Igazán kedves kishölgy lehet. - Jegyezte meg mama, miközben egy adag süteményt rakott le az asztalra. 

- Igen, nagyon kedves, és mivel pont erre lakik, nem akarta, hogy motorozzak. Amúgy is esős idő van. 

- Igen, igaza van. Egyél süteményt. 

- Köszi, mami, de inkább beviszem a szobába. Még tanulnom kell holnapra. Benyomtam a kedvenc zeném, és igyekeztem a történelemre koncentrálni. Persze sehogy sem ment, és gondolataim továbbra is Kamilla körül kavarogtak. Miért vált ki belőlem ilyen érzéseket, mikor tudom, hogy az egésznek semmi alapja nem lehet?  Talán a kedvelésen kívül ő is érez irántam valamit? Elvégre senki mást nem hozott haza, csak engem. Úgy gondoltam jobb lesz, ha megfürdök és holnap már motorral megyek, így Kittit is tudom fuvarozni. Mielőtt elmentem volna fürödni, dobtam a lánynak egy üzenetet, és megbeszéltem vele, hogy suli előtt érte megyek.

Másnap reggel álmosan keltem fel, és semmi kedvem nem volt suliba menni. Legszívesebben csak feküdtem volna, és a kedvenc sorozataimmal töltöttem volna az időt. De mivel tudtam, ez nem lehetséges, magamra kapkodtam a ruháim, és egy gyors reggeli után már Kittiék felé vettem az irányt. A lány már várt rám az ajtóba, és mosolyogva köszöntött. 

- Szia, meglepődtem, amikor írtál tegnap. 

- Miért? - Adtam kezébe a bukóm, és segítettem neki becsatolni. 

- Mert mostanában mindig busszal megyünk, te meg a tanárnővel járkálsz. 

- Nem járkálok vele, csak hazahoz. Van különbség. - Magyaráztam,  és reméltem, hogy nem vette észre, mennyire nagyot dobbant a szívem Kamilla miatt. 

- Ahogy gondolod, de Anita azt mondta....

- Nem érdekel, mit mondott a barátnőd. - Állítottam le gyorsan, még mielőtt olyat hallanék, amit nem akarok. - Ne kombináljatok Kitti! 

- Rendben. - Vont vállat, és felszállt mellém a motorra. Próbáltam nem gyorsan menni, mert nem akartam, hogy féljen mögöttem. Eleinte nem lelkesedett, hogy így járunk be, de mikor látta, hogy nem lettem vad motoros, örömmel vette a segítségemet. Az órák csigalassúsággal teltek, és csak egyre unalmasabbak voltak. Egyedül a  tesi volt jó, amikor végre önfeledten focizhattunk. Ákos is húzta az agyam Kamillával, de neki is csak annyit mondtam, hogy képzelődik. Még csak az kéne, hogy elinduljon egy olyan pletyka aminek sajnos semmi alapja nincs. 

- Mondd, és miről dumáltok, amikor a kocsiban ültök? - Faggatott haverom, ahogy a padon ültünk. 

- Csak általános dolgokról, suliról, családról. Ilyesmi. 

- Családról? Elmesélted neki, hogy...

- NEM! DEHOGY! - Kaptam fel a vizet. - Nem mondtam el, és ezt nem is akarom. 

- Jó, nyugi már, csak kíváncsi voltam. 

- Nem tartozik rá, hogy mi volt a szüleimmel. Még csak az kéne, hogy akárhányszor találkozunk, sajnálkozva nézzen rám. 

- Miért érdekel, hogy néz rád? 

- Nem az a lényeg, hanem, hogy nem akarom, hogy tudja. Ez az én magánügyem. - Mondtam már kicsit nyugodtabb hangon, mire Ákos megint felröhögött azzal a hülye nevetésével, amit nem szeretek. 

- Noel, ha látnád magad. Totál rákattantál, de ha csak az iskoláról dumáltok, nem fogsz beakasztani neki. 

- Istenem, miért nem tudsz egy kicsit elvonatoztatni attól, hogy nem mindenki csak arra hajt? 

- Mégis, akkor mire? Mi a fene számít egy kapcsolatban, ha nem a szex, és honnan tudod, mi jön be neki, ha nem próbálod levarrni? 

- Nem akarom levarrni, ne legyél bunkó! – Felálltam, és inkább a többiek felé vettem az irányt. Persze Ákos nem hagyott békén, és tovább tolta a hülyeségeit. 

- Noel, utánanéztem Kamillának a Facebookon. A pasija megint nincs itthon, és ha a közös képei időpontja jó, akkor majdnem egy hónapja nem is volt. Gondolj bele, egy ilyen csaj mennyire vágyik már arra, hogy...

- Állíts le magad Ákos! - Mordultam rá, és örültem, hogy a tanár úr megfújja a sípját, és vége az órának. Gyorsan visszaöltöztem, és siettem a következő órára, Kitti mellé, aki csillogó szemekkel nézett rám. Már ismertem annyira, hogy tudjam, ez a tekintet jelent valamit. 

- Mit szeretnél? 

- Arra gondoltam, hogy hétvégén lesz a bál és nekem még nincs párom. Esetleg mehetnénk együtt. Nem örülnél neki? 

- Mi van? - Ütötte meg kérése a fülem. - Miért kéne pár? Ez csak egy esemény, amire elmegyünk, letáncoljuk a dolgokat és ennyi. Én nem akarok olyan sokat a tanárok között mászkálni. 

- Noel ne már! Mindenki megy valakivel. Azt hittem, hogy eddig azért nem kérdezted meg, mert már van párod, de Ákos azt mondta, hogy nincs. Ezért gondoltam arra, hogy mehetnénk együtt. Kérlek! 

- Kitti, de hát alapból együtt megyünk. 

- Igen, de mehetnénk mint.... pár. Vagyis, nem úgy pár mint kapcsolati pár... hanem...

- Kitti nyugi! Rendben van! - Állítottam le gyorsan. - Mehetünk ketten felőlem, és oké, akkor legyünk ketten. Felőlem mehet. 

- Istenem, de édes vagy! - Ugrott azonnal a nyakamba és szorosan magához vont. - Annyira jó lesz. Arra gondoltam, hogy mehetnénk hasonló cuccban is. Mondjuk, a táncos ruha mellett lehetnénk egyforma ruhában. Én felvehetném a rózsaszín ruhámat, te pedig a halvány rózsaszín inged. Azt a mályvásat, ami kiemeli a szemed. 

- Nem tudom melyik az. 

- Amit tőlem kaptál tavaly szülinapodra. 

- Az a túl rózsaszín? - Szaladt fel szemöldököm, mikor eszembe jutott az ing. 

- Igen, és mályva. Istenem, de jó lesz. Ákos Anitával megy, majd és ott találkozunk. 

- Ákos Anitát fűzi? 

- Igen, de nem fűzi, hanem komoly kapcsolatot akar. – Magyarázott, nekem pedig nagyon röhögnöm kellett. 

- Ákos sosem akar komoly kapcsolatot. 

- Csak eddig nem akart, de most, hogy Anitával közelebb kerültek egymáshoz, már minden más. Biztos vagyok benne, hogy hosszú kapcsolat lesz az övék, én pedig nagyon szurkolok neki. 

- Te tudod, de... - kezdtem viszont nem tudtam befejezni, mert Maja tanárnő lépett be az ajtón és megkezdődött a szokásos, unalmas történelem óra. Maja leadta az anyagot, én pedig ezen a báli dolgon gondolkoztam. Szívem szerint Kamillával mentem volna, de nyilván ez lehetetlen volt. Miért kell egy olyan nőbe szeretnem, aki ennyire problémás? Persze, neki ott a barátja, akivel majd együtt turbékolhat. Basszus mi lesz, ha látom őket, ahogy nyalják egymást a táncparketten? Már biztos vagyok benne, hogy az lesz a legjobb, ha kötelező körök után elhúzunk Ákossal, és elmegyünk a helyi bárba pár sörre. Álmodozásomból Kitti lökdösése rángatott vissza, én pedig rájöttem Maja már teleírta az egész táblát, viszont az én füzetemben még csak pár sor díszelgett. Igyekeztem felvenni a fordulatszámot, így óra végére utolértem magam. A csengő hangja újra örömmel töltött el, de ami még jobban megdobogtatta a szívem az a csodálatos meglepetés, ami angol órán ért. A terembe ugyanis nem Marika néni, hanem Kamilla lépett be, térdig érő fekete szoknyában és piros blúzban. Egyszerűen csodálatos volt, hatalmas mosolyától pedig nekem is jó kedvem lett. Egész végig pörgős, és vidám volt, amit annak tudtam be, hogy közeledik a bál. Kamilla éppen egy feladatot magyarázott, amikor megcsörrent a mobilja. Gyorsan kiosztotta az önálló munkát, és megnézte a mobilját. Arca azonnal elkomorodott. Rosszul esett látnom fájdalmát, és bár tudtam, hogy nem tartozik rám, nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá.

- Valami gond van, tanárnő? – Érdeklődtem. Ahogy felnézett rám, enyhén könnyes volt a szeme. A szívem elöntötte a fájdalom, és legszívesebben odamentem volna hozzá, hogy átöleljem őt. 

- Nem, minden rendben van. - Erőltetett egy mosolyt arcára. - Hogy álltok a feladattal, ellenőrizhetjük?

Sokunknak voltak gondjai a feladattal, így jobbnak látta, ha együtt rágjuk át rajta magunkat. Ám a kedve láthatóan nem javult, én pedig tehetetlen voltam. Amikor kicsöngette, a többiekkel ellentétbe búsan mentem az udvarra. Ákos már Kittiék mellett várt és hangosan bosszankodott. 

- Ez a nő már megint egy rakat házit sózott ránt. Nem értem, miért kell kiszúrni másokkal. Attól még, hogy neki szar, én nem akarom az egész napom az angol házi előtt tölteni. 

- Szerintem nem gáz, és biztos vagyok benne, hogy rád fér.. 

- Tényleg, Kitti elkérhetem a szótáradat? Estére átviszem. 

- Hol a  tiéd? - Kérdezte szemrehányó hangon, én pedig tudtam, hogy színt kell vallanom, így zsebre vágtam a kezem és igyekeztem kerülni pillantását. 

- Nem tudom, már egy jó ideje nincs meg.

- Noel ez a szótár fontos! Nem értem, miért hányod el folyton a dolgaidat? 

- Ne már Kitti, nem lehet mindenki annyira pedáns mint te. Kérlek! - Emeltem rá újra szemem és próbáltam a legellenállhatatlanabb mosolyomat elővenni. Szerencsére sikerült. Kitti a táskájában kezdett kotorászni. 

- Hol van? - Kérdezte, de én csak a vállamat vonogattam, ahogy a  többiek is. - Basszus nem találom. 

- Igen, de... 

- Lehet, hogy a teremben hagytad. - Mondta Ákos, aki idegesen nézegette az óráját. Tudtam, alig várja, hogy kettesben maradjon Anitával és a bál előtt elvigye egy próba körre, ami nála nem az autókázást jelentette. 

- Aj, én nem akarok visszamenni érte...esetleg Anita visszamennél? 

- Én.. - emelte fel sipítozós hangját, és ő is Ákosra nézett. Nem akartam, hogy a haverom várjon, így felajánlottam én a segítségemet. 

- Szívesen visszamegyek én, te csak maradj Anita. 

- Köszi, Noel. Elvileg a padban hagytam, de nem tudom. 

- Nyugi, meglesz.

Visszasiettem a terembe, de az ajtóban megtorpantam, mert sírást hallottam. Nem igazán tudtam mit kéne tennem, viszont a szótár nélkül se mehettem vissza. Egy halk kopogás után csendben benyitottam a terembe. Kamilla az ablaknál állt és rázta a zokogás. Mikor észrevett, zavarában a szemeit kezdte törölgetni és sűrű elnézések közepette odament asztalához.  

- Bocsánat, én nem akartam megzavarni, csak Kitti itt hagyta a szótárát. Azért jöttem vissza. - Léptem a pad felé. - Csak megkeresem, és már megyek is. 

- Nem kell sietned. Igazából nekem se kéne itt lennem, csak nem akarok egyedül lenni a házban... 

- Azért sírt, mert a barátja megint egyedül hagyta? - Esett le, és végre megtaláltam  a szótárt.

- Igen. Sajnos újra egy magányos hétvége elé nézek, és egy magányos báli este elé, ahol szerettem volna bemutatni őt a munkatársaimnak, de.... - Zokogott fel újra, és annyira törékenynek és gyönyörűnek tűnt, hogy nem bírtam megállni, és elé álltam. 

- Kérem, ne szomorkodjon! Olyan rossz látni, hogy sír. 

- Igazán sajnálom, és kérlek ne is foglalkozz velem. - Suttogta. - Menj Kittihez.

- Nem tudom itt hagyni ilyen állapotban. 

- Noel, ez igazán nem fontos. A saját dolgaiddal kéne foglalkoznod az én problémáim helyett.

- Legalább csak egy kicsit legyen jókedve. 

- Majd megnyugszok és jobb lesz. - Szipogott. 

- Kérem, Kamilla. Tudod, én egy másodpercet sem gondolkoznék azon, hogy hazarepüljek hozzád. 

- Kedves vagy, és kár, hogy más nem így gondolja. 

- Akkor egy nagy barom! - Csattantam fel és idegesen a hajamba túrtam. - Egy ilyen nőt, mint te szeretgetni és védelmezni kell! Erre meg hónapokra eltűnik, magadra hagy, és ki tudja miket csinál? 

- Noel nem kell így felhúzni magad ezen! Nyugodj meg te is, és menj a többiekhez. Engem is vár az otthoni munka. Vigyázz magadra, és további szép napot. 

- Nem akarom, hogy sírva menj haza! 

- Nem számít. - Pakolta össze a táskáját. - Tényleg megyek. 

- Kamilla, várj! - Fogtam meg kezét, és újra magam felé fordítottam. Sokkal kisebb volt nálam, és ahogy könnyes barna szemeit rám emelte, elvesztem. Lágyan felültettem az egyik padra és megsimogattam arcát. Selymes bőre reagált érintésemre, szemeibe pedig furcsa fény villant. Ajkait hívogatóan résnyire nyitotta én pedig nem tudtam ellenállni, és már nem is akartam. Egyre közelebb mentem ő pedig egyre erősebben húzott magához. Keze a pólóm alá csusszant én pedig végre megcsókoltam. Egyszerűen édes volt és mámorító. Puha ajkai egyre követelőzőbben falták az enyémet, nyelvünk pedig vad táncot járt. Ujjai a hajamba túrtak és végigszántottak közöttük. Az én testem is reagálni kezdett rá, és ágyéktájon egyre szűkebb lett a nadrágom. Kamilla lábai szorosan átfogták csípőm, kezeim pedig a blúza gombjával babráltak. Akartam őt, és semmi nem érdekelt csak az, hogy megszabadítsam ruháitól, és elém táruljon tökéletes teste, amiről már annyit fantáziáltam. Agyam elborította a köd, és csak akkor eszméltem fel, mikor kintről csengő, és gyerekzsivaj hangját hallottam. Kamilla azonnal eltolt magától, és riadtan a szemembe nézett.

- Noel, mit csináltunk?! - Kiáltott fel, majd fogta a táskáját és kifutott a teremből, én pedig ott maradtam egyedül. 

🎒👜 4. Fejezet 🎒👜

Kamilla: Csongor az őszi szünet előtt jött haza, és végre két teljes hetet sikerült úgy elöltenünk, ahogy már nagyon rég szerettem volna. Munka után siettem haza, hogy minél több időt legyünk együtt. Eljártunk moziba, romantikus vacsorákra én pedig úgy éreztem újra közel kerülünk egymáshoz. Ám a hamar jött jólétnek és örömnek egy csapásra vége lett, mikor Csongor egy telefont kapott, a hír pedig kiakasztott. Szerelem majdnem egy hónapos távollétre készült.

- Ne szomorkodj, a karácsonyt már itthon töltöm. - Húzott magához, majd egy csók után kiindult a taxihoz, ami kivitte a repülőtérre. Egyedül maradtam és mivel mindenképpen leakartam foglalni magam, jelentkeztem az iskola szervezői közé, akik a követkő bál előkészületeibe, segédkeztek. Maja osztályán volt a sor, hogy a díszlettervezésből, és a programok összeállításából kivegye a részét. Az ünnepség a Hópehely bál nevet kapta, és egyszerre volt jótékonysági bál és az iskola alapítójának, Vörösmarty Mihálynak a közelgő születésnapi évfordulója is. Vörösváron amúgy is nagy ünnepségnek számított minden olyan esemény, ami a költő életében is fontos, és ez alól a nevével fémjelzett gimnázium sem maradhatott ki. A díszlettervezést nagyon jó feladatnak tartottam, és a gyerekekkel együtt egy csodálatos téli világot álmodtunk meg, amibe helyet kaptak a kartonból összerakott hóemberek, a sok-sok téli csillogó jég motívum és persze a falról lelógó nagy hópelyhek és díszek. A gyerekek egytől- egyik fantasztikus ötletekkel álltak elő, amiket miután papírra vetettünk egy hatalmas vászon anyagon kezdtünk neki a munkának.

🎒👜 3. Fejezet 🎒👜

Noel: A szobámba ültem és éppen az e-mailjeimet nézegettem, amikor kopogtattak az ajtómon.

- Hello.  - Lépett be Ákos hatalmas mosollyal az arcán.

- Szia. Minek örülünk ennyire? - Fordultam felé, miközben barátom lehuppant az ágyamra.

- Ha megmondom, te is örülni fogsz.

- Már alig várom! - Forgattam meg a szemem és tudtam, hogy újra egy olyan dolog jön, ami Ákos agymenésein alapszik. - Miről van szó?

- Este buliba megyünk, éssss... - emelte meg a hangját - végre elengedték Vivient is. Tudod, aki a másik osztályba jár. Úgy van, hogy én, Kitti, Anita, Vivien és egy másik csaj jön velünk bulizni.

- Semmi kedvem elmenni ezekkel a nyafogós csajokkal.

- Ott lesz Kitti is, majd elleszel vele. - Vetette oda.

- Kitti is minek barátkozik ilyenekkel, nem is értem. - Néztem rá és elgondolkoztam, hogy barátnőm miért alacsonyítja le magát ilyen – bár küllemre csodálatos – belül üres lányokra. Azt gondolja, hogy ettől bekerül a menő lányok táborába, és nem veszi észre mennyire gáz?

- Talán, mert belátta, hogy nem csak a könyvek bújása az élet értelme. Hátha bepasizik.

- Ákos, nem akarom, hogy ráhajts! - Szóltam komoly hangon. - Kitti nem érdemli meg, hogy átvágd.

- Nyugi Noel, nem érdekel már Kitti, mert sokkal jobb nőre hajtok. Mégpedig Vivienre a c-ből.

- Jó, én ebben nem veszek részt. - Zártam le, és már reméltem, hogy Ákos elmegy. Ám mama éppen ekkor lépett be egy tálca süteménnyel, amire azonnal rávetettük magunkat.

- Ez valami isteni. Köszönöm. - Mondta teli szájjal, mire mama arcán büszkeség suhant át. Mikor kiment, Ákos tovább folytatta.

- Noel, gyere már, nem akarok egyedül lenni. Kellesz erősítésnek.

- Ugyan már Ákos, te egyedül is elbírsz a lányokkal.

- Mellesleg, azért is nem akarok Kittire hajtani, mert tudom, hogy másba szerelemes. - Mondta közönyös hangon. Erre rögtön felkaptam a fejem. Kitti nem említette nekem, hogy új pasi lenne a láthatáron.

- Honnan tudod ezt?

- Mert mesélte Anitának. Én pedig pont mögöttük lépkedtem, és hát nem foghatom be a fülem.

- Ákos, te hülye vagy! Kihallgatni mások beszélgetését nem fair.

- Leszarom, de akkor is egy pasiról álmodozott, ráadásul nem is akárhogyan.

- Azt nem mondta, hogy ki az? – Érdeklődtem, és egyre kíváncsibbá tett a dolog.

- Nem, nevet nem mondott, csak, hogy totálisan odáig van az aranybarna szemeiért. - Röhögött fel, ahogy Kitti hangját próbálta utánozni.

- Majd rákérdezek este. Nekem mindent elmond.

- Na, de most lépek, mert angol korrepetálásra megyek a buli előtt, és még bele sem szagoltam a háziba. Jó lenne, ha már ez a fiatal csaj járna be rendszeresen, mert a terhes tanárnő az agyamra megy.

- Marika néni tök rendes.

- Igen, de nem olyan, mint ez a másik. Basszus, láttad milyen feneke van és.... - De nem fejezte be, mert megcsörrent a telefonja. Mikor kilépett a szobából elméláztam a szavain. Én is örültem volna, ha Kamilla tanárnő többször látogatná meg az osztályunkat. Mikor meglátott a folyosón és odajött hozzám, nagyon boldog voltam. Jól esett, hogy ennyire érdeklődik irántam. Persze lehet, hogy más gyerekkel is ugyanezt tette volna. Felidéztem a tekinteté és hogy mennyire zavarba jött attól, mikor megfogtam a kezét. Szemei riadtak voltak, de valami különleges fény is csillogott bennük. Észrevettem magamon, hogy egyre többször gondolok rá, és arra, hogy milyen jó lenne több időt tölteni vele. - Álmodozásomból a telefonom visító hangja rángatott vissza. Sóhajtva kaptam fülemhez a készüléket.

- Mondd Ákos!

- Bocsi, hogy leléptem, de anyám hívott. Akkor este jössz, ugye? Kérlek, Noel ne hagyj egyedül!

- Jó, oké, akkor kilencre kész leszek.

- Király! Köszi, haver. – Szólt, majd lerakta a telefont. Egy gyors zuhany és vacsora után készülődni kezdtem. Inget és farmert vettem fel. A duda pont akkor szólalt meg, mikor beállítottam a hajam. 

- Mama megyek, majd jövök valamikor.

- De mikor, Noel? - Állt fel a karosszékből és aggódva figyelt rám. – Kisfiam, ugye vigyázol magadra és...

- Mama, megígérem, hogy jófiú módjára viselkedek, és nem hozlak szégyenbe. Szeretlek.

- Várj! - Szólt utánam, amikor már az ajtóba voltam. - Van elég pénzed?

- Igen, mama, van, de megyek, mert Ákos már ideges. – Mondtam, de visszaszaladtam átölelni. Nem lesz semmi baj. Ez csak egy egyszerű buli, ahol pár barátommal jól érezzük magunkat.

- Kittike ott lesz?

- Igen, ott.

- Akkor vigyázz rá és persze magadra is! - Húzott újra magához. - Nagyon szeretlek.

- Én is mama, de tényleg megyek. Figyelj, max kettő, és itthon leszek. Holnap nem lesz iskola.

- Jó, akkor jó szórakozást. - Köszönt és én már pattantam is be a barátaim mellé. A taxi - egy kisbusz - elég nagy volt, és bőven elfért benne mindenki. Én Ákos mellé telepedtem le, aki már pezsgősüveget szorongatott, és így itatta a lányokat. Szemben vele Kitti ült, akit alig ismertem fel. Arcát most rengeteg smink takarta el és szemei is furcsán csillogtak rám. Mellette ült barátnője, Anita, és egy másik lány a c osztályból. Ákos mellett Vivien. Bár nagyon szépek és csinosak voltak, nem tudtam elvonatkoztatni a ténytől, hogy Kitti nem ilyen. Ahogy beértünk a buliba lehuppantunk egy boxba, és toltuk a piákat. Ákos whiskey-kólázott, a lányok pedig koktéloztak. Én maradtam a szokásos sörömnél. A hangulat egyre jobb lett, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy osztályfőnökünk lép oda az asztalunkhoz egy olyan cuccban, ami alig takar valamit. Mondjuk, ezt az alakot vétek is lett volna takargatni. Ami még Maja tanárnőnél is nagyobb meglepetés volt, az a mögötte megbújó Kamilla, akit akkor vettem észre, amikor Maja hozzászólt. Ő is mondott valamit, de a hangja már nem jutott el hozzám, csak végigmértem lentről fölfelé. Egyszerre volt szexi és bájos. Szemei zavartan csillogtak, mosolya pedig kedvességet sugárzott. Még sosem láttam ennyire kihívóan öltözni, ami csak még egy lapáttal rátett az érzéseimre. Mikor osztályfőnökünk meglátta, hogy üresek a poharaink, azonnal követelte, hogy igyunk egy újabb kört. Én nagylelkűen felajánlottam, hogy segítek. 

-  Kérek még egy kört a négyes boxhoz. - Hajoltam közelebb a pultos lányhoz, és az asztalunk felé mutattam, ahol Maja már leült a helyemre és Ákossal folytatott beszélgetést. Észre sem vette a lányok irigy pillantását. 

- Egy kicsit várni kell, de mindjárt csinálom. - Szólt a lány.

- Rendben, várunk. - Mondtam és felültem a bárszékre. Kamilla követte a mozdulatomat. Egy darabig csendben ültünk egymás mellett, ami jó alkalom volt, hogy még egyszer jól végigmérjem. Sötétkék ruhában volt, ami felhúzódott a combján, amikor felült a bárszékre. Szívem szerint ráraktam volna a kezem, de tudtam, a legjobb esetben is pofon vágna. Mégis, miket nem gondolok én? 

- Remélem nem baj, hogy elkísértelek. - Törte meg a köztünk lévő csendet

- Ugyan, nekem is könnyebb lesz így. Amúgy nem is gondoltam, hogy a tanárnővel fogok ma összefutni.  – Mondtam, és reméltem, hogy nem vette észre, hogy a lábait stírölöm. 

 - Igen, én sem így terveztem a ma estét, de, Maja annyira akaratoskodott, hogy nem tudtam nemet mondani neki. - Nevetett fel csilingelő hangján. 

- Jól tette. - Csúszott ki a számon. 

- Talán, jobb is így. Legalább nem vagyok egyedül otthon. – Mondta szomorúan. 

- Miért volna egyedül otthon, talán nincs senkije? – 

- Tudod, van egy barátom, akivel együtt élek, de mivel ő üzletemberként dolgozik, szinte alig látom. Úgy is mondhatnám, hogy van egy barátom, aki nincs is. - Hajtotta le búsan a fejét, én pedig mérges voltam magamra, hogy az én kérdésem miatt lett szomorú. 

- Sajnálom, én nem akartam, hogy rosszkedvű legyen. 

- Ugyan, nem tudhattad Noel. Tudod, ma van a születésnapja, de a munkája miatt nem tud hazajönni. 

- Akkor nagyon szereti azt, amit csinál, és nem akarja feladni. 

- Az igaz, imádja a munkáját. Neki ez az élete, a sok utazgatás és a sok tárgyalás. Most biztos azt gondolod, hogy hálátlan nő vagyok.
- Nem, dehogy! Biztosan szereti magát.

- Nem tudom. Néha azt gondolom, hogy nem is a munka miatt utazgat, hanem azért, mert van más nő is az életében. 

- Tanárnő, ez hülyeség! A barátja szerintem összetehetné a két kezét is, hogy egy ilyen jó nő a csaja, mint maga! Ön nem csak gyönyörű, de kedves és értelmes is. - Daráltam le gondolkodás nélkül. A szavaim azonnal elérték azt, amit ki akartam váltatni. Kamilla elvörösödött és zavarában csak egy köszönömöt suttogott el. - Komolyan beszélek, remélem, tudja. - Fogtam meg a kezét. Amikor rám nézett elvesztem a barna szemeiben. Éreztem, hogy megváltozik köztünk a levegő és a szívem egyre gyorsabban kezdett dobogni. Az idő is megállt egy pillanatra, majd akkor tértünk vissza a valóságba, amikor a pultos lány elénk tette az italokat. A varázs, ami kialakult, azonnal megtört, Kamilla pedig gyorsan megfogta a két koktélt, és az asztalunkhoz sietett. Én is felpakoltam az ottmaradt italokat és követtem őt. Az asztalunknál már csak Anita volt, hiszen a többiek mind táncolni mentek. Kitti a lányokkal Ákos pedig - meglepetésemre -  Maja tanárnővel. 

- Maja aztán nem teketóriázik. - Nevetett fel Kamilla, amikor ő is feléjük nézett. 

- Nem ám, eléggé laza, de mi ezt egy cseppet sem bánjuk. - Szólt Anita és magához húzta a koktélját. 

- Nem tarjátok furcsának? - Érdeklődött Kamilla és láttam rajta, hogy próbálja kerülni velem a szemkontaktust. 

- Nem, szerintem tök menő, hiszen nem mindegyik osztály mondhatja el magáról, hogy egy ilyen belevaló tanára van, aki osztálykirándulásoknál nem múzeumlátogatást vagy kiállítás-megnyitókat szervez, hanem vidámparkba és bob pályára visz minket. Sőt tavaly velünk együtt bulizott és üvegezett is. 

- Az igen. - Nevetett fel. - Bár mindig is tudtam, hogy imád bulizni, de ezt azért nem hittem volna. Mégiscsak a diákjai vagytok. 

-  Igen, ez így igaz, de szerintem pont ezért tud minket fegyelmezni és mi is ezért szeretjük és tiszteljük őt. Ráadásul nagyon jól magyarázza a történelmet. - Vázoltam fel. Ekkor egy ismeretlen fiú lépett oda az asztalunkhoz és felkérte Anitát táncolni, aki boldogan mondott igent. Ahogy ketten maradtunk Kamillával odafordult hozzám.

- Jól esett, amiket az előbb mondtál nekem Noel. - Nézett bele végre a szemembe. - Köszönöm,

- Csak az igazat mondtam. 

- Megoldódott már a délutáni problémád? - Váltott gyorsan témát mielőtt mást is mondhattam volna. 

- Igen, szerencsére Ákos nem akarja Kittit megfektetni. Helyette inkább Vivient. - Mutattam a szőke lányra, aki most éppen barátommal táncolt. 

- Szép lány... 

- Ja és eléggé buta is. Ákosnak való. Bár legalább nem piszkálja Kittit. 

- Nagyon fontos neked ez a lány. 

- Ő a legjobb barátom. Ha ő nem lenne, nem tartanék ott, ahol most vagyok. Sok minden történt az életemben, de ő mindig mellettem volt. 

- Sosem volt köztetek semmi? - Érdeklődött és mintha kicsi féltékenység vegyült volna a hangjába. 

- Nem, soha, és nem is hinném, hogy lenne. 

- Lehet, hogy csak te gondolod így, és Kitti azért van melletted, mert többet érez barátságnál.

- Szerintem nem. Ákos mesélte, hogy odavan egy pasiért, akiről eddig nem szólt, és egy kicsit rosszul is esik ez a titkolózás. De majd elmondja, ha akarja. 

- Miért nem kérdezel rá? 

- Nem tudom, lehet, hogy majd holnap. – Mondtam, és jó ötletnek tartottam, amit Kamilla mond. Amikor szünet lett a zenében a többiek végre csatlakoztak. Ákos hülye poénjait hallgattuk, meg Maja tanárnő meséit az előző osztályáról. Mindenki dőlt a nevetéstől, majd mikor újra felhangozott egy jól ismert zene, a lányok sikítozva futottak a táncparkettre. Ákos újra hódítani indult, és mi megint kettesben maradtunk Kamillával, aki a telefonját nézegette. Mivel elfogyott az innivaló felálltam és újra a pulthoz léptem ahol Ákos a pincérlányt boldogította. 

- Na, mi van haver. - Köszönt rám, és láttam rajta, hogy bőven elég lesz neki a wiskey. 

- Csak egy italért jöttem a tanárnőnek. 

-  Az a csaj egy istennő! Kár, hogy az osztályfőnököm. Hidd el, meg tudnám fektetni. Érzem! 

- Ákos, én nem Majáról beszélek,  hanem Kamilláról. 

- Őt is, csak kár, hogy neki te jössz be. - Lökött vállba röhögve. 

- Hülye vagy, van pasija. 

- Akkor miért néz rád úgy, mint aki azt várja, mikor smárolod le? 

- Tessék? - Csodálkoztam. 

- Jól hallottad, mellesleg rajtad is látni lehet, mennyire bejön. Ja, és Kittinek tuti te vagy az a barna szemű, akiről pletykáltak, ugyanis mikor meglátta mennyire jól elbeszélgettek, majdnem felrobbant mérgében. 

- Ákos, te félrebeszélsz! - Teremtettem le. - Kitti nem szeret, FOGD FEL! 

- Kérd fel táncolni Kamillát! - Szólt utánam. - Ha elfogadja, akkor igazam lesz, ha nem, akkor életemben először tévedtem. 

- Én nem vagyok olyan, mint te!

- Pedig most az egyszer te is lehetnél tökös. Nem kell mindig a jófiút játszani!- mondta, majd felhajtotta az italát. Én erőt véve magamon az asztalhoz léptem, és a tanárnő szemébe néztem. 

- Valami baj van? - Kérdezte mikor látta, hogy nem ülök mellé. 

- Én csak arra gondoltam, hogy talán... volna kedve velem táncolni? 

- Noel, én... - Kezdte és akkor már éreztem, hogy egy idióta vagyok, aki engedte, hogy Ákos felhasználja az érzelmeimet, és magam felé fordítsa. - Ne haragudj, de, nem volna jó ötlet. 

- De hát Maja is... mármint a tanárnő is..

- Noel, - állt fel és közelebb lépett hozzám, amitől megéreztem fantasztikus illatát. - Én nem vagyok Maja. Ő szeret bulizni, de én nem, és ami neki belefér, az nekem nem. A barátnőmnek nincsen senkije, ellenben nekem már három éve van barátom Sajnálom, Noel, és azt hiszem ideje hazamennem. Megkeresem Maját és elköszönöm tőle, és a többiektől. 

- Kikísértetem? - Próbálkoztam, bár nem tudom miért. 

- Nem, tudom, hogy merre van a kijárat. További jó bulizást, és vigyázz magadra! Ne igyál sokat, hétfőn találkozunk. - Szólt csendesen, és barátnője felé vette az irányt. Csak néztem és tudtam hiába is próbálom bemagyarázni az ellenkezőjét magamnak, teljesen belezúgtam Kamillába. 

Egy kis önreklám! 😉

Sziasztok!! 

Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat,  és köszönöm, hogy írtatok hozzászólást, észrevételt. Nagyon jólesik, minden egyes pozitív, építő szó. 

Lehet, nem tudjátok, de van egy másik blogom is ami inkább focis fan fiction. 

Ha gondoljátok, nézzetek be ide, és olvassatok bele abba is. 

Rövid története: „Lili egy 24 éves magyar lány, akit fotós és újságírói álmai hajtanak. Miután családjában súlyos tragédia történik, elhatározza, hogy külföldön kezd új életet. Vajon azt, amit keres, amire annyira vágyik, megleli Olaszországban? Ugyanott, ahol megismerkedik két olyan férfival, akik örökké a szívéhez nőnek? 

Egy blog, amelyben sok foci, romantika és humor vár az olvasóra.” 

A történet két focista főszereplője Stephan El Shaarawy és Zlatan Ibrahimovic. 

Kamilla és Noel története pedig következő héten folytatódik 

A másik blogom: http://restaconmemaradjvelem.blogspot.hu/

Köszönök minden eddigit! Puszi Nektek: Andrea 😍😊

🎒👜 2. Fejezet 🎒👜

Kamilla: Amilyen gyorsan jött, úgy múlt el az ősz. Azon kaptam magam, hogy a naptár már mindjárt október végénél jár. Igazán jól beilleszkedtem az új munkahelyemen, és minden nap örömmel mentem dolgozni. Vittem a két osztályomat és helyettesítettem a 11. a-ban. Kicsit tartottam a feladattól, de minden félelmem alaptalannak bizonyult. Először persze mindegyik csoport próbálkozott, de miután elmondtam a szabályokat és felvázoltam hogyan szeretném tartani az óráimat, rájöttek, hogy velem nem lehet játszani. Próbáltam szigorú, de kedves is lenni egyszerre, akihez bizalommal fordulhattak, ha baj van. Nem akartam az a tanár lenni, aki csak leadja a száraz anyagot és nem foglalkozik a diákjai lelki világával. A három osztály közül azonban mégis Maja gyerekeit szerettem a legjobban, ahol magasak a tanulmányi átlagok és a gyerekek többsége értelmiségi családból származott. Egyik nap éppen ebédelni indultam, amikor a folyosón megláttam egy göndör hajú fiút, aki a kezébe temeti a fejét. Egyből felismertem, hogy Noel az, aki barátnőm osztályába jár. Kicsit tétováztam, hiszen nem tudtam, mit kellene tennem. Noel nagyon jó modorú és intelligens fiú, aki bár nem jeleskedik annyira az angolban, nagyon szorgalmas. Szerettem volna mellé ülni, de valami visszatartott. Sokszor, amikor bementem hozzájuk és belenéztem aranybarna szemeibe, elfogott valami különleges érzés, amit sehova nem tudtam tenni. Magam is furcsálltam. Nem akartam elveszíteni a fejem és mindig, mikor felszólítottam, igyekeztem komoly arcot vágni. Noel továbbra is szomorúan ült a padon, de már a telefonját babrálta. Vettem egy nagy levegőt, és mellé léptem. 

- Szia. Valami gond van?- Kérdeztem kedvesen és ő rám emelte szemeit. 

- Nem, minden rendben.

- Én nem úgy látom, bár ha nem szeretnél róla beszélni, akkor nem kell. Megértem, hogy nem akarod pont nekem kiönteni a szíved, csak rossz volt így látni téged és gondoltam, megpróbálok segíteni.

- Tudja, az az igazság, hogy a legjobb barátom szemet vetett a másik legjobb barátomra. – Darálta, és én nem tudtam hova tenni a szavait. Mikor látta az értetlenkedést az arcomon, folytatta. - Van egy haverom, Ákos, biztos ismeri.

- Igen, ő az, aki folyamatosan buta viccekkel próbál beleszólni az órámba, és folyamatosan eltereli a többiek figyelmét.

- Igen, és van egy lány barátom, Kitti, aki mellett ülök. Ákos szinte minden lánnyal kikezdett már az osztályban. Most elhatározta, hogy Kitti lesz a következő. Érti? De én nem akarom, hogy sérüljön. Mert ő olyan kedves és okos lány, de ha az ilyen Ákosfélék megpróbálnak közeledni hozzá, akkor könnyen bedől nekik. Ismerem már, mint a tenyeremet. Nem tudom, hogy mit tegyek anélkül, hogy ne érezze egyik se, hogy bele akarok szólni az életükbe.

- Ez elég bonyolult. - Ültem le mellé. - De miért gondolod, hogy Ákos csak játszana Kittivel?

- Mert ismerem őt. Tudom, hogy milyen, és Kitti nem ezt érdemli.

- Mi van, ha a barátod most komolyan gondolja? - Kérdeztem mire felnevetett.

- Ákos sosem gondolja komolyan. Egyetlen lánnyal sem! - Mérgelődött és tudtam, hogy ez komoly dolog. - Csakis az a jó neki, ha minél több csajt gerincre vághat. Kittivel nem akarom, hogy ez legyen.

- Szereted őt? - Tettem fel a kérdést, és magam sem tudom miért, de féltem a válaszától.

- Igen, nagyon szeretem. - Bólintott. - Sokkal több nekem, mint egy egyszerű barát. Mindig mellettem volt és mellettem is lesz.

- Akkor ezt vele tárgyald meg. Sajnálom Noel, de nem tudok segíteni. - Álltam fel és éreztem, hogy eléggé goromba hangnemet ütöttem meg. Már majdnem a lépcsőfordulóhoz értem, mikor utánam szólt. 

- Tanárnő! Mikor jön hozzánk legközelebb? – Érdeklődött. Felé fordultam és felnéztem rá. Így állva sokkal jobban kivehető volt a magasság különbség. Persze az én 165cm-emet nem nehéz felülmúlni. - A héten még nem is volt.

- Még nem tudom, ez nem tőlem függ. Ne haragudj, most mennem kell.

 - De ugye hamarosan? - Nyúlt a kezem után majd maga felé fordított. Az érintés szinte villámcsapásként ért, és valamiért az egész testemet átjárta a fura borzongás. Arcom azonnal vörösbe váltott át, amit ő is észrevett. Mikor ráeszmélt, hogy mit is csinált, gyorsan elengedte a kezem. 

- Bocsánat, én csak...

- Semmi baj Noel, de tényleg nem tudom. Most pedig dolgom van. - Mondtam, majd kikerülve őt otthagytam. Az ebédlőbe mentem, és folyamatosan korholtam magam, amiért ennyire zavarba jöttem egy kisfiú érintésétől. Hiszen Noel nem volt más, mint egy tizenhét éves kamasz, akinek a barátai szerelmi élete, és az iskolai dolgozatok voltak a fő problémái. 

Másnap volt Csongor születésnapja, amitől egész nap jó kedvem volt. Már jó egy hete készültem a jeles alkalomra és alig vártam, hogy leteljen a munkaidőm és szaladhassak haza, romantikus vacsorát főzni. Az egyik lyukasórámon felszaladtam a könyvtárba, hogy az egyik szakkönyv után nézzek, mikor megcsörrent a telefonom és örömmel láttam, hogy Csongor hív.

- Szia, Drágám! Megkaptad a szülinapi üzenetem? Hogy tetszett? Mikor érsz haza?

- Kami, éppen ezért hívlak. Sajnos úgy alakult, hogy nem tudok, ma hazamenni. Csak vasárnap érkezek.

- De miért? Hiszen megbeszéltük és annyi mindent terveztünk a hétvégére.

 - Igen, de az egyik fejes, akivel tárgyalnom kell, nem ér rá. Ne haragudj! Hidd el, én sem munkával akartam tölteni a születésnapomat.

- Csongor kérlek, annyira rég voltunk már együtt egy egész hétvégét.

- Igen, tudom, de hidd el ez a cég a mi vállalatunk jövője, és ha rossz hírekkel érkezek haza, talán még ki is rúgnak. Szerelmem, értsd meg, nekem sem könnyű.

- Kérlek, gyere haza! Annyira hiányzol és már nem láttalak lassan egy hete. Tudod mennyire rossz az üres lakásba hazamenni miden egyes nap?

- Nekem sem olyan jó idegen helyen, elhiheted.

- Persze!

- Nézd, ha ez sikerül, megígérem, hogy elmegyünk valamerre az őszi szünetben oké? Akár külföldre is, csak válaszd ki, hova akarsz utazni

- Nekem nem kell külföldi út. Nekem csak az kell, hogy veled legyek... itthon! - Mondtam és kicsordult szememből a könny. Hálát adtam, hogy csak én vagyok egyedül a könyvtárban, és senki sem látja a kiborulásomat.

- Kamilla, most mennem kell, de vasárnap együtt leszünk. Ez a pár nap már nem számít. Rendben?

- Jó, nem érdekes. - Válaszoltam majd letöröltem a könnyeimet, és lerogytam egy székre. Szomorú és csalódott voltam egyszerre. Miért van az, hogy ha a munkámban jól teljesítek, a magánéletem válik katasztrófává? Gondolatmenetemet az éppen belépő Maja szakította meg, aki azonnal levette, hogy valami nem oké. Amikor elmeséltem neki a gondjaimat, előállt egy ötlettel.

- Mit szólnál hozzá, ha ma bulizni mennénk?

- Tessék? - Csodálkoztam rá.

- Bulizni! Amióta itt vagy még sehol sem voltál, és a városban rengeteg a szórakozóhely. Rád fér már egy kis kikapcsolódás. Tudom, hogy mennyit dolgozol, és erről nem csak én vélekedek így, hanem a főnökség is.

- Komolyan mondod? - Csillant fel a szemem.

- Igen, a napokban hallottam, hogy az igazgató nagyban ecseteli a szakmai tudásodat.

- Basszus ezt miért csak most mondod nekem?- Álltam fel és azonnal elmúlt a rossz kedvem.

- Mert elfelejtettem. - Nézett rám bűnbánóan. - De akkor benne vagy egy nagy buliban ma este?

- Igen. – Helyeseltem. 

Amikor letelt a munkaidőm gyorsan bevásároltam, és készülődni kezdtem. Illatos fürdőt vettem, majd kiválasztottam egy mélyen dekoltált sötétkék ruhát. Csongor sosem szerette, ha ilyeneket hordok, de mivel most nem volt velem, így nem érdekelt. Maja este nyolc körül jött értem taxival, ami egy helyi szórakozóhelyre fuvarozott minket. Mikor beértünk, Maja azonnal a pult felé indult és mindkettőnknek rendelt egy-egy koktélt

- Még sosem voltam itt. - Néztem körbe a termen. Tele voltak a boxok, és a táncparketten egy tűt sem lehetett volna leejteni. 

- Én elég sokat járok ide a barátnőimmel. Örülök, hogy végre téged is el tudtalak csalni.

- Pedig ma este nem itt kéne lennem. - Néztem rá szomorúan.

- Ugyan, felejtsd el most Csongort, és nézz körbe. Mennyi jó pasi! - Mosolygott kacéran.

- Neked nem tűnt fel, hogy milyen fiatalok? - Pillantottam oda az egyik asztalhoz, ahol körülbelül húsz év körüli fiatalok ültek.

- Na és? Gyere, üljünk le, ott van egy szabad asztal. – Kézen fogott, és az egyetlen szabad boksz felé húzott.

 - Nincs kedved táncolni? – Kérdezte. 

- De van. – Önfeledten táncoltunk, tekertük a csípőnket és élveztük a zene ütemét. Semmi nem érdekelt, csak az, hogy végre jól érzem magam. Mikor leültünk Csongort is próbáltam hívni, de természetesen nem vette fel.

- Hagyd már, biztos alszik, hogy kipihent legyen a nagy megbeszélésre. - Húzta el a száját barátnőm és kikapcsolta a mobilomat. – Inkább menjünk vissza a parkettre.

- Jó, igazad van. – Bólintottam. Tánc közben egyszer csak ismerős arcokat vettem észre. A szívem akaratlanul is kalapálni kezdett, ahogy a társaság középpontjában ülő fiúra néztem. Magas alakján fantasztikusan állt az ing, aranybarna szemei pedig örömtől csillogott, ahogy a barátaival nevetgélt. Szinte kényszeríteni kellett magamat, hogy ne bámuljam őt. 

- Maja, itt van az osztályod! - Mondtam neki kétségbeesett hangon.

- Igazán? Ez nagyon jó. - Szólt - Mi lenne, ha meglepnénk őket? Melyik asztalnál ülnek?

- Szerinted ez jó ötlet? – kérdeztem, ő a válaszomat meg sem várva elindult megkeresni imádott osztályát.

- A gyerekeknek látni kell, hogy nem vagyok egy begyöpesedett nő. Azt kell látni, hogy igenis szeretem élvezni a dolgokat, és lépést tartok a fiatalsággal. Ó, ott vannak. - Mosolygott és a kis csapat asztalához indult. Noelon kívül Kitti, Ákos, Anita és még pár gyerek ült, akik más osztályokból voltak ismerősök.

- Sziasztok, drágáim! - Köszönt nekik, mire a társaság meglepődött arccal meredt ránk.

- Tanárnő! Maga meg mit keres itt? - Bukott ki Ákosból a kérdés, és jeges kék szemeiből jól látható csodálkozást olvashattam ki.

- Drágáim, mi is járunk bulizni, nem igaz, Kamilla? - Nézett rám, és én nem tudtam mit kéne felelnem. Egy csapat tizenéves gyerek előtt álltam és reméltem, hogy nem tartanak minket szánalmasnak. Újra Noelre néztem. Valami furcsa fényt láttam meg aranybarna szemében. Végigmért és úgy láttam, tetszik neki a látvány. Félénken eleresztettem felé egy mosolyt, majd mivel Maja újra csak nyaggatott, így szóltam.

- Igen, így igaz. Egy kicsit mi is kiengedjük a fáradt gőzt.

- Azt hittem maguk csak olvasni meg tévét nézni szoktak. - Hallottam Anita hangját.

- Vagy kötögetni! - Röhögött fel Ákos.

- Kisfiam, ne akard megtudni miket szoktam még csinálni! - Hajolt felé barátnőm, és így jól láthatóvá vált mély dekoltázsa. Ákos zavarában nyelt egy nagyot, amin mindenki jót nevetett. - De úgy látom üresek a poharaitok! Mit isztok?

- Én semmit. - Szólt Kitti, de a többiek már sorolták is az italokat. 

- Majd én hozom. - Pattant fel Noel. Mivel eléggé sokan voltunk tudtam, hogy a fiú nem tudja egyedül odahozni az italokat.

- Segítsek? - Kérdeztem.

- Ha szeretne. - Vont vállat, én pedig követtem őt a pult felé.

🎒👜1 fejezet. 🎒👜

Noel: Szeptember elseje és én megint az ébresztő óra visító hangjára kelek. Pedig nyáron már egész megszoktam, hogy addig alszok ameddig csak kedvem, és a mamám engedi. Kinyitottam álmos szemeimet, és örültem, hogy legalább nem egy esős tanévnyitónak nézünk elébe, ugyanis úgy láttam remek időnk van. A tükörbe néztem majd pici frizura igazítás után a fürdő felé vettem az irányt, hogy a reggeli rutinomat elvégezzem.
- Itt a ruhád kisfiam. - Robogott be mamám kezében a fehér élére vasalt ingemmel, fekete nadrágommal. - Gyorsan vedd fel és gyere reggelizni.
- Köszönöm mama, nagyon szeretlek. - Adtam egy puszit az arcára, és felvettem a hozott ruhadarabokat megspékelve egy nyakkendővel.
- Milyen csinos vagy Noel. - Vett észre mamám és büszkeség csillogott a tekintetében. - A szüleid biztos büszkék lennének rád.
- Köszönöm, mama. - Mondtam és próbáltam nem a fájdalmas emlékre koncentrálni. Gyorsan bekaptam pár falatot, majd visszamentem a szobámba az iskolatáskámért. - Motorral megyek, mert Kittiért is elugrom.
- Nem igazán örülök ennek a dolognak, kisfiam. - Hallottam szigorú hangját.
- Ugyan mama, nem lesz baj. Egész nyáron motoroztam, és semmi bajom nem lett.
- Igen, de Kitti...
- Vigyázok rá, de most megyek. Szia mama, szeretlek. - Öleltem magamhoz majd a verőfényes napsütésbe léptem ki az ajtón. Felvettem a bukóm és indítottam a motorom. Nem volt nagy és nem az a menő kategória, de én igazán büszke voltam rá, hiszen a saját nyári munkából megtakarított pénzből vettem. Kitti a legjobb barátom pár utcányira lakik csupán tőlünk, de rendszerint én szoktam érte menni. A kapcsolatunk különleges, mert sokan nem hiszik el, hogy nincs köztünk semmi, mondván egy fiú és egy lány között nem lehet barátság. De ez nem igaz, hiszen már óvodás korunk óra számíthatunk egymásra és mikor a szüleim meghaltak, ő volt az aki fogta a kezem és segített túllépni a fájdalmon. Megálltam a házuk előtt és dudáltam. Szerencsére már időben elkészült és mosolyogva szaladt elém. Dús fekete haja laza hullámokban omlott a vállára kék szemei pedig nyugalmat árasztottak felém. Hosszú lábai kivillantak fekete szoknyája alól.
- Jó reggelt. Azt hittem már nem is jössz? - Köszönt kedvesen miközben átölelt és átvette a felkínált bukósisakot.
-  Hidd el, nem hagynám, hogy gyalogolj.
- Ajánlom is. - Majd miután bekapcsoltam neki, indítottam a járgányt.

Kitti: Reggel már hajnalok hajnalán kipattantam az ágyból, és a tükör elé siettem. Hajamat laza hullámokba rendeztem, szememet pedig kiemeltem egy szemceruzával. Egyedül a kék tekintetemet szerettem magamon, mert a többi testrészemmel nem voltam megelégedve. Alkatom magas volt és vékony, amit sokan irigyeltek, de mivel alig volt mellemmel ez engem cseppet sem nyugtatott meg. Egy gyors reggeli után felvettem a fehér blúzom, fekete szoknyám és az iskola címerével díszített nyakkendőt. Mikor pedig meghallottam a motor dudálását egy gyors köszönést követően kiléptem Noelhez. A szívem megdobbant mikor megláttam a motoron ülve. Aranybarna szemei kedvesen néztek rám, mosolyától pedig majdnem elolvadtam. Hálásnak mondhattam magam, hogy a barátja lehetek, és bár menthetetlenül szerelmes voltam belé, ezt az évek során nagyon jól eltitkoltam. Jólesett átölelni a motoron és élvezni ahogy a késő nyári meleg átjárja a testem. Noel nyáron összejött egy lánnyal, akivel nem tudom hányadán is állnak. Rákérdezni nem mertem, mert féltem azt látni, hogy mással boldog. Megálltunk a parkolóban, majd egymás mellett siettünk be az iskolába.
- Szakítottam Szilvivel. - Osztotta meg velem csak úgy mellékesen mintha ez egy teljesen természetes dolog lett volna.
- Miért? - Néztem fel rá és kedvem lett volna beletúrni a rakoncátlanul álló göndör fürtjeibe.
- Nem ment, ennyi. Nem mondom, hogy nem esik szarul, de ez van. Első a tanulás, és ez a két hónap nem vágott földhöz. Azt mondom nyári kalandnak éppen belefért. Hol van a termünk?
- Szerintem maradt az ami volt. Nézd ott vannak a többiek. - Fogtam meg a kezét és a barátaink felé húztam.

Kamilla: Borzalmasan ideges voltam, hiszen az első munkanapomra készültem. A megnyitó nagyon fontos része lesz az elkövetkezendő életemnek, és tudtam a lehető legjobb formámat kell hoznom. Huszonnégy évesen végre elértem oda ahova mindig is vágytam. Van egy remek pasim és van egy szuper munkám. A legjobb barátnőm, Maja ajánlotta, és örültem, hogy elfogadták a jelentkezésemet. Mindig is arra vágytam, hogy távol legyek a fővárostól és az egyetem elvégzése után mindenhol kutatni kezdtem, míg végül egy csendes kis városkában találtam meg azt amit mindig is kerestem. Egy tökéletes gimnáziumot.
- Hű milyen csinos valaki. - Jött be a szobába Csongor akivel már lassan három éve alkotunk egy párt. Mivel üzletember, emiatt rengeteget utazik amit nem igazán szeretek, de csak így tudja fenntartani azt a luxust, amiben jelenleg is élhetünk.
- Köszönöm. - Néztem felé. - Biztos nem sok? - Néztem újra a tükörbe és megigazítottam a vajszínű ceruzaszoknyámat és a blúzom fölé vettem az iskola sálját.
- Nem kicsim,  pont jó. - Adott egy csókot, majd újra a bőröndje felé ment.
- Újra elutazol? - Kérdeztem szomorúan. - De hát csak nemrég értél haza!
- Igen, de ez most kevesebb lesz mint két hét. Megígérem, hogy csak letárgyalok az Amerikaiakkal és már ülök is a gépre. De a ma estét még itthon töltöm rendben? - Fogta közre az arcom.
- Rendben, Csongor. - Szóltam, majd elengedtem egy erőltetett mosolyt. Az órára néztem és rájöttem, hogy barátnőm mindjárt itt van értem. Elköszöntem a páromtól, és ahogy felkaptam a borítéktáskám már hallottam is barátnőm autójának a dudálását. Hatalmas izgalommal szálltam be mellé és alig vártam, hogy új munkahelyemre érjek.

Noel: Az évnyitó szokás szerint dög unalom volt és mi végig dumáltuk az egészet, Ákos haverommal. Borzasztóan nagy volt a meleg és még Szilvi jelenléte is zavart aki bár másik osztályba járt, mégis ráláttam.
- Mi van csak nem hiányzik? - Lökött meg Ákos, mire én a fejemet ingattam.
- Dehogy hiányzik, csak jó volt ez a két hónap, és fura most újra egyedül lenni.
- Szerintem sok csaj akadna a hálódra, vagy inkább a farkadra. Főleg Kitti, akit már ezer éve megkellett volna húzni.
- Te hülye vagy! - Teremtettem le barátomat, és már meg sem lepődtem rajta, hogy újra Kittivel nyúz. Ákos tipikusan az a fiú akit minden lány szeretne. Magas, kék szemű, kisportolt alkatú, és mivel tudja, hogy milyen jól néz ki, rendszerint ki is használja. - Kittivel barátok vagyunk és pont. Hagyj békén vele kérlek!
. - Jó, felejtsd el! - Sóhajtott fel majd az igazgató beszéde után végre a terem felé indulhattunk. Osztályfőnökünk egy kedves barátságos huszonnyolc év körüli nő akinek mi voltunk az első osztálya. Az első év katasztrófa volt, ugyanis az Ákos-féle haverjaim folyamatosan fegyelmezetlenek voltak és feszegették a határokat, egészen addig míg a tanárnő bekeményített és minden órán rengeteg plusz feladatot sózott a nyakába. Tavaly persze már csendesebb volt mindenki és év végére már egész jól nevelt osztállyá alakultunk át. Most a harmadik elején várakozva és reménnyel telve vártam, hogy mit hoz a tanév. Lehuppantam Kitti mellé majd mikor a tanárnő bejött, elővettem a füzetemet és írni kezdtem azt, amit a táblára írt. Elég sok információ volt, így nem igazán tudtam másra figyelni, így azt sem vettem észre mikor egy fiatal nő lépett be a terembe. A szavam is elállt a csodálkozástól, ahogy belenéztem barna szemeibe. Maja tanárnő odalépett hozzá és kedvesen elcsevegtek, de sajnos nem értettem miről folyik a szó.
- Gyerekek, ő itt Palotás Kamilla és ettől az évtől a mi iskolánkban fog dolgozni, mint angoltanár.
- Sziasztok. - Mosolygott félénken ránk amitől egyre jobban kezdtem leizzadni.
- De nekünk már van tanárunk, vagy nem? - Szólt bele Anita, aki Kitti legjobb barátnője volt, viszont én egyenesen rühelltem.
- Igen, de úgy alakult, hogy babát vár, és csak decemberig fog dolgozni. Utána azonban Kamilla fog átvenni titeket, és néha bejön egy-egy órára Marika néni helyett.
- Ez remek. - Forgatta meg szemeit Kitti és fejét a padra hajtotta. - Megint egy hülye tanár.
- Most miért mondasz ilyet? Olyan kedvesnek tűnik. - Csitítottam le és nem bírtam elszakítani tekintetem róla. Annyira kedvesnek és törékenynek tűnt. Úgy gondoltam, nekem a mellkasomig érhet ami furcsa egy tanárhoz képest. Félénken futtatta végig tekintetét az osztályunkon és mikor rám nézett arcára zavar ült ki.

Kamilla: A terembe belépve rengeteg ismeretlen fiatal tekintet szegeződött rám. Maja a legjobb barátnőm még az évnyitó előtt megkért, hogy ugorjak be az ünnepség után, hogy bemutasson az osztályának. Furcsa volt ez a sok gyerek, akiken mind egyforma csinos fekete- fehér ruha volt, és látszott rajtuk, hogy borzasztóan elegük van a mai napból. Amíg Maja magyarázott végignéztem a gyerekeken és megláttam egy magas, göndör hajú, barna szemű fiút. Tekintetét mélyen az enyémekbe fúrta és ettől teljesen zavarba lettem. Értelmes gyereknek tűnt, és reméltem nem csalódnak az érzékelőim. Maja bemutatása után, pedig én mondtam magamról egy pár szót, majd kiléptem a teremből. Jobbnak láttam, ha gyorsan túlleszek a feladataimon, viszont valahányszor picit elméláztam mindig a barna szemű fiú arca kúszott be elém.